A Vezérkönyv tananyagnak készült a Vezetőképző résztvevői számára. A betiltás idején nagy részét eldugdosták, elégették. Szerencsénkre néhány példány megmaradt a II. kiadásból. Ezt 1939-ben írták, és az egyházi jóváhagyások megszerzése után, 1942-ben adták ki.

Mivel tartalmának nagy része ma is aktuális, érdemes megismerkedni vele.

Tartalomjegyzék

I. MOZGALOM
A mozgalom története
I. Lánynap
I. Tanfolyam
Pettendi Katolikus Lányotthon
Eucharisztikus kongresszus
Kalász
Népfőiskola
Vezérkönyv II. kiadása
A mozgalom célja
A mozgalom szervezete
A központ
„Falu" háziipari bolt
Egyházmegyei titkárok,...
A Lánykör
Szervező beszéd
Féligzárt lelkigyakorlatok
A mozgalom jeligéje és imái
A mozgalom jelvénye és zászlója

II. A VEZETŐ
Milyen legyen a vezető?
A vezető lelki és szellemi felkészültsége
Lelki felkészültség
Szellemi felkészültség
Külső segédeszközök
Belső segédeszközök
Hogyan készüljünk előadásra?
A „drukk"
Hogyan segíthetek nekik?
III. A MUNKA
Összejövetelek
Katekizmus versenyek
Tanítások
Minta-tanítások
A mese szerepe a Lánykörben
Ének
Egyházi ének
Világi ének
Énekkar
Miért van szükség játékra és milyenre?
A tánc szerepe az ifjúság nevelésében
Komoly rendezések
Színdarabok, komoly rendezések
Tanfolyamok

IV. A SZÓRAKOZÁS
Testvéregyesületek látogatása
Kirándulás
Ozsonna a Lánykörben
Bál a Lánykörben

Függelék: a Katolikus Lánykörök Szövetségének alapszabálya

VEZÉRKÖNYV

KATOLIKUS FALUSI LÁNYKÖRÖK
VEZETŐI SZÁMÁRA

AJÁNLÓ SOROK

Az Actio Catholica országos központja nagy reményeket táplált a KALÁSz-hoz, mindjárt születése pillanatában. Ma pedig őszintén örül, hogy a mozgalom hiánytalanul betöltötte a hoz-záfűzött várakozásokat.

Ami nem is csoda, hiszen a falu lányainak őszinte szeretete hozta a világ rá, az áldozatkészség növelte nagyra, a hozzáértő vezetés pedig oly tényezővé fejlesztette, amelyet ma már senki sem hagyhat számításon kívül.

A KALÁSz-ban, a falu vonallá, egyik leghatalmasabb és legeredményesebb szervezetünket látjuk. Belőle hősi lelkű, tisztaszívű magyar anyák lépnek elő, olyanok, amilyeneket e válságos időkben Egyház és haza egyaránt kíván.

Nagy katolikus kincsünk a KALÁSz, mint ilyet ajánljuk az illetékesek fegyelmébe és féltő gondjába. Ragaszkodjunk hozzá a végsőkig. Lelt, hogy idők jönnek, amikor olyan nehézségekkel kell megküzdenie, amilyenekkel eddig nem kellett számolnia. Változzanak azonban a viszonyok akárhogyan; KALÁSz-unkat nem hagyjuk. Sem meghalni, sem béklyóba verni. Álljunk készen minden eshetőségre, talán nagyobb áldozatokra de mindenesetre szívós és kitartó munkálkodásra. Hősi lelkű apostoli vezetőkön fordul meg minden. Ha a vezetőréteg nem törik meg, még csak meg sem hajol, akkor a KALÁSz az marad, ami ma: a falu apostoli mozgalma Krisztus Király országáért.

MIHALOVICS ZSIGMOND
prelátus-kanonok,
az A. C. országos igazgatója

DEO GRATIAS

deo_gratias.jog

Ha a Vezérkönyv I. kiadásánál hálát adtunk a jóságos Istennek, hogy egy egészséges, kegyelemteljes mozgalom megindítóivá kiválasztott, most öt év áldozatos apostoli munkája után, amikor a Vezérkönyv II. kiadását indítjuk útra, még alázatosabb, még bensőségesebb hálával telik el a lelkünk a jó Isten kegyelme iránt, mellyel oly bőségesen megáldotta a Kalász mozgalmat.

Most már megállapíthatjuk, hogy a Kalász eltalálta a hangot a falusi leányok szívéhez. A 400 Lánykörből mára 1400 Lánykör lett. Amit a leányoknak mond, az komoly, praktikus és életbevágó. Senki más nem tud így beszélni a falusi leányokkal. Mindenfelé talált komoly vezetőket, azokat meg tudta nyerni az áldozatos apostoli munkának. Különös súlyt helyez a vezetők egységes szellemére és szellemi irányítására. Ezért rendez éveként annyi vezető kurzust, ezért rendezi a színes és tanulságos Lánynapokat. A Vezérkönyv ez újabb kiadása is ezért vált szükségessé. Egyházias lelkületével nemcsak az A. C. szervezetébe és programorjába illeszke-dett bele teljesen és komolyan, hanem kezdettől fogva őszintén kereste és keresi a kapcsolatot a papság lelkipásztori munkájával. Ezért szervezkedik egyházmegyénként és esperes kerületenként. Szervező munkájának betetőzéseképpen a Lánykörök jelentősadományával Bodajkon Népfőiskolát nyitott, melyben a falusi lányok legjavát neveli ki a Kalász célkifűzései szerint: hitben erős, erkölcsben tiszta, nemzeti érzésben öntudatos magyar, gazdaságilag képzett családanyákká.

Deo gratias. Hála legyen mindezekért a jó Istennek, ki így megáldotta jószáradékunkat.

De nem ez a csodálatos eredmény az, amiért elvállaltam, hogy pár sort írok az új Vezérkönyvbe. Ha az Úr Isten úgy akarja, ez mind egy nap alatt összeomolhat. Ami engem a Kalászhoz fűz és amiért azt a hasonló mozgalmak közt a legtöbbre értékelem, az a mély lelkiség, az a komoly vallásos és egészséges hazafias szellem, amellyel a Kalász kitűnik az összes testvérmozgalmak között. Csendben, szerényen, több imádsággal és áldozattal, mint reklámmal és propagandával dolgozik. Vannak ügyes üzleti vállalkozásai, vannak lelkes munkatársai és igaz jóakarói, de legnagyobb értéke, legféltettebb kincse: evangéliumi szelleme, melyet féltő gonddal ápol és mindennél többre értékel.

Ezért merem a Kalászt minden komoly magyar ember figyelmébe és szeretetébe ajánlani. S ezért kérek mindenkit, támogassa lelkes szeretettel ezt a nagyra hivatott mozgalmat.

A Kalász vezérkarát, az espereskerületi és plébániai vezetőket s a Kalász minden egyes leánytagját arra kérem, hogy erre a komoly szellemre, erre a finom és mélyen vallásos lelkületre még az eddiginél is nagyobb gonddal vigyázzanak, mert ez a Kalász igazi értéke, Isten előtt is drága kincse.

Székesfehérvár, 1941 boromei szent Károly ünnepén.

fehervari_puspok.gif
A székesfehérvári püspök aláírása

MINDAZOKNAK,

akik ezt a könyvet érdeklődéssel és szeretettel forgatni fogják!

Ezt a könyvet szeretetből, segíteni akarásból és őszinte szívből testvértelkeknek írtuk, azoknak, akik szerte az országban, annak sok kis falujában vagy elhagyott tanyáján szociális felelősségérzettől áthatva megfogták a falusi leányok segítségre váró kezét. Mikor írtuk, az a sok kedves tanító néni és más intelligens vezető-néni állt szemünk előtt, akiket levelezés közben, utazásaink alkalmával, vagy tanfolyamokon megismertünk. Nekik írtuk ezt a könyvet, ugyanazon a meleg családi hangon, amelyet előbb megütöttünk, és amelyre úgy tapasztaltuk, hogy minden testvérszív megnyílt.

Ennek a barátságnak megpecsételése, emlékben tartása, az ott megbeszéltek lerögzítése akar lenni ez a könyv a régi ismerősök számára. Az ezután jövőknek pedig barátságos kapunyitás: Tessék hozzánk jönni, a baráti szív melegéből; segíteni akarásából; tapasztalatából meríteni és így a befektetett munkának könnyen százszázalékos eredményét látni. Ha pedig nehézség van, akkor is j ő j e t e k   i d e! Ezt a központot az Úristen olyan csodálatosan tágítja lelkileg is, fizikailag is, hogy először csak 38 vezető fért a szívébe, most 1260, három év múlva ki tudja mennyi? Isten szeretete az, ami a központ szívét kitágítja, ezért tud adni és ezért tudnak belőle meríteni olyan sokan. Itt a kapu minden jóakaratú ember számára egyformán nyitva van és mindenki ügyét egyforma szeretettel és buzgósággal intézik.

Csak a hivatalos hangot ne keresse ebben a könyvben senki, mert testvér a testvérhez hivatalos hangon szólni nem tud. Ha valaki kívül álló veszi kezébe, ne vegye zokon annak családias hangját, hanem olvassa úgy, mint két jó barátnak egymáshoz írt levelét.

rita.jpg
Luczenbacher Rita aláírása

I. A MOZGALOM

A mozgalom története

maria.jpg

Jóval mielőtt a falu divatba jött, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége megérezte az idők sürgető kívánságát, és segítő kezét a falu fiatal leányai felé nyújtotta. Teljesen új kezdeményezésként 1934 nyarán tanfolyamot hirdetett a falusi leányegyesületek vezetői számára. Nyári pihenőjüket feláldozva néhány lelkes tanító néni gyűlt össze, akikben felébredt a felelősség-tudat. A Nőszövetség következő nyáron újra megrendezte tanfolyamát Pécelen, ahova az Isten a falumunkának élő gyakorlati előadót és több komoly érdeklődött vezérelt. Ott történt, hogy a Fejér-megyét képviselő két vezetőnek is kinyílt a szeme. Bajok vannak a falujukban, a környékükön, a megyéjükben, ezt látták eddig is, de nem ilyen világosan. És még kevésbé látták a segítség módjait. De most, hogy hallották, milyen szívósan és mennyi odaadással dolgoznak ugyanezen célért megszállt területen, elnyomás, üldözés nehézségek közepette, elszégyellték magukat és kétszeresen akartak dolgozni. Az alkalom kínálkozott: Stettner Andrea, aki 8 évet dolgozott ebben a munkában, kérésükre irányítóul, segítőül melléjük szegődött. El kellett indulni: minden jel azt mutatta, hogy Isten is úgy akarja. Ha pedig nem akarja, majd megmutatja.

Az Isten akarta. Minden odakészített, minden akadályt elhárított, minden imát kétszer meghallgatott.

Megindulás

Egy névtelen jótevő egy évi munkához szükséges összeget rendelkezésre bocsátott. Megindultak a tervezgetések és mire a munka képe némileg kialakult, elmentünk az Actio Cathoticába, minthogy minden katolikus munkának, ha az tényleg katolikus, onnét kell kiindulnia. Itt a székesfehérvári egyházmegyét jelölték ki munkaterületül. Ebben is mennyi gondviselés volt! Shvoy Lajos püspökatyához kerültünk, aki meleg atyai szeretetébe fogadta a munkát és már akkor, mikor a legtöbben csak játéknak, hiúság ambíciónak, úri passziónak tartották, megérezte, hogy az Istennek tervei vannak vele. Maga írta meg a leveleket, maga nyugtatta meg az aggódó plébános atyákat, hogy nem lesz semmi baj; csak engedjék be falujukba a szervezőket!

Szervezés

A munka ekkor már tető alá került. Volt egy fél irodája, egy íróasztala, egy iratszekrénye, egy ülőkéje, egy írógépasztala és egy írógépe és az iroda mellett egy lakószobája. Innen indultunk el

1936. jan. 19-én az első eperesikerületbe szervező körútra. Szokatlan volt, bosszankodtak egyesek, megbotránkoztak, mások, hogy mit keres két fiatal leány télvíz idején sárban-hóban a falvakon; voltalt, akik a munkatöbbletet megsejtve megijedtek és voltak, akik áldozatos szeretettel, megértéssel fogadtak. De egy mindig biztos volt: a leányok, mikor elmondtuk nekik, milyen nagy hivatás vár rájuk, mennyire elő kell rá készülniük, milyen könnyű lesz ez a Lánykörön keresztül, mindig szívvel-lélekkel benne voltak. S az Isten Lelke ott fú, ahol akar: a kezdetben aggodalmaskodók is lassan nekilendültek és lelkesen dolgoznak már a szebb jö-vőért.

Az 1936-os évben beutaztuk a székesfehérvári egyházmegye csaknem valamennyi plébániáját, kerestünk vezetőt, elindítottuk gondolatot és ragályterjesztőnek mindenütt otthagytuk a "Tarisznyát". Mire hazaértünk, sorba kaptuk a híreket: itt is, ott is tényleg megalakult a Lánykör, dolgoznak, foglakoznak a leányokkal. Ezen felbuzdulva 1936. jún. 21.-re összehívtuk a leányokat az első székesfehérvári Lánynapra.

I. Lánynap

Az Isten ezt is akarta. Verőfényes reggel hozták a vonatok, autóbuszok, szekerek az egyházmegye minden tájáról a 960 leányt, csoportjuk vezetőjével, sokszor a falu plébánosával és sok érdeklődővel. Püspök Atyánk maga celebrálta az ünnepi szentmisét, könnyekig megható volt a 960 leány együttes éneke, imája; gyönyörű, felemelő volt 960 leány közös, testvéri egyesülése a szentségi Úr Jézusban. A város szeretetreggelije, a felvonulás a városon keresztül, az egyszerű, naiv, de lélekből fakadt szabadtéri bemutató mind egy-egy felejthetetlen kedves kép erről a napról. Ezer kedves emlékkel telve mentek haza a leányok és heteken át mesélték otthon mindazt, ami velük történt.

I. Tanfolyam

Július 1-10-ig pedig az egyházmegye Lánykör-vezetői gyűltek össze Székesfehérvárott 1 heti komoly munkára. A tanfolyam előtt 3 napos zárt lelkigyakorlatot tartottunk, hogy a komoly munkához Istenben megerősödött tétekkel foghassunk. Öröm volt látni azt a sok komoly lelkes tanító nénit és vezetőt akik együtt hallgattak, együtt imádkozlak és énekelték, azután minden tudásukat összeadva dolgoztak, iskolás gyermekként, padba ülve, énekelve, táncolva, játékokat tanulva, ahogy a napirend megkívánta. Püspök Atyánk két előadásával, többszöri látogatásával megmutatta, hogy komolynak tartja munkánkat, sokat vár tőlünk és mi valamennyien nagyon igyekeztünk, hogy ennek a várakozásnak némi kép meg tudjunk felelni.

Győregyházmegyei munka

Augusztusban a Nőszövetség megtartotta szokásos Vác-egyházmegyei tanfolyamát, amelynek szellemi irányítását ránk bízta. Ennek a tanfolyamnak egy kedves, komoly, egy előadást sem mulasztó hallgatója volt a győri egyházmegye A. C, igazgatója, ft. Németh János püspöki tanácsos, aki otthon is meg akarta indítani a munkát és ezért jött el a tanfolyamra, magával hozva a leendő szervezőt. Minden hallhatót meghallgattak, minden érdekeset megjegyeztek és ősztől kezdve a győri egyházmegyében is megindult a szervezés.

Kerületi gyűlések

Az ősszel megindult munkaév már nagyobb készültségben találta a központot. A két állandó munkáshoz még egy harmadik is szegődött áldozatosan, szeretetből s akkor még nem álmodott róla, hogy egyszer a váci egyházmegye szervezésének súlyos gondja lesz rajta. Azon kívül hol egyik, hol másik kedves ismerős jött fel délutánonként, hogy segítsen a munkában. A székesfehérvári egyházmegyében az esperes kerületenként választott kerületi vezetők osztották meg velünk gondjainkat. A tanítógyűlések idejére tett kerületi gyűléseken ők adták tovább a vezetőknek a központ kéréseit, irányítását és a helyi nehézségeket családi körben igyekeztek megoldani.

Tulipános Láda

tulipanos_lada.jpg

1936 októberében közkívánatra megindítottuk a falusi leányok számára kis képes havi folyóiratunkat, a Tulipántos Ládát, mely az első ilyen irányú kezdemé-nyezés volt. Bizony nehezen alakult ki a hang, nehezen értük el, hogy mindazt a sok szépet és jót, amit benne adtunk, a leányok is szépnek és jónak tartsák. Az év folyamán a kiküldött példányszám kb. 1600-ra emelkedett, ami tekintve a lap újszerűségét és a propaganda csekélységét, örven-detesnek mondható. Még örvendetesebb, hogy a lapra, annak évi egy pengős előfizetési díja mellett sem volt ráfizetés, ami életképességének legjobb bizonyítéka. A szerkesztés gondjaitól hamarosan teljesen mentesítette a központot Wickenburg Mária grófnő, aki egész lélekkel fogott ehhez a sokszor előre nem látható problémákat felvető munkához és áldozatos szeretettel folytatja azt ma is.

Pettendi katolikus Lányotthon

1936. nov. 5-én nyitottuk meg Pettenden sok aggódó szeretettel kis Lányotthonunkat, ahol 3 hónapos bentlakásos tanfolyamokon 12-12 leányt igyekeztünk minta lánnyá nevelni. Szerény körülmények között kezdődött meg ez a munka, de a jó Isten áldása volt rajta, mert láthattuk az Ő atyai gondoskodását és sok jóakarónk nem remélt áldozatkészségét munkánkkal szemben. Később megnyílt Népfőiskolánknak egészen 1941-ig ez a kis Otthon volt a sok gonddal, nehézséggel küzdő, sok áldozatot magában foglaló "gyermekszobája".

Az A. C. megbízása

A székesfehérvári egyházmegye vezetőinek áldozatos és szép eredményeket elért munkája meggyőzte az Actio Catholica Központját arról, hogy munkánk életképes és célravezető. Ezért 1936. novemberében Mihalovics Zsigmond kanonok, országos Igazgató úr felkért, hogy központunk vállalja országosan a falusi lányok szervezését és irányítását. Gyarló erőink szerint igyekszünk ennek a felszólításnak eleget tenni.

1937 tavaszán Szombathelyen tanfolyamon, a kalocsai egyházmegyében pedig espereskerületi A. C. napokon ismertettük munkánk célját és eszközeit.

Kerületi Lánynapok

Kezdeményezésünkre Fejér-megyében, május hó folyamán, több helyen tartottak kerületi Lánynapot, melyen egy-egy kézponti fekvésű faluban összejöttek a leányok és vagy egész napot együtt töltöttek, közösen hallgatva szentmisét és közösen járulva szentáldozáshoz, vagy csak délután érkeztek és kölcsönösen megismerkedve minden Lánykör bemutatta a saját tudományát. 1937. jún. 6-án pedig megrendeztük a II. székesfehérvári Lánynapot, az egy-házmegyei lányköri tagok lelkes részvételével. Ugyanezen a nyáron tartottuk meg II. vezetőképző tanfolyamunkat, melynek kedves vendége volt több más egyházmegyébe tartozó vezető-testvér.

1937 őszén nagy munkába fogott a központ: eddigi tapasztalatok; tanfolyamokon elhangzott előadások, nyomán olyan kézikönyvet akart a vezető nénik kezébe adni, amelyből minden problémájukra választ találjanak és melyből a mozgalom szellemét megismerhessék. Majdnem túlbecsültük erőnket, mert az egy-két hétre tervezett munka két hónapot vett igénybe és lelkünk minden melegét, szeretetét, segíteni akarását bele tettük valamennyien, akik akkor a mozgalom irányításában dolgoztunk. Hősiesen, gondolkozás nélkül adta mindenki tudásának legjavát s még csak arra sem tartott igényt, hogy neve szerepeljen. A nagy munkát megáldotta a jó Isten, mert igen sok vezető testvérünk merített belőle lelkesedést, tudást, buz-góságot és a második kiadás jóformán változatlanul viheti tovább az első elgondolásokat.

Eucharisztikus Kongresszus

Az 1938. évi felejthetetlen szépségű Eucharisztikus Kongresszuson mutatkozott be legelőször a mozgalom a nagy nyilvánosság előtt. Háromezer lelkes, boldogságtól sugárzó leány jött fel ez alkalommal Pestre szép egyenruhában, ősi népviseletben s örömmel látták, hogy milyen sokan vannak. A nagyközönségnek és a vezető néniknek meg őszinte épülésére szolgált az a pompás, lélekből fakadó fegyelem, mellyel a fáradtságot, tűző napot és zubogó esőt valamennyien szó nélkül, helyükről el nem mozdulva viselték. Két napig voltak fent leányaink s felejthetetlen emlékük marad a legátusi szentmise, a közös szentáldozás s legelső este a tisztelgő felvonulás a Várba. Itt a főméltóságú kormányzói pár előtt tisztelegtek a leányok. Egyikük üdvözlőbeszédet mondott, s beszéde közben megérkezett a Pápai Legátus Úr is. A szép alföldi egyenruhába öltözött leány bátor fellépése annyira tetszett, hogy felhívták öt az erkélyre, ahol a mostani Szentatyának is kezet csókolhatott. A kislánynak annyira lelkébe vésődött ez a jelenet, hogy mikor Pacelli bíboros XII. Pius néven elfoglalta a pápai trónt, levelet írt neki Rómába és emlékezetébe idézte a magyar falu leányainak, hódolatát valamint azt a nagy zivatart is, ami csaknem megzavarta az ünnepséget. - A kormányzóné őfőméltósága is szívébe zárta a kis szónokot és minthogy valamennyi leánynak nem fejezhette ki köszönetét, neki küldte el aláírásával ellátott fényképét.

Katekizmus-versenyek

1938 őszén egyházmegyei zarándoklattal Rómába, utaztunk s ott az A. C. leányifjúsági szervezetét tanulmányoztuk. A katekizmus tanulás és a versenyek gondolatát innen hoztuk magunkkal. A kivitelezésben azonban nagyon vigyáztunk arra, hogy a gondolatot a magyar viszonyoknak megfelelően valósítsuk meg.

Mozog az egész ország

Ezekben az időkben, mintha a tavasz tündére indult volna életfakasztó útjára, mert egymásután hirtelen virágba borult mindenfelé a lányköri élet. A győri egyházmegyében útra kelt a nagy hidegben két didergő, de nagyon áldozatos lelkű szervező s lépteik nyomán egymásután nőttek ki a földből a Lánykörök. Az egyházmegyei A. C. igazgató úr pedig nagy szeretettel, áldozatkészséggel és soha ki nem fogyó optimizmussal segítette munkájukat.

A szombathelyi egyházmegye történetében felejthetetlen marad az első kőszegi tanfolyam, ahol nagy testvéri szeretetben forrtak össze a vezetők a mozgalommal. A központban ketyegő piros-szíves, margarétás ingaóra azóta is minden nap ennek a tanfolyam-nak kedves emlékéről beszél. Azóta már volt sok tanfolyam, Lánynap a szombathelyi egyházmegyében s az egyházmegye főpásztora, valamint az egyházmegye A. C. igazgatója állandóan ébren tarják jóságukkal a vezető nénik és leányok munkakedvét.

A csanádi egyházmegyében kezdődött meg a nagy alföldi ugartörés. Buzgó és odaadó állami tanító nénik a Lánykörök vezetői. A legjobban beszervezett egyházmegyék közé tartozik a csanádi terület, ahol kivált a tanyai Lánykörök komoly, régen nélkülözött munkát végeztek. Az 1940. évi nagy szegedi Lánynapon mutatkoztak be Glattfelder Gyula megyéspüspök úrnak, aki mindnyájukat szívébe fogadta.

A nagyváradi egyházmegye, mint szerető család forrt össze a lányköri munkában. Az egyházmegyei vezetők baráti együttese több fanfolyam után az 1940. évi székesfehérvári III. sz. tanfolyamon jelent meg s szent László egyházmegyéjét képviselte szent István városában. Lindenberger János dr. a volt apostoli kormányzó úr, a vezető nénik és leányok minden ügyében-bajában meleg szeretettel nyújtja segítő kezét.

Az egri egyházmegye is megtalálta a maga lelkes apostolát és megható volt látni a szegény szabolcsi nép érdeklődését és lelkesedését a mozgalom iránt. Zajló Tiszán kis lélekvesztőn, betyárbútorával a hátán ment mindenfelé az egyházmegyei szervező és lelkesedéssel sorakoztak mögéje a vezető nénik és leányok.

A kis tüzek tovább harapóztak az országban s egyszerre a váci egyházmegyében is fellobbantak. A nagy távolságokban lakó és sok nehézséggel küzdő komoly tanító nénik szívósan és lelkiismeretesen álltak be a munkába s a szervezést megindító Hanauer A. István megyéspüspök úr örömmel látta, hogyan alakulnak az új Lánykörök s a gyűléseken résztvevő 5-6 százas lánycsoportok tágra nyílt szemmel és szomjas lélekkel hallgatták a lányköri munka célját és értelmét.

A veszprémi egyházmegyei munkát siettetni akartuk pár évvel ezelőtt; tartottunk ott tanfolyamokat s szinte leheletünkkel dédelgettük a kiszemelt kis szervező tanító néninket, mégis a munka csak akkor indult meg, mikor a jó Isten az időpontot alkalmasnak találta hozzá. Egyszerre nagyvonalúan megkezdődött a szervezés, érdeklődés támadt mindenfelől a mozgalom iránt s egyéves munka után már jól sikerült tanfolyamokban és szép lánynapokban gyönyörködhetett az egyházmegyének a Kalásszal szemben annyi megértést és szeretetet mutató főpásztora.

Az esztergomi egyházmegyében a visszatért felvidék Lánykörei lelkesen csatlakoztak a megindult mozgalomhoz s a pezsgő lányköri életet nagy örömmel nézi, és sokat vár tőle a Hercegprímás úr őeminenciája, aki az Esztergomban rendezett vezetőképző tanfolyamot személyesen is meglátogatta nagyrabecsülése jeléül. Nagyon reméljük, hogy a sok szenvedést megért, sokat próbált egyesületek mind jobban belesimulnak a Kalász búza szemei közé, áldozatos kismamájuk imádságos szeretetének jutalmaképpen.

A többi egyházmegyékben is már sok-sok lányköri palánta bújt ki a földből s fejecskéjüket egyelőre a központ felé forgatják, ahol nagy szeretettel fogadják őket. Ők azonban egyre néznek fölfelé, kémlelik az eget, vajon mikor érkezik hozzájuk is zörgő szekéren; a hidegtől pirosra csípet arccal, tarisznyájában minden elképzelhető jóval az eljövendő egyházmegyei titkár. Ha az Úristen is úgy akarja, nem sokáig várnak hiába.

Kalász

A kicsi mustármagból nagy, terebélyes fává növesztette mozgalmunkat az Isten s szükségessé vált, hogy mint külön Szövetség dolgozzunk tovább, külön alapszabállyal, ügyrenddel. A Katolikus Nőszövetség Faluszervező Irodája helyett felvettük a Katolikus Lánykörök Szövetsége - KALÁSZ nevet s alapszabályunkat először a Hercegprímás Úr, majd a Belügyminiszter Úr, külön ügyrenddel 1940. okt. 19-én jóváhagyta. - Szövetségünk 1939. febr. 12-én tartott alakuló közgyűlésén önállóságát kimondta és mint ilyen, ugyanakkor betépett a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségébe, annak hálás, legifjabb hajtásaképpen.

A Kalász őszi reménység, tavaszi munka, nyári teljesedés mesevilága, szegénynek, gazdagnak egyformán vágya, a nagy Teremtőnél, érettség, bőség parabolája, maga a teljesült, gazdag, csodálatos élet. - Valaki valahol magot rejtett a föld alá; a mag átadta önmagát a föl nedvének, savának, megszűnt élni, "elrothadt", de élet, lett belőle. Zöld lett a levél, bojtos a gyökérke, míg a május este illatos melege Isten termékenyítő akaratát hozta. A vékony erős szár felemelte hamvas zöld fejét, toklász karjait ég felé tárva várta és fogadta felülről a napot, az esőt. Erőt szívott és gyűjtött magába s mikor érezte már teljességét, alázatos, szelíd meghajlással jelezte önátadását. Föld felé nézett, karjait összefonva várta a kaszát. S a rekkenő nyárban hangtalanul dűlt ezer társával a földre, melyből tavasszal kiemelkedett.

Kalászból hullott kicsike mag, föld táplálója, új vetés adója Isten jóságának, alázatos irgalmának egyszerű formája, ostyának tiszta, hófehér anyja, élet és erő és beteljesedés.

Kalász nevet kapott a női munkatér nagykorúsított mozgalma; a Katolikus Lánykörök Szövetsége. Ez a hat éves mozgalom 60.000 falusi leányt gyűjtött zászlója alá, akiket lelki, szellemi és gyakorlati foglalkoztatással igyekszik családanyai hivatásuk tökéletesebb teljesítésére ránevelni. A cél nagyszerű, a magyar falu népe kiváló anyag, az áldozatos szellemű munkatársak száma is évről-évre emelkedik. Tagok, vezetők és központiak együtt kérik Isten kegyelmét közös, nemzetépítő munkájukra.

Kalász-szá lenni Egyházban, hazában, társadalomban oly súlyos jövő elé néző katolikus magyar életünkben lesz-e erejük? Oly szép és olyan nehéz hivatás! Pedig alóla kibújni aligha lehet, hiszen a szó szimbolikája igen erős. A falusi élet szépsége mostanában divatos szólammá lett. De a falu rajongók nagy része a búzavirágos, pipacsos vetésekért rajong, mert nem tudja, hogy a gazdának szégyene a tarkavirágos búzaföld. Vajon lesz-e ereje ennek az oly szép nevet viselő fiatal mozgalomnak kiírtan a maga vetéséből a pipacsot, a búzavirágot? És nem fog-e megelégedni azzal, hogy konkoly nincs közötte? Nehéz idők nehéz feladatok elé állítják az embereket, legyenek azok vezetők, vagy vezetettek. De csak a nehéz idők nevelnek hősöket!

Római utak

1939. húsvétján részt vettünk a katolikus leányifjúsági mozgalmak nemzetközi kongresszusán Szövetségünk képviseletében. Itt a világ minden részéről összegyülekezett leányifjúsági vezetők között éreztük csak igazán, milyen áldás egy ilyen határokat nem ismerő nagy csatádba beletartozni és mennyire szegény és kicsinyes volna a legnagyobb szabású munka is, ha nem állna benne a végtelen nagy távlatokat nyújtó közösségben.

1940 tavaszán, mielőtt a nagy háború megkezdődött volna, leszaladtunk Rómába, ahol a Szentatya, XII. Pius pápa kihallgatáson fogadott bennünket. Krisztus földi helytartója előtt elmondtuk, kiket képviselünk, mennyien vagyunk és hűséget ígértünk az otthonlévők nevében is. A Szentatya szeretettel hallgatta szavainkat s a mozgalom minden munkására, egyháziakra, világiakra, vezetőkre és lányokra atyai áldását adta és küldötte. - Boldogan és a munkához újabb erőket nyerve jöttünk haza és nagy lelkesedéssel folytattuk a munkát s fogjuk is folytatni minden akadály közt is, ameddig a jó Istennek tetszeni fog szolgálatunk.

Népfőiskola

bodajk.jpg

Mozgalmunk életében újabb nagy, erőteljes lépést jelent Népfőiskolánk felállítása. A gondolatot a jó Isten egészen hirtelen, váratlan helyről küldte, de megmutatta, hogy a megvalósítást Ő kívánja. Olyan nehézségeket adott elénk és olyan várakozáson felül meg is oldotta azokat; olyan kézzelfogható bizonyítékát adta az Ő állandó atyai gondoskodásának és megengedte, hogy egyesületeink, jóakaróink, sőt sokszor még teljesen idegen emberek között is annyi megértésre és nagylelkű áldozatkészségre találjunk, hogy megint egyszer egészen alázatosan el kell ismernünk: ebben a mozgalomban nem emberek dolgoznak, ebben az Isten dolgozik ami szegény, elesett, de mégis nagyra hívatott nemzetünkért.

Adományokból, segélyekből és kölcsönökből igen szépfekvésű ingatlant vettünk Bodajkon, Szűz Mária ősi kegyhelyén, szolid épülettel, melyet némi átalakítással alkalmassá tettünk a Néplőiskola céljaira. Sok szeretettel, féltő gonddal rendeztünk el mindent, hogy az ingatlan céljának legjobban megfeleljen, áldozatos vezető nénik álltak mellénk, hogy a nevelés nagy munkáját velünk megosszák és 1941 szeptemberében megnyílt a 36 növendék számára berendezett otthon. A pettendi otthonban szerzett tapasztalatok alapján, de nagyobb körben és kedvezőbb körülmények között szolgálja ezen intézményünk a minta-lány nevelésének célját, szünidőkben pedig nagy szeretettel várja a pihenni, nagy munka után felüdülni vágyó kedves vezető testvéreket.

Vezérkönyv II. kiadása

A munka érdeke azóta számtalan kiadvány elindítását tette szükségessé; egymásután adtuk ki színdarabjainkat, lányaink számára a sok sikert és II. kiadást megért Szakácskönyvet, az erkölcsi tanításokat tartalmazó és közkedvelt "Üzenetet", a vezető nénik számára a Vetésforgót, magyar ízlést nevelő szentképeinket, karácsonyi és húsvéti lapjainkat.

A munkában most elérkeztünk a Vezérkönyv második kiadásához; míg ez készül, már indul útjára a Tarisznya hetedik évfolyama.

Tovább!

Mindezen állomások nem tehetnek pontot a mozgalom történetére. A mozgalmat minden nap öntudatosan tovább kell építenie a központnak és az egyházmegyei titkároknak a saját lel-kükben, amire tőlünk telhetőleg törekszünk; tovább kelt építenie minden egyes vezetőnek a saját lelkében, amit mindenkitől nagyon szépen kérünk; és tovább kell építenie minden veze-tőnek a lányok lelkében, amiben imádsággal és szeretettel igyekszünk segítségükre lenni. Le-het, hogy nem mindig fog az Isten ilyen látható eredményekkel munkára serkenteni bennün-ket; lehet, hogy nagy egyéni és közös áldozatokkal kell később hitet tenni elveink és meggyő-ződésünk mellett; lehet az is, hogy látszólagos tétlenségre fog egy időre kárhoztatni minket, de egy mindig biztos: Őelőtte nincs tehetetlenség; ha Ő akarja, a mozgalomnak további útját is ki fogja jelölni az Ő dicsőségére és a jó szándékot sohasem fogja jutalom nélkül hagyni.

A mozgalom célja

Hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos, gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatal lányaiból, hogy rajtuk keresztül építeni segítse a katolikus Magyarországot.

A mozgalom szervezete

Actio Catholica

A katolikus falusi lányok szervezkedése, miként minden katolikus szervezkedés, kezdettől fogva az A. C. Központjának felügyelete és védelme alatt áll. Minden egyházmegyében a szervezkedés felett az egyházmegyei A. C. igazgató felügyeletet gyakorol.

Megerősítést nyert központunknak az Actio Catholicához való tartozása 1936 októberében, mikor is az A. C. Központ azt bízta meg országosan a katolikus falusi lányok megszervezésével.

Nőszövetség.

A Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, röviden Katolikus Nőszövetség, mint katolikus női alakulat, természetszerűen szintén az A. C.-hoz tartozik és magában foglalja a Magyarországon működő összes katolikus nőegyesületeket, szervezeteket, szövetségeket. Központunk nemcsak ezen az alapon tartozik a Nőszövetség szervező bizottságához. Az egész mozgalom éppen a Nőszövetségnek 1935 augusztusában, Pécelen rendezett tanfolyamán indult el. Mindnyájan igen hálásak vagyunk támogató szeretetéért, mellyel mint jó édesanya, féltve kísérte minden lépegetésünket. Ezen az őszinte hálán kívül a katolikus, egységre való öntudatos törekvésünk vezetett arra, hogy önálló Szövetséggé alakulásunk első pillanatában a Nőszövetség tagegyesületei sorába lépjünk.

A Központ

"Központ" alatt rendesen egy nagy adminisztrációs gépezetet szoktak érteni, ahol írógépek kattognak, hatalmas könyvekbe írnak, iratokat raknak egymásra a mennyezetig érő polcokon. Szeretetnénk, ha a mi központunkról más lenne a vélemény.

A mi központunk, a Katolikus Lánykörök Szövetsége Bp. XII. Pagony-u. 8. sz. alatt tagadhatatlanul szintén iroda. Vannak benne íróasztalok, iratszekrények, térképek, melyen kis színes fejű gombostűk jelzik a Tarisznya szerint működő egyesületeket az ország területén, sőt több írógép is van. De ezek mind mellékes dolgok, szükségesek, hasznosak is, de mégsem lényegesek. A mi központunk annak a néhány embernek a szíve, szeretetének, együttérzésének szimbóluma akik vagy állandóan, vagy időnként ebien az irodában dolgoznak. Ezekben a szíveken fut össze minden szál, minden hír a kint dolgozókról, minden gondolat, mely a továbbépítésre vonatkozik. Ez a központ meleg, testvéri együttérzéssel reagál minden örömre, minden gondra, bajra, melyről tudomást szerez. Figyel és imádkozik, hogy ott, ahol kell, úgy, ahogy kell, akkor, amikor kell, tudjon segíteni; utat vágni és építeni és könnyíteni azoknak a helyzetét akiket a jó Isten akarata a falukra rendelt vezetőnek kis lánycsapatuk élére. Más kívánsága, célja, törekvése nincs, mint szolgálni Istent, Hazát és testvért, a szebb és boldogabb jövendőt. A központ munkáját egyházi szempontból az egyházi tanácsadó (jelenleg ft. Németh János püspöki tanácsos) irányítja és ellenőrzi, akit a Hercegprímás Úr Őeminenciája a központ előterjesztésére három év időtartamra nevez ki.

Működése

A vezetők képzése, irányítása és maga a szervezés. A vezetők képzésének eszköze a tanfolyam. Irányításuk a kiadványokon, levelezésen és látogatásokon keresztül történik. A szervezés eszközei a szervező körutak, az egyházmegyei Lánynapok; a Tulipántos Láda és Népfőiskola.

Tanfolyamok

A tanfolyamokon sűrítve elméleti és gyakorlati tudást igyekszünk adni a hallgatóknak, de csak annyit, amennyire a katolikus Lánykör vezetésében szükségük van; egyes tárgyakból szaktudást nem adhatunk az idő rövidsége miatt. Tanfolyamainkat háromnapos zárt lelkigyakorlattat kezdjük, hogy a lélek is készséges legyen a szociális gondolat befogadására. Igyekszünk valamennyien egy családként együtt lakni a tanfolyam tartama alatt, hogy testvéri kapcsolat jöjjön létre közöttünk. Reggeli szentmiséinken közösen énekelünk és imádkozunk, hogy a liturgián keresztül közelebb jussunk az Egyház Szelleméhez és lelkünk meríthessen annak kincseiből. A közös étkezések és vacsora utáni meghitt, vidám beszélgetések, a közös dalolás és játék szervesen kiegészítik egész napunk elméleti és gyakorlati munkáját. A közös esti ima szelíd és komoly hangulata pedig biztosítja a nyugodt éjszaka után a friss ébredést és további munkaképességet.

Előadásaink nem magasan szárnyaló stílusban tartott szónoklatok; mi tanulni és dolgozni jövünk össze, nem gyönyörködni mások tehetségében. A mi munkánk a falu mindennapi életében zajlik, nekünk gyakorlatiaknak, józanoknak, szemfüleseknek kell lennünk, hogy minden helyzetben feltaláljuk magunkat és mi maradjunk felül. Lelkiségben, tudásban, becsületességben, munkában, de nótázásban, táncban, játékban is, ha kell, sőt még csínosságban is (a természet adta lehetőségek mértéke szerint), mert másként nem jön utánunk a fiatal lánysereg. A tanfolyamon tehát mindezen kérdésekkel foglalkoznunk kell, ezért vannak ének-, tánc- és játékóráink és ezért rendezünk befejező kis műsoros bemutató előadást, hogy ezt is kipróbáljuk a hallgatókkal.

A mi tanfolyamunk csak azokat érdekli, akik Isten dicsőségére, népünk javára tényleg akarnak foglalkozni a fiatal falusi lányokkal. Tehát valamennyien elszánt, komoly és áldozatkész emberek, akik dolgozni akarnak. Ezért nem gondoskodunk mi a hallgatók számára semmiféle szórakozásról, ezért töltjük ki a rövid időt teljesen a tanulás és komoly munka prog-ramjával, ezért intézünk el a városban mindenféle megbízatást helyettük, hogy lehetőleg még egy fél órára se hagyják el a tanfolyam otthonát, mert minden félórának, minden beszélgetés-nek, minden előadásnak megvan a maga gyakorlati haszna, melyet kár lenne elmulasztani.

Tanfolyamaink tehát nem foglalkoznak egészségüggyel, gazdasági problémákkal, pedagógiával, szociálpolitikával, falukutatás módszereivel, hanem foglalkoznak a vezetővel, aki mindezen kérdésekben irányítani lesz hivatva az egész községet a reája bízott lányokon keresztül.

Mozgalmi szempontból tanfolyamaink három részre osztályozódnak: az I-es, a II-es és III-as sz. tanfolyamokra. Az egyes számú tanfolyamra hivatalos minden kedves vezető testvér, aki nálunk tanfolyamot még nem hallgatott. Ezen a tanfolyamon ismertetjük a mozgalom alapelveit, szempontjainkat, a munka módszerét. Az egyes számú tanfolyam a mozgalom ábécéje; amelyik vezető néni ezt el nem végzi, nem lehet gyökerestől benne a mozgalom elgondolásaiban, szellemében, és munkájában minden egyéni rátermettsége mellett is sok gondja, baja lesz. - Az I. sz. tanfolyam igazolványa jogosít a II. számún való részvételre. Ez a tanfolyam világnézetet ad és legfőbb törekvése: a vezetőnek saját egyénisége kialakításában segítségére lenni. A mai időkben gerinces emberekre van szükség, akik nem ingadoznak a szellő fuvattataira és "tudják, kinek hittek". Az egész évben ránk zúduló sok ellentétes hatást egyszer, nyugodtan magunkba nézve és a problémákat szétboncolva, ellensúlyoznunk kell, ha komoly katolikusok akarunk lenni és a ránk bízottakat példánkkal jó irányba akarjuk vezetni. Ezért nem fejeződik be a vezető nevelése az első tanfolyam után, ezért hívjuk szeretettel a következő évben is, hogy mindegyikük a nagycsaládnak teljes értékű tagja legyen. - A II. számú tanfolyam igazolványa egyúttal meghívó a III. számú tanfolyamra. Míg az előbbi kétféle tanfolyamot az országunk minél több és távol esőbb városában tartjuk, hogy az útiköltség ne tartsa vissza a vezetőket a részvételtől, addig III. számú tanfolyamot csak egyet tartank évenként. Erre a tanfolyamra csak azok a vezetőtestvérek jönnek, akik egészen együtt akarnak dolgozni a központtal és annak munkáját a maguk tapasztalatával, tudásával, meglátásaival könnyíteni és célszerűbbé tenni akarják. Ez a tanfolyam egyrészt világnézeti elirányítást ad még magasabb fokon, másrészt a megbeszélések útján a vezető nénik tapasztalatából és kívánságaiból építi tovább a mozgalom következő munkaévét.

Kiadványok

A vezetők munkájának megkönnyítésére, az egyesületi élet állandó táplálására és a munka egységességének biztosítására a központ "Tarisznya" címen évenként 8-szor, októbertől májusig havonta munkagyűjteményt ad ki. Egyes szám ára a jelenlegi papírárak mellett 70 f., egész évre 5 P. A Tarisznya tartalmaz 4 előadás vázlatot a 4 vasárnapra, egyházi és világi éneket kottával, mesét, szavalásra alkalmas költeményeket, játék- és táncleírást és kézimunkamintát. A Tarisznya körlevelében állandó kapcsolatot tart fenn a vezetőkkel.

Vezérkönyvünk tartalmazza a munkára vonatkozó alapvető tudnivalókat 4 fejezetben: "A mozgalom", "A vezető", "A munka" és "A szórakozás" cím alatt.

Vetésforgó címen kis füzetben kiadtuk a vezetők részére a 3 első Tarisznya-évfolyam jellemképző előadásait, melyeket minden Lánykörben végig kell tanítanunk, hogy lányaink a mozgalom alapelveivel tisztában legyenek.

Tulipántos Láda címen lányaink számára kéthetenként megjelenő képes folyóiratot adunk ki évenként szeptembertől júniusig bezárólag. A kis lap szórakoztatva tanít és hála Istennek nagy kedveltségnek örvend. Egyes szám ára 10 f., évi előfizetés esetén 2 P.

Süssünk-főzzünk c. szakácskönyvünk hasznos tanácsokat és gyakorlatban jól bevált recepteket ad a lányoknak. Ára lányköri tagoknak l pengő.

Üzenet. Sáfrán Györgyi tanárnő könyve elbeszélések keretében a falusi lányok erkölcsi kérdéseit dolgozza fel, igen szerencsés kézzel. Ára lányköri tagoknak 1.60 P.

Színdarabjainkkal, melyek sajnos, még csekély számúak, a jó szellemű, de mégis jól megírt darabok terén mutatkozó nagy hiányt akartuk pótolni. "Fél kend az asszonytól" 2 felvonásos. vígjáték a részegség ellen; "A pletyka" 3 felvonásos a rágalmazás ellen, "A fonóban szól a nóta" 3 felvonásos színmű a lányok könnyűsége, maga-kelletése ellen harcol szerencsés eszközökkel.

A jóízlés fejlesztéséré hatszínnyomású művészi magyar szentképeket, karácsonyi és húsvéti lapokat ad ki központunk; a mozgalmi gondolat, terjesztésére pedig propaganda-levelezőlapokat, jelvényünkkel díszítve.

Levelezés

A Lánykör életében felmerülő problémák, nehézségek, melyek előbb-utóbb feltétlenül mutatkozni fognak, sokszor csak a "helyi" szemüvegen keresztül tűnnek annyira nagynak és megoldhatatlannak. Egyszeri levélváltással sokat lehet könnyíteni ezeken a dolgokon s a központ és az egyházmegyei titkárok vagy kerületi vezetők szeretettel állnak a vezető-testvérek rendelkezésére.

Látogatás.

Az egyesületi élet felfrissítésében vagy esetleges zavaró körülmények elsimításában, valamint egy-egy kerület vezetőinek gyűlésért a központ s az egyházmegyei titkárok szívesen részt vesznek, ha a plébános úr s a vezető meghívják őket. Időhöz kötött látogatásokra jó előre való meghívást kérünk. Esetleges útiköltségen (olyan vonalakon, melyekre a látogatónak nincs kedvezményes jegye) és ellátáson, vasútra fuvarozáson kívül semmi sem terheli a vendéglátó egyesületet. Ilyenkor bőséges alkalom nyílik a helyi kisebb-nagyobb nehézségek megbeszélé-sére, egy-egy gyakorlati megoldás megtalálására, amelyben a tapasztaltabb és a dolgokat messzebbről néző központi testvér a maga helyi gondjaiba elmerült vezetőnek nagy segítségére lehet. Sokszor egyetlen gondolat vagy egy szívből jött kacagás kettesben felfrissíti a mostoha körülmények súlya alatt lankadni készülő, magánosan élő tanítónőnek vagy vezetőnek hangulatát. Ezek á látogatások természetesen mindig rövidre vannak szabva.

Szervezés

Szervezés a központ részéről csak ott indulhat meg, ahol erre a központot akár a saját, akár az egyházmegyei titkárok személyében az egyházi hatóság (püspök, A. C. központ, A. C. egyházmegyei igazgató, esperes vagy plébános úr) felkéri. Történtek szervezések egyes községekben és esperesi kerületenként. Utóbbi esetben a szervezés költségei megoszlanak a kerület plébániai közt. A szervező az egyházközségtől lakást, ellátást, továbbfuvarozást és esetleg útiköltségének megtérítését kéri.

Lánynap

Szervező munkánk látható eredménye az egyházmegyei Lánynap, melynek hármas célja: hogy hitüket, összetartozásukat és népi mivoltukat közösen megvallják a résztvevők. Lánynapunk jellegzetessége, hogy szentmisével és közös szentáldozással kezdjük és tervszerűen összeállított program szerint kizárólag falusi lányok számára rendezzük.

A szentmisén valamennyien közösen imádkozzák a liturgikus miseimákat és a Szent vagy Uramból énekelnek. Szentmise alatt megújítják ígéretüket, melyet a lányköri tagfelvétel alkalmával ünnepélyesen tettek. Szentmise után a város katolikus hölgyei vagy az egyházközség szeretet reggelivel vendégelik meg a fatusi lányokat, akik ezután zászlók alatt, rendezett sorokban átvonulnak a városon. Majd az ünnepélyes díszgyűlés következik, melyen az évi munkáról számolnak be a többiek képviseletében egy-egy Lánykör tagjai s a körülmények szerint változóan vagy ugyanakkor, vagy délután folyamán a szabadtéri előadás kezdődik, melyen kerületenként (kerületi Lánynapon falunként) népi műsorszámokat mutatnak be a nagyközönségnek, ezzel viszonozva a város vendégszeretetét, egyben öntudatosan megvallva falusi mivoltukat népművészetük legjavának bemutatásával.

Tulipántos Láda

A szervezkedés szolgálatában áll a Tulipántos Láda, kéthetenként megjelenő képes havi folyóirat. Ezen a lapon keresztül egy táborba olvad össze az ország bármelyik szélén lakó kato-likus falusi lány, mert olvassa egymás levelét, a Lánykörök beszámolóit, társainak vers-próbálkozását s ebből megérzi, hogy az a másik is, nagyon messze föle, ugyanazért a célért dolgozik, Lánykörbe jár, tanul, imádkozik, tehát egy testvér vele. Szépirodalmi és szórakoztató cikkei pedig a lányok kedélyét terelik jó irányba. (Lásd még Kiadványok-nál.)

Népfőiskola

Ma már el nem kerülhető, súlyosan időszerű feladat a magyar falu jövőjével foglalkozni. Erős kézzel nevelik a falu levente ifjait, jól-rosszul vezetik a meglett férfiait. Csak a falu lányai, asszonyai maradtak eddig magukra, nekik nem szabott senki a katolikus magyar tradíciókon alapuló új utat, eléjük nem állított senki közvetlen elérhető példát, nekik nem mondta: meg senki, hogyan mentsék otthonukat, hazájukat, hogyan fogóddzanak bele az Egyház támogató, célhoz juttató bástyafalába.

Pedig, hogy mennyire megérett a falusi leánymozgalom kérdése, igazolja, hogy 6 év alatt 1.200 falunak mintegy 60.000 lánya lépett a sok helyen máról-holnapra megalakult Katolikus Lánykörökbe s 1.200 vezető állt szívvel-lélekkel, s növekvő felkészültséggel a falusi lányok élére.

Nehéz a feladat, de Istentől kapott a cél: hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családanyákat nevelni. A vasárnap délutáni gyűlések időtartama pedig kevés. Hogyan tudná a vezető a helyes és céltudatos külső és belső életszokásokat a lányokba sürgősen és gyökeresen beleplántálni és életképesen állandósítani, ha csak hetenként egyszer, pár óra hosszat lehet együtt a vezetettekkel? Töltse minden szabadidejét sorban a lányai házánál? Vagy a lányok egy-egy csoportja keresse fel a vezetőt sokszor otthonában? Ez a legtöbbször keresztülvihetetlen s a munka futólagos, az eredmény bizonytalan lesz.

Lenne csak legalább egy mintalánya, mintaasszonya a falunak, akihez bármikor könnyebben és bizalmasabban fordulhatnak a lány- illetve asszonytársai, aki több tudásával, nagyobb szorgalmával, lelki finomultságával jó példát, állandó vezetést tud adni a többieknek! Mennyivel könnyebben, gyorsabban, maradandóbban vezetne eredményhez a Lánykörök ne-mes munkája,

Van egy intézmény, amely kizárólag a falusi minta-lányok nevelését tűzte ki célul: ez a pettendi katolikus Lágyotthon utóda, a bodajki Kalász-Népfőiskola, melyben a vezető és a falusi lányok együtt lehetnek egész nap, heteken, hónapokon át, mintha egy családban, igazán otthon volnának. A Népfőiskola növendékei a vezetők közvetlen példája nyomán folytonosan látnak, hallanak, gyakorolnak, mindinkább kinyílik a szívük és értelmük, megügyesedik a kezük s a három hónapi szeretetteljes, komoly és mégis nagyon kedélyes, együttlét után észrevehető, szembetűnő és rendkívül vonzó a leendő mintalánnyal történt változás.

A Népfőiskola a Lánykörök eszközeivel törekszik a közös cél elérésére. A vezetők valláserkölcsi befolyásukkal napról-napra terv- és alkalomszerűen nevelik a lányukban a mély és őszinte vallásosságot. Megtanítják őket Istent mindenben észrevenni, földi rendeltetésüket megismerni, az örök cél felé tudatosan törekedni, Egyháznak és hazának hívő erkölcsös és hűséges tagjává lenni.

A hónapokon át tartó közös imádság, munka és szórakozás, a hetenként változó beosztás, melyet a lányok felelősség mellett vesznek és adnak át, a szociális erények gyakorlása, mely az esti lelkiismeretvizsgálat tárgyát képezi, s a hetenként másnál levő jutalomkép, melyet az kap meg, aki a felebaráti szeretet gyakorlásában, a szelídségben és türelemben leginkább kitűnt, céltudatosan neveli a lányokban a szociális érzéket.

Ugyancsak a Népfőiskolában vihető keresztül legjobban és leggyakorlatiasabban a Lánykörök fontos feladata, hogy gazdaságilag, képzett családanyákat neveljenek. A három hónapos tanfolyamok mindennapi tervszerű oktatása, a beosztott háztartási és gazdasági munkagyakorlatok végzése, a háziipari munkák elsajátítása bőségesen gyarapítja a lányok ismereteit, melyek által alkalmasabbak lesznek saját otthonuk gazdagítására és esetleg a falujukban kínátkozó kenyérkereseti lehetőségre.

A Népfőiskola hosszan elnyúló, szép fehérre meszelt kúria, benne tágas termek várják otthonosan a tanulni vágyó leányokat. A nagy előadóteremben minden lánynak külön kis fehérre festett asztalkája van fiókkal a füzetek számára; külön széke és kis zsámolya, melyet ha kinyílik a nagy szárnyas ajtó és kápolnává szélesül a terem, térdeplőzsámolynak használ. A munkateremben barátságos nagy cserépkályha körül folyik a varrás, kézimunka, esténként pedig ott gyűlnek össze szórakozni, mesélgetni, vasárnapi ott írják leveleiket a lányok. Három tágas hálóterem fehér vaságyakkal; szerte az országból sok Lánykör szerető adományából összeadott párnákkal, egyöntetű szép paplanokkal, ágyterítőkkel olyan barátságos látványt nyújt, hogy még a honvágyat is elfelejti, aki egyszer idekerül. A konyha óriási tűzhelyével várja a tanulókat s a barátságos ebédlő a maga kőpadlójával s az asztalok mellett sorakozó sok ülőkével ugyancsak nagyszerű nevelőeszköz; nemcsak a terítés, tálalás, evőeszköz forgatás megtanulására, hanem a csendes, finom leülésre; felállásra is. A kertben s gazdasági udvarban pedig minden arra szolgál, hogy a leányok minél több gyakorlati, hasznos tudást vihessenek magukkal haza. - Művészi kis kápolnánkban ott virraszt az Örök Szeretet, az Eucharisztiában jelenlévő Úr Jézus, hogy megáldja az ott élő lányok és vezetők minden jószáradékát, munkáját; törekvését. - Bodajk község pedig régi, ismert kegyhely. Úgy tudják, hogy maga szent István is sokszor járt ki ide Fehérvárról, gyalog, zarándokolva, Mária kegytemplomába. A mostani kegytemplom már nem a régi ugyan, de most is szeretettel várja a mindenhonnan gyakran érkező zarándokokat és a "Szentkút" bővizű forrása állandóan folyik a kegyelmek áradásának jeleképpen. Hogy a Népfőiskola éppen itt, Szűz Mária kegyhelyén talált otthont, jelképe annak, hogy csakis a tiszta katolikus és magyar hagyományokon épülhet fel, ezekből kiindulva az Istenáldott jövendő.

A Népfőiskola növendékeinek napirendjében az imádság, tanulás, gyakorlati munka éppen úgy szerepel, mint a rendszeres pihenés és szórakozás, azonban mindenből csak annyi, amennyi egy értelmes, józan, rendes katolikus falusi asszony kiegyensúlyozott életéhez feltétlenül szükséges. Nagyon vigyázunk arra, hogy a leányok, akik itt járnak, ne váljanak kisasszonyokká, hogy a tanultak ne tegyék őket felfuvalkodottá, hanem a több tudás számukra több felelősséget jelentsen a többiekkel szemben. Akik innen kikerülnek, nem lesznek szakképzettek egy-egy foglalkozási ágban, tehát nem válthatnak pl., ipart a varrásra, de azt, amire otthon szükségük van, megtanulják.

A Népfőiskolára felvételt nyerhet minden tanfolyamra 36 jó erkölcsű, egészséges, 16 -20 éves, VI-VIII elemit végzett falusi lány, akit plébánosa és a Lánykör vezetője ajánl s egészségi állapotáról orvosi bizonyítványt hoz és iskolai bizonyítványa kielégítő. A tanítás és ellátás havi díja pillanatnyilag 30 P, mely összeg a három hónapra egyszerre előre fizetendő s esetleges korábbi távozás esetén sem igényelhet senki visszatérítést. A tanfolyamok kezdete szeptember 15., január 3., április 3. Adja a jó Isten, hogy ez az új kezdeményezés megfeleljen a hozzá fűzött várakozásoknak és igazán komoly, öntudatos és képzett lányokat neveljen Egyháznak és hazának egyaránt. És adja Isten, hogy az első Kalász-Népfőiskolát kövesse minél hamarabb minden egyházmegyében egy-egy testvérintézet, melyek egymásután képezzék ki a falvak leendő minta-asszonyait, a családi tűzhelynek, a magyar jövendőnek és a lélek kincseinek felkészült és legméltóbb őrzőit.

"Falu" háziipari bolt

haziipari_bolt.jpg

Mozgalmunk öntudatosan törekszik a népi értékek felkutatására és megkedveltetésére. Milyen sokat jelent az, ha a lány megbecsüli a régiek fonó-szővő-hímző művészetét, ha nemcsak a "modern" anyagokra tud kézimunkázni és nem csak a falvédők készítésében merül ki tudománya; hanem élvezettel, örömmel varrja a régi népi hímzéseket, felhasználja a háziipa-rra alkalmas nyersanyagokat és keresni tud a hosszú téli esté-ken is! - Hogy a népi kézimunka és háziipar fellendülését elő-segítse, a központ még abban az időben, mikor ez kevéssé volt divat, vagy legalábbis nem a falu javát szolgálta, megnyitotta kis háziipari boltját, hogy a lá-nyoknak keresetet, otthonmara-dást biztosítson, a jó ízlésű városi közönséget pedig hiteles népi munkákkal szolgálhassa ki és ízlését nevelje. - A kis bolt, minthogy egyáltalában nem nyerészkedésre van berendezve, hanem tisztességes munkabért ad és elveket képvisel, hallat-lan anyagi nehézségekkel küzdött és küzd részben még ma is. Ezért nem is tud még teljes mértékben elehet tenni kitűzött céljának. Azonban szívesen vesz át forgalmi értékű, tehát pontos, szép kézimunkákat, háncs és sásmunkát, rongyszőnyeget, megegyezés szerint bizományba vagy készpénzért. Újabban pedig ez a kis bolt bonyolítja le a Szövetség egyenruha akcióját, valamint közvetíti az érdeklődőknek a Kalász-szövöde különféle szőtteseit s a legkülönbözőbb vidékek népi cserép-készítményeit. Aki szépet akar látni, ne mulassza el megnézni a Falu háziipari boltot, Budapest, II. Margit körút 57.

A Központ anyagi helyzete

Központunkat anyagiakkal kezdettől fogva önkéntes áldozatkészség látta el és látja el nagyrészt még ma is. A két keze munkájával, kiadványokkal, intézményekkel igyekszik megtoldani forgótőkéjét, bízva a közmondás igazságában: segíts magadon s az Isten is megsegít. - Hogy ilyen körülmények közt nem bővelkedhetik, azt nem kell bizonyítani. De nincs is szükség többre, csak annyira, hogy a munka meg ne álljon és a természetes fejlődés lehetősége biztosítva legyen.

A Lánykörök a központnak semmiféle tagdíjat nem tartoznak fizetni. Azok az egyesületek; melyek már egy éve működnek és úgy találják, hogy a központ munkája megérdemli a segítést központi hozzájárulás címén évi 12.- P-t küldenek be. Azokban az egyházmegyékben, melyekben egyházmegyei titkárok irányítják a munkát, ez a hozzájárulás az ő kiadásaik fedezésére szolgál. Az ilyen értelmű segítséget a központ hálásan veszi, de egyáltalában nem intézi kevesebb szeretettel azok ügyeit, akik valamilyen oknál fogva ezt a hozzájárulást nem küldik be. Az mindenesetre igen jó volna, ha az egyesületek válaszra váró leveleikhez válaszbélyeget mellékelnének - kint élők nem is képzelik, milyen tetemes összeget tesz ki egyhavi postaköltség is! - de ha nem, teszik, akkor is kapnak választ minden levelükre. A központ csak azt kéri nagy szeretettel és nyomatékosan a vezetőktől, hogy a megrendelt folyóínatok és kiadványok árát pontosan és hiánytalanul küldjék be s központjuk gondjait enyhítendő, terjesszék a megfelelő kiadványokat és a Tulipántos Ládát a leányok között.

Egyházmegyei titkárok, egyházmegyei lelkiigazgatók

Isten akaratából a munka napról-napra nőtt és szükségessé vált, hogy a központ gondjait megértő, testvéri szívek is magukévá tegyék. Azután az ország sajátos tájainak a különböző egyházmegyék keretében lassankint igénye lett, hogy külön csak nekik élő kismamák vegyék kezükbe a helyi Lánykörök ügyét s a vezető néniknek minden bújában-örömében osztozzanak. Ki-ki a saját földjén, ahonnét származott, ismerheti legjobban az előnyöket, nehézségeket, az ottani néplelket s így szűkebb hazájában a nagyobb távlatok szem előtt tartásával jó szolgálatokat tehet. A munka természetes fejtődése hozta magával a mozgalom decentralizálását, s így csaknem minden egyházmegye Lányköreinek élére egyházmegyei titkárokat állítottunk. Az egyházmegyei titkárokat a megyéspüspök úr a központ előterjesztésére nevezi ki. Az ő feladatuk az egyházmegye Lányköreinek megszervezése, látogatásai levelezéssel történő irányítása, kerületi gyűléseken való részvétel espereskerületi és egyházmegyei Lánynapok rendezése és évenként nyáron vezetőképző tanfolyam szervezése. Mindnyájan szolgáló szeretettel igyekszenek a központtal együtt a vezető nénik s lányok segítségére lenni és munkájukkal a püspök urak, bizalmát és megbecsülését kiérdemelni.

Az egyházmegyei titkárok mellett az Egyház irányító és ellenőrző szerepét gyakorolják az egyházmegyei lelki igazgatók, akiket a központ felkérése alapján szintén a megyéspüspök urak állítanak az egyházmegyék étére. Az egyházmegyei lelkiigazgatók az espereskerületi és helyi igazgatókkal együtt dolgoznak és az egyházmegye papságának mozgalmi ügyekben nagy szeretettel állnak rendelkezésére; ha nehézségek adódnának, azokat megoldják, a helyi Lányköröket látogatják, a katekizmus-versenyeken kérdezők, a Lánykörök lelkigyakorlatait tartják, espereskerületi vezetőgyűléseken elnökölnek, espereskerületi és egyházmegyei Lánynapokon részt vesznek s végül az egyházmegyei vezetőképző tanfolyamokon lelkigyakorlatot tartanak és szellemi, egyházi ellenőrzést gyakorolnak.

Az egyházmegyei lelkiigazgatók és titkárok munkájának megkönnyítésére egyházmegyénként minden espereskerület élére a megyéspüspök urak a központ felterjesztésére kerületi lelkiigazgatókat és kerületi női vezetőket neveznek ki. Feladatuk a kerület munkájának irányítása, őszi, tavaszi kerületi vezetők gyűlésén részvétel, a kerület őszi és tavaszi gyűlésének megrendezése. A kerületi lelkiigazgatók részt vesznek lehetőség szerint a helyi katekizmus-versenyeken, tagfelvételen, kerületi Lánynapon; beszédeket mondanak azokon s a helyi lányköri igazgatók és vezetők felkérésére nagyböjtben vagy tagfelvétel előtt lelkigyakorlatot tartanak az egyesületekben. - A női kerületi vezetők az egyházmegyei titkárt munkájában szervezéssel, látogatásokkal, levelezéssel segítik és meleg, baráti lélekkel közös frontot alkotnak vele minden nemes vállalkozásában.

Az egyházmegyei titkárok a központi vezetőséggel együtt továbbfejlődésük érdekében évenként két tanulmányi héten, zárt lelkigyakorlaton és az un: III. sz. vezérkari tanfolyamon vesznek részt. Ez utóbbin együtt tanulnak velük az espereskerületi vezetők. Közösen építjük tovább a mozgalmat, s az utódok nevelése is ezen a tanfolyamon történik.

A lelkipásztorkodó papság állásfoglalása a mozgalommal szemben

A kallódó, gazdátlanul ténfergő és sok erkölcsi veszélynek kitett falusi lányok sorsa nagyon sok lelkipásztor szívét aggodalommal töltötte el. A munka természeténél fogva mindennapi és állandó nevelésüket kezükbe nem vehették és így a legtöbb helyen örömmel köszöntötték a meginduló Kalász mozgalmat, amely a jelek szerint ennek a rétegnek lelki és szellemi gondozására mindenképen alkalmas. Örömmel fogadták az egyházmegyei titkárt, aki a mozgalom szellemében megszervezte a lányokat, élükre a plébános urakkal egyetértve alkalmas, helyi vezető nénit állított, akivel továbbra is állandó kapcsolatban maradt. Akik a katolikus és magyar szervezkedést sürgették, szívesen fogadták a mozgalom nevelői programját és felismerték annak jelentőségét az egyházközségi és gyakorlati élet szempontjából. Huzamosabb együttdolgozás után kitűnt, hogy a mozgalom egyáltalában nem akar a helyi egyházközségi ügyekbe beleszólni és főleg nem akar "dirigálni", hanem nyíltan törekszik arra, hogy a leányok egyénileg és együttesen minél áldozatkészebben belekapcsolódjanak az egyházközség életébe. A tanfolyamokon a vezetők figyelmét mindig felhívjuk arra, hogy csak az Egyház képviselőivel együttdolgozva, irányításukat elfogadva lehet a mi munkánk Isten előtt kedves. Az egyházmegyei titkár kismama-hívatása összekapcsolja az egyes plébániák Lányköreit, vezetőit és összekötő aranyhidat kovácsol az egyházmegyétől a központig. Így bennük sem láthatnak a helyi vezetők idegen, hivatalos és fölényeskedni akaró szervet, hanem szerető testvéreket. Bízunk abban, hogy a mozgalom terjedésével az ország főtisztelendő papsága mind jobban célkitűzéseink mellé áll és munkánkat lelkipásztori szeretetével és segítségével támogatja.

Kerületi vezetők

A központ és egyházmegyei titkár minden egyesülethez nem tud eljutni, minden egyesület minden gondját nehezen tudná magáévá tenni, hiszen munkaköre napról-napra szélesedik. Nagyon bevált módszer a gondozás munkájának megosztása minden beszervezett egyházmegyében az esperes-kerületenként megválasztott kerületi vezetőkkel, akik közelebb lévén, könnyen támogathatják a hozzájuk tartozó Lányköröket, nehézségeikben segíthetik és a nagy közös rendezésekben a központ irányítása szerinti vezető szerepet töltenek be. Közvetítők a vezetők és az egyházmegyei titkárok, valamint a központ között, arany középutat képviselve. - Természetes, hogy a kerületi vezetőnek a lányköri munkára képzettnek tevékeny, barátságos egyéniségnek és időben, anyagiakban némileg függetlennek kell lennie, hogy áldozatos és kényes feladatának mindenkor megfelelhessen.

Helyi vezetők

A Lánykör vezetője csak nő lehet. Feladata a mozgalmat a lányokon keresztül építeni. Ezen munkájában Isten és emberek előtt egymagában felelős, amiből következik, hogy minden Lánykörnek csak egy felelős vezetője lehet. A Lánykör vezetőjét a helybeli plébános a központtal egyetértve kéri fel.

A mozgalmat a falu társadalma előtt a vezető képviseli. Tőle függ, hogyan ítélik meg a Lánykört, annak működését és az egész mozgalmat. Ezért feltétlenül szükséges, hogy minden vezető legalább egy-két nyári tanfolyamon részt vegyen, hogy tudatos biztonsággal és felkészültséggel álljon nehéz és felelősségteljes őrhelyén.

A Lánykör

medgyesegyhaz.jpg

A mozgalom legkisebb egysége a Lánykör, amint a társadalom legkisebb egysége a család. Más szavakkal: a lányokkal való foglalkozás kerete a mozgalomban. Hogy ennek a keretnek milyen nevet adunk, az teljesen közömbös a mozgalom szempontjából, ha a foglalkozás a mozgalom szellemében történik. Lényeg, hogy mind valláserkölcsi, mind gazdasági, kulturális és szociális irányban foglal-koztassuk a lányokat. Tehát lehet Egy-házközségi lánycsoport, Jézus Szíve szövetség, Mária Társulat, Kongregáció vagy Lánykör, ha a fenti feltételeknek megfelel. Az alább írottak min-denféle katolikus lánycsoport ideális működése szempontjából feltétlenül szükségesek.

Megalakítás.

A megalakítás előtt vezetőt keresünk; arra alkalmas egyéniség híján inkább ne alakítsunk Lánykört. Ha egyszer a lányok csalódtak az egyesületben, hosszú évekig nem tudják többé összehozni őket.

Alakulásra a lányokat összetoborozzuk. A plébános urat megkérjük, hogy a templomban többször hirdesse ki, és esetleg, hogy vonzóbb legyen, hangsúlyozva, hogy csak fiatal jöhet. Nem kell a célt előre megmondani, hogy a kíváncsiság is hozta a lányokat. Az összegyűlt leánysereggel rövid beszédben ismertetjük a Lánykör célját. A hitbuzgalmi részt nem hangsúlyozzuk nagyon, mert ettől megijednek. Könnyebb ugyanis a kedéllyel odaédesgetett lányokat komoly útra terelni, mint a komolysággal elijesztetteket újra a Lánykörbe vonzani. A beszéd után összeírjuk az önként jelentkező tagjelölteket. Természetes, hogy az alakuló gyűlésen feliratkozott lányok 50 %-a a későbbi idők folyamán elmarad, de ez senkit se hangoljon le. Ha a Lánykör hivatása magaslatán fog állni, a falu minden jóérzésű lánya úgyis lassan hozzá csatlakozik, aki pedig nem jóérzésű, jobb, ha távol marad a többiektől. Ha az összeírás megtörtént, azonnal dalolni és játszani kezdünk a lányokkal, mert ez elengedhetetlen feltétele az eleven egyesületi életnek. Az ily módon kiváló hangulatban eltelt alakuló gyűlés után bizakodva nézhetünk a Lánykör eredményes működése elé.

Közvélemény

Ugyanaznap, mikor a lányok gyűlése lefolyt, estére meghívjuk az édesanyákat is és egyszerű, őszinte, komoly szavakkal megmagyarázzuk nekik, hogy a Lánykör munkája jó szándékú, nekik segít leányaik nevelésében és a rossztól való megőrzésükben. A mai fiatalokra sok olyan probléma megoldása vár, melyet az idősebbek még nem ismertek, éppen ezért tanácsot sem tudnak benne adni. Itt jön segítségükre a Lánykör. Részleteket mondunk e1 a Lánykör működéséből és meghívjuk őket, hogy itt-ott nézzenek el vasárnap délután oda. Nekik is megmondjuk; hogy a lányköri tagok tagdíjat nem fizetnek. - Az édesanyák összehívására azért van szükség, hogy a falu közvéleményét a Lánykör gondolatának megnyerhessük.

Szervező beszéd.

Kedves lányok! - Elmondom nektek, mi történt egyszer a méhesben. Ősz felé járt az idő s egy nagy egér fázott-a kertben. Gondolta: "Bebújok egy méhkasba. Ott jó meleg van és finom ennivalóm is lesz egész télen át." Be is ment egy óvatlan pillanatban s a kis méhek nagyon megijedtek tőle. Féltették az életüket, féltették a téli elemózsiát. De nem sokáig. Összefogtak tízen, a legbátrabbak és egyszerre ütötték fullánkjukat a tolakodó egérbe. Az egér elpusztult. - Igen ám, de az egér még így is nagy bajt jelentett számukra! Ha elkezd romlani, megmérgezi a levegőt és mindnyájan elpusztulnak. - Népgyűlést hívtak össze a kasba és nagy aggodalommal emlegették kicsinységüket, erőtlenségüket a szörnyű veszedelemmel szemben. Már majdnem elcsüggedtek, mikor egy kis csinos, szorgalmas méhecske, vékony hangját megerőltetve, szónokolni kezdett, Ezt mondta: "Testvérek, ne csüggedjünk! Akármilyen kicsinyek is vagyunk, mégis mennyit dolgoztunk a nyáron! Gazdánk is jó pénzt kap a mézből, magunk is el vagyunk látva élelemmel egész télre. Mennyit építettünk, menynyit gyűjtöttünk mi apró, gyenge kis bogarak! Csak nem fogunk most meghátrálni a veszély láttán? Mindnyájan, akik itt vagyunk, hozzunk egy szemernyi viaszkot és azzal betapasztjuk az egeret!" - Képzelhetitek, mekkora tapsolás tört ki erre a kasban, hiszen a méheknek hat lábuk van és mind a hattal egyszerre tapsolták a kis szónokot. De a tanácsát is megfogadták ám. Mindnyájan hoztak viaszkot, tízen végezték a tapasztalást és estére él is készültek a nagy munkával. - Mikor aztán megjött a tavasz, kirepültek boldogan a napra s a méhész takarítás közben csodálkozva látta a befalazott s így ártalmatlanná tett egeret. - Tanulhatnánk tőlük!

Leányok, mireánk is leselkednek csúnya, nagy veszélyek, a mi kis méhkasunk, családunk, faiunk, nemzetünk békéjét és életét is fenyegetik tolakodó és falánk egerek, melyek ellen védekeznünk kell, közös akarattal.

Gondoljátok csak el, mivé leszünk rövidesen, ha a vallásosság kivész az emberekből, ha nem fogják tisztelni az Istent, az Ő parancsait és azok hirdetőjét, tanítóját: az Egyházat. Pl. ha nem kell tisztelni a szülőket, a gyermekek örülni fognak; ha nem kell róluk gondoskodni. Nem fognak nekik a munkában segíteni s hasznukat nem látják, elhagyják őket, rosszul bánnak velük, sőt meg is ölik; mint azt már eddig sokan megteszik, akik előtt nem áll törvényként az Isten szent parancsa. De mivé lesztek ti, kedves leányok, ha az erkölcstelenség; a szemérmetlen élet szokássá tesz; ha nem lesz törvény, mely a ti tisztaságotokat megvédje, ha közprédák lesztek a romlott férfiak között, vagy házasságotok is csak játék lesz mások szemében, és férjeteket bárki elszeretheti, pénzét elveheti és titeket, derék asszonyokat kilökhet bűntelenül családotokból. Ilyet is elég gyakran hallunk manapság. Vagy képzeljétek el, hogy beüt közénk az a nagy boldogító egyenlőség, amelyről annyit beszélnek mostanában nagyszájú férfiak és asszonyok - persze csak meghitt társaságban és sötétben - és az a szép selyemkendő, mely rajtatok van, nem lesz a tietek, hanem fejére kötheti bárki, akinek kedve van hozzá, mért, hiszen minden közös tulajdon. Mi lesz, ha a földeteken más fog aratni, olyan aki nem vetett, ha a kamrátokból más fog élni, olyan, aki nem szerzett, ha az ágyatokban más fog aludni, olyan, aki nem dolgozott meg érte és semmi sem lesz a tietek, mert minden közös lesz. Nem lehet majd új ruhát vennetek, új cipőben járnotok, csak olyanban, amelyet mindenkinek egyformát (zubbonyt és bakancsot) a gyár készít. Mert ha mindenki egyforma, úgy illik, hogy mindenki egyforma ruhában járjon. Hát azon gondolkoztatok-e már, hogy mi lenne, ha a hivatalokban, jegyzővel, bíróval, üzletben, vonaton, orvossal, bábával, gyógyszertárban, de még az iskolában is idegen nyelven kellene beszélni, ha a gyermekek idegen nyelven tanulnának és a tulajdon szüleik nem értenék, hogy mit beszélnek. Ha idegenek lennénk a saját országunkban, a saját földünkön, a saját házunkban s este nem tudnánk, hogy holnap reggel itt ébredhetünk-e fel, ahol lefeküdtünk. Pedig a határokon túl így van ez mindenütt s bennünket is éppen úgy fenyeget ez a sors. Úgy-e, hogy nem volna jó? Úgy-e, hogy kellene valamit csinálni ellene!

Egy lány magában gyenge és tehetetlen, mint egy kis méhecske, de tíz bátor lány egy községben már sokat tehet. Ahhoz pedig, hogy a szomszéd faluból se hozhassa el hozzánk a szél a rothadás szagát - hiszen attól magunk is betegek leszünk" pedig csak a szomszéd faluban van a baj - száz, ezer, tízezer lány kell. Minden katolikus fiatal lánynak egy táborban kell lennie; össze kell tartoznia és együtt dolgoznia, hogy a vallásosabb, becsületesebb s így boldogabb és gazdagabb Magyarországot felépíthessük!

Miért éppen a katolikus lányoknak kelt összefogniuk? Mert a katolikus vallás az egyetlen, mely tanításából semmit sem enged, mely ragaszkodik az Isten-adta törvényekhez mindenféle hatalommal szemben, de meg is adja híveinek a szentségeken át az erőt, hogy ezeket a parancsokat minden helyzetben megtarthassák. Csak mi katolikusok vagyunk olyan szerencsések és boldogok az egész világon, hogy akár naponkint egyesülhetünk a szentáldozásban az élő, igaz Istennel s így akár mindennap megszerezhetjük magunknak annak a 24 órának minden kísértésével, szenvedésével, gondjával szemben az orvosságot.

Miért éppen a fiataloknak kell összefogniuk? Azért lányok mert a fiatatok még nem csalódtak annyit, mint az öregek, azok még tudnak hinni, bízni egy boldogabb, szebb jövendőben. A fiatalok nem fáradtak még, az erejüket szeretik kimutatni s ezzel az erővel áldozatot is hozni, dolgozni is a szép eszmékért. Végül a fiatalok még szívesen tanulnak, hallgatnak a másikra; egy ilyen nagy nemzetmentő feladatot pedig csak helyes irányítás elfogadásával lehet megoldani.

S hogy miért éppen a lányokra vár ez a nagy feladat, holott eddig a hazát mindig a férfiak, a katonák védték, javáról a férfiak, államfők gondoskodtak? Azért lányok, mert akkor még nem lopódzott ennyire közei hozzánk a romlás, nem férkőzött úgy közénk az ellenség, mint most. Most nagyobb hősiesség kell, mint a katonáké, nagyobb bölcsesség, mint az államférfiaké, most a családot kell megmenteni a rossztól. A csatád pedig az édesanyák kezében van.

Bizonyosan észrevettétek már ti is, hogy milyen nagy hatással vagytok a legényekre. Mennyire megfigyelik viselkedésteket, beszédeteket, öltözködésteket, munkátokat és - láthattátok - aszerint is bánnak veletek. Már most, lányként is vezetni tudjátok a legényeket jó vagy rossz irányba, hát még ha komoly, okos, feleségek lesztek! Minden jóravaló asszonyra hallgat az ura, megbecsüli, gondjait vele megbeszéli. Milyen sok jót tehettek majd ti is annak idején férjeiteken keresztül. És ha a jó Isten a legnagyobb méltóágra emel benneteket és édesanyák lesztek, a ti anyakezetek fogja kialakítani gyermekeitek lelkét, gondolkozását, becsületét.

Ugye most már látjátok, milyen fontos szerep vár rátok és, szívesen készülnétek arra elő, ha valaki segítene benne, ha valaki megmondaná, mint a mesében az a kicsi méhecske, hogy mit kell most cselekedni?

Azt kérdezitek, hogy miért kell valamennyi lánynak együtt lennie? Lányok! A múltkorában azt olvastam egy újságban, hogy Amerikának a legnagyobb és leggyorsabb vonatja kénytelen volt nyílt pályán három napig vesztegelni - hernyók miatt. - Az történt ugyanis, hogy az egyik termékeny vidéket ellepték a hernyók és letaroltak mindent, amihez csak hozzáférhettek: vetést, növényeket, fák leveleit. Mikor már semmi ennivalójuk nem volt, elindultak új hazát keresni. Sokan voltak. Talán több millió is volt együtt. Másztak a földön, egymás hegyén-hátán, egy-egy helyen tenyérnyi vastag is volt a hernyótakaró. Így érték el a híres Pacífic vasút pályáját. - Mikor a vonat odaért a hernyótömeghez, a vonatvezető gondolkozni kezdett; ha ő rámegy a vonattal erre a vastag hernyórétegre, a vonat kerekei ugyan összetapossák őket, de síkos lesz a vaspálya, kisiklik a vonat és szerencsétlenül jár a sok utas. Megállította hát a vonatot és megvárta türelmesen, amíg a hernyóhad átvonul a pályán.

Lányok! A hernyóknak nincsen gerincük, nyomorult férgek, ha az ember földhöz csapja őket, semmivé válnak mégis meg tudták állítani a gyorsvonatot. Mennyivel erősebbek vagytok ti, kik Isten képét hordjátok magatokban, kik gondolkozni és akarni tudtok és keményen dolgozni a szebb, boldogabb jövendőért! Ezért kell mindnyájatoknak együtt lenni, hogy sokán legyetek és erősek legyetek.

Ha Ti is úgy akarjátok, hogy ennek a nagy, nemzetmentő munkának részesei legyetek, megalakíthatjuk a Ti számotokra is a Lánykört; amelyben megtanulhattok mindent, amire szükségetek lesz és amelynek vezetése alatt hozzászokhattok a tiszta, nemes, okos és józan élethez.

De mert fiatalok vagytok s a fiataloknak szükségük van a szórakozásra, hogy egészségesek legyenek, a Lánykörben szórakozás is lesz: nótaszó, játék, tánc, színielőadás, kirándulás, talán még bál is, de mindegyik olyan lesz, hogy ne kelljen érte másnap szégyenkeznetek; sem önmagatok, sem mások előtt.

Azt is jól jegyezze meg mindenki magának, amit most mondani fogok. A Lánykörben nem kell tagsági díjat fizetni, egy fillért sem!

Most álljanak elő azok, akik szeretnék, hogy ebben a faluban Lánykör legyen és szeretnének ennek a Lánykörnek tagjai lenni. Ha ezeknek a nevét összeírtuk, mindjárt meg is fogjuk próbálni, Hogy tudunk-e szórakozni tisztán, vidáman, egészségesen. Jó lesz?

* * *

Lányköri tagok tízparancsa.

  1. Szent vallásom törvényeit ismerem és megtartom.
  2. Lelkiismeretesen végzem minden munkámat.
  3. Ahol tudok, szolgálatkész szeretettel segítek.
  4. Vezetőimnek szívesen és pontosan engedelmeskedem.
  5. Egyszerűen viselkedem és őszintén beszélek.
  6. Haragot soha, senkivel sem tartok.
  7. Távollevőkről vagy jót, vagy semmit sem mondok.
  8. A jónak, szépnek örülök, ha baj ér, nem panaszkodom.
  9. A Lánykör javát és jó hírét, ha kell áldozatok árán is szolgálom.
  10. Vezetőm tudta és engedélye nélkül más egyesületbe nem lépek, ott még csak nem is szerepelek.

Katolikus Lánykörök ügyrendje:

Az egyesület neve: ..............................................................-i Katolikus Lánykör.

Célja: hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatat lányaiból.

Eszközei: Tanítónők, vagy más megfelelő képzettségű hölgyek vezetésével foglalkoztatni a lányokat:

  1. lelkileg:
    közös imádság,
    szentségekhez való közös járulás,
    közös szentségimádás és lelkigyakorlatok tartásával.
  2. szellemileg:
    vallásos,
    jellemképező,
    kulturális,
    gyakorlati tárgyú előadásokkal.
  3. gyakorlatilag:
    főző, háztartási, varró és háziipari tanfolyamokkal.
  4. kedélyileg:
    dalok, játékok, táncok tanításával,
    kirándulások, versenyek, szintelőadások rendezésével,
    tisztességes szórakoztatással.

Igazgatója: a helybeli plébános, vagy az általa megbízott: lelkész.

Vezetője: a falu intelligenciájának katolikus hölgytagja, akit a plébános úr erre a Szövetséggel egyetértve felkér. A vezető kívánságára más munkatársak is segíthetnek.

Tagjai: a Lánykörnek az elemi iskola elvégzésétől vagy 12 éves kortól 14 éves korig jelöltje, azontúl felvett tagja lehet minden tisztességes katolikus lány, aki az összejöveteleket pontosan látogatja, viselkedése ellen kifogás nincs és felvételét a vezetőségtől kéri. Jelöltek felvétele az összejöveteleken, a tagok jelenlétében értelmesen elmondott kérésre történik, egy csoportvezető és két tag ajánlására.

Rendes tagok felvételüket a vezetőtől kérik, ki ez ügyben meghallgatja a csoportvezetők véleményét. A tagfetvételt háromnapos lehetőleg félig zárt lelkigyakorlat előzi meg, melyet közös szentáldozással fejeznek be. Tagfelvétel egyszer egy évben, valamely Mária-ünnepen, ünnepélyes keretek között a templomban történjék. A tagok legalább karácsonykor, húsvétkor, a tagfelvétel napján és az egyházmegyei lánynapon közösen járulnak a szentségekhez.

A meg nem felelő jelöltet a csoportvezetők meghallgatásával, de saját felelősségére, a meg nem felelő tagot a Lánykör igazgatójával egyetértve kizárhatja. A kizárt tag köteles jelvényét a vezetőségnek visszaadni, ha előírásos mozgalmi egyenruhája volt, azt a Lánykör vezetőségének beszerzési áron eladni.

Csoportvezetők: a tagok maguk közül csoportvezetőket választanak, utcák vagy számszerinti csoportosulás alapján.

Egyik a vezető ellenőrzése mellett nyilvántartja a Lánykör bevételét és kiadását, évzárókor az anyagi ügyekről nyilvánosan beszámol.

A Lánykör anyagi ügyeit illetőleg a központi vezetőségnek tartozik felelősséggel, de annak megbízásából az egyházmegyei titkár a Lánykör pénzkezelését bármikor ellenőrizheti.

Másik csoportvezető a Lánykör könyveit tartja nyilván, és felelős az olvasásra kiadott könyvek épségben való megőrzéséért.

Harmadik csoportvezető a háziasszony szerepét tölti be, gondoskodik arról, hogy a Lánykör helyiségé mindig rendes, télen fűtött legyen, hogy a tagok oda szívesen jöjjenek és rendben hagyják el azt.

Anyagi forrásai: tarthat fenn a Lánykör saját anyagi felelősségére ipartelepet, bármilyen termelő, vagy értékesítő vállalatot, mely a mozgalom katolikus, nőies és szociális szellemével nincsen ellentétben, ha jövedelmét a Lánykör tagjainak általános és közős lelki, szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítására és a helyes, megfontolt jótékonykodásra fordítja.

Az igazgatónak és vezetőnek betátása szerint kívánatos az áldozatos szellem nevelésére bevezetni akármilyen csekély tagdíj fizetését.

Rendezhet a Lánykör igazgatójának és vezetőjének felügyelete mellett, saját- vagy bérelt helyiségében tánccal és műsorral, egybekötött, éjfélig tartó, zártkörű összejövetelt, melynek programraja és szelleme a mozgalom lelket építő, katolikus és magyar célkitűzéseivel nincs ellentétben.

Az ügyrend magyarázata.

Az egyesület neve. Ahol már- működik a falusi leányokkal foglalkozó egyesület, az eredeti nevet minden további nélkül fenntartjuk, csak a működést bővítjük ki. Az új alakulásnál ragaszkodunk az ügyrendben feltüntetett névhez; mert ez kifejezi, hogy az egyesület egy bizonyos falu leányaiból alakult, tehát autonóm; hogy katolikus, tehát nem semleges és hogy Lánykör tehát nem kizárólag hitbuzgalmi csoport.

Az egyesület célja: Falusi népünk, bár még sok helyen vallásosnak látszik, nem ismeri és nem éli vallását. Eljár a szentmisére, mert mit szólnának, ha nem lenne ott; böjttől pénteken, mert a nagyapja is így tette; imádkozik kenyérszegés előtt, mert az így illik; de rögtön az asztali áldás után megindul a megszólások tömege, szégyenkezés nélkül káromkodik és ha vallásáért áldozatot kell hoznia (egyházi adó stb.) a leglovagiatlanabb, mert nincs meggyőződése. - Ezért kell a vallás kérdéseit lányainkkal, mint felnőtt emberekkel, megbeszélni adandó alkalommal, és tervszerűen is, hogy saját személyükben és később családjukon keresztül az öntudatos vallásosság támaszpontjai legyenek.

A vallási öntudat hiányából következik magyar népünk másik nagy fogyatékossága: az erkölcsi élet lazasága. Ha egy lány elbukik, a falu közvéleménye nem dob követ reá, részben, mert más is így csinálta fiatal korában, részben mert nem fogja fel azokat a hallatlanul nagy vallási, erkölcsi, egészségi és kedélybeli veszélyeket, melyek ebből származnak. Lányoknál minden erkölcsi botlásra felmentés a fiatalság és a férjszerzésre való törekvés. Asszonyoknál már szigorúbb a mérték, de mindenki természetesnek veszi a gyermekáldás korlátozását, ha azt gazdasági okok megindokolni látszanak. Ilyen felfogás mellett az erkölcsi botlásra vezető utak is mind természetesek és megengedettek a falusi nép szemében. - Nekünk tehát minden erőnkkel azon kelt dolgoznunk, hogy tiszta nemzedéket neveljünk a reánk bízottakból, mert csak így remélhetjük Isten áldását és csak így tudjuk építeni és továbbfejleszteni az egészséges magyar nemzetet.

Ha népünkben a vallásosság nem tudatos, a nemzeti, hazafias érzés még sokkal kevésbé az. Egy-egy március 15-i szónoklat meghallgatása, egy-egy irredenta dal eléneklése, egy-egy "Nem - nem! sohának" elszavalásával mindenki úgy véli, lerótta hazafias kötelességeit és nagyszerű magyarnak tartja magát. De ha az őseinktől átörökölt erények továbbfejlesztéséről, vagy a bűnök elleni küzdelemről van szó, melldöngető nagy magyarjaink sehol sincsenek. Alig akad közöttünk megbízható jó munkás és iparos; s a bajba került embernek alig akad barátja, aki önzetlenül segítené őt. Pedig az igazi magyarság a nemzeti bűnök elleni tudatos küzdelemben, az áldozatkész összetartásban áll, nem pedig szólamok hangoztatásában. Erre akarjuk lányainkat is megtanítani női természetükhöz és hivatásukhoz mérten.

Akik a falut ismerjük, sajnálattal tapasztaljuk, hogy fatusi asszonyaink a reájuk bízott javakat sem megőrizni, sem alkalmas módon felhasználni nem tudják. Egészségtelenül és ésszerűtlenül főznek, lakásuk és életmódjuk elhanyagolt, aminek nem csak a szegénység az oka; általában idejüket nem tudják beosztani és az újabban nyíló kereseti lehetőségek iránt nincs érzékük. Igyekszünk tehát leányainkat észszerű életmódra, józanul beosztott, helyes munkára, ügyességre és leleményességre nevelni, hogy annakidején háziasszonyi feladataiknak mindenben meg tudjanak felelni.

A családok élete sajnos a falvakban is a felbomlás jeleit mutatja. A gyermek nem kell, a válások napirenden vannak s az elégedetlenségnek, békétlenségnek megnyilvánulásait mind gyakrabban tapasztaljuk. Ennek az oka nem az anyagi leromlás, hanem az, hogy a fiatalság nincsen felkészülve a házasságra a komolyságot, kötelességtudást és áldozatkészséget illetőleg. Lányainkat arra akarjuk nevelni, hogy hivatásukat szentnek, komolynak és felelősségteljesnek tartsák s erre megfelelően készüljenek, ezzel saját boldogságukat is építve.

Ezek a hiányok a falu egész társadalmában észlelhetők ugyan, mi mégis csak fiatal lányokkal foglalkozunk, mert bennük van meg leginkább a készség a tanulása, és az új gondolatok befogadására és mert belőlük válnak családanyák, akik a jövő nemzedéket fogják nevelni.

Eszközei: A célt négyirányú foglalkoztatással igyekszünk elérni. A lányok lelki foglalkoztatásának célja, hogy megismerjék a közös imádság értékeit, hogy magukévá tegyék az Egyház szándékait és hogy lelkük ellenálló képessége növekedjék a rosszal szemben.

Az előadásokkal növelni akarjuk tudásukat. Tanfolyamok rendezésével háztartásuk jobb ellátására és esetleg mellékkeresetre képesítjük őket.

A tisztességes szórakoztatás célja, hogy kedélybeli energiájukat megengedett módon, erkölcsi veszélyek nélkül levezethessék.

Igazgató: A Lánykörnek szüksége van az Egyház tekintélyére, hogy megfelelő keretben működhessék. Ha nincs egyetértés a vezető és a plébános között, a munka nem lehet eredményes.

A plébános beleegyezése nélkül tehát nem lehet Lánykört alakítani. Ha pedig vitás kérdés merülne fel, a vezető kellő tisztelettel és tapintattal ragaszkodjék a központ irányításához, de csak addig, amíg ez ellenségeskedést nem jelent. Mert többet ér a község belső békéje a legragyogóbban működő Lánykörnél is.

Vezető: A Lánykör vezetője csak nő legyen. A lányok bizalmát csak ő nyerheti meg és sajátos problémáikban tanácsot, irányítást csak ő adhat. Ebből következik, hogy férfi még akkor sem lehet vezető, ha egyházi személy, vagy ha erre bármilyen kivételes tehetségek látszólag alkalmassá tennék. Még a Lánykör igazgatója is csak szívesen látott vendég legyen a Lánykörben, nehogy az Egyház képviselőjének kijáró feltétlen tiszteletet a megszokás gyengítse. Szükség esetén a vezetőnek kötelessége ez irányban a tiszteletteljes és tapintatos figyelmeztetés. Gyakran adódik a Lánykörben olyan téma, amelynek nyugodt megbeszélésében az amúgy is élénk fantáziájú falusi lányokat feszélyezi a férfi jelenléte.

A fiatalság összetartásához kedély és nagyfokú mozgékonyság kell, ezért szükséges, hogy a vezető fiatalos kedélyű legyen, akinek nem esik nehezére a lányokkal együtt játszani, velük a pajtási hangot megütni a bizalom felkeltése érdekében.

A vezetőt a plébános a központtal egyetértve kéri fel. Tehát sem a központ a plébános beleegyezése, sem a plébános a központ beleegyezése nélkül a vezetőt fel nem kérheti, illetve helyéről el nem mozdíthatja.

A Lánykörnek csak egy felelős vezetője lehet. Ha azonban a vezető úgy gondolja, hogy az előadások tartásában, ének, tánc, kézimunka tanításában segítségére lehetne a helybeli intelligencia valamely tagja, azt saját felelősségére felkérheti. Ezzel egyrészt felkelti az érdeklődést a helybeli intelligencia körében a mozgalom iránt, másrészt a saját munkáján könnyít. De jól gondolja meg, hogy milyen hangot ereszt be a lányok közé és azt is, vajon munkatársai hajlandók lesznek-e a központ irányításának megfelelően működni.

A tagok: A Lánykör tagjai csak tisztességes lányok lehetnek, mert a Lánykör nem javítóintézet, nem műkedvelő társaság vagy az egyéni hiúság legyezgetésére alakult egyesület. Inkább legyen csak öt tagja de az az öt életével és példájával valóban építse a katolikus Magyarországot. Ebben nem lehetünk engedékenyek a mozgalom tekintélyének súlyos megrongálása nélkül. Aki ezt az elvet nem vallja, ne használja a Lánykör nevet és ne csatlakozzék központunkhoz.

A Lánykör tagjai csak katolikusok lehetnek, mert másvallásúak nem vehetnek részt a közös szentáldozásban és egyéb vallás gyakorlatokban, s így nem teljesíthetik a tagokra nézve kőtelező szabályokat. Vendégként eljöhetnek más vallású lányok a vasárnap délutáni szórakozásokra, rendezvényeken is részt vehetnek, de nem szerepelhetnek, legfeljebb énekkarban, szavalókórusban. Nem keresztény vallású semmiképpen sem látogathatja a Lánykört. Ha a vezető úgy gondolja, hogy az illetőt meg lehetne keresztelni, foglalkozzék vele egyénileg, ismertesse meg vele szent vallásunkat, de a közösségbe ne eressze.

A tagoknak az összejövetelekről való elmaradásukat igazolni kell. Ha három összejövetelt mulasztottak, a vezető még egyszer, esetleg írásban felszólítja őket távolmaradásuk igazolására. Ha a felszólításnak nem tettek egy héten belül eleget, nem lehetnek többé tagok. Igazolhatják a tagok távolmaradását a csoportvezetők is, de csak egy- egy esetben.

A lányköri tagoknak viselkedésükkel is meg kell mutatniuk, hogy egy erkölcsi testület tagjai, hogy komolyabbak és kedvesebbek, mint azok, akik nem voltak hajlandók áldozatul hozni akaratuk és szabadságuk hányadát a szent célért. Gyökeres megváltozást egyik napról a másikra nem várhatunk, de feltétlen igyekezetet annál inkább. Minden esetben figyelmeztetjük a lányokat, ha arra okot találunk és bizonyos idő múlva elvárhatjuk tőlük, hagy az egész község lánytársadalmának jó példát adjanak. Ha ezt nem tudják megtenni, nincs helyük a Lánykörben.

Minden lány maga kéri felvételét, nehogy bárki is azt mondhassa, hogy kényszerítenék s így a szabályok megtartására nincs kötetezve, A nyilvánosan előadott kérés növeli a lányokban a bátorságot, a jó fellépést és a készséget gondolataik világos kifejezésére.

A felvételt kérő jelöltet egy csoportvezető és 2 tag ajánlatára veszi fel a vezető. Szükség van erre, mert esetleg nem ismeri a vezető a falu minden lányát, kik közül ha egy nem megfelelő felvételt nyer, elriasztja a jók nagy részét. A lányok egymás ügyeit ismerik és legtöbbször ők maguk tiltakoznak a nem közéjük való felvétele ellen. De jó fegyver ez a vezető kezében, ha p1. számon kérik tőle, hogy ezt vagy azt a lányt miért nem vette fel. A többiek is jobban megbecsülik a Lánykört, ha a bejutás némiképp meg van nehezítve.

Rendes tagok felvételüket a vezetőtől négyszemközt kérik. Ezalatt alkalom kínálkozik az esetleges egyéni nehézségek megbeszélésére, bizalmas figyelmeztetésre stb. Mielőtt a vezető a felvételről döntene, megkérdezi a csoportvezetőknek a felveendőkről alkotott véleményét, de nem szavaztatja meg őket.

A félig zárt lelkigyakorlathoz, legrosszabb esetben a három esti konferencia-beszédhez feltétlenül ragaszkodjunk a felvétel előtt. - Az ember végcélja az örök élet, melynek elnyerésére tudatosan törekednünk kell. De hány ember leéli életét anélkül, hogy ezzel a gondolattal csak egy órát is komolyan foglalkozott volna! Nekünk kötelességünk a reánk bízottaknak első sorban a lelkével törődni és figyelmüket az örök célokra irányítani. Ki tudja, lesz-e még egyszer alkalmuk ilyen gondtalanul három napot örök boldogságuknak szentelni? Egy nagylány életében annyi minden előadhatja magát, amire önmagában nem találja meg a helyes választ, hiszen a vér és a szokások sokszor az Isten akaratával ellentétes irányba terelik.

Legalább egyszer életében legyen alkalma életének előre látható eseményeit Isten akaratának fényében meglátni. Erre való és ezért szükséges a lelkigyakorlat. Ha lányaink komoly elhatározásokra és annak következményeire három napon át kénytelenek gondolni, nagyobb nyomot fog hagyni lelkükben a felvétel ténye és az isteni kegyelemnek is elkészítettük az útját lelkeikhez. De jót tesz ez a Lánykör tekintélyének is, melyet az egész község előtt emel a lányok komoly készülődése.

Tagfelvételt legfeljebb egy évvel a megalakulás után rendezünk először. Későbbi tagfelvételt is csak egy éves próbaidő után tartunk. Igyekszünk azt minél több külsőséggel összekötni, hogy annál nagyobb hatással legyen a lányokra és a falura. Lehetőleg minden tag egyenruhában legyen, a templomba együttesen vonuljanak be, kezükben égő gyertyával mondják el a felvételi imát és kapjanak valami csekély kis emléket a jelvényen kívül pl.: szentkép stb.

A szertartást lehetőleg litánia után kérjük, mert ehhez szervesen tud kapcsolódni a felvétel. A szentmise liturgiája ezt kevésbe engedi meg. Törekedjünk arra, hogy a felveendők szülei valamennyien ott legyenek a templomban, mert a szentbeszédnek nagyvésze úgyis nekik fog szólni, másrészt a lányoly is jobban érzik a nyilvánosság előtt elmondott ígéret súlyát. Az ünnepség után maradjunk még velük együtt, kedvesen beszélgetve, nehogy rögtön a vasárnap délután forgatagába kerülve, a külső benyomások lerontsák bennük a nehezen felépített jó hatást.

Nyomatékosan kérjük és figyelmeztetjük a vezetőket, nehogy a tagfelvétel napján színdarabot vagy táncot rendezzenek a lányköri tagok részvételével, mert ezzel tökéletesen ellentmondanak mindannak, amit a lányokban 3 napon át építettek. A szereplés izgalma elvonja a lányok figyelmét, megakadályozza a belső elmélyülést és felejtteti a hatást, melyet reájuk a megható és mély értelmű szertartás gyakorol. Semmiféle rendezés azon a napon ne legyen!

A felvételhez szükséges jelvényeket a Központtól legalább 2 héttel előbb kérjék, nehogy a gyár, egyéb munkája is lévén, ne tudja elkészíteni a kívánt időre azokat s az ünnepséget el kelljen halasztani. A jelvények mindenkor a Lánykör tulajdonát képezik azért, hogy ha egy lány méltatlannak mutatkozik a viselésére, vissza lehessen tőle venni. Az esetleg elvesztett jelvény árát azonban a lány köteles megtéríteni.

Az évenként négyszeri közös szentáldozás kötelező, de a legtöbb Lánykör havonként járul a szentségekhez. Ezt nem tesszük kötelezővé, nehogy emiatt egyesek elmaradjanak.

A jelöltek kizárásánál a vezető hallgassa meg a csoportvezetők véleményét, de ha jónak látja, - saját felelősségére - ezzel ellentétben is dönthet.

A tagok kizárása súlyosabb dolog, azért ebben ossza meg a vezető felelősségét a Lánykör igazgatójával. A kizárás - ha csak nem nyilvános botrány adott arra okot - csendben, szinte észrevétlenül történjék. A vezető figyelmezteti bizalmasan a lányt, hogy ne jöjjön többé, vagy nem olvassa fel nevét a névsorolvasásakor, ha ez adott esetben jobb módszernek bizonyul. A jelvényt feltétlenül vegye vissza a vezető és ha csak lehet, az egyenruhát is vásárolja vissza. A lány lelkének megmentése érdekében a vezető egyénileg maradjon kapcsolatban vele, de a közösségbe legfeljebb egy évi komoly próbaidő után eressze csak vissza.

Csoportvezetők. Falurészenként, vagy utcánként 8-10 lánynak van csoportvezetője. Az egy csoporthoz tartozók maguk választják körükből csoportvezetőjüket, kinek így tekintélye van és akire hallgatnak. Ezért a választás előtt magyarázzuk meg nekik, hogy mit is várunk a csoportvezetőktől.

A csoportvezető számon tartja a csoportjához tartozó tagokat. Az összejövetelen ő igazolja távolmaradásukat. Gondoskodik, arról, hogy a szolgálatba menők, vagy a községből elköltözők visszaadják jelvényüket. Ha rendkívüli időben valamit a tagok tudomására akarunk hozni, a csoportvezetők értesítik csoportjuk tagjait és gondoskodnak arról, hogy azok mindenről tudomást szerezzenek.

Minthogy így a csoportvezetők az egyesületben vezető szerepet töltenek be, külön is kell velük foglalkozni, már azért is, hadd eszméljenek rá, hogy tőlük többet várunk, mint a többiektől. Havonta egyszer tartunk csoportvezetői megbeszélést. Mindenek előtt értessük meg velük, hogy mind a tagok, mind a mi részünkről bizalom nyilvánult meg az ő csoportvezetői megválasztásukkal. Velük az egyesületnek és az egyes tagoknak mindem ügyét nyíltan fogjuk megbeszélni, de nem azért, hogy kritizálják társaikat, vagy hogy mindenfelé elmeséljék. Bármit is tárgyalunk meg ezután velük, nem fog kiszivárogni semmi.

A megbeszélés áll egy rövid - mondjuk - oktatásból. Alkalmas erre Förster "Élet művészetének" egy-egy fejezete. Pl. a felelősségről. Lássák azt, hogy bármily kicsinek és jelentéktelennek látszik is az ő életük, munkájuk, mégis csak felelősek esetleg nagy történésekért, de mindenekelőtt a reájuk bízottakért.

Aztán megbeszéljük velük az egyesület időszerű problémáit, legyen akár színielőadási akár lelkigyakorlat, vagy Lánynap. Majd pedig sorra vesszük az egyes tagoknál fennálló esetleges nehézségeket, hibákat. Ők iparkodjanak társaikra hatni s azokat a jóra vezetni, az újakat pedig bevezetni az egyesület életébe.

Különösen felvétel előtt beszéljük meg velük a felvételre jelentkezők alkalmasságát, hiszen sokkal jobban ismerik társaikat, mint mi és bízhatunk ítéletükben. Ha pedig nem ismerik őket eléggé, a jó csoportvezető nyíltan meg fogja mondani, hogy nem szólhat hozzá, mert nem eléggé ismeri a szóba került lányt.

Ünnepélyeknél, előadásoknál a csoportvezetők a rendezők.

Tisztségek: A Lánykör pénzének, könyveinek és helyiségének gondozóját a csoportvezetők maguk közül választják. Szándékosan nem nevezzük őket pénztárosnak, könyvtárosnak stb.-nek, hogy kizárjuk szervezkedésünkből a címeket s az ezzel járó hiúságot és versengést. A tisztségek nálunk több munkát és nagyobb felelősséget jelentenek, nem rangot és nem indokolatlan megkülönböztetést.

A Lánykör anyagi helyzete.

A Lánykör anyagi forrását a nyílváros rendezvények jövedelme képezi. Pártoló tagokat mi nem gyűjtünk, és tagdíjat nem szedünk; csak ott, ahol a lányok ezt önként megajánlják. Még ilyen eseteken is nagyon meggondoljuk, nehogy legyen egyetlen szegényebb sorsú lány, ki a tagdíj miatt kénytelen a Lánykörből elmaradni.

Ha akadnak megértő jótevők, akik fűtőanyaggal, egyesületi helyiséggel, zászlóval, vagy pénzbeli adománnyal könnyíteni szeretnének a Lánykör munkáján, azt természetesen hgá1áv igénybe vesszük, de érte sohasem adományozunk címeket, rangokat, mint pl. védnöknő, díszelnöknő, vagy örökös dísztag, stb. Ezzel lealacsonyítanánk a jócselekedet értékét és magát a jótevőt, kit ilyen hiúság-konccal akarunk kielégíteni.

Tarthat fenn a Lánykör ipari telepet, bármilyen termelő, vagy értékesítő vállalatot, mely a mozgalom katolikus, nőies és szociális szellemével nincs ellentétben s ha ehhez a plébános úr jóváhagyását bírja. Bérelhet pl. földet s azon közös munkával termelhet kukoricát, krumplit vagy konyhakerti növényeket; kukoricaháncs feldolgozó és értékesítő, kézimunka-készítő, szövőüzemet, stb. Ezekért a vállalkozásokért a Központ anyagilag nem vállal felelősséget. Ezt tehát helybelieknek (plébános; egyházközség, lányköri vezető, községi elöljáró) kell vállalniuk.

A Központunkhoz csatlakozott Lánykör anyagi ügyeit és könyvvitelét a Központnak van joga ellenőrizni. Az évenként rendezett nyilvános záróünnepségen elszámol a Lánykör pénztárosa az évi bevételekről és kiadásokról az egyházközségnek, vagy kiteheti közszemlére elszámolását erre alkalmas helyen, mint pl. a templomajtó, vagy az iskola, vagy a Lánykör helyisége. Ez a külső elszámolás azonban jog szerint nem, csak tétek szerint kötelessége a Lánykörnek. Pénztárkönyvét az egyházi hatóság természetesen ellenőrizheti.

Vagyonával a Lánykör szabadon rendelkezik mindaddig, amíg a tagok általános és közős lelki, szellemi és fizikai érdekeinek előmozdítását és a helyes, megfontolt jótékonykodást tartja szem előtt. Ellenkező esetben a vagyon felhasználásáról a Lánykör igazgatója dönt a Központtal egyetértve.

Illendő és kívánatos, hogy a Lánykör adott esetben az Egyházközség gondjait igyekezzék enyhíteni, pl. templom vagy iskolaépítés stb. idején jövedelmét vagy annak egy részét ilyen célra adja. Hiszen a Lánykör is az egyházközség nagy családjához tartozik s annak esetleges gondja, küzdelme öt is éppen úgy érinti, mint a többieket.

Katolikus Lánykörök egyenruhája

Az egyenruha célja áltatában, hogy az egy eszme szolgálatában azonos eszközökkel küzdők egységét és összetartozását külsőleg is kifejezésre juttassa. A lényege tehát, hogy egyforma, mint ahogy egyformák a küzdőtéren azok, akik viselik.

Az emberi természet ösztönösen irtózik attól, hogy másokkal egyforma legyen, egyéni érvényesülése és feltűnése nehézségekbe ütközzék. Éppen azért nem is volna szabad egyenruha viselésére engedélyt adni addig, míg a tagokat át nem hatotta a közős nagy cél iránti lelkesedés, amelyben testvérek, egyformák lettek a többiekkel. Ez az egyenruha viselés lelki alapja s mert belőlünk magyarokból éppen ez a lelkület hiányzik, azért olyan kényes kérdés nálunk, hogy milyen legyen az egyenruha. Jellemző volt az egyik Lánykör óhajtása: Mi is akarunk egyenruhát, de olyat; amilyen még senkinek sincs! - A mai ember szereti a külsőségeket, a magyar ember pedig szeret a külsőségekben is feltűnni s ezért nehéz az egyöntetű ruhát elfogadtatni nálunk.

Ahol a régi népviseletet hordják, vagy ahol annak némi nyoma még megtalálható, azt viseljük és újítsuk fel, mint a Lánykör egyenruháját. Ha a régi viselet nagyon költséges, vagy nagyon egészségtelen volna, annak egy olcsóbb, egyszerűbb változatát vegyük, de feltétlenül ragaszkodjunk az eredeti szabáshoz, színösszeállításhoz és díszítéshez és ne nevezzük ki az iparművészek által tervezett mű-magyar ruhákat népinek és magyarnak. Különösen tisztában kell lenni azzal, hogy az aranyvitéz-kötéses piros pruszlik és a nemzetiszínű szalaggal díszített fehér grenadin szoknya és ingváll sohasem volt magyar és népi viselet. Ez a ruha a díszmagyarnak egy ízléstelenül és ésszerűtlenül lealacsonyított csökevénye, amely sajnálatos módon a "magyar ruha" fogalmává vált. Ahol a régi népviseletnek már semmi nyoma sincs, vagy azt a lányokkal felvétetni már semmiképp sem tudjuk, ott, ha egyenruhát akarunk bevezetni, ragaszkodjunk az országos elgondoláshoz. A Lánykörök egyenruhája fehér gyolcsból készült, rövid ujjú, csipkével, vagy fehér hímzéssel díszített ingvállból, húzott bő szoknyából, sujtásozott klott pruszlikból és nagy szögletes kötényből áll. A ruha szabása teljesen megfelel a múlt századbeli magyar népi ruha szabásának. A fehér ingváll a legrégibb időktől alkotó része volt a népi ruhának, nemcsak a magyarnak, de minden más népének is, mert házilag szőtt anyagból készült, mosható és így könnyen cserélhető volt. A pruszlik szintén általánosan elterjedt népi ruhadarab. A falusi asszony házimunkájának és életmódjának, teljesen megfelel, mert nyugodtan hajlonghat, mozoghat benne, nem szakad el, nem húzódik, kényelmes és meleg. A Néprajzi Múzeum Értesítője XXV1II. évfolyamának 1-4 számában tanulmányt közöl "Magyarországi ujjatlan felsőruhák" címmel. Ezen tanulmány keretében térképet is közöl, melyről kitűnik, hogy az olyan szabású pruszlikot, mint amilyent Lányköreink egyenruhájához választottunk, az integer Magyarország 19 megyéjében viselték. Nincs is még egy pruszlik-forma, amely ennyire elterjedt lenne. Ami különösen érdekes: megtaláljuk Árva megye északi részében éppúgy, mint Csongrád megyében, Csíkban éppúgy, mint Vas megyében. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a szabást nem sajátították ki maguknak sem a szlávok, sem a németek, sem a magyarok, mert valamennyien egyformán viselték, mint igen csinos formát.

Hiteles adatok és emlékek alapján ragaszkodunk a pruszlikon a sújtásozás elhelyezéséhez. A magyar viseletnél a pruszlik díszítése mindig a varrások mentén, a nyak, karöltő és a gombolódás szélén halad, nem a varrásokra merőlegesen vitézkötésszerűen. A vitézkötés általában nem magyar eredetű, hanem egy a XVII. századból reánk maradt feljegyzés alapján tudjuk, hogy a Balkánról szivárgott be hozzánk a katonaság viseletén keresztül.

Az ország különböző vidékein működéi Lánykörök számára egységes szabású, de különböző színű egyenruhát állapítottnak meg, hogy az egység érvényesítése mellett alkalmazkodjunk az egyes vidékek hagyományaihoz is.

Az Alföld nagy részén a nők széles-csíkos, vagy világos alapon virágos, húzott, bő szoknyát viseltek. A szoknya egyik színéből készült a pruszlik és a díszes kötény. Azért alföldi Lányköreink ilyen anyagból készítik egyenruhájukat. A kötény anyaga is mosó, (lehetőleg klott, semmi esetre sem selyem) díszítése ugyanolyan színű fényes pamutból horgolt csipke.

A Felvidéken a magyarok között még ma is találunk fekete alapon tarka-rózsás szoknyát, piros pruszlikot fekete sujtással, fehér kötényt és ingvállat. Természetes, hogy felvidéki Lányköreink számára ezt a hitelesen magyar és népi ruhaformát vezettük be. - Kivételt képeznek a palócok, akik, ha nem is tudják a régi, túlságosan költséges és nehéz népviseletet a Lánykör egyenruhájaként feleleveníteni, legalább annak egy egyszerűbb, de a palóc viseletnek jellegzetességeit magánhordozó változatát fogják viselni. Fehérhímzéssel díszített buggyos ingvállat, aprómintán, húzott, bő karton szoknyát, hímzett fehér vállkendőt és széles fehér hímzett kötényt viselnek.

A Dunántúl Lányköreinek egyenruhája csipkés ingváll és kötény, fekete sujtással díszített fekete klott pruszlik és nagykockás, húzott szoknya. - A kockás és csíkos anyag talán idegenszerűnek hat, pedig elterjedtsége érthető, mert hiszen a népi szövéstechnika egyszínűt, csíkosat, vagy kockásat tudott szőni; de sohasem pettyeset, vagy virágosat. A Felvidéken kézzel hímezték a tarka virágokat a sima anyagba, a Sárközben pedig franciaországi selyemből készült az asszonyok virágos szoknyája.

A ruhákra vonatkozóan általános szabály, hogy anyaguk mosható legyen, de sohasem selyem, nehogy még az egyenruhával is szítsuk a lányok között azt az esztelen és lelketlen versengést, amely a ruházkodás terén közöttük úgyis fennáll. - A kötények alkalmazkodnak a ruha lényegéhez: nagyok és szögletesek és nem kelnek versenyre a kötényt gúnyoló, mostanában oly gyakran látható apró selyemdarabkákkal. - A felvidéki piros pruszlik kivételével a pruszlikot apró mintával mindig a saját színében sujtásozzuk. Árnyalati különbség lehet az anyag és a sujtás színe között, de más színű, fehér, arany, ezüst vagy egyéb sujtást sohase használjunk.

Egyenruhánk megválasztásánál elsősorban az a szempont vezetett, hogy eredetien magyar és népi ruhát viseljenek falusi magyar lányaink.

De szem előtt tartottuk azt is, hogy az egyenruha a mai szűkös körülmények között ne jelentsen nagy anyagi megterhelést a lányoknak és szüleiknek. Olyan legyen az egyenruha, hogy azt templomba, ünnepségre, kirándulásra egyformán használhassák a lányok, hogy a divatnak és versengésnek állandóan alávetett ünneplő ruhák beszerzésétől megkíméljük őket.

Egyenruhánknak szépnek kell lennie, hogy kielégítse népünk különleges művészi érzékét, hogy lányaink csinosak, szépek, vonzók legyenek benne, hogy még ruhájukkal is megkedveltessék a mozgalmat környezetükben.

Minden egyenruhára vonatkozó kérdésben szívesen ált rendelkezésre a Központ és örömmel küld anyagmintát, szabásrajzot és mindennemű útmutatást.

Az egyenruhát legelőször a vezető vegye fel, akkor elnémul a kritika és minden lány szívesen követi a példát.

* * *

Tagfelvétel módja a Katolikus Lánykörben

Jöjj Szentlélek Úristen... (Ének.)

Szentbeszéd.

Pap: Isten dicséretének és dicsőségének előmozdítására, a boldogságos szent Szűz, a Jótanács Anyjának tiszteletére lépjenek elő azok a jelöltek, akik a Lánykör tagjai kívánnak lenni.

Vezető: Főtisztelendő Atyám! A jelenlevő lányoknak az az óhaja, hogy önmaguk és mások, lelkének megszentelésére, a mélyebb vallásosság elérésére a .._._......__..:...._.....,....::...._-i Katolikus Lánykör felvett tagjai lehessenek.

Pap: Örömmel hallom kívánságtokat, de mielőtt azt teljesíteném, feleljetek a következő kérdésekre

Kívántok-e igaz szívvel a Katolikus Lánykör tagjai lenni, hogy így lelketeket kiművelve Istennek kedves életet éljetek?

Jelöltek: Kívánunk.

Pap: Akartok-e őszintén arra törekedni, hogy jámborságtokkal, feddhetetlen erkölcseitekkel, vallási kötelességeitek buzgó teljesítésével, otthon, utcán és bárhol való viselkedéstekkel, jó példátokkal felebarátaitok; elsősorban leánytársaitok épülését előmozdítsátok.

Jelöltek: Akarunk.

Pap: Megígéritek-e, hogy pontosan megtartjátok a Lánykör szabályait, és gyermeki szeretettel engedelmeskedtek a vezetőnek mindabban, ami a Lánykörre vonatkozik

Jelöltek: Megígérjük.

Pap: Isten és a Boldogságos Szűz Mária előtt kedves a ti elhatározástok. Ha megtartjátok, amit most ígértek, megsegít benneteket az élet minden pillanatában s főleg a halál óráján. De minthogy a jámborság alapja a hit, azért mondjátok el most a Hitvallást.

(A jelöltek, kezükben égő gyertyával, közösen elmondják a Hiszekegyet.)

Pap: Hogy pedig ezen jó elhatározástokban megerősödjetek és életetek ezen pillanatát soha el ne feledjétek, mondjátok el ünnepélyesen az Egyház és a hívek színe előtt felajánlásotokat, mellyel magatokat a háromszemélyű egy Istennek s a Megváltó szent Anyjának, Máriának, a Jótanács Anyjának felajánljátok.

Jelöltek: Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen. Én,......., (nevét érthetően, hangosan egymás után mondja minden felveendő lány !) ígérem, hogy katolikus hitemhez és Anyaszentegyházamhoz életem végéig hű maradok. Mint a Katolikus Lánykör tagja, annak szabályai szerint a magam megszentelésére, felebarátaim lelki és testi javának előmozdítására erőm és körülményeim szerint törekedni fogok, hogy ezáltal Egyházamnak, hazámnak és a társadalomnak hasznos tagja legyek.

Ajánlom ezen ígéretemet a Mindenható Istennek, Atya, Fiú és Szentléleknek, jóságos mennyei Anyámnak, és a Jótanács Anyjának és Isten minden szentjeinek, különösen védőszentemnek.

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.

Pap: A törvényesen rámruházott hatalomnál fogva felvesztek benneteket a......-i Katolikus Lánykörbe és egyszersmind részesítelek benneteket az Egyház által engedélyezett kegyelmekben. Kívánom, hogy amint beírjuk neveteket a Lánykör könyvébe, úgy legyen az beírva az élet könyvébe is, mindörökké. Amen.

Érmek megszentelése a lecke-oldalon.

V. Adjutorium nostrum in nomine Domini.

R. Qui fecit coelum et terram.

V. Dominus vobiscum.

R. Et cum spíritu tuo.

Oremus:

Deus, qui per resurrectionem Filii tui Domini nostri Jesu Christi mundo gaudia contulisti: auge et sancti +fica collata: nobis haec dona tuae largitatis mentesque nostras pariter spiritualibus reple deliciis. Per eumdem Christum Dominum nostrum. Ámen.

(Mielőtt a jelvényeket átadja)

Vegyétek a Lánykör jelvényét testi és lelki oltalmul, hogy az isteni jóság kegyelmével és égi Anyánknak, a boldogságos Szűznek pártfogásával elnyerjétek az örök életet, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.

(A jelöltek egyenként térdelve átveszik a jelvényt, megcsókolják és visszamennek helyükre. A vezető feltűzi azokat)

Pap: Vegyen fel titeket a mi Urunk Jézus Krisztus az ő szolgálói, a mi tagtársaink közé. Engedjen időt a jó életre, alkalmat a jótettek gyakorlására, állhatatosságot az erényekre való törekvésben s amint a testvéri szeretet összeköt minket a földön, úgy egyesítsen minket az isteni kegyesség a szentekkel az égben. Amen.

V. Confirma hoc, Deus, quod operatus es in nobis.

R. A templo sancto tuo quod est in Jerusalem.

V. Satvos fac servos tuos.

R. Deus meus, sperantes in te.

V. Mitte eis Domine auxilium de Sancto.

R. Et de Sion tuere eos.

V. Domine, exaudi orationem meam.

R. Et clamor meus ad te veniat.

V. Dominus vobiscum,

R. Et cum spiritu tuo. (Itt kifordul s a felavatottak letérdelnek, keresztet vetve magukra.)

Oremus: Adesto, Domine, supplicationibus nostris et has famulas tuas, quas pice societati aggregavimus. benedicere dignare et praesta, ut statuta nostra per auxílium gratiae tuae sancte et religiose vivendo valeant observare et observando vitam promoreri sempiternam. Per Chrístum Domínum rostrum. Amen.

A tagok elmondják az "Áldott legyen az Isten" kezdetű imát és elénekelik a Jeligét.

Féligzárt lelkigyakorlatok.

A gyorsiramú fejlődés korszakát éljük. Növekednek igényeink minden téren és tökéletesítjük azokat a módszereket és eszközöket, amelyek segítenek minket a különb élet kialakításában.

A technikai kultúra csodákat művel.

A lelkiélet terén sem maradhatunk meg a régi szinten. Fejlődnünk kell, magasabbra kell törekednünk. Lelki igényeinket is kell növelnünk. Új módszereket kell keresnünk és találnunk, amelyek a megnövekedett lelki igényeket alkalmasak kielégíteni. Különösen fontosak az új módszerek a Katolikus Lánykörök vallásos életének elmélyítésére.

Egyik leghatásosabb és ma már szinte nélkülözhetetlen eszköz a lelki nevelés terén a lelkigyakorlat. A magyar férfivilág életében szinte megmérhetetlen eredményeket ért el eddig a Manréza, ahol csodálatos lelki fürdőn megy át a férfiaknak egy-egy csoportja. Nők részére praktikus és könnyen megközelíthető lelkigyakorlatos ház ma még úgyszólván nincsen, de ha volna is, éppen a falusi lányok különböző okok miatt nem nagyon részesülhetnének ennek az intézménynek áldásaiban. Egyik majdnem legyőzhetetlen akadálya a zárt női lelkigyakorlatoknak a fatusi nép nyomasztó gazdasági helyzete. Azonban a lelkekkel törődő és a lelkekért aggódó áldozatos szeretet találékony. Alkalmazkodik a körülményekhez és ha nem tudja leküzdeni, vagy elhárítani az akadályokat, akkor kikerüli azokat és más úton iparkodik elérni a célt.

Mi a féligzárt lelkigyakorlat?

Tartalmát tekintve ugyanaz, mint a zárt lelkigyakorlat. Három napig tart, a résztvevők naponként négy szentbeszédet hallhatnak, elvégzik az összes áhítatgyakorlatokat, megtartják a csendet, csak éppen éjszakára, vagy esetleg étkezésre mennek haza. Ha megfelelő a résztvevők lelkülete, valamint a rendezőknek a gondossága, majdnem ugyanazt az eredményt lehet elérni, mint a zárt lelkigyakorlattal.

Hogyan rendezzük?

Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a résztvevők ugyanazon társadalmi állásúak legyenek, koruk, nemük, műveltségük is azonos legyen. A Katolikus Lánykör összes tagjai megfelelnék ennek a követelménynek. Mikor már megvan a lelkigyakorlat közönsége, akkor előre iparkodjunk bennük megfelelő lelki hangulatot teremteni. Beszéljünk a lelkigyakorlat lelki hasznáról, szükségességéről és állítsuk be úgy azt a három napot, hogy vissza ne riadjanak, hanem inkább kedvet kapjanak hozzá. Jó előre állítsuk fel azokat a szabályokat, amelyeket föltélenül meg kelt követelnünk a résztvevőktől. Ilyen szabályok a következők:

Pontosság. A lelkigyakorlat napjain reggel a napirend kezdetén mindenkinek ott kell lennie a vezető által meghatározott helyen (templomban, vagy iskolában.) Ha valaki nem tudna pontos lenni akármilyen okból, esetleg otthoni elfoglaltsága miatt, inkább tekintsen el a lelkigyakorlaton való részvételtől, mert későn jövésével csak zavarná a többieket.

Csendhallgatás. A lelkigyakorlat helyén (templomban, iskolateremben, folyosón, kertben) föltétlenül meg kell követelni a teljes csendet. A lelkigyakorlatozók között bizonyára akadnak olyanok is, akik ezt a csendet odahaza is meg tudják tartani. Ezt azonban legfeljebb meg lehet nekik említeni, de nem szabad tőlük követelni. A hallgatás megtartását így lehet legkönnyebben megszerettetni a lányokkal, hogy fölébresztjük bennük az önérzetet és akkor már becsütetbeli kötelességnek érzik a hallgatást és gyengeségnek a megszegését. A lelkigyakorlat alatt azonban mindenképen szükséges állandóan felügyelni, hogy ne alakuljanak beszélgető csoportok. A lányköri vezetők tegyék komoly meggyőződésükké, hogy a csendhallgatás a lelkigyakorlatnak lényegéhez tartozik és enélkül komoly eredményt elérni nem lehet.

Talán probléma lesz sok helyen a lelkigyakorlatozók ebédeltetése. Hacsak valamiképpen megoldható, akkor a lányok ebédidő alatt is maradjanak a lelkigyakorlat helyén és fogyasszák el az otthonról magukkal hozott ebédet. Így elérjük azt, hogy egész napon keresztül semmi sem zavarja lelki magányukat.

Minden résztvevőnek jelen kell lennie az összes szentbeszédeken, áhítatgyakorlatokon, általában mindazon, amit a napirend előír. Senkinek sem szabad mással foglalkoznia, mint amit a napirend megenged. Természetesen a szabad időkben imádkozhatnak, szentséglátogatást végezhetnek. Csak azokat a könyveket olvashatják, amelyeket a vezető, vagy a lelkigyakorlatot tartó pap, kijelöl.

Hol tartsuk a félgaazárt lelkigyakorlatot?

Alkalmas minden hely, ahol ki lehet küszöbölni a zavaró körülményeket. Legalkalmasabbnak kínálkozik minden községben az iskolaterem (vagy a kultúrház). Ez a terem legyen szépen kitakarítva, mindenki találjon benne kényelmes ülőhelyet. Távolítsunk el minden olyan tárgyat, képet, falitáblát, ami zavarótag hatna a lelkigyakorlatos hangulatban. Ha lehetséges, akkor ebben a teremben csak a szentbeszédek alatt tartózkodjanak és legyen egy másik alkalmas helyiség a szabadidő eltöltésére, étkezésre, esetleg jegyzetek készítésére. Nagyon szükséges, hogy a szabadidőkben a lányok sétálhassanak, mert így sokkal könnyebben bírják a szokatlan és megerőltető szellemi munkát. Ha nem volna az épülettel összefüggő alkalmas udvar, vagy kert, akkor a vezető keressen módot és időt, hogy közös sétát végezzenek alkalmas helyre, esetleg a temetőbe, vagy kálváriára.

Az áhítatgyakorlatokat (szentmise, litánia, közös rózsafüzér, keresztúti ájtatosság, szentséglátogatás) mindig a templomban végezzük.

Ki vezesse a lelkigyakorlatot?

A lelkigyakorlatot vezető pap személyét okvetlenül a plébános úrral kell megbeszélni. Leghelyesebb, ha a fölkérést is ő intézi el. Az azonban nagyon helyes és hasznos, ha a Lánykör vezetője már előre érintkezésbe lép az illető pappal és tájékoztatja a tagok lelkületéről, hibáiról, lelki műveltségéről, a falu általános erkölcsi és vallási életéről, hogy minél hasznosabban tudja munkáját végezni. Másrészről meg kell kérdezni a lelkigyakorlat vezetőjének kívánságát, vele kell megbeszélni a napirendet és vele egyetértve kell azon az esetleges változtatásokat eszközölni.

Napirend

Tájékoztatásul közlünk egy napirend tervezetet. Amennyiben a helyi körülmények vagy más okok javasolják ennek megváltoztatását, nem szükséges pontról-pontra ragaszkodni hozzá.

  Reggel 7 órakor: Szentmise a templomban. Utána reg5eli5. és szabadidő.

½9 órakor: Szentbeszéd.

 10 órakor: Közös rózsafüzér a templomban.

 11 órakor: Szentbeszéd.

 12 órakor: Rövid szentséglátogatás, utána ebéd és szabadidő.

   2 órakor: Szentbeszéd.

   3 órakor: Keresztúti ájtatosság a templomban.

   4 órakor: Szentbeszéd,

   5 órakor: Litánia a templomban, Litánia után a résztvevők hazamennek.

A napirendre vonatkozó észrevételek:

Szentmise alatt a lányok együtt legyenek. A miseénekeket előre meg kell tanítani és begyakorolni. Ének helyett nagyon alkalmas, ha közösen imádkozzák a liturgikus miseimádságokat, de csak akkor, ha jól tudják.

Az étkezések (reggeli és ebéd) alatt könnyű lelki olvasmányt olvastassunk valakivel, aki szépen és értelmesen tud olvasni.

A rózsafüzér imádkozás kétféleképpen történhet: vagy egy előimádkozó vezeti az imádságot, vagy a lányokat két részre osztjuk és az egyik rész az egyik felét, a másik rész a másik felét mondja el az imádságoknak.

A lelkigyakorlatot vezető atyát kérjük meg, hogy a szentbeszédek ne tartsanak tovább fél óránál, Minden szentbeszéd után maradjanak a lányok 10-15 percig a helyükön és gondolkozzanak arrő1, amit hallottak, esetleg gondolataikat jegyezzék le.

A napirendben felsorolt közös gyakorlatok idején kívül minden résztvevő használja fel úgy az idejét, ahogyan akarja. Nem szabad őket túlterhelni esetleges pótszentbeszédekkel, lelki olvasmánnyal, közös imádságokkal. Mindent az egyéni buzgóságra kell bízni.

Gyónásra legalkalmasabb a lelkigyakorlatok második napja. Ha a lelkigyakorlatot vezető atyának más kívánsága van, hozzá kell alkalmazkodni. A lelkigyakorlatok idején a vezető minden problémával utasítsa a lányokat a gyóntató atyához, még akkor is, ha hozzá volnának nagyobb bizalommal. Azokban a dolgokban, amelyek nem tartoznak a gyónás körébe, álljon ő is a lelkigyakorlatozók rendelkezésére. Arra azonban vigyázzon, hogy az ilyen megbeszélések ne fajuljanak ájtatos traccsolásokká.

Ha a lelkigyakorlatok idején olyan ügy fordulna elő, vagy olyan rendetlenség történne, amit a Lánykör vezetője nem tud elintézni, forduljon a lelkigyakorlatot vezető atyához. Esetleges kívánságait, vagy észrevételeit a lelkigyakorlat idején is bátran és bizalommal beszélje meg vele. Mindennél fontosabb a lelkek ügye.

Előfordulható nehézségek.

Lehetséges, hogy a plébános úr nem akar a lányok részére fétigzárt lelkigyakorlatot tartani. Ha a vezető kellő tisztelettel nem tudja őt meggyőzni ennek szükségességéről és hasznáról, akkor ne erőltesse a dolgot. A falu felelős vezetője a plébános, neki sokkal nagyobb a látóköre, jobban tudja, mi szükséges és mi lehetséges, tehát feltétlenül alkalmazkodni kelt az ő akaratához.

Igen sokszor akadály a helyiség hiánya. Ne legyünk nagyigényűek, elégedjünk meg azzal, ami van és használjuk ki a legszerényebb lehetőségeket is. Ha a vezető egyetértésben van a község vezetőivel (pappal, tanítókkal, jegyzővel), közös megbeszéléssel biztosan megtalálják a módot arra, hogy megfelelő időben, megfelelő helyiség álljon a lelkigyakorlat megtartásához rendelkezésre. Szerénységgel, tapintattal és lélekből fakadó jóakarattal mindent el lehet érni, követelődzéssel pedig talán semmit.

Szükséges, hogy az egész községben jó hangulatot teremtsünk a lányok lelkigyakorlata mellett. A plébános úr készséggel megteszi, hogy a szószékről felhívja a szülők figyelmét lányaik lelkigyakorlatának fontosságára és áldásos gyümölcseire. Esetleg a vezető azt is megteheti, hogy először az édesanyákkal beszéli meg: a lelkigyakorlat ügyét és őket nyeri meg a gondolatnak. Vigyázni kell arra, hogy a lelkigyakorlat és a lelkigyakorlatot végzők ne legyenek a gúnyolódás céltáblái, mert ez már eleve meghiusíthatja a sikert. Abban az esetben, ha a Lánykörnek egyébként megvan már a megfelelő tekintélye, nem kell félni semmiféle kritikától, gúnytól, pletykától, vagy ellenkezéstől. Ezek a nehézségek akkor is összeomlanak önmaguktól, ha a lányokat igen nagy kedvre tudjuk hangolni a lelkigyakorlat iránt.

Nehézség lehet az is, hogy a Lánykörnek kevés tagja jelentkezik csak a féligzárt lelkigyakorlatra. Ebben az esetben legyen a vezető alázatos és helyezkedjék arra az álláspontra, hogy egy lélekért is érdemes igen sokat vesződni.

A lelkigyakorlat idejét illetőleg tartsuk igen szigorú szabálynak, hogy falun csak november elejétől húsvétig szabad és lehet a lányokat három napra lefoglalni.

Itt leközlünk egy egészen rövid lelkigyakorlatos vázlatot, amely talán szerény útmutatásul szolgálhat arra nézve, hogy milyen gondolatkörben mozogjon a lelkigyakorlat. Helyesebbnek tartjuk, hogy a lányok több pozitív indítást kapjanak a jóra, mintsem túlságosan ijesztgessük őket a halállal és pokollal. Ennek a vázlatnak keretéül szolgát a Miatyánk s az egyes beszédek gondolatait a Miatyánk kéréseihez fűzzük.

I. Miatyánk, ki vagy a mennyekben.

Van-e Isten?

Az egész természet hirdeti Isten létét. Én is érzem, hogy fölöttem s az egész világ fölött van egy hatalmas Úr.

Milyen az Isten?

Végtelen, hatalmas. Érzem, hogy le kell borulnom előtte. Van hatalmas Isten is, én is vagyok, a porszem.

Isten teremtett, Istentől vagyok.

Miért teremtett?

Szeretetből. Azért hálával suttogom: Miatyánk, ki vagy a mennyekben.

Istené vagyok. Parancsolhat nekem.

Mindenem az Istené. Azt teszi velem, amit akar. Övé a testem, szemem, fülem, nyelvem, akaratom, értelmem. Örökké

Istenért vagyok. Istennek kell szolgálnom. Csak úgy vagyok boldog.

II. Szenteltessék meg a te neved.

Az egész biblián és történelmen végigvonul Isten dicsérete. Káin és Ábel áldozata.

Ábrahám föl akarja áldozni Izsákot.

Melkizedek áldozata.

Dávid zsoltárokat énekel stb. stb.

Szűzanya: Magasztalja az én lelkem az Urat.

Ez mind természetes. Imádkoznom kell, mert Istenért vagyok.

Az imádság belekapcsolódás Istenbe.

Beszélgetés Istennel.

Az imádság kitüntetés. Beszélhetek Istennel.

Nemcsak jog; kötelesség.

A természet dicséri Istent, csak az eszes ember ne dicsérje?

Legyen örömünk az imádság, ne csak nyafogó siránkozás. Együtt imádkozzunk az angyalokkal; szentekkel.

Ha nem ízlik, nem számít, csak Isten számít, akinek szenteltessék meg a neve.

III. Szenteltessék meg a te neved.

A jó imádság eszközei:
Az imádság törvényei

Mikor, mit, mennyit, hol, hogyan.

A törvény kevés.

Tanácsok:

Este, reggel, harangszókor, evés előtt és után.

Röpimák, rózsafüzér.

Imádságos élet, jó szándék.

Az imádság külsőségei

Ne zavarjon semmi.

Térdelés, kézösszetevés, keresztvetés.

Hibák az imádságban:

Nem ízlik az imádság. (Nem számít.)

Szórakozottság.

Mit imádkozunk?

Imakönyvből, beszélgetve; elmélkedve.

Szentmisehallgatás, közös Istentisztelet, ének.

IV. Jöjjön el a te országod.

A történelem nem más, mint a sátán országának és Isten országának a küzdelme.

Bennünk is megvan ez a küzdelem. Valami húz Isten felé, de a kísértés és a bűn el akar szakítani Tőle.

Van, akit egészen elszakít Istentől a bűn.

Van, aki egy kicsit Istené is akar lenni, egy kicsit a sátán örömeit is akarja élvezni.

Két úrnak nem lehet szolgálni. Vagy-vagy!

Csak akkor vagyok boldog, ha Isten országa van a lelkemben. A világ nem tud boldogítani.

Mi Isten országához akarunk csatlakozni és hűek maradunk hozzá. Azt akarjuk, hogy Isten országa terjedjen.

Imádkozzunk jó papokért. Ők vezérelnek Isten országába.

V. Legyen meg a te akaratod.

Jézus példája az Olajfák hegyén.

Mi a törvény?

Ismerni kell Isten törvényeit.

Tisztelni kell és meg kell tartani.

Isteni törvény, egyházi tárvény.

Engedelmesség. (Szülőknek.)

Az engedetlenség következménye: Ádám és Éva bűnhődése.

Legyen meg Isten akarata. Ne az enyém.

Nemcsak kötelesség, de helyes is. Csak így lesz boldog az életünk. (A törvények útjelzők a boldogság útján.)

Ha nem is értjük Isten akaratát, akkor is bele kell nyugodnunk. Ó tudja, mit akar.

Szenvedés, szegénység stb.

Legyen meg az Isten akarata.

VI. Legyen meg a te akaratod.

Az élethivatásról.

Nem mindenkitől ugyanazt várja az Isten.

Mindenkinek kijelöl valamit, amit el kell végeznie.

A lányoknak rendes körülmények között az a kötelességük, hogy férjhez menjenek és édesanyák legyenek.

Legszebb, legfontosabb, legszentebb hivatás. Készülni kell rá.

A tiszta házasság (XI. Pius körlevele alapján ismertetni a lényeges jegyeket.)

Nem oktalanul, vagyonért mindenáron férjhez menni.

Tisztán kell az oltár elé lépni.

Szerzetesi hivatás.

Fontos, hogy mindenben Isten akarata teljesüljön.

VII. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

Mindent Istentől kaptunk. Meg kelt köszönni. Helyesen kell használni. Lelkünk javára.

A teremtmények csak eszközök.

Ha jó eszköz, használom, ha rossz, elvetem. Lelki függetlenség.

Ne kössön le a gazdagság, ne bántson a szegénység.

Bízni kell Istenben.

Isteni gondviselés.

VIII. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

A szentáldozásról.

A lélek is táplálékra szorul.

Mi az Oltáriszentség?

Jézus maga, amint a földön járt.

A szentáldozás Vele egyesít. Szőlőtő-szőlővessző. Ő bennem marad és én Őbenne.

S Mindent ad, önmagát adja. Átitatja testemet, lelkemet önmagával.

Mindennapi kenyér - gyakori szentáldozás.

Jó előkészület feltételei.

IX. És bocsásd meg a mi vétkeinket.

Mikor minden összeomlik . . . jóság, szépség.

A legnagyobb szerencsétlenség a bűn.

A bűn Isten megsértése. Nagy dolog.

Következményei.

Elveszi a kegyelmet (szépséget), rabbá tesz, elveszi a békét.

Még a testen is meglátszik (kedvetlenség, ingerültség, durvaság.)

A saját bűneink. (A tízparancsolat alapján.) Mennyi bűn!

Le kell borulnom és könyörögnöm: bocsásd meg a mi vétkeinket.

X. Ne vígy minket a kísértésbe.

Három nagyhatalom: sátán, világ, test.

A sátánnak van hatalma kísérteni.

Becsapja az embert. Hazudik.

A világ nem más, mint az ördög csatlósa.

Ami körülöttünk van, minden lehet veszedelmes. Barátnő, táncmulatság, legények stb.

A test a legveszedelmesebb. Mindig velünk van.

Lustaság, irigység, gyűlölet, megszólás, hazugság, paráznaság.

A lelkigyakorlat után még jobban támadnak a kísértők, mert értékesebb lesz a lelkünk.

Nem baj. Isten segítségével le tudjuk győzni a kísértéseket.

Okosnak kell lennünk. Ne keressük a veszedelmet. (A lányélet veszedelmei.)

Erősnek kelt lennünk. A lélek legyen az úr és parancsoljon a testnek

Ha nehéz is, győznünk kell.

XI. De szabadíts meg a gonosztól.

Még egyszer a kísértésekről, veszedelmekről, bűnalkalmakról. Ez az igazi gonosz, ami lelkünket fenyegeti.

1. Külső dolgok: Társaság, barátkozás, olvasmányok, szórakozások, vagyon, szegénység, kényelemszeretet, szépség stb.

2. Belső dolgok: Lelki szomorúság, (nem találunk örömet az imában), elbizakodottság, rossz természet, rendetlenség, zárkózottság (bizalommal lenni a lelkiatyához) stb.

Meg kell ismerni a veszedelmeket, akkor el tudjuk kerülni. (Lehetőleg a pozitív jócselekedetekre rávilágítani!)

XII. Amen.

A lelkigyakorlatnak akkor van haszna, ha hűek maradunk. Ha ma is és ezután mindennap lelkesen tudjuk mondani Isten akaratára: Amen, úgy legyen, úgy lesz!

Hogy ezt megtétessük, segítőt kell keresnünk.

Szűzanya: Szűz - példaképe a leányoknak.

Anya - kézen fogva vezet és segít.

Királynő - hatalma van; megerősít.

Mi csak mindenre mondjuk: Amen, úgy legyen.

* * *

Csatlakozás.

A Katolikus Lányköröket a világi hatóságok előírásai szerint életben lévő törvényeknek megfelelően kelt megalakítani. Ennek módja a következő:

Plébános Úr vagy a vezető levélben bejelenti az illetékes főszolgabírói hivatalnak, hogy a községben pl.: nov. 15.-én du. 3 órakor az iskolában az egyházközséghez tartozó lányokat össze kívánja hívni, hogy őket egyházközségi lánycsoporttá vagy Lánykörré szervezze. Ez bejelentés, nem engedélykérés tehát, ha 8. napon belül letiltás nem jön, a gyűlést meg lehet tartani. A gyűlésről szabályszerű jegyzőkönyvet veszünk fel. Tehát: mikor, hol, mily alkalomból vettük fel, kik voltak jelen, ki mit mondott, jelenlévők mit határoztak, aláírások. Ez a mondat azonban szó szerint benne legyen: "A jelenlévők X. Y. buzdító szavaira elhatározták, hogy egyházközségi A. C. lánycsoportot - vagy katolikus Lánykört - alakítanak s mint ilyen, a Katolikus Lánykörök Szövetségéhez kívánnak tartozni"; másként a csatlakozást nem tudjuk el-ismerni. - A jegyzőkönyvet aláírják: a plébános úr, mint az egyházközség feje, a vezető és a lányok; vagy a jelenlévő egyházközségi tagok, tanító urak, tanítónők közül ketten, mint tanúk. (A jegyzőkönyv sokszorosított űrlapja nálunk darabonként 2 fillérért kapható.)

A jegyzőkönyvet 5 példányban, az alapítók (plébános, vezető) és a tagok lakcímét és foglalkozását, szüleinek nevét is feltüntető névsorát 4 példányban kell kiállítani. A jegyzőkönyv 1 példányát be kell küldeni a KALÁSZ központba, de feltétlenül jegyzőkönyvet küldjünk, mert levélbeli bejelentést a központ hivatalosan nem vehet tudomásul. - A csatlakozást bejelentő jegyzőkönyv kézhezvétele után a központ kitölti és elküldi a csatlakozást tudomásul vevő hivatalos nyilatkozatot és a Szövetség alapszabályait 4 példányban, melyeket megérkezés után az egyesületnél 4 példányban lévő jegyzőkönyvvel és tagok névsorával együtt az alakulás hivatalos jóváhagyását kérő levél kíséretében az illetékes főszolgabírói hivatalba kell beküldeni. Onnan a hivatalos eljárás során hosszabb-rövidebb idő mulya az alakulás tudomásulvételéről és engedélyezéséről fogják az egyesületet értesíteni: - Esetleges tévedések vagy félreértések eloszlatására szolgáljon, hogy a Katolikus Lánykörök Szövetségének alapszabályait a m. kir. Belügyminiszter Úr 146.638/1940/VII-a, sz. alatt jóváhagyta és a háborús viszonyok következtében fennálló alapulási tilalmat a KALÁSZ-ra nézve 264.562/1941- VII. b. sz. alatt felfüggesztette. Tehát a KALÁSZ-hoz tartozó egyesületek a törvény értelmében szabadon alakulhatnak.

Ha valamely egyesület már régebben működik és most kíván a KALÁSz-hoz csatlakozni, ezen csatlakozást elhatározó gyűléshez kérjenek főbírói engedélyt, és arról vegyenek fel jegyzőkönyvet. A továbbiakban az eljárás az újonnan alakuló egyesületekével azonos.

A KALÁSz-hoz való csatlakozás a mi részünkről pénzbe nem kerül, csak azt kérjük, hogy a portó és készkiadások fedezésére küldjön minden csatlakozó egyesület 50 fillért 10 filléres postabélyegekben, a csatlakozást elismerő nyilatkozatokra darabonként 30 fillér (4x30 f.) okmánybélyeget, a 4 db. alapszabályért pedig 80 fillért. Aki az okmánybélyegek beküldését elmulasztja, annak a hivatalos iratokat bélyeg nélkül továbbítjuk s csak azt kérjük az ő érdekükben, hogy a hivatalos helyre való juttatás előtt feltétlenül szereljék fel az okmányokat megfelelően, mert különben súlyos pénzbírságnak teszik ki magukat. Ha pedig az alapszabályokért és készkiadásokért nem kapja meg a központ előre a szükséges összeget, csekklapot mellékel, és azon kéri a tartozás mielőbbi kiegyenlítését.

A KALÁSz-hoz való tartozás semmiféle anyagi kötelezettséggel nem jár, csak a katolikus egységet erősíti és a sok kis munkát foglalja hatalmas egységbe.

Akár egyházközségi lánycsoportot alakítunk, akár Lánykört, az egyesület mindig az egyházközséggel legyen elsősorban szoros kapcsolatban; egyrészt, mert katolikusok vagyunk, és mindenek előtt abba a katolikus közösségbe tartozunk bele, ami a legközelebb áll hozzánk; tehát munkákkal, jó példánkkal, esetleges eredményeinkkel legfőképpen azt akarjuk segíteni; a lányköri központ csak a sajátos problémák megoldásában akar segítőkezet nyújtani az egyesületeknek. Másrészt az egyházközség autonóm testület, annak működésébe semmiféle világi testület nem szól bele, ezért annak keretén belül vagyunk a legerősebb szervezet.

A hivatalos megalakulás módozataira nézve az esetleges változások miatt tanácsos a jegyző uraktól felvilágosítást kérni.

A mozgalom jeligéje és imái

Jelige

Sík Sándor verse, Gidófalvy Ilona zenéje

A Kalász jelige

Ezt a jeligét Sík Sándor a Katolikus Lányok Országos Szövetsége számára írta évekkel ezelőtt. Mikor munkánkkal megindultunk és annak lényegét magunk és lányaink számára igyekeztünk megfogalmazni, rájöttünk, hogy ennek a kis versnek minden sora, minden szava nekünk is éppen úgy szól, mint azoknak, akiknek annak idején írták. - Hiszen mi is szebb jövőt akarunk építeni Istenbe vetett hittel, szoros testvéri összefogással, nemzeti szentjeinknek és a mostoha sorson mindég győzedelmeskedő őseinknek példáján lelkesülve. - Lányaink is megszerettek s ma már hangosak a fatusi Lánykörök összejövetelei a szívvel-lélekkel és bizony gyakran hibásan énekelt Jeligétől. Jeligénket és imáinkat Shvoy Lajos, székesfehérvári megyéspüspök úr Ónagyméltósága 103/1936 szám alatt hagyta jóvá.

Imádságaink.

Gyűlés előtt:

A vezető mondja az antifónát:

Aki az Urat féli, ím így megáldatik.

A leányok karban felváltva imádkoznak.

I. kar: boldog ember, aki féli az Urat, | aki az Úrnak ösvényén halad.

II. kar : Kezed munkáját élvezni fogod, | boldog leszel és jó leszen sorod.

Vezető: Aki az Urat féli, ím így megáldatik.
Mind: Könyörögjünk!

Kérünk Téged, Úristen, | nyújtsd segítő jobbodat | az égből nekünk, | hogy Téged méltó szívvel keressünk és mindazt, | amit méltóképpen kérünk, | megnyerhessük. | Add, hogy szent hitünkben állhatatosak | és Hozzád mindenkor hűségesek maradjunk, | szeretetben megerősödjünk. | és Tőled semmi kísértésben el ne szakadjunk. | Amen.

Gyűlés után:

Áldott legyen az Isten.

Áldott legyen az Ő szent neve.

Áldott legyen Jézus Krisztus igaz Isten és igaz ember.

Áldott legyen Jézus neve.

Áldott legyen az Ő szentséges Szíve.

Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

Áldott legyen a fölséges és szent Istenanya Mária.

Áldott legyen az Ő szent és szeplőtelen fogantatása.

Áldott legyen a szűz és anya Mária neve.

Áldott legyen szent József, az Ő tisztaságos jegyese.

Áldott legyen Isten az Ő angyalaiban és szentjeiben. Amen.


Lányköri összejövetelt nem tarthatunk imádság nélkül. Isten nevében kezdjük, és azzal végezzük munkánkat. De a mi imádságunkat akarjuk mondani, azt, amely kifejezi egyesületi életünk célját és törekvését: amelyben érvényre jut az imádságos munka, az összetartozás és az egymásért való felelősség gondolata.

A gyűlés előtt mondott zsoltár és könyörgés a munkával élő, Istenfélő ember imája: Ennél szebbet, nekünk valóbbat alig találhatnánk. - Felváltva, két csoportra (karra) oszolva mondjuk a zsoltárt. Mint ahogy az őskeresztény Egyházban a közösen átélt liturgia egy családdá tette az együtt imádkozókat, úgy erősíti bennünk is az összetartozás érzetét az imádkozásnak ez az egyházias módja: - Az egymásért való felelősség tudata a gyűlés után a káromkodásokért mondott engesztelő imában jut kifejezésre. Azért engesztelünk éppen a káromkodásért, mert ez a magyar népnek leggyakoribb és legutálatosabb vétke. Hátha az engesztelés gondolatán át ráeszmélnek lányaink a káromkodás súlyosságára és leszoknak róla!

Magyarázzuk ezt meg lányainknak, hogy megértsék és megszeressék az imádkozásnak ezt a szokatlan módját és kissé idegenszerű szövegét.

A mozgalom jelvénye és zászlója

Jelvény.

regi_cimer.jpg

Jelvényünk kifejezi egész mozgalmunk szellemét, melynek lényege a szeretet. Ez ad erőt, kedvet, kitartást minden munkához. Ennek jelképe középen a mindent összefogó szív. Ebből indul ki a kereszt, katolicizmusunk szimbóluma. A kereszt négy búzakalászban folytatódik, ami azt jelenti, hogy minden munkánkat: a szántást, a vetést, az aratást, a földdel való minden kapcsolatunkat a kereszt szelleme hatja át. A szeretet s a hit minden munkánk legfőbb irányítója s ez küszöböli ki a nagyravágyást; hiúságot közülünk. Ez ülteti szívünkbe az áldozatkészséget is, melynek önzetlen gyakorlása nélkül pedig a falusi Lánykör vezetője nem végezheti jól a munkáját és ami nélkül egy falusi lány sem indulhat neki a reá váró, gondokkal, áldozatokkal teli életnek úgy, hogy abban boldog lehessen. - Az egész jelvényt zöld mező öleli körül, úgy, mint a falu végén a határban felállított keresztfát is. A termés a földből fakad, de áldást reá csak a kereszt adhat. Épp így a mi munkánk is a józan, vidám, tiszta természetre épít, de középpontjában megváltásunk jele, a kegyelem forrása: a kereszt áll. Így lesz ez a jelvény beszédes hitvallása törekvésünknek, reményünknek, annak, hogy e jelben győzni fogunk, - "In hoc signo vinces" - mint a jelvényen látható négy betű: I. H. S. V. is hirdeti.

Jelvényünkön a kereszt búzaszemekből van összerakva.

I. A búzaszemek az emberi munkának a legértékesebb és legfontosabb - bár szemre kicsiny - gyümölcsei.

A búzaszemekből lesz a kenyér - testi életünk nélkülözhetetlen tápláléka.

De emberi, lelki életünk is ilyen búzaszemekből él és ezek a mi erényeink, - Minden. emberi életnek - vagyoni, vallási születési vagy testalkati különbség nélkül - dísze, ereje, táplálója: a becsületesség, a tiszta szív, az igazmondás, az engedelmesség, az erkölcsösség, a szemérmesség, stb. - a "búzaszem".

II. A KALÁSZ-lányok azonban ezeket az erényeket - Krisztus Urunk - az Istenember - példája szerint "keresztbe" fonják. - Milyen más az, ha valaki Krisztus Urunk példáját követve "kereszt-alakban engedelmes, amint Krisztus engedelmes volt egészen haláláig a keresztfán. - Milyen erős a tisztaságunk, ha "kereszt-alakban" - Krisztus keresztjének erejében, Krisztus keresztjét kezünkkel magunkra vetve és lelkünkben, érzéseinkben elevenen viselve - őrizkedünk minden tisztátalanságtól. - Menynyire szentek a "kereszt-alakban" mondott szavak és elhangzott beszélgetések: megszépül Krisztus Urunk keresztje által az egy-mással való érintkezésünk. - Átsugárzik szavainkon és tetteinken, Krisztus jósága, ereje, megértése, megbocsátása. - Szívünk jóságát, mindennapi erényeinket, mindazt, amit csak egy-egy nap, egész életünkben teszünk - ezeket ez apró búzaszemeket - kereszt-alakban kell egymás mellé illesztgetnünk. (Otthon a szorgos munkánkat, sétánkat, táncolásunkat stb.)

III. A "kereszt-alakban" vezetett életünk által győzünk. Azáltal megőrizzük magunkban a romlatlan életet, megóvjuk hazánkat a pusztulástól és megszolgáljuk az örök életet, mindnyájunk végső vágyát, amelyet Krisztus Urunk szent keresztjével nekünk szerzett.

A zászló.

A Zászló mindig a győzelem gondolatát lebegteti meg azok előtt, akik reá lélekkel néznek. Buzdít, bátorít, lelkesít. Ezt akarja a mi zászlónk is.

Hófehér a zászlónk. Egyik oldalán a jelvényünk nagyított képe, másik oldalán a tótanács Anyja. Alakja lehet akár templomi lobogó, akár zászló. Az előbbi mindenesetre sokkal előnyösebb, mutatósabb, jobban megfelel a célnak. - A rúd végén minden esetben kereszt van.

A zászlón a jelvény már maga sokat mond. Ismerik, értik, szeretik a lányok, hogyne néznének rá boldog lelkesültséggel! A miénk. Ezt érzik, valahányszor rátekintenek és hogy ez milyen programot jelent a számukra, azt a jelvény elmondja.

A másik oldalán a tótanács Anyjának képe van. Ő mutatja meg a lányoknak az utat, hogyan alakíthatják ki magukban az igazán jó katolikus magyar lány lelkületét. Figyelmeztető egész életükre, hogy kihez fussanak bánatukban eligazításért, útmutatásért. A Jótanács Anyja meghallgatja őket és mindig felel nekik. Tudták azok, akik az egész világ minden katolikus lánymozgalmát az Ő védelme alá helyezték, hogy a lánynak s az asszonynak, - inkább, mint bárki másnak - kell a jó tanács, az állandó segítség, egész életen át oly sok, gyakran mások helyett is viselt gond és baj között.

A zászló kivitele teljesen egyszerű; a fehér selyemre rá van hímezve a jelvény, körülötte ugyancsak sárga domborított betűkkel a tulajdonos Lánykör és annak alakulási éve. A Jótanács Anyja képet nem érdemes házilag elkészíteni; annak, hogy céljának megfeleljen, igazán szépnek, művészinek kell lennie. Ezt tehát csak művésszel festessük még akkor is, ha egyébként a zászlót házilag készítenénk is. A kép körül ugyanolyan domborított betűkkel, mint túloldalon, ez a felírás áll: Jótanács Anyja, könyörögj érettünk! Házi készítéshez szívesen ad útmutatást a Központ; kész zászlót szállít a Falu háziipari bolt (a szövetség boltja!) Margit krt. 57., valamint a KALOT központ, Bp. IV. Ferenciek tere 7. Igen szép zászlók készülnek a Hermina-úti zárdában is.

Vannak, akik divatból és fényűzésből csináltatnak zászlót, hogy büszkélkedve felvonulhassanak alatta. - A mi zászlónk nem változékony divatot, hanem fokozott hitvallást jelent. Éppen ezért csak régebben dolgozó, öntudatos Lánykör csináltasson zászlót, melynek minden tagja biztosan tudja, mit akar, mi a célja és azért komolyan és áldozatosan küzd is.

II. A VEZETŐ

Szociális kötelesség és szociális felelősség.

A szociális kötelesség és felelősség katolikus tantétel. Nemcsak a papnak és lelkipásztornak, de a falu minden intelligens lakójának kötelessége a gazdaságilag vagy társadalmilag alacsonyabb és gyengébb osztály szociális gondozása - leányifjúságra alkalmazva a tételt: minden intelligens nőnek kötelessége a falu lányainak gondozása, amily kötelessége az anyának gyermekeinek gondozása és amint az édesanya felel az Isten előtt, hogy e kötelességét teljesítette-e, ép úgy felel minden intelligens nő, hogy az alacsonyabb osztályba tartozó lányokat részesítette-e szociális gondozásban. Ezért nemcsak szociális kötelesség van, de szociális felelősség is.

A falu intelligens nőtársadalmának kötelessége és felelőssége a női lélek adottságából, az un. női psyche alaptermészetéből következik, sürgeti ezt a műveltség helyes fogalma is és kodifikálta a katolikus nő számára az evangélium.

a) Krisztus Urunk megátkozta a fügefát, mert mások számára gyümölcsöt nem termett és elrendelte, hogy mint hasznavehetetlent kivágják, mert a gyümölcsfának az a rendeltetése, hogy másoknak gyümölcsöt teremjen. Amint a fa rendeltetése és természeti beállítottsága, hogy gyümölcsöt teremjen, úgy a nőnek is rendeltetése és természeti beállítottsága, hogy másokról gondoskodjék - ha ezt nem teljesíti, terméketlen fügefa, melyre az Üdvözítő büntető parancsa vár: kivágtatik és tűzre vettetik.

A női psyche alaptermészete másokért élni önmagának teljes feláldozásával. A női lélek ezen adottsága és diszpozíciója az emberiség legnagyobb kincse és hőforrása - úgy hívjuk, hogy anyaság. Ez a természet adta rendeltetés az életnek az a titokzatos boldogság-forrása, melyről a költök állandóan énekelnek - ez a családnak és az otthonoknak fókusza, vagyis igazi tűzhelye. Olyan az édesanya, mint a gyertya (Didon) - rendeltetése, hogy másoknak világítson; hogy világítani tudjon, ahhoz szükséges, hogy égjen és míg másoknak világít, maga elégjen s elfogyjon. Amely nőben e lelkület és hajlam nincs meg, kiben ezen rátermettség helytelen nevelés folytán elcsenevészedett, mint az utcakőre vetett mag, vagy elkorcsosult és elsatnyult az ösztönök, életfrivolitás és életkönnyelműség fülledtségében, mint a gaz és bokrok közé vetett mag, az a nő, mint a terméketlen fügefa, megméretik és könnyűnek találtatik, kivágatik és tűzre vettetik.

Az "Élni másokért"' az anyai hivatás közös psychéje folytán nemcsak a férjhez ment nőknek és gyermekes anyáknak a hívatása, de hivatása minden férjhez nem ment nőnek: az ő családjuk a társadalom, vagyis a nagycsalád - ők az árvák, szegények, elhagyatottak édesanyái, mert hivatásuk és életrendeltetésük, mint az orosz Ruskin írja - a kiterjesztett anyaság.

b) Prohászka püspök mondta (1922. október): "Nincs műveltség szociális érzés nélkül... a szociális ember művelt ember, és aki nem szociális, nem művelt."

A műveltség nem pusztán értelmi tanultság, finom modor, életstandard vagy szellemi munkakör, a műveltség az egyén minden oldalú és rétegű tökéletes kifejlődése. Az egyén világának jelentős része a közülethez való viszony. Ha e viszony nem tökéletes, hiányos a műveltség. A testület és közület sokban hasonló a fizikai testhez. A testnek egységesítő és összefoglaló lelke van, a test minden részében érzi ezen egy lelket és az összefogó egy léleknek befolyása van a test minden részére. Így kell összefogó, egységesítő lelkének lenni a társadalomnak is és ez a szociális érzés. A társadalom, mely szakadozott, melynek föle nem érti meg az alját - míg a társadalomban rétegek vannak, melyek mint ér-zéketlen betétek fekszenek egymás mellett (Prohászka), a közület nem felel meg a társadalom fogalmának, mert nincs meg a lelke. A szociális érzést, a társadalom ezen egységesítő lelkét, mely a szociális kötelességek mögött mint ható erő és lendítő kerék áll, Prohászka püspök így fogalmazta meg : "Régi evangéliumi szeretet új meglátásban, melynél fogva az én bajom a mások baja is legyen - és mások baja az én bajom is legyen; a szociális érzés az, hogy valakinek legyen érzéke ne csak a maga kisebb körének érdekei iránt, hanem a nagyobb sugárral megírt érdekkörök iránt is."

c) A világiak szociális kötelességét előírja és törvénybe foglalja a Szentírás is: A rómaiakhoz írt levélben (15, 7.) olvassuk Szent Pál szavait: "Karoljátok fel egymást, amiképp Krisztus is magáévá tett benneteket." - A Thesszalonikiakhoz írt első levélben (5, 14-16.) ugyanezt hangsúlyozza: "Kérünk titeket Testvérek, feddjétek meg a nyugtalanokat, bátorítsátok a félénkszívűeket, gyámolítsátok a gyengéket . . . mindenkor szolgáljátok egymást és mindenki javát". "Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást" folytatja a Kolosszeiekhez irt levél (3, 12.) és "hirdessük annak erényeit, aki a sötétségből hívott minket az ő csodálatos világosságára" (I, Pét. 2, l2.) De hangsúlyozza a kötelességet már az Ószövetség is : "Parancsot adott nekik, kinek-kinek társára vonatkozólag" (Eccl. 17, 12,)

Szent Péter az okot is megmondja, miért kell a világiaknak apostolkodni és szociál-karítatív munkával embertársaikat szolgálni: mert bizonyos mértékben a világiak is papok, és mert minden világi hívő megkapja a papi hivatás egy részét a keresztség és a bérmálás szentségében. Az első Péter-levél második fejezetében így szólítja meg Szent Péter a híveket: "Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, szerzett nép" vagyunk. A papi hivatás Istentől adott külön kegyelem. Királyi papság: ezt a kegyelmet teljes egészében az kapja meg, akit Isten papi szolgálatra hívott, a szentségek kiszolgáltatójává kent fel, de egy részét miden hívő megkapja és ezt a kegyelmet, mint Istenadta kincset mindenki forgatni köteles - és ha a talentumokról szóló példabeszéd szerint kamatozatlan hagyja, felel érte Isten előtt. Ugyanezt ismétli a látomások könyve (5, 9-10. és 20, 6.)

Káin kihívóan válaszolta Istennek: Vajon őrzője vagyok-e én öcsémnek? Katolikus hívő, te nem mentheted magad, a keresztségben megkaptad a papi hivatás egy részét, ezzel testvéred őrzőjévé tett az Úr. - A világi apostolság hivatása ez.

A korinthusiakhoz intézett első levél (1~, 16-17.) a szentáldozás kenyeréből, az Úr testének titkából vezeti le a hívek egymás iránt való szociális kötelességét. "Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesülés-e és a kenyér, melyet megeszünk, nem az Úr testében való részesülés-e? Mert egy kenyér - egy test vagyunk mindnyájan, akik az Úr testét esszük. Az emberi test egyik része megszenvedi és érzi a másik testrész fájdalmát, így akik ugyanazon Oltáriszentséggel táplálkoznak, kell, hogy megérezzék és hordják egymás terhét és fájdalmait.

Ne mondja senki, hogy e munkára tudatlan. Jeremiás próféta dadogó volt és az Úr mégis elküldte, hogy szembeszálljon az istentelen Acháb királlyal és pogány feleségével - dadogva könyörgött Jeremiás: "gyermek vagyok, Uram" . . de mennie kellett és győzött az Úr segítségével. Tudatlanok voltak az apostolok, gyermekek tudásra, műveltségre, szótehetségre nézve, de menniük kellett . . . és meggyőzték a világot, mert velük volt a Pünkösd Lelke. A 18 éves sienai Szent Katalin küzdötte ki, hogy a pápa az avignoni fogságból Rómába visszatérjen, a gyermekleány Pulencia titkárja volt a kútba elrejtett pápának és élete veszélyeztetésével volt összekötő az elrejtőzött pápa és a hívek között. Mi is mindenre képesek vagyunk az Úrban, kit minket erősít.

Rusten esztéta írja: "Minden nő legyen a rend őre, a vigasz balzsamcseppje, a lelkiség tükre." - És én hozzáteszem, legyen fiatalabb társnőinek "idősebb testvére", szociális gondozója.

Potyondy Imre

Praelatus-kanonok

Milyen legyen a vezető?

Azt szokták mondani, hogy a mai fiatalságot nehéz jó irányba vezetni, mert nem ismer tekintélyt, kötelességet és törvényt. Ha ennek az állításnak igazat adunk - nehéz megmondani, hogy milyen legyen a vezető, aki után a fiatalság, még hozzá a magyar lányifjúság elindul.

A tekintélytisztelet tényleg gyenge lábon áll a mai lányoknál, de csak a hatalmon, pénzen, rangon, társadalmi álláson épült tekintélynek a tisztelete. - Nem vetik meg ezeket a javakat sem, ha szükségük van valamire, de nem minden esetben hisznek a tulajdonosának. S ha legcsekélyebb mértékben kellemetlenné válik számukra a kapcsolat, nyugodtan hátat fordítanak a tekintélynek, néhány gúnyos jelzővel téve érthetővé a többiek előtt is álláspontjukat. - De van a tekintélynek egy fajtája, amellyel szemben nincs a mai lánynak sem ellenálló képessége, amely előtt feltétlenül meghajlik, szelíden és engedelmesen simul az önként magára vert igába és ez: a józan, őszinte szeretet és jóakarat.

Hiba volna szeretet alatt mézédes szavakat, az arcizmoknak görcsbe keményedett "mosolygását" érteni. Még az állandóan megbocsátó és elnéző lágyságot sem sorozhatjuk a szeretet tényei közé. - Aki szeret, az feltétlenül jót akar, az igazi jóakarathoz pedig gyakran kell a nyeső ollót, szemző kést, fűrészt, még bizonyos esetekben az ásót és kapát is használni. - Ehhez pedig biztos és kemény kéz kell, amely vágni, sőt irtani is tud, ha rá kerül a sor, de tud simogatni, támogatni, felemelni, segíteni, könnyet törölni, sebet kötözni, betakarni és testvéri szorításban összetalálkozni egy másik, talán kérges, kidolgozott, félénk, vagy alig megtisztult kézzel - szeretetből.

Szeretet

Az első és legfontosabb alapvető jellemvonása a vezetőnek a józan, őszinte és feltétlenül jót akaró szeretet.

Könnyű szeretni, ha szeretetünket a vérség kapcsolata, vagy a különböző nemek között fellépő vonzalom élteti. Ezek az érzések is jelentenek gyakran szenvedést, hősies önfegyelmet, áldozatkészséget, önmagunknak való teljes megsemmisülést - de ezekhez megvan e természetes rúgó, amely lendít és könnyít, felejttet és - mégis csak boldogít. De szeretni természetes alap nélkül, szeretni valakit, aki nekünk idegen, aki velünk szemben talán bizalmatlan, rosszindulatú, akinek hibáit elfogultság nélkül teljes egészükben látjuk, az ebből származó kellemetlenségeket magunkon tapasztaljuk, valakit, aki hálátlan, aki megcsal, aki nem őszinte, talán fondorkodó, sötét, csúnya, ügyetlen szokások rabja, aki érzéketlen marad akkor is, ha lelkem elébe teszem - ez nehéz dolog, kemény, keserves, verejtéket sajtoló, szüntelenül tartó küzdelem önmagukkal, emberi szívünkkel és természetünkkel. - Pedig a vezetőnek szeretnie kell, így, ennyire, mindég, mert másképpen nem lehet vezető, vagyis nem fognak utána menni, nem lesz kit vezetnie.

Ebben az értelemben vezetőnek lenni: emberi erőnket meghaladó feladat. Ha látunk is a történelem folyamán nagyszerű példákat; hátuk mögött mindig ott látjuk a minden természetes érzés-rúgónál erősebb, nagyszerűbb, kifogyhatatlan forrást: az Isten kegyelmét! Vezetni hősies szeretet nélkül nem lehet, de a hősies szeretethez indítást, erőt, lelket és lángot az Isten ad - és mindenkinek ad, aki készségesnek mutatkozik az Ő szent kezeiben. - Ha a vezetői el meri mondani komolyan és átgondolva a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt a belga szociális munkások kis fohászát: "Uram, ha magamat keresem: alázz meg; ha Téged kereslek: áldj meg!" - az a vezető tervezhet, akarhat, szerethet; mert vele van a jó Isten kegyelme, amely minden emberi gyengeséget; hibát, készséghiányt pótol. Az szeretni tud a szónak legnemesebb és legkomolyabb értelmében, az a vezetésre alkalmas, mert alkalmassá tette őt arra a jó Isten kegyelme.

Együttérzés, együttdolgozás.

A mai fiatalság nem ismeri a kötetességet, nem hoz áldozatot, nem feszíti meg minden erejét a nemesebb célok eléréséért folytatott küzdelemben. Ez is igaz. - A mai fiatalság parancsszóra nem indul, vakon nem engedelmeskedik. Hiszen ez a fiatalságnak mindig nehéz volt, de mennyivel nehezebb ma, amikor annyi csalódáson kellett átesnie, amikor megrendült a bizalma minden parancs iránt, mert látta, hogy gyakran csak játék, szeszélyek és alacsony indulatok eszköze lett a parancsolók a kötelességet prédikálók, de nem teljesítők kezében. Hányszor becsapták, hányszor kifosztották már őket, mert hittek és engedelmeskedtek. Csoda hát, ha most már nem indulnak semmiféle szóra, bíztatásra, a legtisztább jóakarattal, értük aggódó, becsületes szeretettel adott parancsra sem? Csak egy esetben indulnak. Akkor, ha a vezető maga áll a sereg élére, maga megy legelöl és azt mondja: Gyertek utánam! Igen, a vezetőnek elismert egyéniség után mennek, de előtte nem; biztatásra nem, de hívásra igen.

A vezető tehát éljen együtt munkában, kötelességteljesítésben, örömben, bánatban, szórakozásban, élvezetben a vezetettekkel.

Ő legyen az első, aki a kiadott parancsnak engedelmeskedik, és a fiatalság is teljesíteni fogja kötelességét.

A Lánykörök programjában szerepel az ének, játék, tánc, kirándulás stb. szórakozási lehetőségek. Az igazi vezető nem hagyja el leányait szórakozás közben sem, hanem velük megy, fárad, ugrál, jókedvű, dolgozik, tehát mindent megtesz maga is, amit á lányoktól kíván. Ezért mozgékonynak, kedélyesnek, talpraesettnek, bátornak kelt lennie s végtelenségig türelmes gyermekes szórakozásaival szemben, hadd érezzék a lányok, hogy vezetőjük egyben jó pajtásuk is, kivel szemben őszintén és egyszerűn megnyilatkozhatnak. Így fogja a vezető leányai bizalmát teljes mértékben élvezni és így tudja majd legnagyobb problémáikat könnyen és fontoskodás nélkül megoldani. - Egy tánccal együtt töltött délután sokszor több alkalmat kínál a nevelésre és irányításra mint bármilyen komoly témájú előadás.

Példaadás.

A mai fiatalság nem ismer törvényt. Igaz. - De ritka manapság az olyan törvény, amelyet nem lehet kijátszani, amely alól nem lehet kibújni, amelyet nem lehet megkerülni. Melyik törvény megszegésére nem láthat példát ma a fiatalság? - Milyen alapon kívánhatjuk hát tőlük, hogy ők, akik előtt a boldogulás olyan elérhetetlen messzeségben lebeg, akik nem számíthatnak a következő napnak természetesen és rendszeresen következő eseményeire, akik előtt nem áll a becsület, a munka, a kötelességteljesítés, mint a biztos boldogulás záloga - mert nem állhat így - ismerjenek törvényt, és törvényhozó hatalmat? Pedig keresik a törvényt, a biztos támaszt, hiszen ők építeni akarnak, mert fiatalok és az élet ezer rejtélyével még előttük áll. Mire építsenek? A becsületre nem érdemes, hiszen a becstelenek boldogulnak jobban, a hűségre nem érdemes, mert a hűtlenek könnyebben élnek, a munkára nem érdemes, mert a dologtalanok többet keresnek, a szorgalomra, takarékosságra nem érdemes, mert hányan elvesztették saját hibájukon kívül öregkorukra azt, amit egész életükön át nehezen gyűjtöttek. A mindenki által szentnek tisztelt törvény nélkül bolyonganak az útvesztőkben, minden megtört fénysugár után elindulnak, mert azt hiszik, hogy ott van a kivezető út. - Aki vezetni akar, az tisztelje a törvényt és a fiatalság is tisztelni fogja. Gyűlölje a bűnt, hogy megtanulhassák ezt is a fiatalok. Szeresse mindenek fölött a tisztát, a becsületeset, a jót, adjon példát egész életével, életének minden percében mindég a legjobbra: és azok, akik őt vezetőjüknek elfogadták, ugyanúgy fognak tenni - erejükhöz mérten.

Mikor vasárnap délután elbúcsúztunk a lányoktól, nem tehetjük le magunkról a vezetői köntöst és nem cserélhetjük azt fel mással. Az hozzánk van nőve, tőlünk elválaszthatatlan. Nevelünk, vezetünk reggeltől estig, öltözés, étkezés, munka, társas érintkezés, szórakozás, imádság, szenvedés és örvendezés közben, nevelünk szavainkkal, tetteinkkel, gondolatainkkal, viselkedésünkkel, mozdulatainkkal, egész valónkkal. És nincs szünet, nincs pihenés; a feldobott kő visszahull reánk. Lányaink figyelnek minket, amikor nem is gondoljuk, elemezik hanghordozásunkat, kézmozdulatunkat, utánozzák beszédünket, járásunkat, öltözetünket, modorunkat. S ha mi tiszteljük a törvényt cselekedettel és példával, ők is tisztelni fogják, mert a példánkkal hatunk reájuk a legmélyebben, legmaradandóbban. A vezetőnek egész élete példaadás és felelős a példáért, melyet a fiatalságnak mutatott.

Türelem.

A tagok legnagyobb részét a kamaszkoron a Lánykör segíti át, illetve kamaszkoruk idejét a Lánykörben töltik. A vezetőnek türelmesnek kell lennie a kamasz gyermek kellemetlen életmegnyilvánulásaival, indokolatlan és felelőtlen viselkedésével szemben. Ha ebben az időben kicsúszik kezünk közül a lány, a legnagyobb veszélynek van kitéve, mert vérén és szokásain kívül még kiegyensúlyozatlan jellemének kapkodása is romlásba viheti őt. Nem baj, ha hangos, ha erejét lépten-nyomon összemérni igyekszik, ha fontoskodó és bölcsebb mindenkinél, ha indokolatlanul egyszerre vad és bizalmatlan lesz, mert azt hiszi, hogy őt senki meg nem érti. Nem baj, ha néha különcködik, ha néha nem vesz részt a játékban, ha előre meggondoltan és láthatóan szenved elképzelt szenvedések súlya alatt. Ez mind hozzátartozik az ő átalakulásához, ezt mind ki kell próbálnia, néki magának, mert senkinek sem hisz. De titokban, magának sem vallva meg, boldogan veszi tudomásul, hogy őt szeretik, vele törődnek, őt szívesen látják, reá mosolyognak, vele együtt futnak, birkóznak, búsulnak, szenvednek. Érzi és tudja, hogy valaki van, akihez ha jól esik, e1 leltet menni, sírva, vagy nevetve oda lehet bújni, aki megérti a csodák és álmok seregét, melyek őt életének ebben a korszakában foglalkoztatják. S ahogy Mécs László írja a kamaszok című versében "S egy észrevétlen hajnalon: a vér partos mederbe tér. Lelkük fattyúhajtásait cirokseprűnek lenyesik és leseprik az utakról a buja sziromhavazást. Az előírást átveszik, a hídépítést átveszik, a hajók kormányát átveszik, az ekét, malmot átveszik, a régi fáklyát átveszik, az Istent megsüvegelik, mert: ők lettek a Rend, Család, a Miatyánk s a Hiszekegy". - Ezt az időt a lányoknál is ki kell várni, mert eljön, sokkal hamarabb, mint a fiúknál s annál kevesebb bajt jelent a lelkük számára, minél biztosabban tudta a kamasz leány, hogy van neki igazi vezetője.

Alázat

Egy-egy falunak, vidéknek, foglalkozási ágnak lánytársadalma különbözhetik egymástól szokásban, ügyességben, anyagi helyzet tekintetében, de rossz ifjúság, rossz anyag nincs, csak esetleg kevésbé alkalmas vezető van. S ha a munkánknak nincsen eredménye, legalább is nem olyan az eredményes, mint amilyent mi szeretnénk, ne okoljuk a lányokat, ne mondjuk, hogy hálátlanok, nem érdemes velük foglalkozni stb, hanem hajtsuk meg alázatosan a fejünket és keressük meg magunkban a hibát. Ha megvizsgáljuk szándékunk tisztaságát és mértékét, áldozatkészségünket, türelmünket, itt vagy ott meg fogjuk találni eredménytelen munkánk magyarázatát.

Készség

Nem a véletlenség műve, hogy valaki tanítónő lett egy kis faluban, vagy házassága, családja révén, több tanultsággal és ismerettel falura került. Az Isten örök tervéiben meg van írva mindenkinek a hívatása, az a feladat, mely körülményei folytán földi életében reá vár, és amelynek megoldásához - hívatása teljesítéséhez - a segítő kegyelem is rendelkezésére áll. Ha valakit a jó Isten tudása, műveltsége, lelki finomsága és érzékenysége, vagy más kiválóságai miatt vezetőnek szánt s körülményeit úgy alakította, hogy vezető legyen, ne féljen és ne latolgassa tehetségeit, ál-alázatossággal ne igyekezzék kibújni a felelősség és a munka alól. "Ha az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá." Régi jó közmondás ez. Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy alkalmasak vagyunk-e arra vagy nem. A mindenható Isten még a mi tehetetlenségünket is ki tudja pótolni az Ő kegyelmével annyira, amennyire szükségünk van. De hogy a kegyelem bennünk működni tudjon, hogy Isten kezében alkalmas eszközzé lehessünk, arra öntudatosan, komolyan, acélos erővel reá kell nevelni magunkat. Ez már tőlünk függ. S ha ezt valaki elmulasztja, és saját hibájából nem lehet alkalmas az ifjúság vezetésére, azért egyedül csak ő felelős.

A vezetés igazi örömet csak akkor jelenthet számunkra, ha annak eredményeibe a magunk kis erejét is tudatos jóakarattal belefektettük.

A vezető lelki és szellemi felkészültsége

Lelki felkészültség

Ha a jó Isten valakit vezetőnek hív, megvan rá az oka. Másképp szólva, ennek a hivatásnak komoly betöltéséhez méri az örök boldogságot. A kánai menyegzőn a vizes edények mellett készségesen ott álló szolgáknak azt mondotta az Úr Jézus, hogy töltsék meg a vedreket vízzel: "És színig megtölték azokat." Nem félig, nem tessék-lássék; nem úgy, hogy egyenlőtlen, rendetlen legyen, nekik ennyi kötelességük volt: színig töltötték a vödröket!

Bármilyen megbízatást kapjunk is a jó Istentől földi életünk idejére, bármilyen egyszerű, igénytelen munkába, eldugott helyre is állítson bennünket, igyekeznünk kell minden erőnkből azzá lennünk, aminek bennünket a jó Isten elgondolt. Tökéletesen meg kell felelnünk - amennyire ez akaratunktól, igyekezetünktől, elszántságunktól függ. A kegyelmet úgy is felülről kapjuk. Működnünk kell tehát a kegyelemmel, képezni lelkünket, eszünket, ügyességünket, hogy mint a falu fiatal lánytársadalmának - vezetői, minden tőlünk telhetőt megtegyünk és elérhessünk a munka során.

Felelősségtudat

A kegyelem, melyet a jó Istentől kaptunk, megláttatta velünk, hogy fiatalabb testvéreinknek szükségük van reánk. Ezt a homályos érzést, melyet sokan - mint kényelmetlent - elhessegetnek maguktól, nekünk tudatosan mélyítenünk kell. Érzékenyeknek kelt lennünk az emberek, különösen a reánk bízott fiatal lányok minden lelki és testi igénye iránt. Mi vagyunk azok, akiknek több adatott, lelki és szellemi műveltségből, szépségből, valóban nagy örömből, Isten ismeretéből, tőlünk tehát többet követelnek. Vagyis ha körülöt-tem levők és rám bízottak nem élvezik az én műveltségemnek, tudásomnak, finomságomnak előnyeit, én vagyok érte felelős. Ha valami bajuk történik, miért nem foglalkoztam velük többet? én vagyok értük felelős. Ha valamit nem tudnak, miért nem tanítottam én meg; ha valamit rosszul csinálnak, miért nem adtam én jó példát nekik? Mindenért én vagyok a felelős!

Szolgáló készség

Ha a felelősségtudat elmélyült bennem, természetes, hogy tenni akarok. Segíteni, cselekedni. Éget a kötelességtudat, menteni, védeni, bátorítani kell. Sokan ezen a ponton szokták eltéveszteni az irányt. A legteljesebb jószáradék vezeti őket, lelkesen, buzgón hozzálátnak, de nem a szolgálathoz, hanem a parancsoláshoz, uralkodáshoz. Nekünk pedig szolgálnunk kell az Egyházat, a hazát, a társadalmat, az eszmét, minden egyes leányt, aki kezünkbe került. Szolgálni az ő lelki jólétét, boldogságát, egész emberré levését. Ez nem jelenti azt, hogy kiszolgálom a leányokat, Sőt megkívánom, hogy a kabátomat feladják, hogy az ajtónál előre engedjenek, hogy kisebb szívességeket tegyenek előzékenyen, mert meg akarom tanítani őket illemre, a tekintélytisztelet szükséges megnyilvánulásaira, a cselekvő szeretet kifejezéseire. Ezzel is szolgáltam őket, jövő boldogulásukat. Tehát a szolgálatkész szeretetet kell kialakítanom magamban, hogy alkalmas vezető lehessek, alkalmas eszköz Isten kezében.

Istenközelség

Súlyos dolgok ezek. Nem csoda, ha a felületes olvasó el-kedvetlenedve teszi le a könyvet és azt mondja: én erre nem vagyok képes. Úgy van, igaza van, ember önmagától, saját erejéből nem is volna erre képes. De a vezetésre minket a jó Isten hívott! El sem képzelhető, hogy olyan feladat megoldását bízza rám, melyhez nem ad elég erőt. Hiszen Ő mindenható! Az Ő erejét nem teszi próbára még az sem, hogy belőlem igazi apostolt neveljen. Csak adjak alkalmat a nevelésre, mert akarata ellenére senkit serre lehet üdvözíteni. Ezért szükséges elkerülhetetlenül, feltétlenül, hogy a vezető állandó és eleven kapcsolatban éljen az Eucharisztiával, az élő, igaz, örök Istennel. Isten nélkül, az Ő segítsége, személyes jelenléte, mindennapos, vagy gyakran ismétlődő megerősítése nélkül ilyen feladatot nem oldhatunk meg. Azok adhatnak ebben igazat, akiknek sikerült valamikor a lehetetlennek látszót, az elérhetetlent, a kibírhatatlant és elképzelhetetlent a szentáldozás után magától értetődőnek, egyszerűnek, könnyűnek látni és diadalmaskodni olyan hatalmas erők felett, amelyeknek puszta átgondolása is földig sújtotta őket azelőtt. Nem súlyos szavak ezek? Kicsi és gyenge az ember és minden, ami vele történik, végtelenül nagynak tűnik és valóban nagy is az ő véges és nyomorult erejéhez mérten. De végtelenül kicsiny minden gond és nehézség, ha Isten erejével küzdheti le azt.

Önfegyelmezés

A Lélek kész, de a test erőtlen! Pedig nem egyszer kellene -virrasztanunk és együtt éreznünk a mi Urunkkal, aki szintén szenvedett és gyötrődött az eljövendők láttán. Egy fárasztó vasárnap délután, a hideg templomban dideregve töltött nagymise, a hosszú szónoklatokkal megtöltött díszgyűlés, vagy zuhogó esőben lefolyt körmenet és más alkalmatlan helyzetek hányszor kergetik ajkunkra a türelmetlen gyáva szót: nem bírom! Pedig ha bírnám, a lányok is bírnák, nem oldalognának el a kerítés mellé a legények közé, nem keresnének egyéb szórakozást imádkozás helyett s ki tudja, még mi minden rossztól tarthatnám vissza őket személyes jelenlétemmel, fegyelmezett példámmal. Ha éjfél után szomjas vagyok és nem iszom, mert akkor nem mehetek másnap áldozni; ha a legvadabb hófúvásban, esőben, szélben is elmegyek oda, ahova ígértem és ahol várnak reám; ha a ködös, felhős, sáros időt is mosolyogva tudom elfogadni, mint a jó Isten akaratát; ha panaszaimat lenyelem, haragomat kialszom és nem éreztetem másokkal, akkor virrasztok és imádkozom az én Urammal, ki az Olajfák hegyén vért izzadt, előre látva a véres jövendőt. - Liziői kis szent Teréz pl. sohasem támaszkodott meg hálával a szék támláján. Milyen csekélység, mondhatnánk semmi! Próbáljuk meg! - Ezek a csekélységek teszik akaratunkat acélossá és ellenállóvá lustaságunkkal, puhaságunkkal szemben. Nekünk pedig keményen kell állnunk a sarat, mert munkánk, hivatásunk e nélkül céltalan és eredménytelen. A mennyország erőszakot szenved, s ha mi nem törekszünk oda komolyan, hogyan kívánhatjuk, hogy vezetettjeink azt tegyék?

A mai ember irtózik az önmegtagadástól, vagy ha gyakorolja, karcsúságért, fiatalodásért, sporteredményekért teszi. De felszabadulni az ösztönök hatalma, a kísértések ereje alól és készséget szerezni az önuralom gyakorlására, ez hisztéria, önkínzás, a sötét középkor maradványa. Nevezzük hát el a mi józan aszkézisünket önfegyelmezésnek, vagy határozottságnak, vagy érdekes egyéniségnek s akkor sem más, sem a magunk szemében nem lesz az olyan idegen és ijesztő.

Szellemi felkészültség

A szellemi felkészültség is lényeges a Lánykör vezetéséhez. Nem mondom, megkezdeni anélkül is lehet, mert az amúgy is heves kezdő energiák, lányokban és vezetőben egyaránt, átsegítik a Lánykört az esetleges döccenéseken is. - De megőrizni, életben tartani egy egyesületet, a megszokáson, megunáson átsegíteni a tagokat: ez nehéz feladat. Ehhez különleges képzettség kell.

Világnézet

Nekünk katolikus világnézet kell, mert másképp kicsúszik a lábunk alól a talaj, egyrészt sarokba szorítanak bennünket s csatát vesztünk, másrészt lányainkat nem tudjuk megerősíteni a romboló áramlatokkal szemben. Kell, hogy véleményünk legyen az Egyházról, vallásunkról, a velünk szemben álló eszmeáramlatokról, Hitlerről, Mussoliniről, királyságról és diktatúráról, társadalmi és állampolgári jogokról és kötelességekről, családról, gyermekről, egészségről, tudásról, stb.-röl, mert ezeken keresztül vezet az út az örök élet felé, és mert mindezen kérdésekre, ha szükséges, nekünk készen kell lennünk a felelettel. Olvasni kell tehát, és képezni kell magunkat, de olyan forrásokból merítve tudásunkat, melyeknek bősége az örök élet vizéből ered. Olvassuk el a katolikus újságot, katolikus folyóiratot, megbízható katolikus könyvet, ne csak gyűjtsük a szobánkban, vagy azon kívül.

A vezető szellemi tudásának gyarapítására, katolikus világnézetének kialakítására ad lehetőséget a Kalász kölcsönkönyvtár, ahol tudományos, vallásos tárgyú és szépirodalmi könyvek állnak a vezetők rendelkezésére. Feltételekről kész örömmel küld tájékoztatást, valamint könyvjegyzéket a központ.

A vezetőképző tanfolyamok

A vezetőképző tanfolyamok szaktudást nyújtanak, anyagot adnak az évi munkához, és egységes szellemet építenek ki a Lánykörök vezetésében; azonkívül a lelkigyakorlatokkal az Istenbe való kapcsolódás erejét és biztonságérzetét adják a felelősségteljes munkához. A Lánykör vezetői legnagyobb részben tanítónők, akik a képzőben tanulták pedagógiát, lélektant s más hasznos és hivatásukhoz szükséges tantárgyakat. Mégsem felesleges számukra a tanfolyam elvégzése. Mert a fiatal, mondjuk kamaszlány lelkülete annyira különbözik a gyermek lelkületétől, hogy ha ugyanazzal a módszerrel nyúlunk hozzájuk, mint a gyermekhez, ellenkezést váltunk ki belőlük. Sajnos nálunk a szociális munka, különösen a falusi társadalom érdekében kifejtett munka olyan gyermekcipőben jár, hogy megfelelő szakkönyvek, szakirodalom kitermelésére még nem is gondolhatunk. Az egyetlen módszer a gyakorlati tudás elsajátítására, ha egymás tapasztalatait meghallva, azokból közös munkával igyekszünk következtetéseket levonni, tételeket felállítani és elveket leszögezni. Ez történik a tanfolyamokon; közös munka az, amelyhez mindenki odahordja tapasztalatait, tudását, eszméit s így alakul ki, hogy mit is kell a jövőben tennünk szent célunk megvalósítása érdekében.

De éppen ilyen lényeges a tanfolyamok programorjába beállított ének-, játék- és táncgyakorlás is, mert ezek nélkül nem lehet fiatalságot vezetni. Érdekes jelenség, hogy olyanok, akik a tanfolyam elején ridegen elzárkóznak az énekléstől, játéktól, tánctól, mondván, hogy ők nem tudnak, vagy sohasem táncoltak, vagy nem szeretnek ilyen kedélyes szórakozásokban részt venni, egy-két óra végighallgatása után buzgón és lelkesen állnak be a többiek közé, mert belátják, hogy minél nagyobb áldozat számukra a gyakorlásokon való részvétel, annál biztosabban számíthatnak munkájukban a jó Isten segítségére.

A tanfolyamokon gyakorolt liturgikus imák, klasszikus magyar egyházi népénekek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vezető teljes biztonsággal, sokoldalú felkészültséggel foghasson hazatérése után a vezetés nehéz munkájához. Ezeket tudva, bárki beláthatja, hogy nem lehet a mozgalomnak igazi építője, nem lehet a Központtal komolyan együtt érző és együttdolgozó testvér, ha nem vett részt valamelyik vezetőképző tanfolyamon.

A Tarisznya

Fel kell készülnie a vezetőnek az egyes összejövetelekre is, mert az eredmény szempontjából könnyelmű elgondolás a "véletlenre" bízni a délutánok programorját. Az összejövetelek anyagát a Tarisznyából merítheti a vezető. Elolvassa a négy előadásvázlat közül azt, amelyik éppen következik és átgondolja, hogy mennyiben felel az meg - részteteiben - a helyi körülményeknek. Kihagyja belőle azt, amire ott nincs szükség, viszont kibővíti személyes tapasztalataival, helyi események elbeszélésével s így, átdolgozva mondja el a lányoknak. De elgondolja előre azt is, hogy melyik új játékot fogja a lányoknak megtanítani és melyik régit elismételni a délután folyamán, az egyházi ének szövegét esetleg lesokszorosítja, vagy ott az összejövetelen a lányokkal leíratja, de emlékezetből is megtanulják a szöveget a lányok. Tehát aszerint, mennyi ideig együtt szoktak maradni, előre gondoskodik az időt kitöltő változatos programorról. Ha azután valami aktuális probléma felvetődik, vagy valami meglepetésszerűen közbejön, nem ragaszkodik görcsösen az eredeti elgondoláshoz és teret enged a lányok kívánságának. Csak a komoly foglalkoztatást nem hagyja el sohasem, még színdarabpróba vagy egyéb fontos dolog miatt sem, mert hiszen összesen 4 alkalom van egy hónapban, hogy ilyen formában tanítsuk őket s ha egyet is elhagyunk, az eredeti és egységes munkaterv hiányos, zavaros és céltalan lesz.

Az élet

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az életet, mint legjobb tanítómestert, különösen mi, akik szociális munkával foglalkozunk. A vezető járjon nyitott szemmel és füllel, lásson és halljon meg mindent, aminek leányai nevelése szempontjából - pozitív, vagy negatív irányban - hasznát veheti. Ha érzékenykedik, sértődik, félénk, vagy álszemérmes, vagy nincsenek benne lehiggadva az élet természetes jelenségeivel kapcsolatos élmények, vélemények, akkor sok minden elvész a számára, amit pedig a jó Isten a környezet és a körülmények útján segítségére küldött. Ezekből az élményekből a saját lelke és a lányok számára is több hasznot fog látni, mint esetleg nem tiszta irányú, vagy nem a való életet tükröző könyvekből, regényekből.

Ehhez természetesen a léleknek egy olyan biztonsága kell, melyet nem lendít ki nyugalmából, egyenes, felfelé haladó irányából apró, emberies földi gond, baj, féltékenység, irigység, fájdalom, csapás stb. Ezt a biztonságot pedig az Istenbe kapcsolódó, kegyelemre támaszkodó tiszta katolikus világnézet adhatja meg.

Külső segédeszközök

A központ közvetlen irányítása

Mozgalmunk egységessége megkívánja a központ egységes irányítását. Minden vezetőnek könnyebb a munkája, ha nem kell magának kigondolni teendőit, egyletének megmozdulásait, hanem a központ irányítása szerint halad. Ezen egységes irányítás céljából a központ időnkint körleveleket küld minden vezetőnek. Sok felesleges gondtól kímélheti meg magát a vezető, ha ezeket a körleveleket figyelmesen elolvassa. Minden szó, ami ezekben van, fontos a vezetőre és munkájára nézve.

A munka eredményességére azonban nem elég csak az egyoldalú levelezés, ami fennáll akkor, ha csak a központ küldi leveleit. Hogyan segítsen, irányítson sikeresen a központ, ha a vezetők nem tárják fel előtte egyéni, helyi bajaikat, problémáikat, éppúgy, mint sikereiket is? A központ annak örül, ha hírt kap a vezetőktől és ha választ kérnek, rövid időn belül meg is kapják azt. A válaszbélyeg mindenesetre megkönnyíti a központnak a levélírást.

A szoros, baráti kapcsolatot csak növeli, ha a vezetők alkalomadtán személyesen látogatják meg a központot, X1I. Pagony-u. 8. Telefon 35-77-02, ahol mindig meleg fogadtatásra találnak. A szóbeli megbeszélés sokszor többet ér, mint sok levél.

Központi kiküldött és egyházmegyei titkárok szívesen utaznak egy-egy egyesület meglátogatására, előadás megtartására is, ha a vezető idejében meghívja őket (utolsó napokban kapott meghívásnak azonban a legritkább esetben tehetnek eleget, mert idejük hetekkel előre le van kötve) és csak szállást és ellátást kérnek.

Tarisznya

A Tarisznya évente nyolcszor (okt.-tól máj.-ig) megjelenő folyóirat a leányköri vezetők számára. Ez a Központ rendszeresen megjelenő segítő eszköze.

Mikor a falusi család felnőtt tagja munkába indul, az édesanya előveszi a tarisznyát, telerakja mindazzal, amire a dolgozónak az úton, vagy munkahelyén szüksége lehet. Kenyérből a ducosat, szalonnából a széleset, pogácsából a magasabbat, almából a legpirosabbat, pálinkából is a legerősebb fajtát adja. Az itthon maradtaknak jó a többi is, de annak, aki elmegy, aki messze van, annak kedvezni kell, annak segíteni kell még azzal is, hogy mindennek a legjavát kapja az élő és tevékeny szeretet bizonyságaképpen. - Valahányszor a munkában lévőnek szüksége van a tarisznya tartalmára, szétbontja a fehér kendőt és megérzi az "otthoninak" illatát: mindannyiszor azokra gondol, akik ezt neki csomagolták, akik szívesen, szeretettel adták. És a szeretet, amit a gondosságon keresztül megérez, megacélozza izmait a további munkára, a további küzdelemre.

Tarisznyát csomagol a központ is minden hónapban a munkába indulóknak. - Vajon megérzitek-e, vajon megtudjátok-e valaha, hogy mennyi gonddal, szeretettel, aggódással és reményteljes várakozással tesszük ezt? Vajon kiolvassátok-e ezekből a sorokból a teljes készséget, amivel nektek a legjobbat, a legszebbet, tapasztalatokból a leghasznosabbnak ítélteket összeszedjük? Hogy könnyítsünk, segítsünk, bátorítsunk és vigasztaljunk, hogy mindig minden munkátokban és minden gondotokban veletek lehessünk?

A Tarisznya első oldalán minden hónapban körlevél jelenik meg. Erre vonatkozólag is azt ismételhetjük, ami a külön körlevelekre szól. Olvassák át a vezetők mindenkor és mindenkor figyelmesen! A központ nem öltözteti mondanivalóját szép, stilizált mondatokba, mert minden szó pénzbe, papírba, nyomdafestékbe kerül. Ezért tűnik néha a körlevél szűkszavúnak és nem oly barátságos a hangja, mint azt sokan elvárnák és magunk is szeretnénk. Ne sértődjék meg tehát senki s ha szemrehányás is van néha benne, azok, akikre nem vonatkozik, ne vegyék magukra.

Egyes szám ára 70 f. Egész évre 5- P. Befizethető csekken (csekkszámla: 50.8093), készpénzben, vagy 10 filléres bélyegben (nem nagyobb értékű bélyegben). De mindenesetre fizetendő. A központ u. i. nincs olyan anyagi viszonyok között, hogy ezen előfizetési díjakról lemondhatna, vagy hosszú lejáratra kölcsönözhetné azokat.

A Tarisznya tartalmaz négy előadásvázlatot a hónap négy vasárnapjára. Egy vallásos, egy jellemképző, egy kulturális és egy gazdasági előadás vázlatát. Ezek azonban, hangsúlyozottan vázlatok. Semmiképpen sem valók tehát felolvasásra. Ezeket a vázlatokat át kell dolgozni, a helyi viszonyokhoz átformálni és mindig szabad előadásban leadni a lányoknak. Könnyű stílusban, értelmi nívójuknak megfelelően, példákkal illusztrálva és lehetőleg megbeszélés formájában, úgy, hogy a lányokat tényleg belevonjuk a megbeszélésbe.

Tartalmaz a Tarisznya ezenkívül mesét (ugyancsak vázlatosan), kézimunkát, egyházi és világi éneket, népi táncot, játékokat és szavalásra alkalmas verseket. Az énekek, táncok stb. mindig elővehetők, ha hirtelen műsoros bemutatót kell rendezni és nem érünk rá kellőleg készülni.

Jegyezzük meg még a Tarisznyára vonatkozólag, hogy a lányok kezébe soha ne adjuk, még vers vagy ének kiírására se, hiszen az kizárólag a vezetőknek szóló bizalmas irányítás, amelyhez a lányoknak semmi közük.

Belső segédeszközök

Aki készséggel megkezdi a munkát, megkapta a Központtól az irányítást, mégis gyakran megtorpan a helyi nehézségek miatt. Vagy azért, mert túlságos lelkesedésében nem vette figyelembe, hogy nem mindenki éghet mindig lobogó lánggal, vagy azért, mert kezdettől fogva túl sötéten ítélte meg a helyzetet és nem tudta kihasználni a kínálkozó segítségeket. Mint mindig, itt is a józan idealizmus legyen irányadó.

Plébános vagy helyettese

A falu hivatott vezetője az Egyház helyi képviselője, a plébános. Természetes, hogy a Lánykör is alá van vetve az ő irányításának, a vezetőnek tehát teljes egyetértésben kell vele dolgoznia. A Lánykör vezetőjének s a plébánosnak együttműködése nem merül ki abban, ha az utóbbi ellátogat a Lánykörbe. Az egyházi tekintélyen kívül a vezetőnek szüksége van papi támogatásra, másrészről pedig kötelessége az Isten szolgáját ténykedésében segíteni, mint azt az A. C. igazi szelleme megkívánja. Ezért jó, ha minden tervét a plébános, mint leghivatottabb helyi vezető elé tárja s a lehetőségeket vele megbeszéli. Több szem többet lát.

Az együttdolgozás első feltétele a legteljesebb őszinteség még nehézségek, meg nem értések árán is. A vezetőnek önmagában jó, önzetlen és kitartóan ismételt törekvése, hogyha azt a Központ is támogatja, ritkán juthat végső bukásra. Ha mégis így történne, ez gyakran a vezető hibája, aki talán nem volt elég körültekintő az előkészítésben és elég áldozatos a kivitelben. Emberi szempontoktól mentesen, Krisztus országa érdekében kell végeznie a Lánykör ügyét s az ideális helyzet az, ha papjának szava és tetszése Isten akaratát jelentheti számára. Az a pap, akitől ezt várják, ráébred felelősségére, és érezni fogja krisztusi méltóságát. Minden két félen múlik.

Igyekezzék a vezető a plébánost hivatalával járó nehézségeiben saját hatáskörén belül segíteni. A lányoknak egy-egy otthon elejtett megjegyzése, melyet a Lánykörben hallottak, sok ellenszenvet mérsékelhet. Mert látszólag nagy ellentéteknek is gyakran kicsiny meg nem értések az okai. Hozza szóba a vezető az egyházi adót, a hitközségi, iskolai, szegénygondozási ügyeket s tegye azokat a lányok szívügyévé. Így ráérő idejükben személyes segítésre is maguktól fognak jelentkezni. Az A, C., az eucharisztikus kongresszus s az egyházi élet egyéb eseményeiben buzgó kis közvetítők lehetnek a szent Szűz Anya példájára, aki alázatos önfelajánlása áltat lett Isten Fiának közvetítőjévé. Ne mulassza el a vezető a falu lelki életébe vágó minden eseményről előre értesíteni a lányokat s imájukat kérni ezeknek sikeréért. Sok helyen szokás, hogy a lányok gondoskodnak az oltár feldíszítéséről, oltárneműk gondozásáról, a szükséges virágról, Különösen megtehető ez ünnepek előtt, másképp készülnek lélekben is, ha külső tevékenységgel is segítenek az ünneplésben. Többet ér ez, mint izgalmas sietséggel, talán sok féltékenységgel s cifrálkodással egybekötött színdarab rendezése.

Mutasson rá gyakran a vezető a papi hivatás méltóságára, amelyet a szentségek ruháznak az egyénre, s amely független minden emberies vonástól. Buzdítsa a lányokat imára jó papságért, különösen a kántorbőjtök időszakában. Mindenek előtt azonban adjon személyes példát a Krisztus képviselője iránti tiszteletben s első legyen, aki gyakori szentségekhez való járulással kiveszi részét az Egyház életéből, papjának oldalán.

Helyi intelligencia

Külön hivatás vár a vezetőre a helység intelligenciájával szemben. Nem szabad belenyugodnia, ha azt bármi idegenkedés elválasztja a közösség rokonszenvétől. Ritka az olyan hely, ahol e tekintetben nincsenek bajok. Kellő tapintattal azonban néhány nehézség legalább a Lánykörben áthidalható. Nincsen olyan egyéniség, akiben valami érték ne volna, és ha a vezető jó emberismerő, főleg pedig szerető szívű ember, találhat olyan pontot, melyen a kapcsolatot fel tudja venni. Egy jó Lánykör élete a helység életének kicsiny mása, tükröződnek kenne az otthoni gondok, remények, örömök. Egy-egy születés, vagy betegség alkalmat adhat az orvos meghívására, adó-gondok a jegyzőére, s így sorra lehetne venni valamennyit. Minden azon múlik, hogy a vezető saját részéről szerető szívet tárjon mindenki felé és legyen kitartó a szeretetben. Semmit se tegyen e ponton a pillanat hatása alatt, bárkit is csak már melegebb ismeretség után hívjon meg és csak akkor, ha annak érdeklődését a Lánykör iránt sikerült felkeltenie. A lányokat pedig készítse elő fogadására. A vezetőnek kulturális feladata is lehet a helység intelligenciájával szemben. Figyelmeztesse őket olyan helyi szükségletekre, amelyeket ők nem láthatnak. A nép nagyon sokszor takarja és elhallgatja bajait abban a meggyőződésben, hogy úgy sem értik meg. Ha pedig így természetesen orvoslást nem kap, ő neheztel. Jó szemű vezető megelőzheti a pusztán nem-ismerésből származó ellentéteket. Az emberek kölcsönösen bizalmatlanok egymással szemben, s aki kevesebbet tanult, már ezen az alapon is fél, hogy félrevezetik. Ezt érzékenység nélkül, mint tényt, tudomásul kell venni és odaadással felelni rá. Bizalmatlanságot csak állandóan újra kezdett önfeláldozás tud idővel leszerelni.

A Lánykör vezetője kapcsolatban van a központtal és így módjában áll, hogy a falu intelligenciája számára is könyv, jó tanács, vagy egyéb tárgyában segítséget kérjen. Legyen kultúraközvetítő is s lassan nagyobb felelősséget ébresztve a helyi vezetőkben, hozzájárulhat ahhoz, hogy kis körükre való korlátozottságukból kirántsa őket. Mindenképen azon legyen, hogy a lányok szívében bőségesen termő és fejlesztendő szeretet által hidat verjen a világiasság és az egyház, a nép és az intelligencia között fenyegetően tátongó szakadék fölé.

Talán így előszöri olvasásra nem egészen világos mindenki előtt, hogy az itt tárgyaltak hogyan jelenthetnek belső segítséget a Lánykör vezetésében. De aki a gyakorlatban végig próbálja és megvalósítja, meg fogja látni, hogy lassan olyan értékes segítő gárdát nevel magának, akikkel öröm lesz együtt dolgozni, és akik minden vonatkozásban megkönnyítik nehézrés felelősségteljes munkáját.

Hogyan készüljünk előadásra

Előadás alatt ne értsünk szónoklatot, mert ahhoz egyrészt tehetség kell, másrészt a mi kereteinket tekintve kiment a divatból. Még a lányokkal való komoly és szellemi alapon történő foglalkozásunk sem mindig előadás, inkább csak beszélgetés, egyszerű gondolatközlés. Adott körülmények között a rendes vasárnap délutáni foglalkozás alatt lehet szükség előadásra, még inkább egy ünnepélyen, gyűlésen, népművelési estén, kurzuson stb.

Az ilyen előadáshoz nem kell tehetség, legalább is nem több, mint amennyi átlag egy értelmes és hibátlan beszédű nőnek van. Hogy mégis olyan ritkán vállalják a nők az előadások, vagy fent említett beszélgetések megtartását szívesen, azt azzal lehet magyarázni, hogy a nők nem szeretnek rendszeresen gondolkozni, illetve közlendő gondolataikat rendszerbe foglalni. Ha ezt a nehézséget (jóravaló restséget) önmagunkban leküzdjük, semmi akadálya sincs annak, hogy a bennünket érő megtiszteltetést elfogadjuk, különösen ha ezzel a szervezőknek vagy rendező bizottságnak szívére nehezedő mázsás kő legördülését elősegíthetjük.

Az ilyen előadásra való előkészületnek egy egészen egyszerű, könnyű és gyakorlati módszere a következő, amely különösen ajánlható azoknak, akiknek kevés az idejük, gondolkozni nem szeretnek, és mégis lelkiismeretesen akarnak készülni előadásukra. Házi módszer, nem szabadalmaztatott, nem tudós ember felfedezése, csak olyan valakié, akinek sokszor kellett előadnia s a hallgatóságát igen nagyon szerette.

A "drukk"

Elsősorban komolyan és mélyen átgondoljuk, hogy semmire sem vagyunk képesek önmagunktól. Dadogunk, a nyelvünk botlik, nincs egyetlen ép gondolatunk, ájulás környékez, ha magasabbról kell sok fejet és sok szempárt látunk. Igaz, így van, rettenetes! De a jó Isten kegyelmével, ha Ő akarja, mindent megtehetek. Az írástudatlan, műveletlen, szegény falusi halász-emberekből, az apostolokból milyen meggyőződéses előadók váltak a pünkösdi Lélek elnyerése után! Vajon ők mitől tudtak úgy beszélni, hogy egyszerre 3000-en keresztelkedtek meg a szavukra? A Szentlélek erejétől, amelynek ők készséges eszközei voltak. Ha tehát én is átadom magam teljesen a jó Isten akaratának, fogékony és tanulékony leszek vele szemben, én is el fogom érni azt az eredményt, melyet tőlem a jó Isten vár. Hogy milyen eszközzel, az mindegy, hogy belesülök-e, vagy elsírom magam, vagy bármi történik is ha készséges vagyok és Istenben bízom, nem lesz működésem eredménytelen. Ha mindezt komolyan álgondoltam, a kevélységemmel magyarázható drukkot leküzdöttem.

Segíteni akarok

Másodszor átgondolom, hogy mi az én jelenlegi működésemnek, előadásom megtartásának célja. Segíteni akarok azoknak, akik hallgatni fognak. Semmi egyebet nem akarok! Sem a ruhámat megmutatni, sem szellemi erőmmel elképeszteni az igazgató urat, vagy más intelligens embert, aki hallgatóságom között lesz, még a barátnőmet sem akarom irigységre hangolni, hogy lám a megtiszteltetés engem ért, az újságban rólam fognak írni, de még - és erre nagyon vigyázzunk - a hallgatóságom szimpátiáját sem akarom nagyobb mértékben magam felé fordítani, mint amilyen mértékben azt hívatásom betöltéséhez feltétlenül bírnom kell. Segíteni akarok bármi áron, még a megszégyenülés, a felsülés (hátha az enyéimnek éppen azt kell látni, hogyan kell elviselni alázatosan és egyszerűen egy vaskos megaláztatást!) a verejtékes munka, az önmagam számára is kötelezően felállított kényelmetlen szabályok vállalásának árán is. És ettől az átgondolt komoly elhatározásomtól nem hagyom magam eltéríteni. Vigasztalásul szolgáljon, hogy ezt a fent említett két gondolatot csak egyszer kell - minden erőnkkel - magunktól, önszeretetünktől kiverekedni. Ha egyszer lelkiismeretesen, lehetőleg a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt megtettük, az ismétlések már sokkal könnyebben fognak menni.

Kikkel állok szemben?

Mondanivalómat olyan hangon, olyan stílusban, olyan kifejezéseket használva mondom el, amilyen a hallgatóságomnak legjobban megfelel, amilyet megért és szívesen hallgat. Sokkal könnyebb intelligens hallgatóságnak beszélni, mint egyszerűnek. Mert az intelligens ember, ha a magam stílusában beszélek, feltétlenül megért, sőt ki is egészíti magában azt, amit én esetleg hiányosan mondtam el. De az egyszerű embernek világosan, érthetően, rövid mondatokban, ismétlésekkel kell beszélnem és számítanom kell arra, hogy még így sem fog megérteni mindent és amit megért, annak is egy részét félreérti, Mégis ha hallgatóságomban mindkét elem képviselve van, mindég a legegyszerűbbhöz kell beszélnem, mert az intelligens megérti azt is, amit egyszerűen mondok, az egyszerű azonban nem képes ennek ellenkezőjére. Tehát bármennyire próbára is teszem érvényesülési vágyamat, mégis a legegyszerűbb hallgatóságot kell figyelembe vennem, ha igazán segíteni akarok és nem kiválóságommal tündökölni. De lényeges az is, hogy hallgatóságom milyen lelkületű. Falusi-e vagy munkás, vagy félművelt okoskodó, vagy készséges és tanulékony, mert eszerint állítanom, tagadnom, cáfolnom, tanítanom, vagy magyaráznom kell.

Meg kell tehát ismernem hallgatóságomat; ha nem ismerhetem meg, legalább kikérdezek valakit, aki ismeri őket és úgy készülök fel. Mégis gyakran fog meglepetés érni, mikor az előadó terembe lépek, ilyenkor végzetes hiba volna ragaszkodnom eredeti elgondolásomhoz. Még ha a kerekség, logika, szépség rovására is megy, hirtelen át kell hangolódnom, mert inkább mondjam el, amit akarok, kevésbé tökéletes formában, de érthetően, mint beszéljek gyönyörűen és senkinek sem használtam vele.

Mire van szükségük?

Nyitott kapukat döngetni nem célravezető dolog. Ezért kell átgondolnunk alaposan, hogy azok, akik hallgatnak rám, milyen körülmények között élnek, mi lehet a problémájuk, mi fájhat nekik, vagy miben gondolkoznak hibásan. Áll ez a tétel, akár megjelölik előre a témát, akár magamnak kell ezt kiválasztanom. Pl. egy március 15.-i hazafias ünnepségen beszélhetek én a hazaszeretetről úgy, hogy jobbak lettek általa hallgatóim, magyarabbak, hűségesebbek, komolyabbak, becsületesebbek. De beszélhetek én a hazaszeretetről úgy is - és talán ehhez többen foknak gratulálni - hogy a nagy és hangzatos szavak csoportosítása elkápráztatja hallgatóimat, talán meg is könnyezik "elszakított testvéreink szomorú sorsát," de az elhangzott "éljen"-nel ki is repült a fejükből mindaz, amit mondtam. Mint egyszer egy lelkes lány mondta a gyönyörűnek ítélt prédikációról: "én egy kicsit messze álltam, így nem értettem tisztán miről beszélt, de olyan gyönyörű volt, hogy zengett bele a nagy templom." Tehát mire van szükségük, mit várnak tőlem, ez a lényeges kérdés, amelyre önmagunknak feletetet kell adnunk,

Hogyan segíthetek nekik?

Sokszor nagyon nehéz megtalálni a segítés módját és sokszor egyáltalán nem is találjuk meg. Mert pl., ha szegény az a nép, amelyik engem hallgat, nem tudom őket előadásommal gazdaggá tenni. Ez nyilvánvaló. De feltétlenül megtalálom az elszegényedésük okát - ha komolyan keresem. - Lehet az lustaság, urhatnámiság, irigység, bűn, hűtlenség a föld iránt, igényesség, maradiság, bizalmatlanság, a szervezkedés hiánya stb. Ha látom a hibát, igyekszem kiküszöbölni belőlük az ellenkezést, a tévedésükhöz való ragaszkodást és feltétlenül ajánlok valami gyakorlati megoldást, amelyben ők is eredményét láthassák javulásuknak, vagy törekvésüknek. De lehet olyan eset is, hogy pl., a nép nem önhibájából lett szegény, hanem a rajta kívül álló körülmények tették azzá. Mire van tehát szükség? Pénzre, de azt nem adhatok. Akkor adjak legalább megnyugvást, emeljem ki az ő szegény életük értékességét, igénytelenségükben is tapasztalható vigasztaló és kedves szokásaikat. A szegény nép mindig sokkal megértőbb, segítésre készebb, mint a jómódú. Megmutatom nekik, hogy mennyi szép és jó van még mindig az életükben. És vigasztalom őket, kedvet öntök beléjük újabb próbálkozásokra, összefogásra, türelemre, szívósságra biztatom őket. Elmondok nekik példákat olyanoknak életéből, akik önként lettek szegények, mert vágytak a szegény élet értéke és szépsége után. - Ha tehát testi szükségletükben segíteni egyelőre nem tudok, lelkileg emelem őket és így segítek nekik.

Mese vagy kép

Ha így előadásom komoly részét összeállítom, keresek az elejére és a végére egy mesét, vagy egy képet, ami összefüggésben van a tárggyal, de színes, könnyű, érdekes, nekik kellemes, amivel felkelthetem magam, illetve előadásom iránt az érdeklődést. Az egyszerű ember nem tud egyik percről a másikra koncentrálni. Előbb engem néz, hogyan mozgatom a számat, milyen ruha van rajtam, repül egy légy, egy zászlót fúj a szét körülöttem, mindez sokkal inkább leköti, mint az én komoly és lelkes fejtegetésem. De ha elkezdek egy mesét, annak nem tudnak ellenállni. Azt annyira szeretik, értik, velem együtt élnek, hogy játszva átvihetem őket komoly térre. A befejező mesében, vagy képben viszont arra kell törekednem, hogy a végső tanulságot rövid mondatban, vagy történetben foglaljam össze. Ezt meg tudják jegyezni és visszaemlékeznek reá, de egy hosszadalmas vagy bonyolult gondolatmenetre nem. Ezt emlegetik sokáig, elmondják másnak is, elismételgetik önmaguknak és megmarad lelkükben. Nekem pedig az a célom, hogy ha már annyit gondolkoztam, tépelődtem, dolgoztam, legalább legyen is eredménye a munkámnak, használtam légyen azoknak, akikért mindezt tettem.

Szabadon

Ha valaki kellemes és jó előadóvá akar lenni, - már pedig mindnyájunknak kötelességünk erre törekedni hallgatóságunk érdekében, - a legnagyobb hiba, amit elkövethet, ha betanulja azt, amit leírt. Ezzel elvágta maga alatt a fát, a fejlődés lehetősége megszűnt számára. Sohasem fogja őt elragadni a hallgatói szeméből felé sugárzó megértés, hűség, figyelem, sohasem fog tudni a pillanat hangulatához alkalmazkodni, hallgatóinak szellemi képességeit figyelembe véve rövidebbre, vagy hosszabbra szabni mondanivalóját. A készülésre mindig hetekre lesz szüksége, nem tud egy-egy alkalmas pillanatot kihasználni, vagyis egy nehezen mozduló, nagy gyötrelmekkel és mégsem nagy eredményekkel dolgozó előadó lesz. Csak az életünk első 3 előadását jó leírni azért, hogy a megfelelő stílust megkapjuk. De azontúl csak rövid mondatokból, esetleg szavakból álló vázlatot használunk és arról szabadon, beszélgetve, a hangulat hatása alatt, egyszerűen, példákkal és mesékkel átszőve adunk elő. Ehhez nem kell tehetség, csak jóakarat és eleinte tudatos önnevelés.

Álljon itt például a lányköri egyenruhát megkedveltető előadás vázlata, amely csak gyakorlati útmutatásul és nem mintául szolgál.

Meggondolás

Kikkel állok szemben?

A falu közvéleménye előtt feltétlenül meghajló, fiatal, hiú, drága új ruhájuk árán érvényesülni akaró lányokkal.

Mire van szükségük?

Lelkierőre hiúságuk leküzdéséhez, szeretetre összetartozásuk megvallásához, takarékosságra, hogy egyébre, fontosabbra leljék és egy komoly példaadóra, aki után elmerjenek indulni.

Hogyan segíthetek nekik?

Megmagyarázom, hogy féktelen ruházkodásuknak hiúság és irigység az oka, lelkesedést ébresztek bennük a mozgalom és a Lánykör iránt, felsorolom az egyenruha előnyeit, megmondom, hogy mit feleljenek, ha gúnyolják, vagy bántják majd őket a ruháért.

Mese, vagy kép

Az elején elmesélem az egyházmegyei Lánynapot, milyen szép és felejthetetlen volt a sok egyenruhás lánycsapat öntudatos, fegyelmezett felvonulása zászlóik alatt s milyen kár, hogy ők nem lehettek közöttük. A végén elmondom a modern libák történetét. - Egy autó ment a falun keresztül és az egyik menekülő libának elkapta a farktollait. Másnap a liba farktollak nélkül volt kénytelen a legelőre menni. Néhány nap mulya csodálkozva látta, hogy valamennyi libának hiányzik a farktolla. Kitépkedték, mert nem tudva mi történt, azt hitték, hogy ez a legújabb divat. - Ne féljenek hát a lányok sem, hogy egyedül maradnak, mert akik most leginkább az egyenruha ellen vannak, azok is meg fogják csináltatni, ha nem is meggyőződésből, csak azért, mert a lányköri lányok új és szép divatot csináltak.

Vázlat

Mit láttam a Lánynapon. Mennyire fájt hogy ők nem lehettek ott, vagy nem lehettek olyan szépek, mint az egyenruhások. Hiába lennének szépek az ő ruháik egyenkint, sokféleségükkel semmit sem mutatnának.

Ha a Katinak kékselyem az új ruhája, az enyém azért is rózsaszínű lesz és még drágább mint az övé. Ezt nem a szeretet diktálja.

Az egyenruha kifejezi azt, hogy szeretjük egymást és egyet akarunk. De elmondja azt is, hogy magyarok vagyunk, hogy falusiak vagyunk, kik a magunk munkájával, egészséges, szép élettel, egyedül a jó Istentől függve éljük életünket. Ebben a ruhában mindenki szép és csinos, ha széles is, ha meg is látszik a kezén, karján a mezei munka és ez a ruha mindenkinek egyformán olcsó a nem lehet vele legyőzni a másikat, minden ünnepre, búcsúra újat felvenni, mert egyforma és sokáig tart, mert ünneplő marad.

Ne féljenek a falu szájától, én megcsináltatom és jövő vasárnap abban megyek templomba. Így nem fognak merni gúnyolódni s ha mégis mondanának valamit, feleljétek azt: mi a vezetőnkre hallgatunk és utána indulunk, mert a katolikus Lánykör tagjai vagyunk.

Egy csoda sem tart 3 napnál tovább. A libák is kihúzgálták a farkukat, mi sem maradunk egyedül, rövidesen utánunk fognak jönni a többiek is és akkor majd mienk lesz az érdem, hogy egy ilyen szép és jó dologra mi adtuk az első példát.

* * *

Öntudatos lányköri vezető apostoli munkájának eredményessége érdekében nem nélkülözheti: a MISSZÁLÉT, SZENTÍRÁST, KATEKIZMUST, SZENT VAGY URAM énekeskönyvet, a VEZÉRKÖNYVET, KALÁSZ VETÉSFORGÓT, TARISZNYÁT, TULIPÁNTOS LÁDÁT. Ezen néhány könyv és folyóirat ismerete és használata a katolikus és a munkában nélkülözhetetlen szociális kultúra alapja.

III. A MUNKA

Összejövetelek

Ideje

A Lánykör összejöveteleit minden vasárnap, lehetőleg litánia után tartja. Minden vasárnap, azért, hogy a falun oly sok bűnalkalmat rejtő vasárnapi szórakozástól elvonja a lányokat. Ebből következik, hogy a lányköri szórakozásnak fel kell vennie a versenyt a vasárnap délután egyéb gyönyöreivel, másként a lányok nem fognak megválni régi kedvteléseiktől. Leggyakoribb eset, hogy a lányok nem is nagyon ragaszkodnak a falu vasárnapi szórakozásaihoz, csak részt vesznek, mert nem tudnak a délutánjaikkal mit kezdeni. De nyomban átpártolnak a Lánykörhöz, amint az idejüket értékes és kedves programmal kitölti. - Ha a faluban a vasárnap délutánokat korcsmai tánccal töltik, az összejöveteleket mégis vasárnap tartjuk és utána magunk is elkísérjük a lányokat a táncba. Az összejövetelen hallottak és a tekintélyes kíséret tompítani fogja a duhajkodást és jó hatással lesz az ifjúságra. Idővel, mikor lányaink már meg vannak nevelve, magunk is rendezhetünk táncot számukra.

Azért jó az összejövetelt litánia után rendezni, mert a lányok a litániára amúgy is eljárnak. Ha nem járnak, akkor a Lánykör szoktassa hozzá a lányokat azzal, hogy pl., alatt a kóruson a Lánykör énekel, vagy utána közös imát mondanak. A litániára összegyűlt lányok a vezetővel együtt átmennek a Lánykörbe és így nincsenek kitéve a kísértésnek, hogy pl. sétálni induló barátnőjük a Lánykör bejáratáig kíséri őket, aztán elmegy szórakozni, nekik pedig be kell ülni a terembe.

Énekórákat, kézimunkaórákat, színdarabpróbákat hétköznapokon is rendezhetünk, de az igazi foglalkozásnak hagyjuk meg a vasárnapot.

Helye

Az összejövetel helye leggyakoribb esetben valamelyik iskola terem. Ez nem felel meg a célnak, csak szükségből vesszük igénybe. A játékhoz, tánchoz tágas hely kell, ami az iskola padjai között ritkán adódik. De nem is érzik magukénak a lányok a Lánykört, ameddig nőiességüknek megfelelően nem díszíthetik, rendezhetik, szépíthetik, takaríthatják egyesületi helyiségüket, Legjobb, ha az egyházközség kultúrházában, vagy más erre a célra használt épületben kapnak otthont. Ha kénytelenek helyiségüket más egyesülettel is megosztani, még mindig jobb, mintha iskolateremben jönnek össze. Ez a kérdés természetesen az adott helyi körülmények szerint módosul. Nem baj, ha a Lánykörnek az ősszel jöveteli helyiségért fizetnie kell - ha van miből - mert emberi tulajdonság, hogy akkor kezdünk valami iránt komolyabban érdeklődni, ha áldozatot is hozunk érte.

Foglalkozás módja

Általános vélemény, hogy a magyarokat, különösen a nőket nem lehet szervezni. Alá szokták ezt támasztani a "turáni átokról" lábra kelt babonával, leginkább azok, akik egyrészt az önfegyelmezésnek nem barátai, másrészt nem néztek a probléma mélyére. - A széthúzás tényleg faji rossztulajdonságunk, de talán megtalálhatjuk a magyarázatát a magyar nép művészi készségében, amelynek nagysága elismerten páratlan Közép-Európában. A művészi érzék a kifejlett egyéniség függvénye. Az egyéni élet rosszirányú túlzása pedig a széthúzás, összeférhetetlenség. Lányainkkal való foglalkozásunkat tehát e szerint kell beállítanunk. Minden lány külön egyéniség, tehát nem kezelhetjük mint tömeget. A vezető igyekezzék az összejöveteleken minden lányt egy-egy szóval megörvendeztetni, mindegyiktől valamit kérdezni, lehetőleg a családjáról, az otthoni dolgairól, mert ebből látni fogja a lány, hogy őt a vezető ismeri, vele egyénileg is törődik, másképp mint a többivel, külön is szüleit, testvéreit ismeri, otthona iránt is érdeklődik.

Foglalkoztatás

Tudnunk kell azt is, hogy a nők áltatában elvont eszmék iránt nem tudnak lelkesedni. A mi lányaink sem fognak a nemzet megmentésén, a boldogabb jövő építésén felbuzdulni, de nagyon fogják szeretni a Lánykört, ha abban találnak valamit, ami őket közvetlenül érdekli, pl. a szereplés, a szórakozás, valamely megbízatás, felelősség, tehát valami, ami csak hozzájuk tartozik, csak őket érinti, egyéni életükben jelentőséggel bír. Azért lényeges az, hogy a mi Lányköreinkben egy-egy ozsonna, műsoros előadás, karácsonyi vásár megrendezésénél minél több lánynak jusson szerep, megbízatás, amelynek pontos teljesítéséért ő felelős, és amelynek keretében egyéni kiválóságait kimutathatja. - Természetes, hogy a vezető is csak akkor fog tudni lélekkel dolgozni, ha magáénak érzi a Lánykört.

Napló

A lányköri gyűlésekről vezessünk haladási-naplót, röviden jelezve ebben a gyűlés tárgyát, a végzett anyagot, az előadót, a jelenlévő és hiányzó tagok számát. Így néhány percnyi munkával igen megkönnyíthetjük magunknak az év végi beszámolót és előttünk is világosabb, áttekinthetőbb lesz egész évi munkánk. Ehhez nyomtatvány a központban kapható.

Egy délután a Lánykörben

Isten hozott gyerekek! Megfáztatok a litánián; hideg volt úgy-e? Álljunk ide a kályha mellé, míg a többiek jönnek. Kis Ilonkám, hogy van édesanyád? Hallom, beteg volt a héten. Csak vigyázzatok reá, ebben a szeszélyes időben, ki ne mertjén lázasan, mert nagy betegséget szerezhet. - Mariskám, Pistátok szépen tudta tegnap a számtant. Segíts neki néha a tanulásban, meri eszes gyerek, csak játékos és nem tud figyelni.

Na, úgy látom együtt vagyunk. Helyezkedjünk el, énekeljük el a jeligét és mondjuk el az imádságainkat. Úgy, most felolvasom a névsort. Szabó Margit csoportjából hiányzik Kis Teri, igazold az elmaradását Margitkám. - Még mindig olyan rosszul van szegény édesapja? Jó gyerek, hogy az egész ápolást magára vette. Imádkozzunk majd értük közösen, te meg Margitkám látogasd meg, nézz szét, hogy nincs-e valamire szükségük és jelentsd nekem. - A többiek itt vannak. - Ha figyeltek, elmondok egy mesét.

Egyszer egy kis Jérce észrevette, hogy az öreg kotlóstyúkok a költés utolsó napjaiban itt-ott feltörik a tojás héját, hogy a kiscsirkék könnyebben kibújhassanak. - Milyen ostobák ezek az öregek, gondolta magában a kis Jérce; ha majd rám kerül a sor, okosabban fogom csinálni! Mikor a kis Jércéből tyúk lett s a gazdaasszony tojásokat tett alá, a fiatal tyúkocska feltörte az összes tojásokat. - Mit csinálsz te bolond?! - kérdezte a Kotló, aki mellette ült. - Mit csinálok?! hát csak azért, mert régi szokás, nem fogok itt ülni hetekig a tojásokon! Feltörtem a tojások héját, így a kis csirkék már ma kibújhatnak, ha úgy tetszik nekik! - A vén Kotló nem tudott hova lenni a megbotránkozástól, de a gazdaasszony is pattogott ám másnap, mikor ráakadt a feltört és tönkrement tojásokra. És, mert a fiatal tyúkocska újmódi rendszerével a gazdaasszony sehogy sem tudott megbarátkozni, a következő vasárnapon bizony tyúkhúsleves volt ebédre, még pedig régi szokás szerint: csigatésztával.

Úgy-e milyen mulatságos, lányok? De ha nagyon keresünk, nem találnánk-e magunk között is ilyen okos jércéket? (Munka, ruházat, erkölcs, férjhez menés, szórakozás, pénzszerzés stb. régi módszereinek elvetése az újabb, könnyebb és reménytelenebb kedvéért.) na, ki tudna még példát mondani, te, Mariska? Halljuk! - Lám, ez okos; ha úgy járnánk a templomba, olyan hittel imádkoznánk, mint nagyanyáink tették, több Isten-áldása nyugodnék rajtunk és munkánkon.

Most álljunk fel lányok és énekeljünk. Aki legfigyelmesebben tanulja ezt a gyönyörű Mária-éneket, annak szabad az első nótát választani. - Figyelem! - Előbb a szöveget, aztán a dallamot tanuljuk, pár perc az egész, ha figyeltek s utána játék következik. - Készen vagyunk.

Mi is lesz az első nótánk? Hej sárelő? - Rajta! - A játékokat az rendezi, aki legtöbbet nevetett ma délután. Te Boris? De ügyesen, előre gondold ki, hogy fognak egymás után következni s engem ki ne hagyj egyikből sem!

Na lányok, mára talán elég, már fáj az oldalunk a sok nevetéstől. Melyik volt a legjobb, vattafúvás, szamaras, vagy kefés? - Most szedjük össze a holminkat s imádkozzunk. A szándékot úgy-e tudjátok: engesztelésül a káromkodásokért. A Kis Teri édesapjáért egy Üdvözlégyet! - Isten veletek, lányok, szép rendesen menjetek hazafelé, hadd lássa mindenki, hogy kik vagytok. - Mindörökké, Ámen. - Viszontlátásra jövő vasárnap!

Katekizmus versenyek

Az Olasz Lányifjúsági A. C. munkaprogramjából ültette át Szövetségünk a behatóbb katekizmus tanulás gondolatát. Munkánknak egész értéke avval áll, vagy bukik, vajon mennyire tudjuk öntudatossá és életerőssé tenni lányainkban a hitet. Erre pedig nem a prédikációk, vagy hosszas, sokszor előttük unalmasnak látszó imádkozások nevelik rá lányainkat, hanem az, ha hitüket ismerik és megértik. Hogy ez a foglalkozás lányaink előtt vonzó legyen, valamilyen keretet kellett adni annak. Így alakult ki a katekizmus-versenyek gondolata.

A központ minden évben előre meghatározza, hogy a katekizmusnak melyik része kerül sorra. Ehhez a részhez hozzáértő egyháziak un. "értelmi kérdéseket" állítanak össze. Ezek az értelmi kérdések a vallás tételeit és a hitigazságokat a gyakorlati étet szemszögéből tárgyalják. Lényeges kellékük, hogy rájuk feleletet senki sem kaphat készen; azt a lányoknak maguknak kell kitalálni, természetesen irányítás mellett. Kezdő egyesületekben eleinte sok gondot okoz ez a rendszer, mert a vezető-nénik is megijednek és a leányok is bátortalanok, de később, ha rájönnek kölcsönösen ennek a munkának szépségére, a leányok versengve gondolkoznak és találják ki a helyes feleleteket, ha nem is egyénileg, de a közösségben megnyilvánuló erőnél fogva. Ha az értelmi kérdések közül egyikre-másikra nem tudják a pontos választ megtalálni, előveszik magát a kis katekizmust, ebben feltétlenül megtalálják az ide vonatkozó feleletet és most már nem fognak idegenkedni attól, hogy magát a katekizmust is pontosan megtanulják.

Evvel a munkával az egyesületi év kezdetén ádvent folyamán elkészülnek az egyesületek. Nagyböjtben pedig minden egyesületben megrendezik a katekizmus ünnepséget. Az illető egyesület bátorságának mértéke szerint vagy zárt körben, vagy a falu bevonásával folyik ez le. Meghívják rá az egyházmegyei vagy espereskerületi lelki-igazgatót és titkárt, akik a helybeli plébános úrral együtt a bírálóbizottság tagjai. Minden egyesületi tag, aki a katekizmus tanulás idején már bent volt az egyesületben, részt vesz az ünnepségen, mert ha még nem is tud teljesen jól, akkor is feleleteivel pontszámot szerezhet egyesületének.

Minden tag három kérdést kap. Feleletével, annak helyessége szerint egy-egy alkalommal legjobb esetben 10 pontot szerezhet. Ha nem volt egészen pontos a felelet, megfelelően kevesebbet. Olyan azonban még sohasem fordult elő, hogy valaki a három kérdés közül egyikre sem tudott volna úgy felelni, hogy legalább 6-8 pontot ne szerzett volna. Az ünnepség végén összeadják az egyes lányok által szerzett pontokat, s az így nyert összegeket elosztják az egyesület azon tagjainak számával, akik a versenyen részt vehettek, tehát a tanulás időpontjában az egyesülethez tartoztak és otthon vannak. Az így nyert eredmény adja meg a Lánykör elért pontszámát. Természetesen minél többen vettek részt és minél jobban tudtak, annál nagyobb lesz ez a szám, Szükséges tehát, hogy az egyesület valamennyi tagja szorgalmasan vegyen részt ebben a munkában, mert egyes primadonnák, akármilyen ragyogóan tudnak is, nem pótolhatják a kevésbé okosaknak elmaradását.

Az egyesület bíráló lapjára a katekizmus tudás pontszámán kívül rákerül a plébános úrnak az egyesületről alkotott véleménye, az egyesületbe járó Tulipántos Ládák példányszáma, az egyesület rendezéseinek száma, (Kívánatos az évnyitó, évzáró, egy vidám és egy komoly ünnepség, ezen kívül megengedett még kettő. A túl sok rendezvény ugyanis műkedvelővé alacsonyítja a Lánykört.) a munkanapló állapota és a vezetőnek a kerületi gyűléseken való részvétele. Így tehát egy-egy bíráló lap az egyesület az évi életének jóformán teljes keresztmetszetét adja, ezeket a bírálólapokat kerületenként gyűjtik össze az egyházmegyei titkárok és azok összevetéséből állapítják meg, hogy melyik egyesület szerzett legtöbb pontot az esperes kerületben, illetve az egyházmegyékben. Ugyancsak megállapítják, azt is, hogy melyik kerület szerzett legtöbb pontot, ami természetesen a versenyző egyesületek számától függ. Mert az eljárás itt is ugyanaz, mint az egyesületek elbírálásánál: az espereskerületben szerzett összes pontok számát azon egyesületek számával osztják, amelyek versenyezhettek volna. Tehát mind az espereskerületnél, mind az egyházmegyének érdeke, hogy minél több egyesület legyen hajlandó nyilvánosan is bizonyságot tenni tudásáról.

A helyi ünnepségek lefolyása után azok eredményeit az egyházmegyei titkárok beterjesztik a központnak, ahol az egyházmegyék az évi helyezése eldől. A legtöbb pontot szerzett egyházmegye legjobb egyesülete egy évig őrzi a központ vándorzászlaját. Minden egyházmegyének legjobb három egyesülete pedig felküldheti egy-egy résztvevőjét a rendesen október 8-án tartani szokott országos katekizmus-ünnepségre, melyen a legnagyabb nyilvánosság előtt, teljesen pártatlan kérdezők és bírálók jelenlétében mutathatják meg a lányok, hogy dicsőségüket tényleges tudásukkal érdemelték ki.

Ez a rendszer egyesek szemében talán külsőségnek látszik. Egy azonban bizonyos: A lányok érdeklődését nagymértékben felébreszti, és kedvet támaszt bennük a tanulásra. Aki pedig hitét annyira világosan ismeri és annak az élettel való vonatkozásával annyira tisztában van, mint a mi katekizmus-versenyzőink, annál biztosan remélhetjük, hogy életével sem fogja megcáfolni tudását

Tanítások

Irányuk

Vasárnapi összejöveteleinken leányainkkal rövid, komoly megbeszéléseket tartunk ötös célkitűzésünknek megfelelően vallásos, jellemképző, kulturális, gyakorlati és családanyai hivatásukra előkészítő tárggyal.

Hangjuk

A lányköri munkában tanítás alatt egy-egy témának a lányokkal való megbeszélését értjük. Az előadások, szónoklatok az egyesületi életben idejüket múlták, általa nem jutunk közelebb célunkhoz és csak nevetségessé tehetjük magunkat. A megbeszélések alatt a lányok kedvet kapnak véleményük szabad nyilvánítására, amit az ügyes vezető úgy irányít, hogy a helyes következtetésre jussanak. Ha a lányok maguk is részt vesznek a megbeszélésben, magukévá teszik a hallottakat, s fel is használják azt, nem úgy, mint a szép szónoklatokat, melyeket megdicsérnek, de tartalmukra nem emlékeznek vissza. A vezető is megszabadul attól a nyomasztó érzéstől, hogy neki előadást kell tartania.

Tárgyuk

Tanításainkban elsősorban a helyi kérdéseket, a héten elő-fordult dicséretes, vagy megrovandó eseményeket, valamely ünnepségre, vagy egyébre vonatkozó előkészületeket beszéljük meg. Ezután sor kerül vallásos, jellemképző, kulturális, vagy gazdasági témákra, melyeket a vezető a Tarisznya vázlata alapján, a helyi viszonyoknak megfelelően kibővítve, vagy átalakítva tárgyal le a lányokkal. A Tarisznya vázlatai egyrészt gondolatot adnak a megbeszéléshez, másrészt egységessé teszik az ország lányifjúságának nevelését, ezért feltétlenül szükséges, hogy minden vezető azok szerint dolgozzék. A Tarisznya vázlatait szakemberek állítják össze, tehát aki ezek nyomán tartja a megbeszéléseket, nyugodt lehet, hogy adott lányainak annyit, amennyire nekik szükségük van, ha ő maga nem is orvos, pszihológus, vagy gazdasági szaktekintély.

Időtartamuk

A tanítások ne tartsanak 20 percnél tovább. A falusi lányok nincsenek szellemi munkához szokva, ezért nem tudnak huzamosabb ideig figyelni. A vasárnapi szentbeszéd meghallgatása úgyis szellemi munkát kíván tőlük, nem tudnak még a lányköri megbeszélésre is hosszabb ideig figyelni és abban tevékenyen részt venni. Alvó vagy nyugtalankodó hallgatókkal pedig nem érünk célt.

Vendég előadók

Ha találunk a faluban alkalmas és készséges munkatársakat, feltétlenül használjuk fel segítségüket, már csak az egyhangúság elkerülésére is. De arra vigyázzunk, hogy vendég előadóink is a mi munkánk szellemében tartsák a megbeszélést, mert a tudásnál is lényegesebb a lelkület.

Ha a plébános úr szívesen vállalja a vallásos tanítás megtartását, hálásan fogadjuk, de gondoskodunk arról, hogy ezt ne érezze kényszernek, mert a reá nehezedő újabb teher esetleg elveszi kedvét az egész mozgalomtól. - Ha orvosnő, védőnő vagy esetleg tanult ápolónő van a faluban, egészségügyi előadásra őt kérhetjük. Férfi orvossal lányoknak egészségügyi előadást sohase tartassunk, mert a lányok férfi előadó előtt zavarba jönnek, fantáziájuk működni kezd s ez lelküknek nagyobb kárára van, mint amennyi hasznot tudásuk gyarapodása jelent. - Ha példás életű családanya, vagy jó gazdaasszony él közöttünk, a családvédelmi illetve gazdasági tárgyú megbeszélés tartására őt hívhatjuk. Tőle jobban elfogadják a lányok a jó tanácsot, mint egy magánosan élő és a háztartáshoz talán nem sokat értő vezetőtől.

A vendégelőadó tanítását a vezető mindég hallgassa végig a lányok között, hogy az előadás hatását kitapasztalhassa.

Arra természetesen nagyon vigyázzunk, hogy tevékenységünk ne merüljön ki idegen előadók hajhászásában, mert a vezetővel való meghitt és barátságos együttlét az, mely a Lánykörben kívánatos őszinte és családias hangot kialakítja.

A munka megkönnyítésére a különböző tárgykörökből egy-egy mintatanítást közlünk.

Mintatanítások

Mi az, ami boldogít?

Ma egy érdekes kis levelet olvasok fel néktek, melyet egy falusi lánytársatok írt a városban szolgáló barátnőjének. Így hangzik:

"Kelt levelem Pásztoriban, 1937. szeptember 15-én. Kedves Juliska! Ezennel tudatlak, hogy hála legyen a jó Istennek, friss jó egészségben vagyok, amit neked is hasonlóképpen szeretettel kívánok. - Amit megígértem, most meg is teszem, beszámolok neked a mi aratóünnepségünkről. Nagyon szép volt! A plébános úr már egy héttel előbb kihirdette a szószékről, hogy a Lánykör tagjai házról-házra fognak járni és összegyűjtik mindazt, amit a népek az Úr Jézus nevében a szegényeknek szánnak. Megkérte a gazdákat, hogy adják kölcsön a szekerüket egy-egy napra a gyűjtéshez. A vezető néni felosztotta közöttünk a falu utcáit. Én a Katival a Főutcát jártam a Szántóék szekerén, melyet szépen felvirágoztunk. A jó emberek sokat adtak: búzát, krumplit, mákot, babot, szőlőt, szilvát, almát, meg virágot. Mindent összehordtunk az iskolába, és ott szépen elrendeztük, zsákokba meg kosarakba. Azokat is feldíszítettük. Vasárnap délután a legények is eljöttek és körmenetben vittük el mindenből a legszebbet az áldásra. A lányok a virágos kosarakat, a legények a feldíszített saroglyákon a zsákokat vitték. A plébános úr nagyon szépen beszélt, hogy milyen hálával tartozunk a jó Istennek minden adományáért, és milyen szeretettel kell adnunk belőle a szegényeknek, akiknek nem jutott semmi a termésből. Másnap szétvittük a sok jót a szegényeknek, de csak a legszegényebbeknek, akik igazán rá voltak szorulva a segítségre. - Jaj, ha láttad volna Juliskám azt a boldogságot, örömet, amit mi láttunk ezeknek a szegény betegeknek, vagy öregeknek az arcán. Mi ketten Katival az öreg Mári néninél voltunk, tudod, aki ott a falu végén abban a nyomorúságos kis házban lakik. Szegény már tavasz óta nem bír felkelni annyira sem, hogy koldulni menjen a faluba. Képzelheted milyen boldog volt, hogy könnyezett, hálálkodott, dicsérte a jó Istent, akinek még az ilyen elhagyatottakra is gondja van.

A mi szemünkből is megeredt a könny, de nem ám a szomorúságtól, hanem a boldogságtól, hogy mi szerezhettünk ekkora örömet a szegény jó Mári néninek s el is mondogattuk hazafelé menet Katival, hogy talán még életünkben sem volt ilyen nagyon boldog napunk, mint akkor s talán nem is lesz egyhamar. - Téged is emlegettünk, milyen kár, hogy nem lehettél velünk ezen a boldog, szép napon, hogy nem érezhetted te is azt az örömet, amit mi éreztünk. Na de majd jövőre! Akkor már mi is tudni fogjuk, hogy milyen az aratóünnep és a többi lányok is velünk és veled együtt azon fogunk igyekezni, hogy minél több szegényen segíthessünk a jó Isten nevében. - Addig is jó egészséget kívánok és sokszor csókollak szeretettel, Erzsi."

Kedves lányok, ki ne szeretne közülünk ilyen boldog, örvendező lélek lenni, mint a kis Erzsi, aki ezt a szép levelet írta? Lássátok, ez az igazi boldogságnak az útja: a szeretetnek gyakorlása. Csak akkor lehetünk igazán boldogok mi emberek, ha megértjük és teljesítjük a mi Urunk Jézus új parancsát: "Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!" - Ahogy Ő elhagyta irántuk való szeretetből a mennyet és eljött rajtunk, nyomorult bűnösökön segíteni, úgy kell nekünk is iránta való szeretetből felkeresni szenvedő embertestvéreinket és segíteni rajtuk. Csak akkor részesülhetünk az Ő végtelen nagy boldogságában, ha az Ő nevében az éhezőknek enni, a szomjazóknak inni adunk, ruhátlanokat felruházunk, a betegeket meglátogatjuk és mindenkivel szemben gyakoroljuk az igazi tevékeny szeretetet. Különben jaj nekünk! Boldogtalanok leszünk itt és örökre odaát.

Tehát rajta lányok. Lássunk a szeretettel boldogító munkájához: vegyük pártfogásunkba, Jézus nevében falunk szegényeit. Úgy-e jó lesz, úgy-e segíttek mindnyájan?

No, de hát kik is azok a szegények, akik leginkább rászorulnak a mi segítségünkre? Mert mindenkin nem tudunk ám segíteni! Mit gondoltok, kik azok, akiket legelsősorban kellene felkeresnünk, meglátogatnunk és megvigasztalnunk?

Igen, azok a jó öregek és betegek, akiknek nincs senki hozzátartozójuk, vagy akiket ezek ápolás nélkül magukra hagytak. Ismertek ilyeneket?

Hát aztán kik szorulnak még igen nagyon a mi támogató, meleg szeretetünkre? Úgy-e az apátlan, anyátlan szegény kis árvák és sokszor a kihelyezett lelencgyermekek.

De tudok én gyermekeket, akiknek vannak szülei, és mégis nagyon rájuk férne egy kis gondoskodás. Azok, akik messziről, tanyákról, pusztákról jönnek be egy hideg krumplival a zsebükben az iskolába. Korán reggel indulnak, és sötét este van, mire hazaérnek. Éhesek és fáznak szegénykék. Sok Lánykört tudok, melynek jószívű tagjai meleg levest főznek ezeknek a gyermekeknek a déli órákban, hogy megenyhítsék éhségüket és fáradtságukat. Mi is megtehetnénk ugyanezt.

Hát még? A sokgyermekes szegény özvegyasszonyok. Vannak-e ilyenek a faluban? Bizonyára, csak eddig tatán észre sem vettük őket.

Kedves jó lányok, úgy-e ti szeretitek az apró kis gyermekeket, kisbabákat? Látjátok, olyan sokan szenvednek ezek közül a kis ártatlanok közül, mert szegény édesanyjuknak nincs pólyácskája, nincs egy darab rongyocskája, amibe takarhatná gyermekét. Sokan el is pusztulnak, mert gyengék a nagy nyomorúság elviselésére. - Pedig bizonyosan nagyon boldogan készítettetek volna a boldogságos Szűz Máriának a kis Jézus részére kelengyét, ha akkor éltetek volna. Gondoljátok el a meleg kis kabátkát, puha fejkötőt, ha a kis Jézust melegíthette volna. - Ezekben a szegény kis csöppségekben az Úr Jézus jön elénk és mindent, amit ezeknek teszünk, magának az Úr Jézusnak tesszük. Az ország sok községében készítettek már a lányok a szegény édesanyák számára kelengyéket; ha azok meg tudták tenni, mi sem maradunk el mögöttük. Úgy-e lányok?

De most Krisztus szeretete sürget minket, hogy meglássuk és megsegítsük szenvedő embertársainkat. Lánykörünknek ez lesz egyik legszebb és legáldásosabb feladata, tevékenysége.

Hát hogyan is fogunk hozzá a mi Karnász munkánkhoz? Az első kérdés, honnan teremtjük elő a szükséges anyagiakat, élelmet, ruhát stb. Ennek sokféle módja van, melyet most mind fel nem sorolhatok. Rendezhetünk esetleg egy kis előadást, színdarabot a szegények javára és annak tiszta jövedelmét erre fordítjuk. Vagy megkérjük a ft. plébános urat, hogy prédikáljon a felebaráti szeretetről (pl. Szent Erzsébet ünnepe táján) és azután végig járjuk a falut és összegyűjtjük természetben a szükséges anyagot. Talán a Szent Aratat perselyből is kaphatunk egy kis összeget és azon vásárolhatunk a Hangyában, kedvezményes áron molinót, vagy flanelt. Majd közösen, munkadélután keretében megvarrjuk a szegények számára. Vígan dalolunk mellette, vagy felolvasunk érdekes történeteket. Milyen kedves és hasznos téli délutánok lesznek ezek, kedves lányok! És közöttünk lesz bizonyára az Úr Jézus.

Hát aztán hogyan osztjuk szét az elkészített holmit? Talán nagy közös kiosztást rendezünk karácsonyra? Nem, kedves lányok, ez nem lesz jó! Hiszen sok szegény már előbb is rászorul a fűtőanyagra, jó meleg ruhára. Karácsonyfa ünnepélyt rendezhetünk ugyan szegényeink számára is szép énekekkel, szavalattal és kicsi kis édességek kiosztásával, de a komolyabb segítséget már előbb vigyük el külön-külön, lehetőleg titokban a szegényeknek személyesen. Így nem sértjük majd önérzetüket, kevesebb lesz az irigykedés is, és mélyebben hathatunk a lelkükre, ami pedig fontos.

Épp a lelki gondozás miatt, kik is vállalkoznák a szegény öregek és betegek meglátogatására? . . . Derék lányok vagytok. Majd felírjuk a neveteket és azt is, hogy ki hová megy.

Fiúkkal való viselkedés

No, lányok mi volt az a nagy szócsata, amikor beléptem? Látom a Mariska még most is haragszik. Csak nem vesztél össze a Pistával? Nem, pedig már azt hittem, mert annyit emlegettétek, mikor az ablak alatt eljöttem. Mi baj van a Varga Julissal? Mond csak meg bátran, Margit. Hogy a Varga Julis le akarta beszélni a Mariskát arról, hogy a Lánykörbe járjon, mert akkor nem beszélhet már a Pistával. Hogy itt a Lánykörben arra tanítunk benneteket, hogy a fiúkkal nem is szabad találkozni? Tudom, hogy a Mariska megfelelt a Juliskának. Mondjátok meg őszintén, mondtam-e én azt valaha, hogy nektek nem szabad a fiúkkal beszélgetni? Úgy-e nem. De micsoda? Hogy arról már beszéltem, hogy hogyan kell nektek viselkedni a fiúkkal szemben. Igen, és hogyha ma már úgyis erről beszéltetek az előbb, beszélgessünk csak tovább róla egy kicsit.

Varga Juliska csak azért mondhatta azt, hogy nem akarunk benneteket a fiúk közelébe engedni, mert ő nem is jár a Lánykörbe. Hogy is juthatna ilyen eszünkbe, mikor mindig csak úgy tanítunk, hogy ügyes, jó asszony váljék mindegyitekből. Asszony meg hogy legyen belőletek, ha a fiúkkal sohasem találkoztok, sohasem beszéltek. Legény csak úgy vehet el lányt, ha előbb megismeri. Úgy-e? Dehogy akarunk titeket elzárni a fiúktól. Viszont az igaz, hogy jóravaló, derék fiú csak úgy vesz el lányt, ha látja, hogy az, becsületes, szorgalmas és ügyes, jó asszony válik majd belőle.

Hogyan is nőhetnétek ti fel úgy, hogy legényekkel nem érintkeztek, mikor nem múlik el nap anélkül, hogy ne találkoznátok velük. Mondjátok csak, ti, akik itt az elsősorban ültök, hol voltatok tegnap egész nap? Napszámban. Két hét múlva meg aratni mentek, tudom. Itt is, ott is, egész nap együtt vagytok a fiúkkal, egymás mellett dolgoztok. Bizony nem kívánja tőletek senki sem azt, hogy egész nap szóba se álljatok velük. De valamit igen, valamit elvárhat tőletek mindenki. Azt, hogy rendesen beszélgessetek. Annyi minden van, annyi minden történik körülöttetek, szép is, érdekes is, amiről el lehet beszélgetni, nevetgélni. Hogyne, nagyokat is lehet nevetni, ha valami jó tréfásat mondanak - csak a munka rovására ne menjen a sok beszélgetés, nevetés! - Mi az, Margit? Látod a számból vetted ki a szót. Éppen ezt akartam említeni, hogy bizony előfordul, hogy valamelyik fiú csúnya, durva tréfát mond. Tudjátok jói, mifélékre gondolok. Ilyenkor aztán tisztességes lány nem nevet. De nemcsak, hogy hangosan nem neveti el magát, hanem még csak nem is kuncog magában és nem is lökdösi társnőjét. Tudom én azt, hogy nagyon nehéz ilyenkor hallgatni, mert sokszor el kell viselni azt is, hogy még cifrábbakat mondanak, ha akkor is hallgat és nem vesz részt a tréfálkozásban, kinevetik, kicsúfolják azt a lányt, elmondják ilyen-olyan, szenteskedőnek. De ez ne zavarjon benneteket. Még akkor sem, ha azt mondják rátok, hogy gyávák vagytok, hogy féltek a vezetőtől, féltek a paptól. Nem gyáva az, aki hallgat, hanem bátor, mert meg meri mutatni, hogy őneki bizony az illetlen beszéd, durva tréfa nem tetszik, akár mit is tesz a többség.

A múltkor beszéltem egy legénnyel, nem bizony, nem mondom meg, hogy kicsoda, csak annyit árulok el, hogy nemsokára lesz az esküvője. Azt mondta nekem, hogy akkor kezdett neki tetszeni a mostani menyasszonya, amikor egyszer együtt dolgoztak a mezőn és a fiúk csúnyán tréfálkoztak. A legtöbb lány nevetett velük együtt, vagy legalább is magában kuncogott, de ennek a lánynak még a szája széle sem rándult meg, dolgozott tovább, mintha nem is hallaná, mit beszélnek a többiek; amikor pedig a déli szünetben is folytatták ezt a tréfálkozást, ő egyszerűen felállt és messzebb ment. Az a legény azt mondta, hogy akkor látta meg, hogy ez a lány komoly, tisztességes és bátran meg meri mutatni helyes véleményét. Pedig különben víg kedélyű, dalos lány volt. Egész biztosan boldog pár lesz belőlük.

Hanem, ha már arról beszéltem, hegy mit mondott egy legény, azt is elmondom, hogy mit hallottam a múltkor az utcán, amikor több fiú beszélgetett együtt. Idejöttem hozzátok az egyletbe s az utca túlsó felén 3 -4 lány ment összefogódzva. Látom, tudjátok már kik voltak, ti is láttátok azt a viháncolást, amit véghezvittek. Mögöttük is fiúk jöttek és azok a lányok hangosan nevettek, visszakiabáltak, átkiabáltak azokra a fiúkra, akik az utca másik oldalán álltak. És akkor hallottam, hogy az egyik fiú mondta: Né, hogy kelletik magukat! Tudjátok lányok, én úgy szégyellem magamat azokért a lányokért. Ők azt hitték, a legények így észreveszik őket, tetszenek nekik. Hát bizony észre is vették, de nem volt köszönet benne.

Így bizony utcán nem szabad viselkedni. Szeretnék belétek több önérzetet, büszkeséget oltani. Nem olyan olcsó portéka a lány, hogy az utcán vigye magát vásárba! Így nem szabad legényt fogni, de nem is lehet. Azaz legényt talán tehet fogni, aki elszórakozik a lánnyal, de férjet bizony nem, mert egy jóravaló legénynek sem kell az ilyen olcsó lány.

És tudjátok, mikor fáj legjobban a lányoknak ilyenféle viselkedése? Mit gondoltok? Úgy van Mariska, amikor vasárnap templomból jönnek ki és hazafelé már ilyen hangosan viháncolva, magukat kelletve mennek. Istenem, hát nem is gondolnak ők arra, hogy a templomból jönnek, az Isten házából. Az Ő szent színe elől? Hogy gondoljon a jó Isten az olyan lányokra, akik mihelyt kilépnek a házából, már nem is gondolnak Reá.

Ha már itt a templomot emlegetjük, azt szeretném lányok, ha ti is próbálnátok hatni arra a pár lányra, akik mindig ott hátul állnak meg a templomban a legények közt. Nem ott van a lányoknak a helye. Tudom, hogy ti ezt tudjátok, de próbáljátok szép szóval megmagyarázni azoknak is. Hiszen nem azért mennek a templomba, hogy ott mutogassák magukat, és a fiúkra kacsintgassanak. Ha a templomba megyünk, a jó Istenhez megyünk, hogy részt vegyünk a legszentebb áldozatban. Semmi másra ne gondoljunk ilyenkor. Hogy fájhat a jó Istennek az, hogy míg az Ő szent Fia feláldozza magát érettünk, vannak lányok, akik nem is gondolnak Reá, hanem csak azon jár az eszük, hogy vajon meglátta-e Jancsi, hogy új ruhájuk van, vagy hogy úgy szeretné elkapni Józsi pillantását, hadd lássa Józsi, hogy még most is ő jár az eszében.

Hanem most már nagyon is komoly kezdtem lenni, még elalusztok itt. Nem? Akkor rendben van. De, hogy még jobban felébredjetek, megemlítem nektek, hogy nemsokára készülünk megint színdarabra. Igen, fiúk is fognak velünk játszani. Úgy is tudom, hogy ez érdekel benneteket. Hanem lányok, itt mondanék még valami komolyat. Ne gondolja senki azt, hogy az életben is minden éppen úgy történik, mint a színdarabban, és hogy éppen az a lány és az a legény kerül össze, akikből a színdarabban egy pár lesz. Lehet, hogy annak a Jancsinak, aki a színpadon elveszi a Juliskát, egész más lány jár az eszében, és nagyon megutálja és megveti Juliskát, ha az akkor is utána akar szaladni, ha már lejött a színpadról. Sohase szaladjanak a Juliskák olyan szekér után, amelyik őket nem veszi fel! Mert csak kinevetik a többiek. És még egyet, a játék a színpadon van és nem a kulisszák mögött! Azt emlegetitek, amit a múltkoriban beszéltek a dalárda színdarabja után? Úgy-e nem esnék jól nektek, ha úgy beszélnének az emberek rólatok, ahogy néhány lányról beszéltek akkor. Azért, mondom, a kulisszák mögött semmi sugdolózásnak, játszadozásnak helye nincs. Mindenki maradjon azon a helyen, ahova őt küldöm.

Mi az Margit? Nézd csak, most beszélünk a színdarabról, és máris bálon jár az eszetek. Lehet, hogy az is lesz, de hiszen most volt nemrégen bál, nem táncoltatok eleget? - Többen be voltak rúgva s így nem lehetett jól mulatni? - Az bizony elég baj, részeg emberekkel nem is lehet szórakozni, de nem is szabad. Tisztességes lány ott is hagy minden olyan legényt, akiről észreveszi, hogy megártott neki a bor, de az olyan legényt is, aki nem rendesen táncol. Ne féljetek, megérti az a legény is, ha komolyan érdekli a lány, nem fog még egyszer úgy közeledni. Láttam bizony nagyon jól, hogy a múltkori bálnál úgy is történt. Nagyon örültem neki. - Ti észre sem vettétek, hogy én akkor már ott voltam? Ennek meg még jobban örülök. Mert nem csak akkor kell a lányoknak helyesen viselkedni, mikor tudják, hogy látják őket, hanem akkor is, ha senki sem látja őket. Azaz van-e olyan pillanata az éleinek, mikor, senki sem lát? - Úgy van! A jó Isten mindig lát, a mezőn is, az utcán is, de még a bálteremben is az Ő színe előtt vagyunk.

Mielőtt ezt a mai nagyon komollyá lett beszélgetést befejezzük, még azt mondom el nektek, amit nem régen mondott nekem egy tanító úr, aki mostanában került erre a vidékre. Azt mondta, hogy a faluban, ahova most került, olyán jóravalók a legények - ő vezeti ti. ott a legényegyletet - látszik, hogy tisztességesek, becsületesek a lányok a faluban. Ott pedig, ahonnan jött, haszontalanok, rosszak voltak a legények, mert a lányok könnyelműek, kikapósak, semmirevalók voltak. - Igaza volt a tanító úrnak, aki ezt így mondta el. Tőletek, lányoktól függ, hogy milyenek a falu legényei. Jó lányok megjavítják még a rossz legényeket is, ahol pedig rosszak a legények, az annak a jele, hogy a lányok rosszak.

Megmondhatjátok a Varga Juliskának, hogy mi egyáltalán nem akarjuk a lányokat elzárni a legényektől, csak azt akarjuk, hogy tudjanak rendesen, tisztességesen viselkedni a legényekkel.

Kalap és kendő háborúja nemzeti szemporúból.

Kedves Lányok! - Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kukac. Ez a kis kukac vígan élt egy nagy sajtban. Minden nap jóllakott a sajtból és fúrt tovább, ereje szakadtáig. Boldog volt és megelégedett és szentül meg volt győződve, hogy a sajton kívül nincsen már világ. De mint minden földi jónak, a sajtnak is vége lett egy napon és a kis kukac, amint napvilágra ért, csodálkozva nézett körül. Összecsapta két kis kezét és meglepődve állapította meg, hogy ni-ni, a sajton kívül is van világ?! Látta a teknőt, a dagasztólábat, a szitákat és álmélkodott. Mindezekről ő eddig semmit sem tudott és csodálatos, hogy mégis léteznek . . .

Nézzétek lányok, mi is olyanok vagyunk sokszor, mint a kis kukac. Élünk a falunkban, megvan az örömünk és bánatunk s azzal nem törődünk, hogy a falunkon kívül is van még világ. Van bizony, sok-sok ilyen falu, mint a mienk, ahol éppen ilyen gondolkozású emberek vannak, mint mi. Ugyanolyan az életük, mint a mienk, a határban van a földjük, mint nekünk és ez a sok-sok falu és város együtt alkotja az országot, a nemzetet.

Március 15.-én és október 6-án szép hazafias beszédeket szoktatok hallani. Ott van édesapátok, nagyapátok és az egész falu. Büszkén hallgatja mindenki, hogy a magyar nép milyen vitéz, milyen bátor, nagylelkű és vendégszerető. Mikor vége van a beszédnek, hazamegy a falu népe és már estére el is felejti, hogy miről volt szó. - Ti most olyan kérdően néztek rám, lányok. Azt kérdezitek magatokban, hogy nincs ez így jól? Nincs! Mert nem csak erényei vannak a magyar népnek, hanem hibái is. Ki tudná megmondani, melyek ezek? - Jól van Erzsike, ügyesen mondtad. A magyarok hibája a széthúzás, gőg, egymás lekicsinylése, önhittség és sajnos egy kicsit a lustaság is.

Látom a Kati szeméből a kérdést, hogy miért mondja ezt most nekünk a tanító néni? - Azért lányok, mert itt a Lánykörben ugyanúgy megvannak ám ezek a hibák: Megfigyeltem már többször, hogy a svájci sapkások mindig külön ülnek, a kendősök szintén. Ez a két csoport mindig fitymálja a másikat és össze-össze néznek gúnyosan a másik háta mögött.

Lányok, jót van ez így? Helyes ez? - Látjátok, itt a magyar széthúzás a Lánykörben is. - Most nézzük meg érdemes-e egymást bántani, van-e tényleg okotok reá, hogy egyik csoport a másikat kinevesse, lenézze.

Az igaz lányok, hogy mi emberek nem vagyunk egyformák; Juliska, gondolkozz csak, a múltkor te beszéltél nekem ilyesfélékről. Jól mondtad, hogy különbségek vannak közöttünk. Miben? Tehetségben, vagyonban, állásban! Mit suttogsz Ilonka? Mondd csak hangosan: szépségben. No, ez a legkevesebb, mert hamar elmúlik, de megmarad a léleké!

Lányok, nem vagyunk egyformák, de mindenkinek megvan a maga helye, ahol neki ereje és tudása legjavát kell adni. Furcsa is lenne, ha a különféle munkások, hivatalnokok és földművesek helyet cserélnének. Ideig-óráig helyt tudnának állni, de később egyik sem tudná a másik dolgát jól elvégezni.

Azután egyik lány nagy, a másik kicsi. Ilonka szőke, Margit barna, Zsuzsi hirtelen természetű, Mariska meg kedvesen mosolyog mindig, Kati svájci sapkát hord, Erzsike kendőt. Látszólag tehát ti sem vagytok mindenben egyformák. De mégis valamiben mindnyájan egyformák vagytok. Mondja meg gyorsan valaki, hogy miben. 1 percig mindenki törheti a fejét. Látom, a Gizi arca már ragyog. Ki vele Gizi. Tudasd velünk is, hogy mit gondoltál.

Jól van. Tehát egyformák vagyunk mindannyian Isten előtt. Mert bizony, hiába a vagyon, rang, külső szépség, ha a lélek belül bűnös, rosszindulatú. Hála Istennek, fent az Úr Istennél semmiféle földi előny nem számít.

Azután katolikusok vagyunk. Minket sokszor megvádolnak, hogy nem vagyunk jó magyarok. Kérdezem, nincs-e igazuk ellenségeinknek, ha közöttünk éppen úgy megvannak a hibák? Hiszen nekünk fokozottabban kell egymást szeretnünk és egymáson segítenünk, mikor állandóan közöttünk van az Úr Jézus és annyiszor - van módunkban Őt magunkhoz venni.

Lányok, magyar testvérek is vagyunk. Egy haza gyermekei. Egyfajta az örömünk, a bánatunk és mindannyiónkra közös ellenség leselkedik. Valaki most vállat vont közületek, mintha azt kérdezné, mi bajunk van nekünk a közös ellenséggel? Lányok, Erdély azért veszett el, mert a magyarok nem gondoltak a közös ellenségre. Ahelyett, hogy összefogtak volna, pereskedtek, gyűlölködtek, idegeneknek juttatták a pénzüket és a földjüket. Ne feledjétek azt se, hogy az oláhok Békéscsabát, mások a Dunántúl szívéig akarnak eljutni, s akkor majd mi is meg fogjuk tudni, hogy mi az elnyomottság, a gyötrelmes, keserű idegen járom. Várjunk egész addig? Úgy-e nem.

Még egyet, valamit nagyon szerettek ti mindannyian. Sárika úgy látszik, már tudja! Mi az Sárika? Okosan mondtad, a földet szeretitek ti egyformán. Hiszen nem arra törekszik mindegyikőtöknek az édesapja, hogy 3-4 hold földet vegyen legalább öregségére? Ha iparos az édesapátok, a testvére még földműves és a nagyapátok, dédapátok mind a földet művelte véres verejtékével. Miféle nagy különbség van tehát a svájci sapkás Ilonka és a kendős Erzsike közt, mikor Ilonkának a nagyapja művelte a földet, Erzsikének meg most az édesapja és a bátyjai szántanak és vetnek? No és Erzsikének 3 bátyja van, egyik közülük asztalosnak ment, kettő megmaradt földművesnek. Kérdem ezek után tőletek, lányok, hát tényleg van okotok arra, hogy egymást lenézzétek, a kendősök és a svájci sapkások külön tömörüljenek? Feleljetek rá igaz szívetek szerint! Jól van! Nincs bizony erre okotok!

Azután, ha a svájci sapkás Kati szőnyeget is sző, nem kell-e éppen úgy értenie a főzéshez, mint a kendős Erzsikének? Édesanyátok megköveteli, hogy mindegyikőtök minden munkát elvégezzen és szégyellje is magát, aki nem teszi! Lányok, a munkátokban is egyformák vagytok, egy cél felé törekedtek, mindannyian, derék feleségek, és jó édesanyák akartok lenni. Hát mire vártok még? Azt akarjátok, hogy valami borzalmas, elviselhetetlen szerencsétlenség kovácsoljon össze benneteket? Kevesen emlékeztek a kommunizmusra, talán még akkor nem is éltetek! Nos tehát van itt néhány lány, aki elemista volt akkor s együtt szenvedték el a kommunizmus borzasztó rémségeit. Ezek a lányok azóta összetartanak, és nagyon szeretik egymást. Ti is a kommunizmusra vártok?

Lányok, most fogjatok össze - hogy is van a Jeligében? "testvérkezet szorít a kéz"! Hát szorítsa ez a magyar kéz a másikat erősen. Ha pénze van és földje, ne az idegent segítse, hanem a magyarokat!

Lányok, fogadjátok ezt meg, és most álljatok, fel szépen, szorítsátok meg egymás kezét és énekeljük el közösen a jeligét!

A főzésről

Kedves, Lányok! Ma a főzésről fogunk beszélgetni. De mit látok!? Csalódott arcokat, mintha reájuk volna írva a kérdés "Főzés? miért nem játszunk inkább, énekelünk, vagy táncolunk Főzés? Minek nekünk az, ráérünk még arra, mikor öregedő asszonyok leszünk."

Nos, hát kedves lányaim, éppen ezért fogunk a főzésről beszélgetni, hogy meglássuk a bajokat, amelyek ebből a téves hiedelemből származnak. Ki magyarázná meg, hogy miért gyökeresedett meg nálunk és a környéken ez a szokás?

Az öregeknek nehezükre esik a külső munka. A fiatalok könnyebben dolgoznak a kertben, szántóföldön, szőlőben, erős a lábuk, hajlós a derekuk. Az öregek inkább elszöszmötölnek a konyhában, megfőzik az ebédet, elintézik a belső, házi munkát.

Jól is volna ez így, kedves leányaim. De ha ti valakitől egy ruhát kaptok ajándékba, amelynek hiányzik az aljától vagy a derekából egy rész, mit mondanátok rá? Úgy-e azt, hogy ezt nem használhatom, hiszen ez még nincs készen ebből hiányzik valami. Látjátok, éppen ilyen hasznavehetetlen az olyan nagy leány, az olyan fiatalasszony, aki tökéletlen a főzésben, mert annak a háziasszonyi tudása nem kész, nem egész.

Legtöbbször ez a hiány a családi béke megrontója. A háztartást vezető anyós, vagy édesanya megbetegszik, meghal. A gyakorlatlan, tudatlan fiatalasszony pedig nem képes az idejét beosztani. Az ebéd nem készül el harangszóra, a férj és a gyermekek hiába várják azt. A csalódásuk is nagy lesz, mert már az első kanálmerítésnél megérzik, hogy nem gyakorlott kezek főzték. A főzelék kozmás, vagy levesnek is beillenék, a hús sótlan, kemény, leégett, a főt tészta ragacsos, az élesztős tészta meg keletlen. Ha a férj emiatt szólni merészel, lesz akkor hadd-elhadd! - "Ha semmi sem jó, itt hagyom kendet, megyek haza édesanyámhoz", - nyelvet a fiatalasszony - "Isten hírével" így a férj. A menyecske nagy dérrel-dúrral csomagol, elviharzik a háztól, a férj is megy búfelejtőre a kocsmába. Hány elválás, hány tönkrement élet kezdődik így! Úgy-e a mi falunkban is tudunk ilyet? Van, ahol a fehérnemű foltozáson kezdődött az első összeveszés. Úgy-e Tera?

- Azt azonban nagyon jól tette a Teca, hogy nem nevezte meg családot. Megdicsérem érte. Ha valakiről jót nem mondhatunk, a rosszat hallgassuk el róla.

Ha már ilyen bizalmasan beszélgetünk együtt, elárulok nektek egy titkot: a nők a férfiakat nem ám a szívükön, hanem inkább a gyomrukon át hódítják meg és bilincselik le magukhoz. - Amint az arcotokon észreveszem, ezt már hallottátok is. De hogyan kell ezt érteni, magyarázd meg Maris. - "Hogy ahol jól sütnek, főznek, oda szívesen járnak a legények!"

Jól megmondtad, kislányom. Én még hozzáfűzök egyet-mást. - Képzeljünk el egy éhes embert. A csecsemő sír, a gyermek kér, rimánkodik, a felnőtt követel s ha nem kap, lop, rabolt sőt gyilkolni is képes egy falat kenyérért. A gyomor és nyomor nagy úr - szokták mondani.

Ellenléte ennek a jóllakott ember. A csecsemő megkapván a legédesebb anyai táplálékot, édesen szunnyad a bölcsőben. A jóllakott gyermek arca pirospozsgás, mosolygós, a felnőtt ember pedig derűs arccal, nyugodtan nézi a világ folyását. Egy kedvére való ebéd, vagy vacsora után pipára gyújtva, olyan jó hangulatban van, hogy amint mondani szokás, nyulat lehetne vele fogatni.

Lányaim! Akartok békés, derült, boldog otthont. Egészséges családot? Tanuljatok meg jól főzni!

Most pedig elmondok egy mesét. Egyszer a kéz láb és a többi tagok elhatározták, hogy ők bizony nem táplálják a lusta gyomrot. Meg is tették. De mi történt? Kis idő mulya lankadozni, bágyadozni kezdett mindegyikük, s rájöttek, hogy erejük elvész, elhalnak, ha a gyomornak nem adják meg a magáét. - Mit tanulunk ebből? - "Azt, hogy a háziasszony ne sajnálja az ételt a családtól, ne legyen lusta főzni." Igazad van, Julis. A meséből megértettétek, hogy táplálkoznunk kell. Vajon miért? Ki emlékszik rá, hogy mit tanultunk az egészségtanból? - Az ember minden életműködése: érzés, gondolkozás, munka mind a szervezet anyagveszteségével jár, amelyet gátolnia kell, ha élni akar. Olyan anyagokkal táplálkozunk tehát, amelyek az elhasznált anyagok pótlására alkalmasak.

Táplálékainkat a természet három országából: állat, növény és ásványok világából vesszük. Csont, szövet és izomképző: a hús, tej, tojás. Meleg fejlesztő: a zsírok, tésztaneműk, cukor, méz, kismennyiségben az alkohol. Ásványi részt találunk a konyhasón kívül a különböző sókat tartalmazó növényekben és gyümölcsökben. Ez utóbbiaknak igen fontos alkotórésze az úgynevezett vitaminok sokfélesége, melyek szervezetünknek egészségét, frissességét biztosítják.

A szegedi zöldpaprikának a vitamintartalma világhírű. Az almában, szőlőben, érett paradicsomban nagy tápláló érték rejlik. A főzetékek között első helyen áll a spenót, sóska és sárgarépa.

Miért nevetsz Maris? - "Édesanyám azt szokta mondani ki az urát nem szereti, sárgarépát főzzön neki. Nem szokták szeretni a férfiak. A spenótot sem. Édesapám azt mondja, igen hamar megéhül utána. Nem való munkásembernek, mert nem tart a gyomorban."

Igaza van édesapádnak, Maris. Az ilyen egészséges, de könnyű ételekhez kis pótlékot kell készíteni. Spenót mellé jó a burgonya, ahogy ti nevezitek krumplisterc. Sóskához lehet lisztstercet, magyarul lisztmorzsókát adni. Ha meg sárgarépát főzünk, húslevest készítsünk. Ebből a marhahús igen jó feltétnek és ha még valamilyen buktát, pogácsát, gyúrt tésztát készít édesanyátok, marad vacsorára is és jóllakhatik édesapád.

Sokan azt hiszik az a jó konyha, ahol mindig húst, vagy sült tésztát esznek. Egyik sem jó, mert egyoldalú. Az egyféle ételből a szervezet nem kap utánpótlást. A sok hús különben is köszvényt, reumát, érelmeszesedést okoz. Az sem jó beosztás: húsnap, tésztanap. Keverve tegyen naponta mindenből. Erre jók az úgynevezett egy tál ételek, mint a szerb gulyás vagy lecsó és töltött káposzta, töltött paprika stb.

De nem elég, ha van mit főzni. A tisztaság is fontos. Legyen tiszta a konyha, a konyhaedények és legyen tiszta az, aki főz és annak öltözete. Volt rá esett, hogy mikor beléptem, a gazdaasszony vizes kezét kötényébe törölte, később pedig kötényét zsebkendő helyett használta. Pelenkát törlőruhának, alsó fehérneműt túrószacskónak felhasználni undorító és az egészségre veszedelmes dolog. Hány hosszas betegség, halál is származott már abból, hogy a gazdaasszony a főzésnél nem törődött a tisztasággal. Ne is akadjon a mai világban olyan, mint az egyszeri asszony, aki így tűnődött: "Ejnye, ejnye, tegnapelőtt kast tapasztottam, tegnap kenyeret dagasztottam, mégis piszkos a kezem!" Ne feledjétek, a tisztaság fél élet!

De térjünk vissza a növényi ételek tápértékére. Úgy-e Erzsikém, láttál már nehezen totyogó, karikalábú, úgynevezett angolkóros gyermeket? Mi ennek az oka? Kevés a csontjaiban a mésztartalom. Ezt pótolni kellene helyes táplálékkal. Lehetőleg naponta áttört babot, borsót, lencsét kell vele etetni, mert ezek az ételek bővelkednek a csontoknak keménységet adó mészsókban. Vérszegényeknek ajánlják a sok vasat tartalmazó almát, sárgarépát, spenótot, sóskát.

Látjátok, télen mikor nagy a hideg, a testünk melegfejlesztő ételeket kíván. Azért ízlik úgy télen a jó szalonna és zsíros húsféle. Tavasszal már nem kell a testünknek annyi meleget fejleszteni, mert az áldott napsugár megteszi helyettünk. Sőt néha már sok is belőle. Jól esik a hűsítő fejes saláta, a savanyú sóska, a zöld főzelékek, akár hús nélkül is.

"Édesanyám nem tudja megenni a babot, megbetegszik tőle, miért van az, tessék mondani " - "Mert gyenge a gyomra kislányom, nem elég erősek az emésztőszervei. Az ilyeneknek, kis gyermekeknek, öregeknek könnyű ételt kell adni. Aki pedig beteg, annak különös vigyázattal, gonddal készítsük el az ételét, pontosan az orvos utasításai szerint. Eszembe jut egy régi történet: A falu kovácsa panaszkodott az orvosnak, hogy bágyadt, erőtlen, nincs kedve semmihez. Az orvos azt tanácsolta neki, hogy egyék, igyék, amit szeret. Pár nap mulya hálálkodva jött elé a kovács. "Mitől gyógyult meg?" kérdi tőle a doktor. Töltött káposztától," mondta a kovács boldogan. A doktor rögtön beírta a kis könyvébe: "gyengeség ellen töltött káposzta," Egy idő mulya a szabóhoz hívták a doktort. Nincs étvágyam, alig van jártányi erőm, panaszkodott a cingár emberke. Egyék csak töltött káposztát, amennyit bír, javasolta a doktor. Másnap éjjel hívják az orvost, mert nagyon rosszul van a szabó. Sietett is. De későn érkezett, a szabó felesége nagy sírással panaszolta, hogy hiába főzött az urának jó szalonnás töltött káposztát, nem használt neki. A doktor megint elővette jegyzőkönyvét és beírta: "töltött káposzta: kovácsnak egészség, szabónak halál." - Na de régen volt. Ma már az orvosok nagyon jól tudják, hogy kinek mit lehet rendelni. Azért ebből megtanuljuk, hogy a szabadban, erős testi munkával foglalkozó ember gyomra megemészti még a vasszöget is és akkor gyengül el, ha nem kap erős, tartalmas ételeket. Míg a zárt helyen, műhelyekben, irodában, ülő munkával foglalkozó embernek nem vall a nehezen emészthető étel.

Hanem most már be kell fejeznünk, mert az idő eltelt. Jövő vasárnap, ha hoztok papírt és ceruzát, majd lediktálok nektek egy-egy jó étel- és tészta-leírást, amelyért, ha pontosan úgy csináljátok, ahogy elmondtam, még öregasszony korotokban is hálával fogtok emlegetni.

A jó Isten sok minden jót teremtett az emberek számára, csak dolgozni kell vele és fel kell használni. Köszönjük meg az ő jóságát, ne hagyjuk el soha a közösen mondott asztali áldást, az evés előtt és után mondott imádságot, a fölöslegből pedig juttassunk a szegényeknek, hogy a boldog földi élet után az örök boldogság kapuja is megnyíljék előttünk.

Mintatanítás a szerelemről.

Szörnyű zajongás volt az orgonabokorban. Az volt a baj, hogy az öreg gyökér mérges volt. "Itt kell ülnöm, és dolgoznom az egész családért - morogta - nekem kell a leveleket és virágokat táplálnom és meg is kapaszkodnom, hogy a szél el ne vigye az egész bokrot és hűséges szolgálatomért semmi hála! Meg sem látnak, észre sem vesznek!" - "Kapaszkodj jót a földbe, öreg gyökér" - kiabáltak az ágak - "szél jön, talán még-vihar is!" - "Adj nekünk eleséget, öreg gyökér" - suttogták a levelek még sokáig tart, míg az egész család kinő!" A virágok pedig így énekeltek:

"Küldj egy néhány víz-cseppet, hogy forróságunk enyhítsed.

Öreg gyökér, légy jó hozzánk, oly borzasztó a forróság!"

"Hát nem megmondtam" - morogta a gyökér - "rajtam nyugszik minden! Nem kapaszkodom többé a földbe!" - "Hisz mi sem lopjuk a napot!" - ordították az ágak - "épp annyit dolgozunk, mint te!" - "Hogy-hogy?" - kérdte a gyökér. "Egész nap azon fáradozunk, hogy a leveleket a napra hozzuk; már egészen belegörbültünk a munkába. A levelek a naplopók, nem mi!" - Ekkor a levelekhez fordult a gyökér: "Mennyi ideig szolgáljak még nektek lusta levelek? Felmondom a szolgálatot lássátok, hogyan éltek meg egyedül!" - "Hát ti azt hiszitek, hogy meg lehet enni az ételt így nyersen, ahogy a gyökér a földből az ágakon keresztül hozzánk küldi? Sütünk-főzünk egész nap a meleg napsugárban!" - suttogták a levelek. "De ha okvetlenül veszekedni akartok, szóljatok a virágoknak, azok igazán nem csinálnak semmit?" Ekkor a szegény virágokra törtek a lázadók. De a virágok nem zavartatták magukat, csak csendesen tovább énekeltek, míg a többiek megegyeztek abban, hogy nem dolgoznak tovább a lusta virágokért.

Elmúlt a nyár. A leveleknek nem volt téli ruhájuk s ezen, annyira mérgelődtek, hogy sárgaságot kaptak és elpusztultak. A virágok már régen elhervadtak és azok a furcsa, minden szellőre megrezdülő valamik, amik a helyükön maradtak, is rég leestek már. "Hu, há" - nyöszörögték az ágak - "de jó neked öreg gyökér, ott lenn a meleg földben!" De semmi feleletet nem kaptak mert a gyökérnek volt min gondolkozni. Mellette egy kis furcsa valami volt, ami őt nagyon érdekelte. "Kihez van szerencsém?" - kérdezte, de feletetet nem kapott és ezen annyira felbőszült, hogy egész télen egy szót sem szólt.

Tavasz lett és a kis ismeretlen kezdett dagadni, míg egy szép napon kis zöld hajtás búit ki belőle. "Adjon Isten!" - mondta a gyökér - "talán most megfelelsz kérdésemre, hogy kihez van szerencsém?" - "Én a virágok álma vagyok" - mondta az ismeretlen. A gyökár kíváncsi volt és tovább kérdezősködött. A kis újonc folytatta. "Tavaly szidtátok a virágokat, hogy naplopók - s íme én is virágból lettem. Te is virágból lettél, öreg gyökér! Mindenkinek megvan a maga munkája, hivatása. Te lent dolgozol a földben, mi fönt a napvilágon, de mindenkinek van valami kötelessége. Most talán belátod, milyen igazságtalan voltál múlt nyáron!" - A gyökér elgondolkozott a hallottakon. Mikor végre magához tért és felfogta ezt a nagy csodát, szokatlanul udvarias hangon megkérdezte az ágakat, nem nőtt-e mellette egy szép kis bokor? "Hogyne, igen!" - felelték az ágak, - "de fogj meg jól bennünket, mert elfúj a szél. - "Csak maradjatok nyugodtan," - mondta a gyökér - "megfoglak titeket. Azt akartam veletek közölni, hogy ez a helyes kis orgonabokor az én gyermekem." - "Ha, ha!" - nevettek az ágak - "azt hiszed, el hisszük, hogy ez a zsenge, gyönyörű kis bokor egy ilyen mogorva, fekete gyökérnek a gyermeke?" - "És mégis az én fiam!" - mondta büszkén a gyökér. És elmesélte, hogy mit hallott a kis magtól és az ágak tovább mondták a leveleknek. És akkor megértették végre, hogy ők egy nagy családot alkotnak, ahol mindenkinek fontos munkája van. Ebben megnyugodtak. Az öreg gyökér tovább dolgozott és szívta a földből a táplálékot, a levelek ezer apró kis konyhában sütöttek-főztek az ágak pedig ég felé törtek, hogy minél több napsugarat fogjanak fel. A virágok álmodoztak és énekeltek és érlelték magukban az új, jövendő életet.

Az életben vannak komoly és szent dolgok kedves lányok, melyekhez csak áhítattal és az Isten gondolatainak kijáró tisztelettel közeledhetünk. Figyeljetek rám lányok és gondoljatok az öreg orgonabokorra. Míg a fiatal hajtás nem fakadt körülötte, nem látott a dolgok mélyére, hogy mindennel célja van az Istennek s a körülötte élő szép világ ezt szolgálja. Látszólag a virág haszontalan, mégis belőle fakad az új élet, mert a virág Isten tervei szerint az eljövendő élet csíráját hordja magában. Milyen szép ez lányok s mégis hányan közelednek feléje nyálkás, csúf gondolatokkal, durva megjegyzésekkel és léha nevetéssel.

Ha most komolyan a szemembe tudtok nézni, mert arra gondoltok, hogy az Isten elgondolása szent és magasröptű, beszélgethetünk az élet céljáról és értelméről. Az élet célját az Úristen bölcs előrelátásával szép és nemes érzelmekkel érteti meg velünk s az Ő gondolata, hogy "szaporodjatok s töltsétek be a földet."

Isten ajándéka a szép, tiszta szerelem s célja, hogy két fiatal szív, lány és legény szeretetben egyek legyenek s a szeretetük olyan legyen, hogy érte vállaljanak minden nehézséget és küzdelmet. A szeretet viszi a fiatalokat egymás felé, megszépíti az életüket, nagy felbuzdulások támadnak a lelkükben, azelőtt sohasem tapasztalt szárnyaló érzések dobognak szívük minden ütemében, és akik igazán szeretik egymást, tisztán, Isten terveit megvárva, azok együtt el is jutnak magáig az Úristenig.

Mert nektek tudnotok kell, lányok, hogy minden szerelem, minden lángoló tiszta szeretet az Úristenből való. Aki maga a legtökéletesebb Szeretet. S azért ezzel az érzéssel Isten kitünteti a fiatalokat s önmagához emeli őket, mert a szerelem által a fiatalok Isten munkatársaivá válnak. Ha erre gondolunk, milyen más szemmel nézzük az élet értelmét s másképpen fogjuk fel a szerelmet. Ezt a tiszta, nemes érzést csak az érintetlen ifjúság kapja ajándékba Istentől, mert ez kincs, vagyon és nagy érték, mely nem való a sertéseknek éppúgy, mint a drágagyöngy.

Ha Isten szemével nézitek a szerelmet, megbecsülitek nagyon és átélitek mit jelent ez a szép gondolat - Testem a Szentlélek temploma -. A templomot nemcsak virágokkal díszítik, hanem gondosan óvják minden leheletnyi portól, hiszen benne az Isten lakik. Így lakik ő minden tiszta fiatal lány testében, nemcsak a lelkében.

Látom szemetekben a kérdést: "De Vezetőméni, mibennünk sokféle érzés és indulat kavarog, egyszer sírni, egyszer meg nevetni szeretnénk s olyan furcsa és kimondhatatlan érzések vannak bennünk, amikor a legényekkel találkozunk, hogy szinte bűnösnek érezzük magunkat s nem találjuk meg tisztán az Úristen gondolatát."

Nézzétek, lányok, nekünk a Lánykörben az a célunk, hogy titeket műveljünk lelkileg és nemcsak tudást és szórakozási alkalmat adjunk néktek, hanem megtanítsunk benneteket arra, hogyan kell az igazi katolikus leánynak önmaga testét és lelkét nézni. Lányok, bennetek mindig a lélek kerekedjék fölül s a szépre és jóra szomjas lélek jópajtása legyen a testnek, amelyikben kifejezi magát s amely Isten gondolata volt szintén, mert hajlékot épített a testben a léleknek. Az érzékiség erő, melyet nem kiirtani kell, hanem be kell állítani nyugodtan és komolyan szép, nagy célok szolgálatába. Úgy érzitek, hogy zúg a fejetek, mélabús hangulat akar úrrá lenni rajtatok s utána rögtön tettvágytól feszül a karotok, nosza rajta fogjátok meg a seprű nyelét, takarítsatok, súroljátok fel a konyhát, mázoljátok be a padlást, énekeljetek, táncoljatok: csak egyet kerüljetek: a bujkálást akár egyedül, akár mással. Szeressétek a világosságot s ne féljetek saját testetektől, hanem értsétek meg, mi miért van ha ezt tudjátok, nyugodtak vagytok s nem gondoltok mindenféle homályos és titokzatos dolgokra. Mert Isten teremtő terve titok a házasságban, mégis végtelenül egyszerű, nem kell rajta semmi zegzugos pókhálós sarkot keresni. S nekünk meg mindent úgy kell venni, ahogyan van, se hozzátoldani, se elvenni belőle nem kelt semmit. A tisztáknak minden tiszta - mondta a lisieuxi kis Szent - s ha mi is meglátjuk a szerelemben Isten akaratát és tervét, megbecsüljük, nem aprózzuk el magunkat, hanem megvárjuk Isten határozatát, aki minden férjhez menni akaró lánynak elküldi a párját, boldogok leszünk! Mert a boldogság bennünk van, s ha méltatlanul meghurcoljuk legszentebb érzéseinket, eljátsszuk a boldogságunkat, mely csupán a tiszta lelkiismeret s szeplőtelen élet jutalma. - Nektek már elmondhatom, hogy az Úristen minden ember lelkébe két vágyat ültetett. Egyik a kiegészülés vágya, másik a megsokszorozódásé. A házasságban a férj s feleség kiegészül egymással, s megsokszorozódnak a gyermekekben. Ezt a két vágyat szentségi magaslatra emelte Isten a házasságban. A szentségi házasság az igazi, soha el nem múló szeretetről beszél, mely a lelkek egymásra találásával jött létre s ezt semmi hűtlenség, unalom szét nem tépheti. Viszont ha akár ez, akár a házasság másik értelme: a gyermekekben való megsokszorozódás, kimarad a szeretetből, üres, értelmetlen és csúfság az emberek élete, mert terméketlenségükkel az Isten legszebb gondolatát csúfolják meg. - A kiegészülés és megsokszorozódás megtörténhetik lelki értelemben, is az Úristen felé azok életében, akik minden tehetségükkel és egész életükkel Őt akarják szolgálni.

Mi tartozzunk akár egyik, akár másik csoporthoz, csak üres, kedvetlen, gyümölcs nélküli fügefák ne legyünk, lányok!

Szépen éljétek fiatalságotok legszebb napjait a férjhez menésig! Most van a gyűjtés ideje s most dől e1, hogy boldogok lesztek, vagy boldogtalanok egész életetekben nemcsak ti, hanem az uratok, s leendő családotok! Egyik újságban olvastam egyszer, hogy a serdülő fiatalok egész fiatal életükkel a jövendő bölcsőt készítgetik. Vannak, akik tüskét, szúrós szalmát, durva tollakat gyűjtenek az eljövendő bölcsőhöz, s vannak olyanok, akik hófehér tollakkal, lágy pihékkel bélelik azt ki. Az eljövendő új élet vagy a tüskét, vagy a puha pihét fogja érezni. Mindez rajtatok áll lányok. Nagy a felelősségetek s nektek nem szabad alkudozni, hogy ez még nem bűn, ez már bűn. Minden bűn, ami az Isten tervét elhomályosítja és bemocskolja. A tiszta lánylélek lelkiismerete olyan, mint egy finom ezüstcsengő, a legkisebb levegőrezdülésre csilingel s azt a finom, érzékeny hangot ne engedjétek elhallgatni, hanem figyeljétek benne a jó Tanács Anyjának szavát, aki saját élete példájával mutatja a tiszta lányság értékét és szépségét! Imádkozzatok és vigyázzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Akinek a lelke tiszta, a teste ép és egészséges, nevetve néz az eljövendő nap elé s férjének szíve bátran ráhagyatkozik, mert mint a Bölcsesség könyvéből olvassuk: "a kedvesség csal, a szépség múlandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel".

Mariska férjhez ment.

Tudjátok-e lányok, hogy hol jártam csütörtökön? Látom, Horváth Julis szeretné megmondani, persze ő tudja, mert találkozott velem, mikor hazajöttem. No mondd meg a többinek. Úgy bizony, meglátogattam Szabó Mariskát, azaz most már régen úgy kellene neveznem, hogy Kispál Mártonné, de még most is nehezen jár erre a névre a nyelvem. - Jól van már lányok, ne zajongjatok annyira, elmondom úgyis, mit láttam, tapasztaltam a Mariskánál.

Éppen délfelé járt az idő, amikor kiérkeztem a tanyára. Amint az udvarra léptem, már megláttam, hogy bizony nem változott meg a mi Marisunk. Olyan rendes asszony lett belőle, amilyen rendes lány volt. Emlékeztek még rá, milyen jó háziasszonya volt az egyesületnek? Úgy-e mindig rend, sőt kényelem volt itt, idejében be volt fűtve, a padok elkészítve . ., no de nem erről akarok beszélni. Hát azon az udvaron is olyan rend volt. Ház előtt a kis kert, gaz nélkül, virágzóan, az udvar tisztára söpörve, minden szépen a helyén. A nagy eperfa alatt pedig látok valami kis ketrec félét, négy oldala volt, teteje nélkül, látom mozog benne valami s boldog visongatásokat hallok. Erre már kíváncsi lettem s közelebb mentem, még mielőtt az ajtóhoz léptem volna. Hát látom, hogy körülbelül 1 éves kis gyerek játszik abban a ketrecben. A Mariska kis fia. Olyan boldogan játszadozott egy kis rongybabával, hogy csak! Nem tudtam mást tenni, elkezdtem vele játszadozni. Megörült úgy látszik a gyerek a társaságnak, mert nagyokat kacagott. Erre aztán az ajtóban egyszerre megjelent a Maris. No, képzelhetitek, hogy megörültünk egymásnak!

Azt mondta, el sem enged úgy, hogy ne vennék részt az ebédjükön, már úgy is minden pillanatban várja haza az urát. Be is mentünk mindjárt a konyhába, ott már meg volt terítve. Szépen, rendesen abrosszal terítve az asztal, mindegyik tányér mellett a kés, villa, kanál. Hamar oda tett Maris még egy terítéket s akkor már meg is érkezett az ura. Maris szinte repült eléje, megcsókolta, elvette a tarisznyát tőle, aztán jutottam csak hozzá, hogy kezet fogjak vele én is. Emlékeztek úgy-e Mártonra? Szép szál legény volt, de most mintha még szebb lenne. Talán az a boldogság teszi, ami csak úgy sugárzik róla.

Alig, hogy üdvözölt, az volt az első kérdése Marishoz: "Hát a gyerek?" és már ment is megint ki az udvarra. Közben megkérdeztem Marist, hogy van az, hogy ilyen ketrecfélében tartja a kis fiát. Azt mesélte, hogy olvasott erről valahol és az tetszett meg neki benne, hogy olyan nyugodtan ott lehet hagyni a gyereket. Nem csúszhat-mászhat el, mégis mozoghat, felállni is megtanul, ha a lécekbe megkapaszkodik és felhúzza magát, csak valami tiszta pokrócot kell alája tenni, nehogy a puszta földön legyen. Fel lehet az egészét állítani akár hol, a napon, ha hűvösebb van, ha pedig nagyon tűz a nap, az árnyékban, de még a szobában is, akkor is milyen jó, hogy nem mászhat el a gyerek minden asztal, ágy alá. Abban az újságban vagy könyvben, ahol olvasott róla, le is volt rajzolva, és aszerint Márton maga meg is csinálta. Mialatt ezt mesélte, a levest már ki is tálalta, az urának pedig vizet készített a mosdótálba, hogy kezet moshasson. - Mi az Julis, min csodálkozol? Hogy Márton megmosta a kezét? Hát persze, hogy megmosta, mindenkinek étkezés előtt kezet kell mosni, különösen, ha munkából jön, csak nem fog asztalhoz ülni piszkos kézzel! Azt már igazán nem tudom, hogy Márton azelőtt is meg tette-e, lehet, hogy csak Mariska tanította meg erre, de minden

esetre nem kellett rá kérni, látszott, hogy megszokta és úgy teszi, mint aki anélkül nem is tudna meglenni.

Ebéd alatt nem igen beszélgettünk a Marissal, hagytam őket beszélgetni, hiszen annyiféle megbeszélnivalója van egy házaspárnak, még akkor is, ha csak reggel váltak el, már az olyan házaspárnak, akik igazán boldog életet élnek és jól megértik egymást.

Márton, igaz, szűkszavúan felelgetett Maris kérdéseire, de hát a magyar gazda nem bőbeszédű. De azért szépen, türelmesen felelt és elmondta, hol kapálta a kukoricát, kivel találkozott reggel, mikor kiment, meg a többit, ami Marist érdekelte.

Mikor aztán vége lett az ebédnek, szépen imádkoztak, úgy mint az elején is, aztán a gazda rágyújtott a pipájára, vette megint a tarisznyáját s elballagott. Maris egy-kettő leszedte az asztalt, elmosogatott, rendbe rakta a konyhát, aztán kiültünk mind a ketten az eperfa alá. Csak halkan beszélgettünk, mert bizony a kisgyerek elaludt. - De nehogy azt gondoljátok, hogy Maris csak úgy üres kézzel üldögélt ott, De nem ám Mártonnak a holmiját javítgatta gyors kézzel. Éppen valami inget foltozott, amikor mégis felvetettem a nagy kérdést: "Boldog vagy-e Maris?". De hiszen nem is kellett megvárni a választ, ahogy rám emelte nagy kék szemét, már a tekintetén láttam, hogy nem is lehet más a válasz, mint az, amit mondott is: "Boldog vagyok." Hiszen nem is kellett volna megkérdezni tőle, úgyis láttam rajta, ahogy az urát fogadta, ahogy kitálalt neki, beszélt vele, s ahogy közbe-közbe végignézte az alvó kis fiát.

Aztán kezdett mesélni, hogy milyen áldott jó ember az ő ura, nem iszik, nem goromba, csak néha azért előfordul, hogy nem olyan jókedvű és az őt nagyon bántja, mert olyankor mindig azt hiszi, hogy Márton talári mégsem szereti öt már annyira. De megvigasztaltam, hogy az nem azt jelenti, talán fáradtabb, talán valami gondja van, amit nem akar a feleségének elárulni, nehogy őt is bántsa. Ilyenkor ne erőszakolja azt, hogy beszéljen, legyen hozzá kedves, járjon mindenben a kedvében, de a világért ne zaklassa. Majd elsimul a gond, vagy kipiheni magát, akkor visszajön a jó kedve és épen olyan kedves lesz, mint azelőtt, talán kedvesebb is, mert jóvá akarja tenni, ha talán megbántotta a feleségét. Ha pedig zaklatja őt olyankor, akkor a férfi is csak türelmetlen lesz, esetleg szó szót követ és könnyen veszekedés lesz belőle. Olyan szépen aludt ott mellettük a kisfiú, hogy megkérdeztem Marist, hogy mindig ilyen jó gyerek ez? Azt mondta, hogy igen. Soha nem volt síró gyerek. "Hát nem kellett ringatni, vagy a kocsiban tologatni?" - Kíváncsi voltam nagyon, mit felel erre Maris, mert hát sajnos, még nagyon sokan azt hiszik, hogy a gyerek e nélkül nem lehet meg, De Maris csodálkozva nézett rám, majdnem megsértődött. Dehogy tett ő olyat. Csaknem lökődi az ó fiát ide-oda, pihenjen az a szegény apró csemete, hiszen attól a lökdöséstől legfeljebb jobban sírhat, nemhogy az hallgattatja el. Meg is mondta ezt az egyik szomszéd asszonynak. Az eleinte nem akarta elhinni, de aztán Maris annyit magyarázott neki, míg végre mégis csak elhitte és úgy is tett, a végén még nagyon hálálkodott, hogy Maris ezt megmagyarázta neki.

Ilyenkor - mondta Maris - mindig alszik a kisfiú. Már előbb adok neki enni, hogy nyugodtan legyen. - Körülbelül két órát pihen, aztán megint virgoncan eljátszadozik. Kezd szépen járni, ha az édesanyja vezeti, az egész udvaron végig megy. Vasárnap délután az apja szórakozik vele.

De nekem indulnom kellett már. Még egyszer visszavezetett Maris a házba. Öröm volt belépni, csak úgy ragyogott minden a tisztaságtól. A tiszta szobába is bementünk, itt is nagyon rendes volt minden, csak a levegővel nem voltam megelégedve. Meg is mondtam Marisnak, hogy itt bizony többet kell szellőztetni. Szegény nagyon megijedt, hogy kifogásolni valót találtam nála és azt mondta, hogy ő szokott szellőztetni, de olyan bajos mindig kiszedni a sok virágot, azt pedig nem szereti, ha nincs ott virág, olyan szomorú akkor a szoba. Erre azt mondtam neki, hogy csináljon Márton deszkákból, meg lécekből egyszerű kis virágállványokat, azon tartsák a virágot ne az ablakok közt, akkor a virághoz is jobban hozzáfér, meg az ablakokat is ki lehet nyitni. Maris úgy megörült ennek az egyszerű megoldásnak, hogy majd a nyakamba ugrott s alighanem mostanra már meg is csinálta Márton az állványt.

Addigra a kis Marci is felébredt. Maris karjára vette. - Márton inge már szépen megfoltozva oda került a többi ruha közé, amely vasalásra várt - és így mind a ketten kikísértek. Sőt egy darabig el is jöttek, mert egyszer csak ott voltunk annál a kukoricaföldnél, ahol Márton kapált. Most aztán megértettem, miért nem akart Maris előbb visszafordulni, pedig váltig biztattam, hogy most már eltalálok én magam is. De ő csak azt hajtogatta, hogy nem lesz baja a háznak, megőrzi a Bundás is.

Innen aztán már megbízott abban, hogy hazatalálok, ők ketten meg ott maradtak Mártonnál s a gazda bizony nem látszott olyannak mintha haragudnék, hogy megzavarták a munkában.

No, most már mindent elmondtam, amit Marisnál láttam. Látogassátok meg ti is. Én majd csak akkor megyek ki megint, ha ismét keresztelő lesz, mert arra már meghívott a Maris.

A mese szerepe a Lánykörben

A Lánykörök vezetői gyakran idegenkednek a meséléstől. Tán azt hiszik, hogy a lányok nem hallgatják szívesen a mesét? Mást bizonyít a múlt, ha igaz volna ez, nem gazdagítaná irodalmunkat népmese-kincsünk.

A magyar lány lelke tele van színnel, hanggal, virággal. Csendes óráiban, melyekből sajnos annyiszor kiűzik a városból tolakodó hiú szórakozások - édes egyedüllétben titkot sző lelke rejtekén. Nem egy van, aki nyitott szemmel színes történeteket vetít este a fehér szoba mennyezetére. De ezt nem meri bevallani. Ha azonban a falu köztiszteletben álló tanítónője megtöri a jeget és megmutatja, hogy a mese nem lekicsinyelni való felszabadul sok lány képzelete és teljesebben bontakozik ki lelke, mert az ész és a kéz munkája mellett kellő hely jut az érzelemnek és képzeletnek. Sokan csodálkozni is fognak, hogy mesélés közben mennyivel többet megismernek a falusi leány lelkiségéből.

Sokan nem értenek a meséléshez, nem mernek belefogni s bár látják havonta a mesét a Tarisznyában, nem tudnak mit kezdeni vele. Semmi esetre se tegyék azt, hogy a közölt meséket felolvassák. Gondolják át azokat gyűlés előtt, éljék át és adják elő élénken, szabadon. Eleinte talán nehezen fog menni, de később belejönnek. Mindinkább el fognak jutni oda, hogy a leányoknak maguknak is kedvük kerekedik a mesélésre. Jó alkalom ennek megindítására a leányköri munkadélután, amelynek élénkítésére közösen mesélnek. Egyik leány elkezdi, a másik folytatja és versengnek, hogy ki mond érdekesebbet.

A Lánykör keretében mesélő versenyt is lehet rendezni. A lányoknak 1-2 héttel előre megmondjuk, hogy gondoljanak ki meghatározott célú meséket, p1. kis gyermekeknek, iskolásnak, lányköri tagoknak tanító célzattal stb. A kitűzött napon minden résztvevő elmondja a maga meséjét, melynek megbírálására bizottságot is kérhetünk fel. Akkor derül csak ki igazán, mennyi képzelet, mennyi tehetség van a legegyszerűbb lányok között is. Mily őrömet okozna a Tulipántos Láda szerkesztőinek és olvasóinak, ha néha egy-egy ügyes lányköri mese jelenhetnék meg a lap hasábjain!

Később is, ha majd bölcső ring a szobában s tátott szájjal hallgat a volt lányköri tag csemetéje, milyen jó lesz előkeresni az emlékek közül egyet-egyet s elmondani az együtt hallgatott meséket.

Arra azonban vigyázzunk, hogy ne szokják meg lányaink az ijesztő, vad meséket. A Tarisznya jó példát mutat az értékes mesetípusra.

Hogyha megindul a mesefolyam, előkerülnek a padlásról a lányok könyvei is. Ezek nagyvésze iskolás korban beszerzett mesekönyv. Állítsuk vissza megbecsülésüket, a filléres "Friss újság" szörnyűségek helyett: meg fogjuk látni, nem egy apa, anya örömmel előkotorja valahonnan az öreg kalendáriumot és imakönyvet s nekiül olvasgatni. Így talán valamit visszavarázsolhatunk a mesemondás segítségével a boldogabb régi világból s az eltagadott egészséges lélekből.

Ének

a) Egyházi ének

Az egyházi ének célja

Az egyházi ének az istentiszteletek lényeges kiegészítő része, emeli a szertartások szépségét és fényét, áhítatra gerjeszt s elmélyít a felséges szertartásokban. A "kétszeres imádság" szárnyán könnyebben emelkedhet a lélek a magasságok felé.

Az egyházi ének tulajdonságai.

Az egyházi éneknek szentnek, művészinek és egyetemesnek kell lennie. Szent, ha szövege, dallama és előadásmódja minden világiasságtól mentes; művészi, ha kompozícióban, előadásmódban a tökéletesség fokán á11; egyetemes, ha bizonyos nemzeti jelleg érvényesülése mellett is formáit az egyházi ének általános törvényei s a liturgikus szellem szabják meg. Ezen tulajdonságokat a legteljesebb mértéken a gregorián-énekben találjuk meg. Ez az Egyház sajátos és hivatalos éneke.

A gregorián ének.

A gregorián énekek elnevezésüket összegyűjtőjüktől, Nagy Szent Gergely pápától nyerték. Értéküket legjobban kifejezik Koudela Géza dr. szavai: "Szövegük a világirodalom gyöngyei: Próféták beszélnek, zsoltárok zengenek, az apostolok szólnak, az Anyaszentegyház imádkozik bennük és igen sokszor magának az Úr Jézusnak hangja árad belőlük felénk. Tehát a legfelségesebb, szentséges szövegkönyve ennek az éneknek van! A dallamok alkotói javarészt ismeretlenek, de mind-mind Istentől ihletett szent emberek, akik imádságos lelküket lehelték ezekbe a térden állva komponált melódiákba. A gregorián énekek zenei értéke szinte felmérhetetlen. A világ legnagyobb zenei tekintélyei elragadtatással nyilatkoznak ezen énekek művészeti és etikai erejéről, tartalmi fenségéről. Ilyen ének pl. a Pange Lingua, a Tantum ergo, Genitori azon dallamával, amelyet a pap intonál. Ne higgyük ugyanis azt, hogy minden latin szövegű ének gregorián. Sok gregorián szöveget fosztottak meg fenséges dallamától s társítottak világias, érzelmes melódiával. Ragaszkodjunk az eredeti dallamokhoz, amelyeknél szebbet, jobbat úgy sem alkothat senki! Vannak esetek, amikor honi nyelven nem is szabad énekelni, pl. az Oltáriszentség kitételekor, közvetlenül az áldás előtt és után. Tanítsuk meg legalább is a Tanrum ergo, Genitori, O salutaris hostia, Adoremus in aeternum kezdetűeket s a négy Mária antifonát! Tanításukat megkönnyíti az, hogy modern hangjegyzéssel is közreadták már azokat.

A gregorián énekmódja.

1. Szöveg! Legfontosabb a szavaknak imaszerű átélése és értelmüknek lélekből jövő kifejezése. A templom nem hangversenyterem, hanem az ima hajléka.

2. Ritmus! A nyolcadok mindig egyforma rövidek, a negyedek pontosan kétakkorák. A tempó általában gördülékeny, inkább élénk, mint vontatott. Csak a tételek végén lassítunk egy kissé.

3. Dallam! Énekeljünk a) túlnyomótag halkan, b) mindig legato, azaz kötve, nem darabosan, c) a szó- és zenei hangsúlyok (aláhúzott szótagok) kiemelésével. A felfelé emelkedő dallamot kissé erősítjük, az ereszkedőt pedig gyengítjük.

A gregorián ének vezénylése.

A gregorián éneknek legnagyobb művészi értéke a szabad ritmusa. Hangjegyei között nem látjuk az ütemvonalak korlátait. Ebben tehát ütemet vezényelni nem lehet, de nem szabad minden egyes hangjegy-értéket sem kiütemezni, mert ezzel az e1őadása darabossá válnék s elvesztené lendületességét. Ehelyett kéthármas szótagcsoportot foglalunk össze, s azok kapnak egy ütemegység vezényléséhez való mozdulatot. Pl, Tan-tum/er-go/Sac-ra /men-tum . . . vezénylésénél a csoport első szótagjára a felemelt jobb kart, vagy inkább csak kézfejet lágy mozdulattal leeresztjük, de azonnal fel is lendítjük, hogy a következő csoport első szótagjára ismét leereszthessük. A karnak, illetőleg csuklónak ez a hullámzó mozgása mértékegységgel kifejezve kb. 1-30 cm. között váltakozzék a hangerősség szerint úgy, hogy nagyobb hangerőt mélyebb, gyengébbet sekélyebb hullámmal érzékeltessünk.

A gregorián ének kísérete.

A gregorián éneket lehetőleg orgonakíséret nélkül énekeljük. Így lesz stílusos az éneklése. Csak akkor használjunk kíséretet, ha anélkül gyenge, bizonytalan volna az előadása. Az orgona ebben az esetben is csak halk, szerény kíséret szerepét töltse be.

A népének tulajdonsága.

Csendes miséken, litániákon népénekeket énekelhetünk. A népének annál szentebb és liturgikusabb, minél inkább megközelíti stílusában, ihletében és ízében a gregorián dallamokat. Ilyenek a mi régi egyházi énekeink, amelyeket Harmath Artur keltett életre, mikor azokat Szent vagy Uram c. énekeskönyvében nagy gonddal összegyűjtötte. Ebben a könyvben ne keressük az érzelmes szövegű, dallamú, sokszor cigányos, műmagyar hallgató nótákra emlékeztető énekeket, pl. Bús magyarok imádkoznak; ebben ilyeneket nem találunk. Ezek nem templomba valók, mert szellemük nagyon távol esik az egyházi ének hármas követelményétől.

A népének éneklésmódja.

Az egyházi népének szövege imádság, tehát énekelnünk is úgy kell, mintha imádkoznánk. Nincs fölemelőbb az ájtatos tömeg lelkes, fegyelmezett énekénél jó orgonakíséret mellett. A szólóéneklés nem érheti el hatásában, méltóságában és áhítatosságában a tömegéneklést. Tartózkodjunk is attól, hiszen az úgy sem más, mint egyéni hivalkodás.

A népéneket a hangjegyértékek szigorú megtartásával, pontos ütemezéssel, folyékonyán, (azonban nem túlságos gyorsan) inkább halkan, mint erősen énekeljük. Ne álljunk meg egy pillanatra sem a verssorok, még kevésbé az ütemek végén, csak akkor, ha koronával találkozunk. Az ének belsejében, rendesen a verssorok végén előforduló 4-ütemű hangot csupán 3 ütemegységen át énekeljük fogyó erővel, a negyedik egység alatt vegyünk lélegzetet, hogy az ütem folyamatosságát meg nem állítva énekelhessük a következő ütem első hangját. Á versszak utolsó rendszerint 4 ütemű hangját teljesen kiénekeljük, de fogyó hangerővel és kissé visszatartott tempóval.

Ügyeljünk a nyolcad időtartamú szótagok éneklésére; ezeket legato, azaz simán kell énekelni, mert rövid, szaggatott éneklésük még lassított tempo mellett is kellemetlen hatású. Lásd "Ó gyönyörű szép titokzatos éj," vagy "Boldogságos Krisztus Anyja vigadozzál" kezdetű énekeket!

Vigyázzunk, hogy a szavakat éneklés közben lélegzetvétellel meg ne szakítsuk! Pl. A keresztfá-hoz megyek. Ha az ütem a szót kettéválasztaná is, sima énekléssel siklunk át azon.

Gondunk legyen arra, hogy rossz hangcsoportosítások énekünket el ne éktelenítsék. Pl. "Az Úristen Ádám atyánknak" kezdetű éneket hajlamosak az énekesek így énekelni: A-zu-ris-ten... Tehát így énekeljük: Az Úr-is-ten . . .

Ne engedjük meg a tercelést (szekundálást), mint komolytalan, ízléstelen rögtönzést!

A népének orgonakísérete.

A népének orgonakíséreténél szigorúan ragaszkodjunk a Szent Vagy Uram orgonakönyvében lefektetett kísérethez. Ennek összhangzatai nemcsak változatosak, művésziek, hanem azok az ősrégi dallamok korának hangulatát is kifejezik, s mintegy patinát adnak a nemesen egyszerű dallamoknak. A kíséret erejét mindig az énekhez alkalmazzuk, s az orgona hangja ne nyomja el soha az éneket.

Az énekek orgonakíséretét jól meg kell tanulnunk. A tanulás helyes módja az, ha előbb jobb, majd balkézzel begyakoroljuk az első négy ütemet és csak azután mindkét kézzel. Így folytatjuk azt mindaddig, míg az egész ének kísérete ütemesen, a megfelelt tempóban, könnyedséggel nem megy.

Az istentiszteletek, különösen a szent mise alatt mondjuk közösen a liturgikus imákat, sokat és szépen énekeljünk az ének hangulatában tartott kevés, halk és szerény orgonakíséret mellett.

Jól megtanult, átérzett énekekkel álljunk az Úr oltára elé!

b) Világi ének.

A világi dal tanításának célja.

A világi dal léleküdítő, kedélyképző hatását, fegyelmező erejét eredményesen használhatjuk fel a Lánykörben. Nótás lányok, daloló családanyák környezetében derült lesz a családi élet égboltja, könnyebb lesz az élet, a munka terhe.

Milyen dalok valók a Lánykörbe?

Igazi magyar népdalokat tanítsunk; műdalok, a cigány kedvelte émelygős mű magyar nóták nem valók a Lánykörbe. A szívet-lelket mételyező idegen, frivol dalok ellen pedig minden erőnkkel küzdenünk kell!

Hálával kell itt megemlékeznünk azokról, akik veszendőnek indult nótakincsünket felkutatták s újra közkinccsé tették. Ilyenek Kodály, Bartók, Kerényi, Lajtha, Bárdos, Malmos, Kertész, Adám, Volly stb.: ezek gyűjteményeiből meríti a Tarisznya mindenkori nóta-anyagát.

Az énektanítás módja hangjegyekről.

Munkánkat megkönnyíti a hangjegy szerint való tanítás. Nem nagydolog 10-12 hangterjedelemben a hangjegyek nevét, időtartamértékét, a szünetjeleket, az ütemjelzéseket, az ütemezés módját, a hangerő jelzéseit, 3 kereszt-ig és 3 bé-ig a kemény és lágy hangsorokat megtanítani. Megéri a fáradságot, mert lényegesen könnyebb és eredményesebb lesz az énektanításunk.

Az énekek tanítása hangjegyekről a következő fokozat szerint történjék

  1. érdeklődést keltünk a dal tartalmával,
  2. ismertetjük a szerzőt, a szöveget (szövegmagyarázatot tartunk),
  3. egyesekkel, majd az egész karral együtt olvastatjuk a szöveget,
  4. megállapítjuk a hangnemet, az ütemet, leolvastatjuk, majd leénekeltetjük a hangjegyeket egyelőre ritmus nélkül, majd a méretbeli tulajdonságok megállapítása után ritmikusan a hangjegyek nevével, majd la-szótaggal s végül a szöveggel.
  5. megállapítjuk a tempót,
  6. ügyeljünk az előírt hangerősségre és egyéb jelzésekre.

Az énektanítás módja hallás után.

Hangjegy nélkül való tanításnál a tanítás menetének 4. fokozatában szép, ütemes előadásban bemutatjuk az éneket, maja rövid, összefüggő dallamegységenként többször elénekeljük, s utánunk énekeltetjük. Kezdetben lassúbb tempóban is énekelhetünk, de jobb, ha mindjárt a tanítás kezdetén a végleges tempóban énekelünk. A szöveget, dallamot, ritmust, tempót, hanáerőséget ilyenkor egyszerre tanítjuk.

Mire ügyeljünk az éneklésnél?

Éneklésnél ügyeljünk a tiszta, helyes szövegkiejtésre. Jól nyitott szájjal énekeltessünk, mert összeszorított fogakkal nem lehet szépen énekelni.

Vigyázzunk a helyes lélegzetvételre. A karvezető kezének felemelésére vegyünk mély, de nem sóhajtásszerű lélegzetet s a kéz leejtésére kezdjük az éneket. Ez az egyszerre való kezdés titka.

A helyiség, ahol énekelünk, mindig tiszta levegőjű legyen. Az énekesek állása, fejtartása egyenes, természetes legyen. A könyvet a bal kézben tartjuk, nem emeljük azt a száj elé, a jobb kézzel ütemezünk. Még akkor is ütemeztessünk, ha hallás után tanítunk. Az ütemezést csak akkor hagyják el az énekesek, amikor már jól tudják az éneket.

Kívülről kell tudni az éneket, s a vezető is könyv nélkül ve-zényeljen.

A kánon és tanítása.

Lányaink éneklő kedvét sikeresen fokozhatjuk többszólamú énekek, dalok tanításával. A többszólamú énektanítást kánonokkal kezdj ük.

Kánonnak nevezzük az olyan művet, amelyben az egyik szólam menetét egy vagy több később induló szólam utánozza. Tanításának módja a következő: nem áruljuk el, hogy kánont tanítunk. A dalt egyszerre tanítjuk be az egész karral, mert hiszem mindegyik szólam ugyanazt fogja énekelni. Ha már ütemesen, biztosan, megy az ének, kétfelé választjuk a kart, még egyszer külön-külön elénekeltetjük s így índalunk el: "Ez az első szólam, ez a második. Most úgy fogjuk énekelni ezt a dalt, hogy a második szólam később kezdi, majd akkor, amikor inteni fogok." Többszólamú kánonnál először kétfelé, azután háromfelé bontjuk a kart, és így fokozatosan érjük el a teljes szólamszámot.

A többszólamú énekek tanítása.

Ha a kánonénekléssel elértük azt, hogy énekeseink a különböző szólamokkal nem zavarják már egymást, megkezdhetjük két, majd többszólamú énekek, dalok tanítását. A többszólamú éneket szólamonként tanítjuk meg. Ne siessünk az összpróbával, csak akkor fogjunk ahhoz, amidőn a szólamokat tökéletesen tudják énekeseink.

Énekművek

Beszerzésre ajánlható művek:

a) Egyháziak.

Harmath-Sík: Szent vagy Uram (306 éneket tartalmazó, hangjegyes kiadás,)

Magyar Cantuale., Egyházi karénekes könyv I, 2, 3 és 4 szólamú egynemű karra.

Korális füzetek és Korális Lapok (a legszükségesebb gregorián énekek) Kf. I. Responsoriumok, Tantum ergo, O salutaris Kf. 7. A 4 Mária-antifóna. Kf. 204. Adoremus.

Werner Lajos dr.: Az éneklő egyház (Az egyházi zene története és törvényei.)

Forrai Miklós: A karvezető. A karszervezés, kartanítás kézi-könyve.

b) Világlak.

Kerényi György: Madárka. 102 népdal.

Bárdos Lajos: 101 magyar népdal.

Kerényi György: "Körbe-körbe" 2-3-4 szólamú kánonok 2 füzet,

Kertész Gyula: Tavaszi bokréta, Kétszólamú dalok.

Vásárhelyi Zoltán: Erdő-Mező. Kétszólamú népdalkórusok.

Kerényi György: Kilenc leánykar 3-4 szólamra.

Kodály Zoltán gyermekkórusai.

* * *

Megrendelhetők a Kalász-központban XII. Pagony u. 8.

Énekkarképzés.

Ne sajnáljunk minden énekórán 10 percet elméleti oktatásra, néhányat pedig hallásfejlesztésre és hangképzésre fordítani. Nem vesztünk ezzel időt, mert ez a munka bőségesen meghozza gyümölcsét.

Itt adjuk egy-egy 10 perc alatt megtanítható elmélet anyagát.

1.

Gondolatainkat, érzelmeinket nemcsak beszéddel, hanem sok esetben dallal is kifejezhetjük. Vallásos és hazafias érzelmeinket, a szülői szeretet érzelmét, örömünket vagy bánatunkat a dal a beszédnél is jobban kifejezheti.

Távollevők is közölhetik velünk gondolataikat, sőt dalban kifejezett érzelmeiket is, ha leírják azokat.

A beszédhang írott jegye a betű, a zene betűi a hangjegyek vagy kották.

A hangjegyeket kicsiny fekvő 0-val 5 vonalra írjuk. A vonalrendszer elején kulcsot látunk, ez nyitja a sort. Violinkulcsnak is nevezzük, mert a hegedűre (violinra) írt hangjegyeket ezen kulcs alatt írják, de G-kulcsnak is nevezzük, mert a második vonalra kanyarodik, ennek pedig g vonal a neve. A vonalak neve alulról fölfelé: é g h d f. A vonalközök neve: f á c é. Ezeket begyakoroljuk.

2.

A vonalak alá és fölé is írunk hangjegyeket segédvonalak alkalmazásával. Az egyvonásos c alatt elég lesz a kis oktávot d é f g á h hangokkal kiegészíteni, sőt folytatni a kétvonásos oktáv hangjaival g-ig. A zene abc-je ezen nyolc hangból áll: c d é f g á h c. Hangsornak nevezzük. Oktávnak, a 8-nak latin neve után hívjuk.

A hangsor hangjegyesnek nevét állandóan gyakorolhatjuk, sőt énekelhetjük is.

3.

Kétféle hangsorunk van. Az egyik keményen, a másik lágyan, hangzó. Amazt kemény, vagy idegen szóval dúr-, az utóbbit lágy vagy moll-hangsornak nevezzük. Mindkettőt énekeljük a harmónium segítségével, mégpedig a kemény hangsor szemléltetésére a kemény c hangsort, a lágy hangsor bemutatására pedig a lágy á hangsort. De bemutathatjuk a kemény c hangsor mellett a lágy c hangsort is. A különbséget énekeseink is felismerik. Mindkét hangsort énekelhetjük s begyakorolhatjuk.

4.

A harmóniumon fehér meg fekete billentyűket látunk. Ha ezeket szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy nincsen minden két fehér billentyű között fekete. Ahova fekete billentyűt lehetett helyezni, azon fehér billentyűk hangjai között egész hangköz van, más esetben félhangköz. Ha a kemény c hangsor billentyűit megszámozzuk (lerajzolhatom azokat a táblára is) megállapíthatjuk, hogy a hangsor 3. és 4. továbbá a 7. és 8. hangjai között félhangköz van, másutt egész. A hangközök ezen elrendeződése adja meg a hangsor kemény jellegét. Ezt tudva bármely hangot alaphangnak véve, építhetünk arra kemény hangsort. A felépítés közben - hogy a kemény hangsor hangközeit megkapjuk, - módosításokat kell végeznünk. Pl. Ha kemény g hangsort építünk, abban az f-et fél hanggal kell emelnünk s ezt a módosítást a hangjegy elé írt kereszttel jelezzük. Ha tehát az ének elején a G-kulcs után az f helyén keresztet látunk (lehet az akár az egyvonásos-, akár a kétvonásos f helyén) akkor az éneket a kemény g-hangsor hangjaiból szerkesztették s minden, benne előforduló f helyett fisz-t kell énekelnünk. Ha esetleg a dallam mégis f hang éneklését kívánná, azt a feloldójel jelzi. A hangsor harmóniumon való felépítésében a fülünk is segít bennünket, ha a kemény- illetőleg, lágy hangsor dallamát jól begyakoroltuk.

5.

A kemény g-hangsor felépítésének módján járunk el a kemény d- és az á-hangsor felépítésében. A kemény d-hangsorban fisz és cisz, a kemény á-hangsorban pedig fisz, cisz és gisz módosításokat kell végeznünk. Ezen hangsorokat is énekelhetjük és írásukat is gyakorolhatjuk.

6.

Némely esetben valamely hangnak fél hanggal való leszállítására van szükség a hangsor felépítésében. Ezt a módosítást az írásban b-vel jelezzük. Felépítjük a kemény f-hangsort, amelyben a h-hangot kell leszállítanunk, hogy a szükséges hangközöket megkapjuk. Ezt az új hangot b-nek nevezzük. A kemény f-hangsort énekléssel és írásban gyakoroltatjuk.

7.

Felépítjük a kemény b-hangsort, amelyben b- és esz-módosításokat kell végeznünk a kemény esz-hangsort, melyben a b, esz, ász-módosításokat találjuk. Ezeket a hangsorokat is leíratjuk és énekeltetjük.

8.

Ha a lágy á-hangsor hangközeit megfigyeljük, akkor a hangsor 2. és 3., valamint az 5. és 6. hangjai között találjuk a fél hangközöket. Az ilyen elrendeződés adja a hangsor lágy jellegét. Ezt a hangköz-elrendezést kell figyelembe vennünk a lágy hangsor felépítésénél s aszerint végezzük a módosításokat.

Ily módon nyerünk a lágy é-hangsorban egy módosítást, a fisz-t. Leírjuk, énekeltetjük.

9.

Felépítjük a lágy h-hangsort, melyben fisz és cisz, azután a lágy fisz-hangsort, melyben fisz, cisz és gisz módosításokkal találkozunk. Ezeket is gyakoroltatjuk.

10.

A lágy d-hangsort építjük fel, melyben egy módosítást végzünk, a b-t. Gyakoroltatjuk.

11.

A lágy g-hangsor felépítésén a sor, amelyben b, esz módosításokat végzünk s végül a lágy c-hangsor következik, melyben b, esz, ász módosításokat kell teljesítenünk. Ezeket a hangsorokat is gyakoroltatjuk.

12.

Összefoglaljuk a kereszttel és b-vel módosított kemény és lágy hangsorokat. Eközben arra a megállapításra jutunk, hogy van egy kereszttel módosított, tehát ugyanolyan jelzésű kemény és lágy hangsorunk stb. A felismerésben rendszerint az ének utolsó hangja segít bennünket.

13.

Az ének szövege vers, amelynek szabályos hanghullámzása, vagyis üteme, ritmusa van. Az ütem időméretét az ének elején jelezzük a hangnem jelzésére szolgáló keresztek és b-k után. Van 2/4-es, 3/4-es, 4/4-es stb. ütem. A 2/4-es ütem vezénylésének módja le, fel; a 3/4-esé: le, jobbra, fel; a 4/4-esé: le, balra, jobbra, fel. Az ütemezés egyenletes legyen!

14.

Az ütemekben hosszabb-rövidebb hangokat kell énekelnünk. A hangjegy időtartamértékét a hangjegy alakjával fejezzük ki. Van 4-méretű v. egész hangjegy, melyet addig énekelünk, amíg 4-et ütemezünk; 2-méretű v. fél hangjegy, melyet két ütemegységen át énekelünk; 1-méretű v. negyed hangjegy és fél-méretű vagy nyolcad hangjegy, amelyből egy ütemegységre kettőt énekelünk. A hangsorokat a különböző időtartamú hangokkal énekeltetjük.

15.

Éneklés közben gyakran tartunk szüneteket, melyekkel az ütem folytonosságát nem szakítjuk meg ugyan, de ezek a lélegzetvételre, pihenésre adnak jó alkalmat. Minden időméretű hangjegynek megvan a megfelelő szünetjele, amellyel az ütem hiányzó hangjegyét pótoljuk. Írásban, éneklésben gyakoroljuk a szünetjelet, illetőleg azok betartását.

Gyakran látunk valamely hangjegy után pontot. Ez a pont a hangjegy időtartamértékét annak felével növeli. A hangjegy fölött - leginkább a verssor vagy az ének végén - félkör alá írt pontot, un. koronát is gyakran találunk, ez a hangnak tetszésszerinti megnyújtását kívánja.

16.

Nem volna kellemes hatású az éneklésünk, ha az elejétől a végéig egyenlő hangerősségű volna. Az énekben kifejezett érzelem hangulatának megfelelően halkabban vagy erősebben énekelünk. Ezt a hangárnyalást a hangjegyek között jelezni is szokták. A hangerősség jelzésére szolgáló jelek: pp=pianissimo - igen halkan, p=piano - halkan, mf=mezzoforte - középerősen, f=forte - erősen, ff=fortissimo - igen erősen.

Különböző hangerővel énekeltetjük a hangsorokat.

17.

Gyakran egy hang vagy hangcsoport hangerősségét növelnünk vagy csökkentenünk kelt. Ha ezt szépen, fokozatosan végezzük, igen kellemes hanghatást érünk el. Ennék jelzésére a crescendo - (növekvő erővel) és a decrescendo - (fogyó erővel) szavak szolgálnak. De jól szemléltetik a növekvő és fogyó hangerőt a hangjegyek fölé rajzolt szögek nyitódó és záródó szárai is?.

Az ének végén a tempót fokozatosan el szoktuk lassítani. Ha erre a tempo-visszatartásra szükség van, azt a ritardando szó jelzi. Gyakoroljuk a hangsorokat növekvő és fogyó hangerővel, a befejezés előtt énekeljünk ritardando-val!

18.

Az énekek üteme különböző gyorsaságú. Lassabban énekelünk egy gyász-éneket, mint pl. egy örömet kifejező karácsonyi vagy húsvéti éneket. Az ének tempóját, időméretét a kezdeten látható szavak írják elő. Ilyenek: largo = igen lassan, lento = lassan, adagio = lassan, andante = andalogva, moderato = mérsékelten, allegro = gyorsan, vivace = élénken, presto = nagyon gyorsan.

* * *

A hangjegyeket énekelhetjük a hangjegy nevével (absolut rendszer szerint) vagy az éneklésre alkalmasabb do re mi fa szo la szi do, un. szolmizációs szótagokkal. Ezen utóbbi esetben minden, hangsor első hangja a "do" nevet kapja, a második a "re"-t és így tovább. Tehát a c-hangsorban a "c" lesz a do; a g-hangsorban a "g" stb. Ezt az elnevezést relatív rendszerűnek nevezzük.

Akármelyik rendszer szerint énekeltetünk, gyakoroltassuk minden órán a hangeltalálást, ezzel az énekeset hallását is fejtesztjük és szánjunk néhány percet a hangképzésre, különböző magánhangzókkal, különböző hangerővel hangsorokat énekeltessünk ezen célből. Az erre fordított kevés idő bőségesen vissza fog térülni az eredményekben.

Miért van szűkség játékra és milyenre?

jatek.jpg

A játékkal és tánccal vidámságot és szórakozást viszünk a Lánykörbe, a komoly megbeszélések és a munka után.

Sokkal szívesebben megy a lány a Lánykörbe, ha ott a hasznos tanuláson kívül vidám szórakozásban is lesz része. A játékóra adjon olyan szórakozást, melyben a lányok tiszta lélekkel, gyermekes jókedvvel mulatnak és felüdülnek. A lányok szórakoztatásának fő célja, hogy a bennük egész héten át felgyü-lemlett kedélybeli energiákat helyes irányban levezesse a vezető ellenőrzése mellett.

Ha a Lánykörben megszokja a lány a tiszta, ártatlan szórakozást és abban öröme telik, a Lánykörön kívül is, más társaságban is tudja majd, miként kell és lehet viselkednie, hogy szépen, nemesen mulasson. A fiatal lány lelkét nagyon sokszor a helytelen szórakozás és a rossz társaság fertőzi meg először. A társaságba őt először csak a mulatás utáni vágy viszi és az itt látott példa s a mulatozás közben szerzett tapasztalatok vezetik észrevétlenül a rossz útra. A falusi lányok is ki vannak téve ennek a veszélynek, sokszor éppen a falu megrögzött szokásain keresztül.

A játék elsősorban szórakoztasson, nevessen, fusson, felszabadultan mulasson és lelkileg üdüljön fel játék közben a lány. Hogy a játékot meg is becsülje és nagyobb, kedvvel játssza, szükséges, hogy a vezető is részt vegyen abban, vagy legalább is a megindításában. Mindjárt élénkebb és fegyelmezettebb a játék, ha a vezető is közöttük van. A legfélénkebb és visszahúzódó lánylélekhez is könnyen hozzáférkőzhetünk játék közben, amikor a lány bennünk játszótársát látja és közvetlenül, gátlások nélkül érintkezhetik velünk.

Játékokkal a lányok testi ügyességét is növelhetjük. A falusi lány házi és mezei munkával testileg megerősödik, megizmosodik. A játékkal tehát nem testi erő fejlesztésére törekszünk, hanem arra, hogy frissé, hajlékonnyá és ügyessé tegyük a lányokat, kiknek mozgását az egyoldalú nehézmunka darabossá teszi. (A társasjátékoknál a gyors mozgás, mikor hirtelen kitér, gyorsan megáll, hajlik és nyúlik a labda után, sok testi ügyességet kíván és fegyelmezi az izmok mozgását.)

Játékon keresztül még sok minden jóra nevelhetjük a lányokat, anélkül, hogy ők ráerőszakolt nevelési eszközt látnának, ami terhükre van. Öntudatlanul rászoknak a fegyelemre. A játékszabályokat pontosan be kell tartani, mozgásukat szabályozni, hogy egymással durvák ne legyenek a játék hevében. Udvariasak és figyelmesek lesznek egymás iránt játék közben, ha a vezető is velük játszik és mindenre példát ad. Figyelnünk kell arra, hogy a játék sohase durvuljon el és a lányok önmagukhoz méltóan játsszanak. Azzal, hogy a játékszabályokat betartják, nagy lépéseket tesznek az önfegyelmezés terén. Azzal, hogy vigyázniuk kell, mikor kerül reájuk a sor, például egy versenyjátéknál, stafétafutás stb. játékoknál, az éber figyelemre szoktatjuk őket. Ezt a szobajátékoknál is gyakorolhatják. Ha pl. ki kell találniuk egy feladott szót vagy verssort, figyelniük kell arra, amit kérdeztek tőlük, hogy azonnal és ügyesen tudjanak válaszolni.

Igen fontos az is, hogy megszerettessük és felelevenítsük velük a régi énekes népi játékokat, melyek már csaknem feledésbe mentek. Ezek a játékok is népi kultúránk termékei, melyeknek megőrzése és továbbfejlesztése nemzeti életünkkel szemben komoly és kedves feladatunk. Arra azonban törekedni kell, hogy ezeket a népi játékokat ne tekintsék ők műsoros előadások anyagának, hanem szeressék meg annyira, hogy azt a maguk szórakozására és örömére szívesen játsszák, valahányszor erre alkalom adódik.

Becsüljük meg tehát a lányköri munkában a játékot, mint a nevelésnek és a nemzeti öntudat ébrentartásának egy kiváló eszközét.

Népi játékok.

Libás játék.

A lányok közül egy a gazdaasszony, egy a szolgáló, kettő a farkas, a többi liba. A szolgáló és a libák az egyik oldalra, a gazdaasszony a másik oldalra áll, köztük a két farkas. Következő párbeszéddel indul a játék:

- Szolgáló, jer haza!

- Mosdik.

- Nem megyek, mert félek.

- Miből?

- Mitől?

- Cintányértól.

- Farkastól.

- Mivel törülközik?

- Hol van?

- Tiszta törülközővel.

- mély árokban.

- Vess lángot!

- Mit csinál?

Ekkor a szolgáló a libákkal a gazdaasszonyhoz szalad, a farkasok pedig reájuk rohannak. Akiket elfognak, azok farkasok lesznek, és a következő felállásnál segítenek a fogásban. - Addig játszanak, míg csak két liba marad, azok lesznek az új játékban a farkasok, a gazdaasszony és a szolgáló pedig szerepet cserélnek.

Túrós játék.

A lányok körben leülnek a földre s mindegyik mögé egy másik áll. Egy közülük a vevő, aki a körön kívül megy s megkérdezi valamelyik lánytól:

- Komámasszony, hogy a túró?

- Hat futás!

- Odaadja ötért?

- Nem adom.

- Hadd nézzem, nem kukacos-e?

Ha a komámasszony nevet, az azt jelenti, hogy a túró kukacos és a vevő ezt mondja:

- Nem veszem meg, mert kukacos - és más túrójára alkuszik.

Ha nem nevet:

- Megveszem, mert nem kukacos.

Erre egymással szembefordulva annyiszor futják körül a kört, amennyi a túró ára volt, s aki hamarabb ér a túróhoz, azé lesz.

Tüzet viszek.

A lányok körbe fogóznak. Egyik a körön kívül marad, s egy keszkenőt fon össze. Ez a tűzvivő, aki a tűz körül jár mondogatva:

Tüzet viszek, ne lássátok,

Ha látjátok, ne mondjátok.

Ég a rokolyátok.

Közben a keszkenőt észrevétlenül egyik leány sarkához ejti s tovább megy. Ha az illető nem veszi észre, hogy a keszkenő a sarkánál van, a kört megkerülő tűzvivő, hozzá visszaérkezve a keszkenőt felveszi s a vigyázatlan játszót ütni kezdi, a tűz körül kergetve őt, míg vissza nem ért helyére, - Ha pedig idejekorán észreveszi a kendőt, felveszi s kergeti vele a tűzvivőt, míg az, az üres helyre be nem áll. A következő játékban pedig ő lesz a tűzvivő.

Játékok a szabadan.

1. Körben a labda.

A lányok két félkört alkotnak, mindegyik félkörrel szemben egy játékos áll, kezében labdával. Jelre a középen álló a labdát a félkör elsőjének dobja, az vissza a középsőnek, a középső a másodiknak, az vissza és így tovább, míg a labda a félkör valamennyi játékosához és tőle vissza a középsőhöz eljutott. Győztes az a félkör, melynek utolsója elsőnek juttatja vissza a középsőnek a labdát. - A játék változata: a labda fordított irányban újra végigszalad a félkörön és közben mindig vissza a középsőhöz, mikor a labda visszakerül az eredeti első játékoshoz, az kiszalad vele a félkör elé dobónak, az előbbi dobó pedig a félkör ellenkező oldalára utolsó játékosnak áll be. Az a félkör a győztes, amelynek első dobója előbb kerül ismét a félkör elejére dobónak.

2. Közönséges labdajáték.

A játékosok két körben állnak fel. Egy-egy kör játékosai egymástól 10 lépésnyire állnak, mely távolság a hely és a játékosok ügyessége szerint változhat. Minden második játékos egyes, a közbensők kettesek lesznek. Egyik labdát az egyik egyes, másikat a mellette, vagy a kör kerületén vele szemben átló kettes kapja. A vezető meghatározza, hogy a labdát jobb, vagy bal felé fogják dobni, hármat számol és megindul a dobás: jobbra balkézzel, balra jobb-kézzel. Az egyesek az egyeseknek, a kettesek a ketteseknek dobnak, akik elkapják és hasonlóképpen továbbítják. Ha a labda visszatér az indító játékoshoz, az hangosan számol: egy, második körforgás után: kettő és így tovább tízig, akkor vége a játéknak. Az a csoport nyer, amelyik először dobta körül tízszer a labdát. - Fontos, hogy mindkét kar egyformán gyakorlódjék, azért a második játszmában az ellenkező oldalra indítjuk a labdát. Amelyik csoport mindkét játszmában első volt, lesz a nyertes, a győzőknek járó tiszteletből a másik csoport egy lépést tesz előre és hatalmas "éljen"-t kiált. - Ennél a játéknál lényeg, hogy mindenki fáradhatatlan figyelemmel kövesse csoportjának labdáját, ha hozzákerül, fogja el gyorsan és adja tovább azonos számú társának. - Aki a labdát elejti, sietve vegye fel, ugorjék a helyére (csak onnan szabad a- labdát dobni!) és folytassa a játékot, amilyen gyorsan csak lehet.

3. Labdastaféta.

A játszók egymás mögé állva két sort alkotnak. Egy-egy játékos a sorok első játszóival szemben négy-öt lépés távolságban helyezkedik el. Adott jelre egyszerre kezdik a játékot. A szembenálló a sor elsőnek dobja a labdát, aki azt azonnal visszadobja a dobónak, és hírtelen leguggol. Most a második kapja a labdát, aki ugyanúgy viselkedik és egymásután valamennyien. Mikor a dobó az utolsónak eldobta a labdát, hirtelen sorelsősek áll, az egész sor feláll a guggolásból, az utolsó pedig megkapva a labdát, előreszalad dobónak. A cserélődést addig ismétlik, amíg az első dobó az eredeti helyére kerül. Az a csoport a győztes, amelyik ezt rövidebb idő alatt éri el. Természetes, mind a két sorban egyforma számú játékosnak kell állnia.

4. Nyúl a bokorban.

3-4 leány kézfogással kört alkot és középre bevész még egyet. Ezek a "bokrok" egymástól nem messze állnak fel. Szerepel még a vadász és a nyúl. A vadász kergeti a nyulat, ez beugrik egy "bokorba" és kiszorítja onnan a már benn lapulót. Most ennek dolga futni s a vadász őt kergeti. Ha megfogta, szerepet cserélnek. A játék végig érdekes marad, - ha a már megkergetett nyúl mindig helyet cserél a menedéket adó "bokor" egyik tagjával.

Szobajátékok.

Bumm.

A társaság szép sorjában elhelyezkedik és számolni kezd egytől fölfelé gyors ütemben. A számsorban a hetest és annak többszörösét nem szabad kimondani, helyette Bumm-mal felel az, aki sorra kerül. Ha eltéveszti, zálogot ad. (A sorban következő számot mindig az mondja, akire a játékvezető rámutat.)

Eltitkolt költemény.

Egyik játékos kimegy s azalatt a többiek egy ismert költeményt, vagy nótát választanak, melynek első soraiból mindegyik játékos sorban kap egy szót. Adott jelre a kitaláló bejön és tetszés szerinti kérdéseket ad fel az elosztott szavaknak megfelelő sorrendben. A kérdezettnek úgy kell felelnie, hogy feleletében benne legyen az a szó, amely a versből reá jutott. Akinek a feleletéből kitalálják a verset, annak kell a következő játékban kérdeznie. Pl.: Feladjuk "Zöldre van a rácsos kapu festve." A kitaláló tetszés szerint kérdez. Pl.: "Hogy érzed magad a Lánykörben?" - "Nagyon jól, ebben a jó melegben. Amilyen hideg van kint, bizonyosan kékre-zöldre fagynék." Második kérdés: "Hány óra van?" - "Azt gondolom, van már fél 5." Stb.

Ez az én orrom.

A játszók körbe állnak és kisorsolják, ki menjem középre. Az illető odaáll valamelyik játékos elé, rámutat pl. a saját könyökére és azt monda: "Ez az én orrom." Aztán roppant sebesen egytől tízig számol. A játékosnak a számolás ideje alatt tréfára tréfával kell felelnie s rá kell mutatnia pl. a saját orrára mondva "Ez az én könyököm." Ha a válasszal addig késik, míg a középjátékos tízig számol, neki kell középre mennie. Orr és könyök után sor kerülhet szemre, fülre, kisujjra stb.

Vattafúvás.

Nagy asztal körül ülnek a játékosok olyan szorosan, hogy váll-váll mellett legyen. Az asztal közepére egy darabka vattát tesznek. Megadott jelre mindenki fújni kezdi a vattát olyan erővel, hogy az lehetőleg a vele szemben ülő mellett leessék az asztalról. Viszont mindenki igyekszik, hogy jobb keze felől le ne essék a vatta, mert különben zálogot kell adnia. Kézzel a vattához nyúlni tilos.

Hol a szamár?

Fehér papírhól szamarat vágunk ki fül nélkül. Külön vágunk néhány fület és azokat gombostűvel látjuk el. A szamarat felerősítjük a falra, a vállalkozó játékosnak pedig kezébe adunk egy fület, három lépésre állítjuk a feltűzött szamártól, bekötjük a szemét, és háromszor megfordítjuk a saját tengelye körül. Most elindulhat feltűzni a szamár fülét. A legritkább esetben találja el a megfelelő helyet, viszont a tájékozódó képességet nagyban növeli a játék. Sorban minden vállalkozó kipróbálhatja szerencséjét.

Zálogkiváltás.

Sok vezetőnek nagy gondot okoz, mert ő is, a lányoly is unják már az örökös sántikálást, gyónást stb. Pedig nagyszerűen felhasználhatjuk ezt a játszva tanításra, ha a bűnösnek ilyenféle, kérdéseket adunk fel: Mondja el, mi volt a vasárnapi szentbeszéd? - Hogyan fog a mindennapi takarításhoz? - Hogyan csinálja a nagytakarítást? - Hogyan főz meg 8 tagú család számára egy húslevest, paradicsomlevest stb.? - Hogyan állítaná össze a napi étrendet? - Hogyan gondozza hároméves kishúgát? - Mit kell tennie, ha járvány van a faluban? - Hogyan köszönti fel édesanyját a születésnapján? - Mondjon egyik szomszédjának valami kedveset, ami igaz is. - Kívánjon neki szerencsét házasságához! - Nézzen szét a szobában, hunyja be a szemét és mondja meg mit látott? - Járja körül a szobát és mondja el, mi van javítani való ajtón, ablakon, falon, bútorokon, padlón. - Magyarázza meg legjobb barátnőjének, miért jár a Lánykörbe? Stb.

A tánc szerepe az ifjúsig nevelésében.

Történelme

A táncnak és mulatozásnak nagy szerepe van az ifjúság életében, különösen ma, mikor városban és falun egyaránt annyira divattá vált a táncolás. A tánc maga még nem erkölcstelen és 1élekromboló szórakozás, de sok tekintetben károsan hathat az ifjúság lelkületére. Még sem lehet őket eltiltani ezen kedvtelésüktől, mert a tánc-szeretet már ősi örökségünk. Ha egy kicsit visszatekintünk a tánc történetre, látjuk, hogy a primitív népektől kezdve mindig megtartotta az emberiség tánckedvét és csak céljában és kifejezéseiben változott meg a tánc koronként. A primitív ember nemcsak szórakozásból táncolt, hanem vallási szertartásainál is felhasználta azt, azután fejlődött csak ki a más jelentőségű táncok után a művészi és végül a társadalmi tánc. Tehát a tánc maga sohasem volt erkölcstelen és ma sem az, ha azzal olyan formában szórakozunk, amely nem lépi át a tisztesség határát.

Főleg ne ítéljük el magyar ifjúságunkat, ha szívesen táncot, mert a táncszeretet éppen olyan faji tulajdonságunk, mint az, hogy magyarul beszélünk. Láthatjuk ezt régi följegyzéseinkből. Réthely Prikkel Marian "A magyarság táncain" című könyvében említi: pl., hogy az Árpádok korában már foglalkoztak a tánckedv megfékezésével. Mint azt az 1279.-i budai zsinat 46. végzése mutatja, mely szigorúan meghagyja a plébánosoknak: "Ne tűrjék, hogy a nép a temető kertben, vagy magában a templomban táncra, kerekedjék." Ennek a tánckedvnek a megfékezésére igen sok törvényt hoztak, de kevés eredménnyel. Később is ostorozzák a "táncos" magyarokat, mind a nemességet, mind a jobbágyságot. De a tánckedv csak megmaradt s ebből látszik, hogy "a régi magyarok a maiaknál hasonlíthatatlanul táncosabb nép volt, sőt annyira táncosak voltak, hogy kevés párjuk akadt Európában".

A tánc fékezését többen megpróbálták, így pl. Vajda Sámuel tihanyi apát, ki így ostorozza a jobbágyságot: "A táncot oly buzgón kezdik az ifjú cselédek, hogy mindaddig bele nem unnak, míg csípőjüknek forgó csontja ki nem marjul és minden bokájuk helyéből ki nem ficamodik." Más azt jegyzi meg, hogy "Úgy látszik, a pórnép életében a tánc a legfontosabb". Szentpéteri István. "Táncpestis" című munkájában elítéli azokat a szülőket, akik gyermekükkel együttesen mennek táncolni, azonkívül megveti azokat az idősebb embereket, akik már fél bábbal a sírban vannak és mégis minden táncalkalmat megragadnak. Tehát ha csak egy ilyen rövid áttekintést kapunk is a magyar tánckedvről, nem csodálkozhatunk azon, ha fiatal lányaink is szeretnek táncolni, hiszen faji örökségként kapták a tánckedvet.

Az Egyház nem kárhoztatja magát a táncot, csupán a velejáró kicsapongásokat ítéli el. PI. Pázmány Péter. "Lánynevelés" című munkájában a táncot szelíd keretek között megengedhetőnek tartja. Tehát nem is a táncon van itt a hangsúly, hanem azon, hogy ne legyen az káros lányainkra nézve.

Modern tánc

Sajnos már alig-alig táncolják a régi magyar népi táncukat. Helyettük a modern táncokat járják, sőt sok helyen még az egyetlen csárdást sem tudják, de a tangót, a valcert és más modern táncokat annál jobban. Ezzel nem csak a magyar tánc, de a magyar népdal is háttérbe szorul, mert helyette a modern táncdalokat éneklik. Pedig igen szomorú és félszeg dolog a mezei munkára menő lányoktól és szekéren ülő legényektől a legmodernebbi érzelmes slágereket hallani. Különösen ezek a lehetetlen, érzelgős és erőltetett, beteges szövegű slágerek fertőzhetik meg a fiatallány lelkét. Azt nem lehet mondani, hogy a modern tánc minden esetben érzéki, de hogy sokkal inkább lehet azzá, mint a magyartánc és hogy sok esetben az is, azt leszögezhetjük. Már maga a tánchoz való felállás lehetőbbé teszi ezt és még sok más, ami a magyar táncban nincs meg.

Magyar tánc.

Minden néptánc visszatükrözi a nép lelkét, vérmérsékletét, megmutatja az illető nemzet faji tulajdonságait, lelkületét. A magyar táncban is sok magyar jellemvonás nyilvánul meg. Elsősorban a méltóságteljesség, erős öntudat, büszkeség, a férfiak táncában a délceg, férfias magabízás, gyors táncnál a duhaj jókedv, erőteljesen, de sohasem ízléstelen formában. A nők táncában a kicsapongó jókedv mellett is a nőies tartózkodás, szemérem. - És ha a régi magyarok táncát korlátlan táncszeretetük miatt kicsapongónak, duhajnak gondoljuk is, melyet sokszor ostoroztak, mégsem volt az erkölcstelen és illetlen, hiszen ezt a magyar nép erkölcsi, érzéke nem is engedte volna meg.

Igazolják ezt a régi magyar táncolás illemszabályai. A tánc idejének megszabására fennmaradt közmondás: "Reggeli víg tánc estéli bút hozhat". Továbbá, hogy a tánchajhászó öregasszonyokat szent Gellért hegyre valónak mondják. - Az öltözködésnek is voltak szabályai, nőknél "piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való". S ha azt mondják is, hogy "ki mint szokja, úgy ropja", vagyis szabadon táncol mindenki, ahogy neki tetszik, mégsem mehetett senki túlzásba, mert hozzáteszik: "becsületes mértékletességgel, szép módjával illik táncolni". A ritmusra vonatkozólag pedig az maradt fenn: "amint vonják, úgy kell táncolni".

A magyar egyéniségnek visszatükröződése lehetetlen a modern táncoknál, melyeknek egészen más a vérmérsékletük, ritmusuk és erkölcsük. - Mivel azonban a magyar nép igen jó ritmusérzékű, mindjárt felfogja és magáévá teszi az idegen táncot. Előfordult az is, hogy csárdás zenére foxtrottot láncoltak és mikor ezt valaki kifogásolta, azt válaszolták, hogy ez most divat, a neve úri csárdás, tánciskolában tanulták.

Jó erkölcs

Az erkölcsi nevelés szempontjából igen fontos kérdés, hogyan szórakozik, hogyan táncol a fiatalság, Mert egyetlen táncmulatság szelleme, ha az a mi követelményeinknek nem felel meg, lerombolhatja mindazokat az eredményeket, amelyeket a Lánykörben hosszas munkával értünk el.

Módszer

Lányainkat tehát ne igyekezzünk eltiltani a tánctól, hanem igyekezzünk megszerettetni velük a magyar táncot. Ha ezt elértük, már egy lépéssel közelebb jutottunk ahhoz, hogy a mulatozással ne rontsák meg a lelküket, mert a magyar tánccal sokkal nemesebben és egészségesebben fognak szórakozni. A magyar tánc megszereltetésénél igen tapintatosan kell eljárnunk. Nem erőszakolhatjuk az ifjúságra, mert ezzel csak elriasztanánk őket és a modern táncokat sem tilthatjuk e1, mert hiszen mulatságaikon sok helyen már csak ezeket táncolják. Falunként és esetenként más-más lehet a helyzet, melynek helyes megítélésére a vezető van hivatva.

Esősorban lágyköri rendezéseinken újítsuk fel a magyar táncot és ha a lányok igazán megszeretik, majd kiviszik ők a faluba is. Nem egy helyen kérték már a legények a Lánykör vezetőjét, tanítsa meg őket is a szép magyar táncokra. - Ebből a szempontból nagy szerepe van a népi ruha elterjedésének is, mert a lányok maguk is érzik, hogy népi ruhában modern táncot táncolni igen félszeg dolog.

Mit tanítsunk?

Ismét nagy kérdés, hogy melyek azok a magyar táncok, melyeket tanítanunk kell. Ahol még vannak eredeti táncok, vagy azok maradványai, természetesen legjobb azokat felújítani. Lehet az csak pár lépés, mely az eredetiből megmaradt, de ha ezeket felhasználjuk és táncoltatjuk, talán-a lányok maguk is próbálják majd az egészet újból feleleveníteni és képzelőtehetségükkel, táncos jókedvükkel ismét létrehoznak majd valami eredeti szépet.

Ha régi, eredeti néptáncot a falunkban már nem találunk, világért se gondoljunk magyar tánc címen díszpalotásra és körmagyarra, mert ezek magvarok ugyan, de műtáncok, melyeket nem a nép, hanem táncmesterek állítottak össze magyar lépésekből, a múlt század 30-as éveitől kezdve. - Régi, hiteles írások és komoly szakirodalom tanulmányozása alapján kiválogatott, egyszerű, könnyen betanítható csoportos néptáncokat minden évben közöl a Tarisznya, ha ezen kívül nagyobb szabású ünnepségre, esetleg Lánynapra szükség volna igazi magyar népi táncra, a központ hivatott és szakképzett munkatársai ebben is szívesen állnak rendelkezésre.

Értékeink.

A magyar néptánc, éppúgy, mint a népdal, a magyar nép költészete. Ezt a népművészeti kincset se hagyjuk elveszni, különösen minthogy ezzel az erkölcsi nevelés terén is hatni tudunk. Ezen kívül az ifjúságnak nemzeti öntudatra való nevelésében is segítségünkre van a népi táncok művelése. A nemzeti öntudatnak külsőségekben is meg kell nyilvánulnia, sőt annak kihangsúlyozására éppen a külső megnyilatkozás szükséges. Az erős faji öntudattal bíró nemzetiségek pl. a svábok, tótok, szerbek, nem is hagyták el soha népviseletüket, szokásaikat, táncaikat, pedig évszázadok óta magyarok között élnek. Mennyivel könnyebb volna ez nekünk, akik itthon vagyunk és egymástól sokat láthatunk, tanulhatunk ezen a téren,

Ha pedig erre ráeszméltünk, érte dolgozni kötelességünk.

Népi táncok.

Egyszerű karikázás.

A lányok körben felállnak. Ki-ki a szomszédjai mögött jobb és bal második szomszédjával összefogódzik. A nóta ritmusára egyszerre, egy irányban, jobbra, balra lépegetnek. (ingót táncolnak: jobb láb kilép jobbra, balt mellé húzzuk, bal láb kilép balra, jobbat mellé húzzuk.) Így a kör egyenletes ritmusban mozog: jobbra, balra. Ugyanígy táncolhatnak két léptű csárdással is.

Táncolhatják úgy is, hogy a jobbra-balra lépegetést és táncolást felváltják csak jobbra haladással (jobb láb oldalra kilép, bal mellé, jobb tovább jobbra lép stb.) és vissza, balra haladással.

Pl. Jobbra kezdve két lépető csárdást táncolnak a nóta elsőkét sorára. Utána 6 lógó lépéssel vissza, balra. Ilyen formájában a "Réten - réten"- kezdetű népdalra.

Másik formája szintén az előbbi dallamra: balra kezdvén kétléptű csárdás, ugyanez jobbra, utána bal lábbal kezdve 4 lépéssel haladnak körben, úgy, hogy a lépésnél a jobb láb a bal elé kerüljön. A 4 haladó lépés után ismét balra csárdás, jobbra csárdás, utána balra a 4 haladó lépés a nóta végéig. A nótát újra kezdve a csárdás lépéssel jobbra indulnak s a 4 haladó lépéssel s jobbra mennek.

Körtánc.

I. változat "Sej, liba, liba, liba..." dallamára.

A párok egymás derekát fogva menetirányban körben állnak fel, külső kezek csípőn.

2 tétovázó lépés (1-re jobb lábbal előre lépünk, 2-re a bal sarkat a jobbhoz húzzuk, 3-ra a jobbal előre lépünk, 4-re a bal Lábat előre lendítjük. Így folytatjuk bal lábbal előre lépve.)

1 bokázó

2 tétovázó

1 bokázóval szembe fordulnak (mindkét kéz derékfogása csárdáshoz felállnak.)

2 csárdáslépés (jobbra, balra)

1 páros forgó jobbra

2 csárdáslépés (balra, jobbra)

1 páros forgó balra.

A nótát az ismétléstől, a táncot a csárdáslépéstől ismételjük.

II. változat ugyanerre a nótára.

Az utolsó forgás után úgy állnak fel a táncosok, hogy szembekerülnek egymással, mint a csárdásnál, de egymás kezét elengedik.

2 andalgó lépés (jobbra, balra, tehát egymástól eltávolodva és vissza. Andalgó lépés: 1-re jobb lábbal oldalra lépünk, 2-re a balt jobb mellé, kissé mögé húzzuk, 3-ra jobbal ismét jobbra lépünk, 4-re balt jobb elé oldalt lendítjük.)

1 magánforgó jobbra

2 andalgó (balra, jobbra)

1 magánforgó balra

4 cifra jobbra kezdve (Cifra lépés: 1-re jobb lábbal kiugrunk jobbra - és balt mellé húzzuk,

2-re ismét jobbra kis lépés, balt mellé húzzuk.)

1magánforgó jobbra.

1 páros forgó jobbra

Ismételni a cifrától és beállni az első változathoz belső derékfogással menetirányban.

Komoly rendezések

Vallásos estek

Hogy lányainkkal megérttessük a liturgia szellemét és az Egyház szándékait s valóban átélhessék az egyházi év gyönyörű szakaszait, rendezünk velük annak megfelelő, vagy annak hangulatához illő vallásos ünnepségeket. Ilyenek pl. Adventi est, Nagyböjti emlékezés, Karácsonyi ünnepség stb. Ezeknél nem a produkció a legfontosabb, hanem a Lánykör nevelése szempontjából fő1eg az előkészület ideje, amely így magától értetőden nem lehet kapkodásban eltöltött 1-2 hét, hanem igazi, lelki átélésekkel megszépített hosszabb előkészületi idő, amelynek minden napja az ünnep hangulatában telik el s szinte már maga is ünnep. Így lehet az ünnepség a lányokra és az átélt, átérzett, átgondolt szavakon keresztül a közönségre is nevelő halású. Ez persze kizárja magán az ünnepségen is a színfalak mögötti kapkodást, izgalmakat, amik mind csak a lányoknak ünnepi hangulatát s így közvetve a közönségre gyakorolt áldott hatást veszélyeztetik. Inkább adjunk egyszerűt, de lelkeset és őszintét, mint üres szavakat ragyogó kiállításban. Nem ez a célunk.

A lányok ünnepi érzéseiből jut a családnak már az ünnepségre való készület ideje alatt is. Az adventi szent várakozásban szívesen meggyújtja a lány az adventi koszorút a család asztala a fölött. A karácsonyi készülődésben megtanulja, hogyan szerezhet minden hozzátartozójának örömöt szegényes körülmények között is, s hogyan gyújthatja meg valóban angyalmódra, szinte láthatatlanul a család kicsinyeinek a karácsonyfát. S a nagyböjtben megérezteti az otthoniakkal, mi az igazi nagyböjt. Nem a zsírtalan főzés szabadon meghatározott napokon, hanem az önmegtagadás, magunkba mélyedés egészen az Egyház elgondolása és parancsai szerint.

Azok a rendezések is, amelyek nem vallási jellegűek, de akár komoly, akár vidámabb programmal lépnek a közönség elé, kell, hogy mind nevelő értékűek legyenek. Ezekre az előkészületekre ugyanaz áll, mint amit a vallásos rendezéseknél mondottunk, ti. hogy ne kapkodva készüljenek, hanem valóban az előzetes munka tegyen minden szép és nemes gondolatot egészen a leányokévá s így biztosítva legyen ne csak a szereplőkre, de a közönségre gyakorolt jó hatás is. Akár a komolyabb érzések nemesednek, akár a tiszta kedély vidámodik, mind-mind egy szebb élet kialakulását szolgálja

Egyházmegyei Lánynap

Minden munkaév végén, minden egyházmegye területén megrendezik az odatartozó Lányegyesületek az egyházmegyei Lánynapot. Szeretettel folyik a készülődés már hetekkel előbb erre a találkozóra, mert itt bemutatja minden egyesület, sőt minden lány, mennyire alakította ki magában a falusi lányideált? Mennyire szereti társait, mennyire szerény, kedves, áldozatos, türelmes?

Az egyházmegyei Lánynapon a püspöki városba vonul be a sok falu egyenruhás lánycsapata. Az egyenruhás vagy a községnek népviselete, vagy annak a vidéknek rég elfeledett, régi, felújított népi ruhája. A nap közös szentmisehallgatással kezdődik, amelyen a lányok együtt imádkozzák a liturgikus miseimákat, énekelnek s közösen járulnak a szentáldozáshoz. Ez adja meg aztán a napnak boldog, szent hangulatát. Utána van a közös reggeli, amit a vendéglátó város juttat a lányoknak. Ezután következik a szép, színes, felvonulás végig a városon, arra a helyre, ahol a műsoros bemutatót tartják a lányok. - A bemutatón lehetőleg minden egyesület, sőt minden lány szerepeljen. De mivel a műsor nem tarthat tovább két óránál, minden kerület egy számot kap, s azt együttesen tanulja meg s mutatja be. A bemutatott játékok, táncok, dalok, versek azonban mind gyöngyszemei legyenek a magyar népi játék -tánc -dalgyűjteményeknek. Megfelelő anyagot a központ vagy az egyházmegyei titkárok készséggel adnak.

Kerületi Lánynapok

Egy-egy esperes-kerülethez tartozó Lánykörök, egy központi fekvésű község vendég szeretetét veszik igénybe, ha kerületi Lánynapra összejönnek. Az ilyen összejövetelnek célja, hogy egyrészt

növelje a lányokban az összetartozás érzetét és a nemes buzgóságot, másrészt a szülőknek és családtagoknak megszerezze az örömet, hogy láthatják kicsiben az egyházmegyei Lánynapot, amelyre ők anyagiak vagy idő híján nem tudnak elmenni. - Ha az egyházmegyei Lánynapon egy-egy kerület Lánykörei azonos műsorszámmal szerepelnek, a kerületi Lánynapon megtarthatják az ehhez szükséges összpróbát is. A kerületi Lánynap sikere nagyrészt a hely alkalmasságától, az előre kidolgozott változatos programtól és a különböző községek lányainak szeretetteljes találkozásától függ.

Nehézségek elsimítása

Nehézség ezeknél az utazásoknál a költségek előteremtése. De egy kis előrelátással megszerezhetjük azt is. Tavasszal majális, télen színdarab rendezésévet stb. Egy vasmegyei falu év végi záróünnepélye után a sok érdeklődő között csak a fagylaltárulással megszerezte útiköltségét. Ismerve a helyi viszonyokat, minden vezetőnek a szíve megsúgja, mit lehet tenni.

Érdemes megtenni mindent. A Lánynapok élménye egész esztendőben szép emlék azoknak a lányoknak, akiknek úgy is kevés igazi szép jut ki életükben a lányegyesületen kívül, Ápolja az összetartást, az egymás iránt érzett szeretetet s erősíti az öntudatot, hogy egy nagy munkának ők is tevékeny részesei lehetnek.

Színdarabok, műsoros előadások rendezése

A Lánykör életében gyakran előforduló és szükséges rendezéseket tárgyaltuk könyvünk különböző fejezeteiben és mindegyikhez hozzáfűztük megjegyzéseinket is. - Ebben a fejezetben a rendezések terén a tapasztalatok alapján kialakult véleményeket foglaljuk össze, melyek átgondolása átsegítheti a vezetőket azokon a nehézségeken, melyek leginkább elveszik kedvüket a nyilvános, vagy családias rendezésektől. Ezek a tanácsok általánosak, használhatóságukat a helyi körülmények nem befolyásolják, legfeljebb módosításukat teszik szükségessé.

Program

A jó rendezés első feltétele a jó darab. Sajnos a mi irodalmunkban nehéz ilyet találni, mert stílusuk túlságosan népieskedő, vagy nagyon is városias. Ha akad is stílus szempontjából megfelelő, hátra van még a nagy kérdés: van-e benne valami jó, amit érdemes megtanítani és lányaink, ifjúságunk lelkében meggyökereztetni, Erkölcsi érték nélkül pedig a színarab, vagy bármiféle rendezés csak hiuságuk legyezgetésére, fantáziájuk káros elemekkel való benépesítésére alkalmas. - A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága, röviden KALOT. Budapest IV, Cukor u. 3. műsorközpontot állított fel, melyben elsősorban legények számára alkalmas színdarabokat gyűjtött össze, de újabban Lányköreink is haszonnal fordultak hozzá tanácsért. Ugyanígy erkölcsi szempontból mindig kifogástalanok a Szalézi művek Rákospalota kiadásában megjelenő művek is. - A mi központunk nem terjeszkedett ki erre a külön munkaágra.

A szereplés értéke

A falusi ember igen sokra becsüli, ha valaki tud értelmesen beszélni, rendesen felelni, nyugodtan és öntudatosan mozogni, ha tud énekelni, mesélni, verset mondani, tehát tudja mindazt, amivel egyénileg érvényesülhet. Sok falusi lány azért megy a városba, hogy ilyen irányban kitanuljon. Sajnos, ez gyakran túlzott mértékben is sikerül nekik. Az ifjúság pedig jobban hallgat a városból vagy katonaságtól hazajöttekre, mint az értékes, derék, de otthon maradt elemre. - A rendezéssel, szerepeltetéssel elérjük, hogy fiatalságunk beszédje, modora, mozgása, fellépése kedvezően átalakul, csak vigyázzunk a mértékre. Mert nagyon ráfizetünk, ha lányaink a szereplésbe túlságosan beleélik magukat és a mindennapi életben is grófkisasszonyt, vagy egyéb előkelő égi, nem nekik való szerepet fognak játszani.

Azzal, hogy a lány a szereplés kapcsán másokra igyekszik hatni, akár egyéniségével, akár a megtanult szerep átélésével, lelke érzékenységét, hajlékonyságát fokozzuk. Egy igazán átélt szereppel kilép a szereplő önmagából, megérti, hogy rajta kívül másféle ember is van, hogy annak gondolkozása is lehet helyes a maga szempontjából: megérzi a kísértés, a bűnre vivő út síkosságát, melyen nagyon könnyű végleg elbukni, átérzi mások fájdalmát, szánalom és szeretet ébred szívében, megundorodik a rossztól stb. De ennek az életnek is két oldala van. Ha a vezető nem elég éber és nem használ ki minden alkalmat a maga céljára, ezen a téren is történhetnek olyan sajnálatos elhajtások, melyeket hosszú évek sem tudnak többé jóvátenni.

Ezt a két szempontot szem előtt tartva válogassuk meg tehát az előadásra kerülő darabot, a megfelelő időt, helyet, szereplőket. Legyen különösen arra gondunk, hogy rendezéseinkben az egyházi évvel pár huzamosan haladjunk. Pl. nagy hiba volna nagyböjt alatt a húsvét hétfőjén előadandó bohózatra és táncbemutatóra készülni, mert a próbákkal lerontjuk a keresztúti ájtatosságnak és általában a böjtnek hangulatát. Ugyanígy őriznünk kell az Ádvent áldott csöndjét is. Ádvent a Krisztus-várás, farsang a vigadozás, nagyböjt a megtérések ideje. Segítsünk Egyházunknak évenkénti lélekmegújító munkájában rendezéseinkkel is.

A rendezés a Lánykör anyagi megerősödését is szolgálja. A műsort tehát úgy válogassuk össze, hogy az vonzza a közönséget, és amennyire csak lehet, tegyük kellemessé vendégeink számára az előadást. Pl. nyáron ne rendezzünk zárt helyiségben színdarabot, hanem inkább kirándulást, majálist stb. Célszerű változatos és rövid programot összeállítani, melyben mindenki megtalálja azt, ami neki tetszik. Természetesen nem pályázunk az ízléstelen és közönséges emberek tetszésére, még akkor sem, ha ezzel jelentős anyagi előnyökről mondanánk le. A belépti díjak szedését, vagy önkéntes adományok gyűjtését a helyi viszonyoknak megfelelően határozzuk el, mindkét módszer jó. A Lánykör újat és érdekeset is vihet be rendezései áltat, ha azzal a népi tradíciókat és a jóízlést nem sérti. Így pl. az előadások pontos kezdését, a szünetek megrövidítésére népénekek éneklését stb. Érdekes és új gondolat egy-egy karácsonyi színdarab hatását mélyebbé tenni azáltal, hogy a benne előforduló karácsonyi énekeket a közönség együtt énekelje a szereplőkkel. Stb.

Előkészület

Az előkészületek idejét, a próbákat nagyon becsüljük meg mert ilyenkor sokat nevelhetünk és taníthatunk olyant is, amire máskor nem kerül sor. A próbák alatt fegyelmezett viselkedést, teljes engedelmességet követelünk meg. A lányok tudják, hogy a rendezés nem az ő személyükért történik, hanem közös szent célunkért és ettől függ a Lánykör becsülete a falu előtt. Egyéni hiúságukat háttérbe kell szorítaniuk, mert ha egy is kevély lesz közöttük, a jó Isten nem fogja munkájukat megáldani. A vezető tudja, hogy kinek milyen szerep való és kinek-kinek azt adja, amelyikben ő a legnagyobb sikert érheti el. Aki ezt nem hiszi el, szerepét esetleg visszaadja, vagy egyébként nyilvánítja elégedetlenségét, annak a szereptők között nincs helye. A siker mindnyájuktól egyformán függ, akár szerepelnek, akár nem, mert aki rendez, vagy vendégeket fogad, vagy öltöztet, vagy takarít, vagy imádsággal kíséri a többiek munkáját, éppen olyan lényegesen hozzájárult az eredményhez, mint az, aki betanulta a szerepét és elmondta azt a nyilvánosság előtt.

A Lánykör legelső szereplésénél a szülők jóindulatának megnyerése célszerű egy élőképet beállítani a műsorba, melynek keretében valamennyi lány, aki egyéb szerepekből kimaradt, látható a színpadon. Egyébként a szereplőket a szerepekhez válogatjuk a lányok egyéniségének megfelelően és nem tekintünk olyan előnyökre, amelyekért a lányok egyénileg nem hoztak áldozatot. Olyat lányt, aki nem viselkedik kifogástalanul és a Lánykör eszméjét nem képviseli lelkesen, még akkor sem szerepeltetünk, ha ügyes műkedvelő, vagy jó énekes, vagy gazdag és tekintélyes család gyermeke.

Lányt fiúszerepben, vagy éppenséggel fiúruhában sohasem léptetünk fel, mert ez nagyon ízléstelen dolog és dísztelen látvány. Ha fiúk is szerepelnek, ami az ügyes vezető kezében jó nevelő eszköz, figyelmeztessük előre a lányokat arra, hogy a próbák alatt fog elválni, ki az igazán komoly és jó viselkedésű lányköri tag, és a fiúk is a próbák alatt fognak véleményt alkotni róluk. A vezetőnek kezdettől úgy kell feltépnie, hogy a fiúk is engedelmeskedjenek és fegyelmezetten viselkedjenek. A próba a komoly tanulás ideje; szünetekben a fiúk elmehetnek dohányozni, levegőzni stb. A lányokkal pedig esetről-esetre megbeszéljük, ha viselkedésükben valami hibát találunk és figyelmeztetjük őket, hogy milyem látszatot keltett egy-egy szavuk, vagy cselekedetük. Ha a próbákat csak késő este tudjuk rendezni, minden utcából vagy környékről meghívunk egy-egy megbízható asszonyt is, aki hazakísérje a lányokat. Ugyanis nem jó a falu közvéleményét a késő esti fiúkkal való hazatéréssel kihívni a Lánykör ellen.

A lányok részéről kötelesség munkájukkal, szereplésükkel a Lánykör érdekeit szolgálni, a fiúk pedig tartsák szerencséjüknek, ha a katolikus Lánykör rendezésein szerepelhetnek. Ha mindjárt legelső nyilvános rendezésünknél ilyen közhangulatot sikerül kia-lakítanunk, nem lesznek kellemetlenségeink a szereplőkkel. - Az mindenesetre nagyon kedves volna a vezetőtől, vagy a plébános úrtól, ha a jól sikerült rendezés után egy-egy szentképpel, vagy más aprósággal lepné meg a készséges és jóviseletü legény szereplőket.

Kivitel

Rendezéseknél elsősorban az izgatottságot kell kiküszöbölni a vezetőnek mind saját magából, mind a szereplőkből. A nyugalmat először lelkünkben alapozzuk meg, átgondolva, hogy ezt is, mint mindent a Lánykör életében, a jó Isten dicsőségére és népünk javára tesszük. - Ha a vezető úgy ismerte meg önmagát, hogy a rendezéseknél nyugtalan és kapkodó, kérje meg egyik nyugodt természetű ismerősét, hogy segítsen neki adott esetben a rendet fenntartani. A nyugtalanság ugyanis a vezetőkről feltétlenül átragad a szereplőkre, fejvesztett társaság pedig a legjobban előkészített rendezést is botrányba tudja fullasztani.

Ossza meg a vezető a munkát és a felelősséget arra alkalmas ismerőseivel, még inkább a lányköri tagokkal. Tehát bízzon mag valakit pl. a kellékek megszerzésével, természetesen odaadva neki a megszerzendők pontos jegyzékét. Nagyobb színdarabok előadásánál legyen súgó, külön ügyelő, aki a szereplőket a megfelel időben beküldi a színpadra, és a színfalak mögött rendet tart. Lámpák és reflektorok kezelésével bízzon meg egy ügyesebb gépészt, szerelőt, vagy nagyobb diákot, hogy ilyen részletekkel ne legyen gondja és izgatottságában esetleg szerencsétlenséget ne okozzon. Díszletváltozáshoz hozzáértő ács- vagy asztalosmestert kérjen. Egy-egy csomag cigaretta vagy jó szó elég fizetség, a haszon pedig felmérhetetlen. A szereplők öltöztetéséhez is kérjen néhány ügyes lányt vagy asszonyt, így elkerülheti, hogy a szereplők már 3-4 órával az előadás előtt ott tolongjanak körülötte egymást izgatva és lesodorva egymásról a sokszor csak a szereplés idejére hozzájuk erősített ruhát vagy díszt. A függönyhúzók is értsenek a függönyhöz, ha éppen összeakadna valahol, azonnal tudjanak segíteni. Gyermekek csupa jóakaratból felvonás közben is ráeresztik a főszereplő nyakára a függönyt.

Feltétlenül legyen több lány vagy rendező, akik a vendégeket fogadják és őket a megillető helyre vezetik. Ennek elmulasztásából is sok sértődés támadhat, pedig a vezető mindenre nem érhet rá ilyenkor, - Mindezekből úgy látszik, mintha a színdarab rendezésnél a vezetőnek semmi dolga sem maradna. Dehogy nem marad! A vezető simít, csendesít, vigasztal a nem sikerült frizuráért vagy ruháért, az utolsó percben kiderülő hiányokat leleményességgel pótolja, megadja a szükséges utasításokat, és ami a legfontosobb, figyeli és tapasztalatokat gyűjt a következő rendezéshez színfalak mögött, színpadon és nézőtéren egyaránt.

A pénztáros helyes megválasztása is hozzájárul a vezető nyugalmának biztosításához. Feltétlenül két közbecsülésben áltó és tekintélyes embert kérünk fel pénztárosnak, akiknek személye és viselkedése is tiszteletet parancsol. Két fiatal lánnyal könnyen elbánnak; a fiatal legények egymás kedvéért gyakran tesznek olyan kivételt, amely az anyagi eredményt károsan befolyásolja. Ezért szükséges megbízható és komoly emberek felkérése. Mihelyt a pénztárra nincs szükség, a vezető lehetőleg azonnal számoljon le a pénztárosokkal egyrészt, hogy ők is felszabaduljanak terhes megbízatásuk alól, másrészt, hogy a pénztár se legyen további veszélynek kitéve.

A szereplőknek a közpénzből való vacsoráztatása olyan csúnya rossz szokás, amely ellen a katolikus Lánykörnek feltétlenül és erélyesen küzdenie kell, még akkor is, ha emiatt esetleg egy-egy ügyes szereplő elmarad. Sokszor elég egy ügyesen elhelyezett megjegyzés, hogy vajon a szereplőknek otthon nincs miből vacsorázni s úgy gondolják, hogy a közönség az ő számukra adakozott a pénztárnál?

Ha a Lánykör nem a saját helyiségében tartotta előadását, rakjon rendet távozása előtt. Minden Lánykörnek akad egy-két áldozatos háziasszonyi tisztséggel kitüntetett tagja, aki hajlandó lesz erre a külön munkára. A mások érdekeinek ilyen tiszteletben? tartása nagyban emeli a Lánykör tekintélyét és megbecsülését önmaga és a falu előtt.

A legközelebbi összejövetelt használjuk fel arra, hogy megbeszéljük a lányokkal a rendezés tanulságait. Ilyenkor említjük meg egyesek szép és áldozatos viselkedését, mások estleges hibáit s a rendezésnél szerzett, a lányokra is tartozó tapasztálatokat. Ha rendezésünkkel a falunak újszerű és szokatlan dolgot mutattunk be, lényeges, hogy annak sikeréről is alakítsuk ki lányainkban a megfelelő véleményt, hiszen ez visszakerülve a családokba, jó irányba befolyásolja a közhangulatot.

Ezen szempotok figyelembevételével elérjük, hogy rendezésünk nem csak anyagi hasznot fog jelenteni, hanem lelki és szellemi gyarapodást is, mind a lányok, mind az egész falu számára. Ez a biztos tudat kárpótolja a vezetőt a sok fáradságért, éjszakázásért, nyugtalanságért, melyet egy-egy rendezés a legnagyobb körültekintés mellett is jelenteni fog számára.

Tanfolyamok.

Értelme

A lányköri foglalkoztatás csak egy vasárnapi és legfeljebb egy-két hétköznapi délutánra terjed ki. Ez idő alatt ugyan sokat nevelhetünk, sok mindenre felhívhatjuk a figyelmet, de alapos tudást nem adhatunk az idő rövidsége miatt.

Hogy tehát lányainknak egy-egy irányban gyakorlati tudást adhassunk, egyszer egy évben tanfolyamot rendezhetünk számukra. Ez lehet főző, varró, hímző, szövő, háncsfeldolgozó, általános háztartási, csecsemőápolási tanfolyam, amilyent a helyi körülmények kívánnak és lehetővé tesznek.

Vezetője

A tanfolyamot rendezhetjük saját hatáskörben, ez esetben a tanfolyam vezetője a lányköri vezető, vagy a helybeliek közül általa felkért egyén; de rendezhetjük a Népművelési Bizottság keretében vagy a Földművelésügyi minisztérium segítségével. Ezek a tanfolyamok hivatalos úton, idejekorán kérvényezendők.

Népművelés

Mozgalmunk, mivel a falu lányainak nevelésével foglalkozik, munkájának természete szerint mindig barátságos kapcsolatot tartott és tart fenn a Vármegyei Népművelési Bizottságokkal. A központ minden munkaév elején évnyitó körlevelében közli a Tarisznya következő évi anyagát, hogy ahol lehetséges vezetőink be? tudják azt illeszteni a népművelési munkába. Vezetőink ilyen irányú munkáját a Népművelés díjazni is szokta, ahol a benyújtott munkatervet elfogadja, s ezt a pénzt legtöbben az egyesület kiadásainak fedezésére fordítják.

Ugyancsak a Népművelési Bizottságok nyújtanak segítő kezet arra, hogy a hosszabb lélegzetű és egy-egy szaktárgyat felölelő tanfolyamot megtarthassák egyesületeink. Lányaink érdekében ezt a lehetőséget igyekezzünk minél gyakrabban kihasználni, s azért igyekezzünk szoros kapcsolatot fenntartani az egyes Népművelési Bizottságokkal.

Célja

A tanfolyamoknak egyetlen célja, hogy gyakorlati hasznot biztosítsanak a résztvevőknek. Tehát nem felel meg a célnak egy varrótanfolyam, ha a résztvevőknek nincs varrógépjük, vagy arravaló pénzük. Hiába való egy főzőtanfolyam, mely kaszinótojás és ehhez hasonló ételek elkészítésére tanítja meg a falusi lányokat. Nincs értelme a korai zöldségfélék termesztését tanítani ott, ahol nincsen értékesítésre kilátás. A Lánykör vezetőjének tehát olyan tanfolyamot kell rendeznie, melynek gyakorlati haszna van, mert az ott tanultakat vagy egyéni életükben tudják gyümölcsöztetni, vagy kereseti lehetőséghez jutnak általa.

Előkészítés és rendezés

A tanfolyamoknak elsősorban közhangulatot kell teremteni, különösen a szülőknél, akiknek megmagyarázzuk annak értelmét. Azután a lányokban ébresztünk kedvet a kereseti lehetőség és a tanulás iránt. Nagy költségeket nem fognak vállalni, mert mint minden új dologgal, ezzel szemben is bizalmatlanok tesznek. Tehát mindent elkövetünk, hogy a tanfolyamhoz anyagi segítséget kapjunk akár a helyi intelligencia, akár a megye, vagy az állam részéről.

Tanfolyam alatt a lányokat tovább kell lelkesíteni, kihangsúlyozva a tanultak hasznát, másképpen elveszítik kedvüket.

A Lánykör rendezésében folyó tanfolyam programját állandóan ellenőrizni kell, nehogy esetleg a falusi életkörülményeket nem ismerő tanfolyamvezető csupa jóakaratból eltérjen az eredeti céltól és olyanokat tanítson, aminek a lányok, nem fogják hasznát venni.

Tanultak értékesítése

Ha a tanfolyamon tanultak értékesítésére sor kerül ne bízza azt a vezető az egyes leányokra, mert nekik nem lévén tapasztalatuk és tudásuk, könnyen ráfizetnek. Pedig a célunk az volt, hogy anyagilag megerősödjenek. Tehát szervezze meg az anyagbeszerzést és értékesítést, hogy a haszon biztosítva legyen. Az ügyesen megszervezett értékesítés nemcsak a termelőnek biztosítja a tisztességes hasznot, de az ezzel felmerülő adminisztrációs munka egy külön embernek is adhat kenyeret.

Általában tanfolyamot csak az a vezető rendezzen, aki nem sajnálja a fáradtságot a tanfolyamon megtanultak továbbfejlesztésétől. Ha a kiállítás és záróünnepély után, senki sem törődik többé a tanultakkal, érthető, ha a lányok kedvüket veszítik és a sok fáradtsággal megrendezett tanfolyam gyakorlati haszon nélkül marad.

IV. A SZÓRAKOZÁS

Testvéregyesületek látogatása

Gyakran panaszkodnak a szülők, hogy egyetlenke gyermekük nem akar enni, hiába kedveskednek, kínálgatják, mondanak neki meséket. Ilyenkor a józan tanács így hangzik: Gondoskodjanak másik gyermek társaságáról a kis éhségsztrájkoló számára, legalább az étkezés idejére. És az eredmény legtöbb esetben meglepő, a két kis gyermek együtt nagy étvággyal eszik, mert egyik a másiktól kedvet kap.

Nagyjában ilyen eredményt érünk el akkor is, ha a szomszédos Lányköröknek megadjuk a lehetőséget egymás látogatására. Ha egy faluban Lánykör alakul, a lányok ugyan kedvvel járnak, de akadnak a faluban olyanok is, lányok és legények, akik kigúnyolják, nevetségessé teszik, vagy más módon kisebbítik a Lánykört és azokat, akik oda járnak, akik a vezető szavára hallgatnak stb. Falusi ember életében a közvélemény, a "Mit mondott a világ" sokkal nagyobb szerepet játszik, mint másoknál. Nem is vehetjük rossz néven, ha lányainkat egy-egy kedvezőtlen, vagy gúnyos vélemény egészen más irányba tereli, mint amilyenbe mi szeretnénk terelni őket.

Ha megfélemlített lányainkat átvisszük a szomszéd falu Lánykörét meglátogatni, egyszerre elsimulnak bennük ezek a kellemetlen érzések, hiszen a másik falu leányai is éppen úgy járnak a Lánykörbe és engedelmeskednek a vezetőjüknek, mint ők. S a lányok nem a falu hitványai, hanem éppen az ügyesebbek, kedvesebbek, milyen barátságosan, testvériesen fogadták őket, milyen kedves vendéglátók voltak, milyen szépen tudnak énekelni, verseket mondani, stb. - Látják, hogy nincsenek egyedül, még a gyengék és kételkedők is kedvet kapnak a többiekkel együtt a közös célért küzdeni. Elragadta őket az új és szokatlan barátkozási lehetőség varázsa. Gyakran megtörtént, hogy egyetlen ilyen látogatás a lanyha és tétovázó egyesületi életet pezsgő, vidám és erőteljes, munkává alakította át.

De nevelési szempontjaink érdekében is kihasználhatjuk az ilyen látogatást, ha megfelelő előkészülettel megyünk, vagy fogaduk a hozzánk jövőket és nem bízzuk a véletlenre a találkozások sikerét.

Néhány gyakorlati tanácsot közlünk tapasztalataink alapján, különösen azok számára, akik még nem rendeztek ilyen látogatást, vagy akik nem rendezték azt sikerrel. Hátha segíteni tudunk ezzel is.

Előkészület

Elsősorban a vezetőknek kell megkeresnünk az alkalmas lehetőségeket. Megfelelő közlekedés, helyiség, terep, helyi viszonyok mind számításba jönnek ilyenkor. Alkalmas időpontot keresünk, lehetőleg nem búcsúval, vagy más nagy csődülettel összekötve a mi programunkat, mert ilyen estekben nehéz a magunk elgondolása szerint vezetni a nap eseményeit.

Előkészítjük a látogatást leányainknál is. Figyelmeztetjük őket az általános illemszabályokra, melyek a vendéglátót, illetve a vendéget kötelezik. Felébresztjük becsvágyukat, nehogy szégyent hozzanak a falura, Lánykörükre. Megmagyarázzuk, hogy sokféle természetű a lány, valószínűleg nem éppen olyanok lesznek testvéreink, amilyennek magunkat képzeljük, vagy szeretnénk. Szeretettel és türelemmel legyünk egymás iránt és tiszteljük a többiek elgondolásait, akaratát, ha az a mienkkel nem is egyezik. Megmagyarázzuk, hogy a társas együttlét áldozatokat kíván az egyéntől, mert a közösség kívánsága és kedvtelése fontos ilyenkor. Tehát fáradtságot, kedvetlenséget, egyéb zavaró és kényelmetlen érzésünket lenyeljük és nem zavarjuk vele a többiek mulatságát. Kedvesek és barátságosak leszünk mindenkivel, de különösen a legkisebbekkel és legigénytelenebbekkel, nehogy a mellőzöttség fájjon nekik. Szerények és hálásak leszünk a kapott kedvességért, figyelemért és igyekszünk mindenkiben kellemes benyomásokat ébreszteni.

Előkészületképpen megtanulunk egy-két éneket, verset, esetleg rövid és kedves páros jelenetet, amit, ha alkalom kínálkozik, a többiek szórakoztatására előadhatunk. Nagy és komoly készülődéseknek természetesen ilyen alkalmakkor nincs helye, mert az elvonná a leányokat az eredeti, barátkozási céltól és nyugtalannap izgatottá tenné őket.

Rendezés

Az érkezők énekkel, mondjuk a Jeligével üdvözöljék a vendéglátókat, kik viszont menjenek vendégeik elébe, pár szál virággal kedveskedjenek nekik, hogy az első benyomás már kedves legyen. Fogadják őket egyszerűen, szeretettel, mint testvéreiket, hogy az első találkozás megadja a beszélgetéshez a bizalmas és barátságos alaphangulatot.

A nap programját a vendéglátók állítják össze előre. Esetleg közös ének a szentmisén, vagy közös áldozás, délelőtt kis ünnepség, vagy a falu látványosságainak megtekintése. Ha ilyen nincs, látogatás a plébános úrnál, vagy a vezetőnél, stb.

Elemózsiát a vendégek hoznak magukkal, a kedély fokozására és anyagi szempontból is. De a vendéglátók feltétlenül kedveskedjenek meleg kávéval, levessel, vagy édességgel, mert mit tagadjuk: ahol az ember eszik, ott érzi magát otthon. Alkalmas dolog - ha megoldható - az ebédet együtt elfogyasztani, mert ilyenkor szabadulnak fel egészen az esetleg még félénk vagy tartózkodó lányok is. - A délután programorját játékkal, szórakozással, esetleg kis műsor bemutatásával töltik, melynek keretében mindkét egyesület egyenlő mértékben érvényesül. Nagyon vigyázzanak a vendéglátók, hogy vendégeik érvényesülési lehetőségét meg ne nyirbálják, sőt ha azt látják, hogy a verseny az ő javukra dőlne el, ne használják ki a helyzetet és inkább titkolják el olyan ügyességüket, mellyel esetleg a többieket elkedvetlenítenék. Ha a látogatás csak félnapos és szentmisehallgatásra nincs mód, gondoskodjunk valami egészen rövid, de komoly és tartalmas programpontról is, pl. egy rövid kis előadás a szeretetről, vagy egy Mária szobor, feszütet előtt elmondott litánia stb.-ről, nehogy a túlságos jókedv féktelenségbe csapjon át. Hadd érezzék, tudják a lányok, hogy a Lánykör komoly és szép célját még szórakozás közben sem szabad elfelejteni.

Ha a lányoknak egyenruhájuk van, feltétlenül abban menjenek látogatóba és abban fogadják vendégeiket, mert ha valamikor, ilyen alkalmakkor kell kifejezniük az összetartozást, a testvériséget külsőleg is. A vezető pedig ne igyekezzék kedvességben, jóságban, kedélyességben, ötletességben és csinosságban felülmúlni vezető testvérét, mert a lányok éber szemmel lesik, hogy milyen címen nézhetnék le a szomszéd Lánykört s ha más lehetőség nincs, a vezetője miatt fogják lenézni a maguk gyermekes elgondolásai szerint. Ez bennük nem rosszakarat, hanem ösztönös vágy a kiválóságra, az érvényesülésre s ebben az irányban sokkal hamarabb megvan a véleményük, mint sem azt messziről nézve gondolnánk.

A nap befejezése, mint utolsó élmény szintén nagyon sokat jelent és döntő fontosságú. A vendéglátók kísérjék el a vendégeket az állomásra, vagy más indulási ponthoz, énekeljék el még egyszer a Jeligét, búcsúzzanak a viszontlátásra és az induló vonat, vagy kocsik felé lengessék kendőiket. Hányszor mentette meg a kétes kimenetelű látogatás sikerét az utolsó kendőlengetés, mely kiegyenlítette a napközben felmerült ellentéteket is!

Tanulságok

Mint minden rendezést, a testvéregyesületek látogatását is kövesse egy józan és komoly megbeszélés, amelynek azonban nem szabad véletlenül sem pletykázásban, megszólásban kimerülnie. Ezen a megbeszélésen mondják el a lányok is tapasztalataikat, a vezető is figyelmeztesse őket minden dicséretes vagy megrovandó eseményre, amely esetleg az ő figyelmüket nem kötötte le. - A befejezés természetesen jó feltételekben és tervezgetésekben bővelkedik, arra az esetre, ha visszakapjuk vagy visszaadjuk a látogatást.

Kirándulás

Rendezésének módja

Sokan azt hiszik, hogy kirándulást rendezni nagyon könnyű. Csak annyi, hogy összecsomagolunk egy rántott csirkét, égy kis édes tésztát és egy szép reggelen elindulunk. Aztán lesz, ami lesz. - Pedig egy jó kirándulást megrendezni művészi teljesítmény a vezető részéről, mert sok körültekintést, gondosságot, figyelmet és kedélyt feltételez.

Előkészítés

Kezdjük mindjárt azon, hogy kiket hívunk meg Nagyon fontos, mert a szabad természetnek valami ellenállhatatlan varázsa van a lelkileg műveletlen emberekre: minden igaz ok nélkül szabadosan kezdenek viselkedni, és ebben alig ismernek határt. Nagyon lényeges tehát, hogy a vezető megválogassa azokat, akiket magával visz a kirándulásra. Még az egyébként komoly családapákban sem bízunk meg teljesen, mert gyakran megesik, hogy jóakaratból egy kis alkoholt visznek, vagy hozatnak a tett helyére és ezzel rontják el az egyébként szépnek ígérkező napot. Tehát vigyázat!

Nem kevésbé fontos lányaink előkészítése. Kezdjük ezt a kirándulás igazi céljának megmagyarázásával. Felüdülés, felfrissülés, kedélyes együttlét, a természet szépségeinek élvezése stb. Nem feltűnési lehetőség, tehát nem kell másként viselkedni, mint bent a faluban. - Nem divatrevü, tehát kényelmes cipőt, kiránduló ruhát (egyszerű, mosó, bő) veszünk fel és feltétlenül viszünk kendőt, vagy kis kabátot is magunkkal estére. Nem eszem-iszom, dúskálási lehetőség, vagy teherhordás. Tehát csak annyi ételt viszünk magunkkal, amennyit éppen megeszünk egy nap alatt és lehetőleg könnyen ehető és könnyen csomagolható, dolgokat. (Melyek azok?) Valakit a lányok közül megbízunk azzal, hogy cérnát és tűt hozzon magával, ha esetleg valakinek elszakad a ruhája, meg lehessen javítani. A másik lány kis dobozban mentőszekrénykét hozzon magával. Majdnem bizonyos, hogy nem lesz reá szükség, mégis jó, ha a lányok gondossághoz szoknak. - Kijelöljük, hogy ki hozzon magával labdát, egyéb játékszereket, melyekre odakint szükségünk lesz. - Ezen kívül megacélozzuk lányaink türelmét, akaraterejét az esetleges fáradtsággal, esővel napsütéssel szemben és másnap reggel pontosan elindulunk.

Hely

De hová? - Ha van szép kirándulóhely a közelben, ahol a természetben gyönyörködni lehet, feltétlen oda, mert finomítja a lelket a szépnek látása. De ha nincs - az sem baj, Olyan helyet kell választani, ahol le lehet kényelmesen ülni, árnyék is akad, játszáshoz szabad térség és ivóvíz. Lényeges, hogy a vezető pontosan tudja, hogy hova mennek és ismerje egészen jól az utat. Ha nem ismeri, legyen megbízható vezető, aki nem téved el, és tanácstalanságával nem kedvetleníti a többieket.

Program

Ha csak a mi lányainkkal megyünk, könnyebb a helyzetünk. Igaz, hogy a program változatosságáról és folytonosságáról nekünk kell gondoskodni, de ha ezt előre elgondoltuk, nem érhetlek meglepetések. Ez persze nem jelent görcsös ragaszkodást a saját akaratunkhoz. Hiszen a kirándulás a lányokért van, ha ők ajánlanak játékot, játsszuk azt is szívesen velük, csak a rendre vigyázzunk, s ha ők megakadnak, legyünk készenlétben a mi terveinkkel.

Ha férfi ifjúság is van velünk, vagy esetleg délutánra kijöttek a meghívottak, nagyon vigyázzunk, hogy a lányaink állandóan szem előtt legyenek. Veszélyes dolog ilyenkor egy-egy legénnyel elandalogni a többiektől távol. A kísértés nagy és a fiatalság ereje meglehetősen kicsi. Szemmel kell tartani őket és szíves szóval, feltűnés nélkül bevonni ismételtén a közös szórakozásba azokat, akik távolodni igyekeznek. Ha szükséges, a komoly rendreutasításnak is helye van, de a nyilvános megszégyenítés nagyon fáj, ezzel a fegyverrel csak végszükségben éljünk.

A napi programból ne hiányozzék most sem a rövid, komoly rész, mely jó lesz arra is, hogy a kedves és vidám hangulatot védje a túlzásoktól. Nem baj, ha a legények is ott vannak, olyat találunk ki, hogy nekik is szóljon, vagy ők is részt vehessenek benne pl. közös ájtatosság stb. Nem fognak megijedni tőle, sőt becsülni fogják az ilyen, számukra szokatlan szórakozást. Ha tánc van, a vezető vegyen részt benne szívesen, egyet-egyet forduljon minden legénnyel, aki felféri, csak bele ne melegedjék a mulatságba, mert az ő kötelessége az őrködés és lányainak mulattatása. Egyszerre pedig mindkettőt nem lehet csinálni.

Hazatérés

Mielőtt a társaság hazafelé készül, mindenki szedje össze az eldobott zsíros papírokat, ételhulladékot, ha ezt az ebédelésnél nem tették volna meg és égessék el garmadában. Minősíthetetlen cselekedet egy kiránduló részéről, ha a hulladékokat nem takarítja el az utána jövők szemei elől. Erre önmagunkat is, lányainkat is szigorúan ráneveljük.

Mikor a falu felé közeledünk, rendezzük el a sorokat s ha nincs még nagyon késő este, gyújtsunk rá egy jó ritmikus népdalra. Az éneklésre könnyebben menetel a fáradt ember, vidámságát visszanyeri és kellemes lesz utolsó, élménye a kirándulásról. - De nem árt a falu figyelmét sem felhívni az énekkel arra, hogy itthon vagyunk, így legalább nem érhet vád, hogy sokáig voltunk és az esetleg elmaradozókról is fogják tudni otthon, hogy a kirándulásról a többiek már rég hazajöttek.

Utóhangok

Ha voltak, akik a Lánykörnek szívességet tettek, fuvart adtak a csomagoknak, vagy megvendégelték a lányokat, vagy zenéről gondoskodtak, vagy a rendre segítettek felügyelni, azoknak, mielőtt a társaság széledni kezd, a lányokkal közösen mondjunk köszönetet. Így a kötelezettségnek könnyű szerrel eleget tettünk, lányaink is megtanulják, hogy hálásnak lenni illendő és nemes dolog.

A tanulság megbeszélését természetesen a kirándulás végéről sem hagyjuk el és gondoskodjunk arról, hogy a lányokon keresztül erről a rendezésünkről is kialakuljon a faluban a megfelelő közvélemény.

Ozsonna a Lánykörben

Célja.

Az ilyenfajta rendezéseknek majdnem kizárólagos célja a fiatalság szórakoztatása. Nem kívánhatjuk ugyanis lányainktól, ha azok fiatalok és egészségesek, hogy egyformán éber figyelemmel és lelkesedéssel kössék le magukat a mozgalomhoz, ha nem adunk nekik módot és lehetőséget, hogy kedélybeli energiájukat levezessék és szórakozzanak. Legalább is annyit, amennyit a Lánykörön kívül szórakozhatnának. - Ezért szoktuk a munkás és komoly téti hónapokat itt-ott szórakoztató rendezésekkel élénkíteni.

Értelme

Az étkezés lényeges késze a szórakozásnak. Nem mintha éhesek lennének, de a fiatalság nagyon kedélyesnek találja a közös étkezési lehetőséget és ozsonnázás közben sokkal könnyebben összebarátkozik egymással, vagy vezetőjével, mint egy kirándulá-son, bálon, vagy más alkalommal.

Egy csésze kakaó, vagy tea, ami reájuk a szokatlanság ingerével is hat, nem kerül sokba, hozzá egy sütemény és több nem is szükséges. - Az anyagiakat előteremthetjük a nagylelkű jótevőktől, vagy fedezhetjük a Lánykör pénzéből is. De összehozzák maguk a lányok is szívesen s a végén mégis úgy érzik, hogy megvendégelték őket. - A fiatalságnál az illúziónak nagy szerepe van.

Igen jó alkalom kínálkozik ilyenkor arra, hogy egyes illemszabályokra, apróbb udvariasságokra felhívjuk a figyelmüket. A háziasszonyok, kik az ozsonnát felszolgálják, boldogan szorgoskodnak s ha a kérdést megfelelő hangon tesszük fel, bizonyosan sokan fognak jelentkezni a rendrakásra és mosogatásra is.

Programja

Ha a lányok maguk között rendezik kis délutáni mulatságukat, úgy a vezető előre gondolja el a programot, még az új játékokat és az ismerteket is, ahogy egymás után következni fognak. Közben élénkítse a hangulatot közös énekléssel, esetleg egy titokban betanított tréfás páros jelenet előadásával és feltétlenül mondjon el a lányoknak egy szép és tanulságos, rövid mesét, hogy ne múljon el együttlét néhány komoly szó, vagy lelki gyara-podás nélkül.

Ha legények is hivatalosak a "teára", vagy ozsonnára, valószínű, hogy a fiatalság táncolni vágyik. Ma már a rádió alkalmas műsora, vagy egy gramofon kielégíti a kedélyes ifjúság minden igényét, sőt egy szál hegedűs, harmonikás is ki tudja váltani bármilyen egyszerű játékával a megfelelő hangulatot. S ha nem tudja kiváltani, akkor valami baj van a fiatalságunk lelkében. Ne igyekezzünk ezeknek a családias és kedélyes összejöveteleknek költséges és nagyszabású keretet adni, csak kedély legyen és tisztalelkű fiatalság, akkor a sikerhez semmi sem hiányzik.

A legényektől azonban minden körülmények között kívánjuk meg a kedves és szerény viselkedést. A mai fiatalemberek, ha még oly egyszerűek és falusiak is, szeretnek könnyednek, szellemes társalgónak, tréfás és bohém udvarlónak látszani. S valljuk be, ez nem mindig sikerül nekik. Könnyen fajulhat a beszélgetés és mulattatás ízléstelen, szerénytelen, nagyhangú neveletlenkedéssé, amihez nem jó, ha lányaink a mi jelenlétünkben hozzászokhatnak. A lánykör erkölcsi tekintélye, a lányok finom viselkedése és a mi egyéniségünk kell, hogy biztosítson egy olyan hangot, amely nem kellemetlen a kényes fülűeknek sem.

Éppen ezért fiúkkal közös szórakozást csak akkor rendezzünk, ha lányainkat megneveltük annyira, hogy rajtuk keresztül a fiúkra is hatni tudunk. - Ezért ne hívjunk, sőt ne engedjünk idegen, nem a Lánykörhöz tartozó lányt a mulatságainkra, nehogy illetlen, vagy szerénytelen viselkedésével. melyet - nem lévén leányköri tag - korlátozni nem tudunk, elrontsa a mieink mulatságát is.

Rendezhetjük a teát, vagy ozsonnát úgy is, hogy a lányok összehozzák a hozzávalót, süteményeket is kérnek az úri házaktól, s a vendégeknek eladják. Jó jövedelmi forrásnak bizonyult az ilyen rendezés. De a vezetőnek ilyenkor kettőzötten kell őrködnie, mert az idegen vendégek között akadhat nem közéjük való is. Ilyen alkalmakkor tanácsosabb csak játékkal, vagy családias kis műsorral szórakoztatni a jelenlevőket, mert ez nem olyan veszélyes, mint a tánc.

Az ozsonnát tehát rendezhetjük egész szűk körben, csak lányainkkal, családias együttlét kedvéért, rendezhetjük fiúkkal a lányainkkal, családias együttlét kedvéért, rendezhetjük fiúkkal a tánc kedvéért és rendezhetjük vendégekkel a bevétel kedvéért. A különböző céloknak megfelelően, különböző eljárásokat alkalmazunk.

Bál a Lánykörben

Értelme

A Lánykörbe járó lányok fiatalok, jókedvűek, tele vannak életenergiával és egészséges testük-lelkük természetesen szórakozást is igényel. Ha ettől túlzott szigorúsággal eltiltjuk őket, tudtunk nélkül, a hátunk mögött, bűnös utakon keresik azt meg. A tisztességes szórakozás nem bűn. Az Egyház sem tiltja, csak azt hangsúlyozza, hogy ne nemesítsük meg és istengyermeki öntudatunkat a szórakozások közepette se veszítsük el. - Jó ezeket a gondolatokat a bálra valókészület lázas pillanataiban a lányokkal megbeszélni. Mondjuk el nekik, hogy a szemérmes tartózkodás teszi vonzóvá a fiatal lányt és nem a nekivadult, korlátokat nem ismerő féktelenség. Éber öntudatukat, világos és tiszta észjárásukat ne bolondítsa meg a zene érzéki lüktetése és a legények nyájas fülbesugdosása. Magyarázzuk meg nekik, hogy a tánc örömét az egyenletes, ütemes mozgás teszi s ez nem lehet ürügy arra, hogy helytelen viselkedést engedjenek meg akár maguknak, akár másoknak. Ha a szép tánc megmarad tisztának, a lélekben is tiszta örömök fognak tanyázni és a szép lélek visszatükröződik egész külsejükön. Az ilyen lányok mondhatók igazán szépnek. Visszagondolni is milyen jó lesz az olyan bálra, ahol megőrizték női méltóságukat és nem kell pirulva hallgatniuk lelkiismeretük vádoló szavát.

Rendezése

Legyen a Lánykör bálja esemény a faluban. Emlegessék sokáig, és ne találjanak benne semmi kifogást. Ezt a vezető csak előrelátó, ügyes rendezéssel tudja elérni. A meghívottakat kelt először is gondosan kiválogatni. Értjük ezt főleg a legényekre. Duhajkodó, részeges, illetlenül táncoló legények jobb ha távol maradnak. Az ismerős komolyabb legényeket a lányok meghívhatják, de adjuk tudomásukra, hogy a legények viselkedéséért ők a felelősek. Ha a lányok tűrik, a legények sokat megengednek maguknak. De ha a lányok tartózkodók és az illem szabályait mindig szem előtt tartják, a legényeknek, eszükbe sem jut helytelenkedni. Mindezek nem zárják ki azt, hogy a lehető legjobb hangulat ne legyen a bálon. A jókedvnek nem kell szemtelenségekkel karöltve járnia. Könnyen hozzá lehet szoktatni a legényeket is, hogy a lányköri bálon választékos és rendes hang a divat. Ennek nincs semmi akadálya már csak azért sem, mert lélektani tény, hogy ünnepélyesebb alkalmakkor mindenki különbnek szeret látszani. Különösen áll ez a fiatatságra, hiszen épen abban a korban van, amikor legjobban óhajt tetszeni.

A bál zavartalan lefolyását és a tisztességes nyugodt alaphangot csak akkor tudjuk biztosítani, ha alkoholt nem engedünk behozni a bálterembe. Ha a legények szeszt isznak, azonnal féktelenek és veszekedésre hajlamosak lesznek s megtörténhetik, hogy a lányköri bálnak szomorú kimenetele lesz. Szesz nélkül is lehet jól mulatni, szomorú is volna, ha fiatalságunk jókedvét csak a bor hozná meg. - Kifogásul szokták felhozni, hogy csak a kocsmában van a bál rendezésére alkalmas terem és egyrészt a kocsmáros nem mond le szeszkimérési jogáról, másrészt a legények sem jönnek el, ha nem ihatnak. Sajnos sok helyen tényleg csak a kocsmaterem áll rendelkezésünkre, kultúrház vagy nincs, vagy kicsi. Ilyenkor kössünk egyezséget a kocsmárossal. Megoldás mindenképpen kínálkozik, csak tehetetlenül és közömbösen ne viselkedjünk. A legényeket pedig első alkalommal a kíváncsiság, később a jól sikerült mulatságok emléke feltétlenül odavonzza a Lánykör "száraz" báljára.

A lányköri bál időpontját soha ne tegyük szombat estére. A következő vasárnapi szentmise hallgatása forog így veszélyben. A Lánykör ne szolgáltasson bűnre vezető alkalmat a falu népének, hiszen neki kell a vallási kötetesség teljesítésben legelöl járnia.

A rendezők és pénztárosok idősebb komolyabb férfiak legyenek, akik az esetleges kellemetlenségeket nyugodtan el tudják hárítani és el tudják távolítani az izgága veszekedő legényeket. 6-8 rendező elég, kik karjukon fehér karszalaggal fogadják az érkező vendégeket. A fogadtatás nagyon fontos, mert ha a rendezők előzékenyek, mindenki elégedett. Sokszor az első benyomások teremtik meg a bál hangulatát. A bál este, pontosan 8 órakor kezdődjék és éjjeli 2 óránál tovább ne tartson. Ezzel egyrészt rendre és pontosságra szoktatjuk leányainkkal együtt a falu népét is, másrészt a sokáig húzódó ízléstelen hajnali dáridóknak is végét vetünk. Éjfél után, főleg 2 órán túl már úgy is erőltetett a vigasság s a tánc nem egyéb, mint az idegek lázas rángatódzása.

A lányköri bálon csak a tagok vehetnek részt. Idegen lányokat egyáltalában nem szabad meghívnunk. Először is ezek nem tartozván a vezető fennhatósága alá, szavát semmibe sem veszik és helytelen magaviseletükkel rossz példát adnak a lányköri, lányoknak is. Másodszor, ha olyan nagyon akarnak más, tisztességes falubeli lányok részt venni a mi bálunkon, lépjenek be a Lánykörbe és akkor jöhetnek. Furcsa lenne, ha egyes lányok csupán mulatni akarnának a Lánykörben, viszont a komoly munkából nem vennék ki a részüket.

A lányok a bál megkezdése előtt legalább egy fél órával gyülekezzenek az egyik mellékszobában. Öltözetük egyforma legyen. Ezt legjobban a lánykári egyenruha megcsináltatásával érhetjük el. Már hónapokkal előbb hangoztassuk, hogy ha úgyis kapnak új-ruhát, az egyenruhát kérjék. Hirdessük ki, hogy a közös körtáncban csak az egyenruhások vehetnek részt. Magyarázzuk meg nekik, hogy a lányköri ruhában sokkal csinosabbak és szebbek, mint a különféle elrontott szabású selyem és grenadin ruhákban. Ezen kívül a versengésnek és egymás lefitymálásának, túllicitálásának is elejét vesszük azzal, ha mindnyájukat egyforma ruhába öltöztetjük. Pontosan 8 órakor a lányok párba állnak s így vo-nulnak be a bálterembe. Közösen eljárnak egy szép körtáncot, s utána megkezdik a csárdást. Ebbe már a legények is bekapcsolódhatnak. Ha jól kézben tudjuk tartani a legényeket, őket is bevehetjük a körtáncba. De csak akkor, ha készséggel engedelmeskednek a lányköri vezetőnek, és fegyelmezésük nem kerül nagy erőfeszítésbe. Ettől eltekintve legszebb, ha a lányok egymással és nem a legényekkel együtt járják el az első táncot, mert ezzel kifejezést adnak a lányköri tagok testvéri összetartozásának.

A bál irányítója kezdetföl végig a vezető legyen. Szabja meg az egyes táncok időtartamát, irányítsa a zenészeket és már előre kösse ki, hogy csak neki engedelmeskedjenek. Az egyes táncok 5-10 percnél tovább ne tartsanak. Ennyi idő elég az élvezetre, de csökkenti a kísértést. - Sok helyén panaszkodnak a lányok, hogy nem kérik fel őket táncolni. Viszont, ha biztatjuk a legényeket a lányok felkérésére, azt felelik, hogy nyakukon maradnak a lányok és ezért nem merik őket táncoltatni. Ennek elejét vehetjük azzal, ha a bál kezdetén kihirdetjük, hogy minden tánc végén a legények leköszönhetnek. Így megoldjuk a kellemetlen helyzeteket és a lányok is jobban mulatnak. Ha lennének olyan lányok, akiknek nem akad táncosuk, nyugodtan táncoljanak egymással.

A szünetekben állandóan szem előtt legyenek a lányok, minden lépésükről tudjon a vezető és mindenről tegyenek neki jelentést. Legényekkel való hangos viselkedést, hancúrozást és sarokban való magányos letelepüléseket ne engedjük meg. A falu népének, különösen az asszonyoknak éles a szemük, még hegyesebb a nyelvük és hamar világgá kiáltják az előforduló hibákat. A Lánykör jó hírneve és tekintélye érdekében pedig mindenre nagyon kell vigyáznunk.

Ne felejtkezzünk el még a lányok kiségőiről, az édesanyákról sem. Sok helyen azért nem kísérik el az édesanyák a lányokat a mulatságra, mert őket a tánc nem érdekli és nagyon fárasztó az egész napi munka után érdektelenül virrasztani. De ha tudják, hogy nekik is lesz ott látnivalójuk, szívesen eljönnek és nagyon hálásak minden figyelemért. Ezért a táncok közötti szünetekben adjanak elő a lányok apró műsorszámokat a közönség szórakoz-tatására. Elénekelhetnek egy-egy kánont, előadhatnak egy tréfás jelenetet; verset, bemutathatnak egy-egy magyar táncot, de csak röviden, hogy ne kelljen rájuk hosszasan készülődni. Ezek a közbeiktatott műsorszámok nemcsak a mamák szórakoztatására jók, hanem arra is, hogy a felizgatott kedélyeket időnként kissé lecsillapítsák.

Pontosan éjfélkor, vagy 2 órakor a vezető tapsol, erre a lányok újra körben felállnak, eltáncolják a bevezető körtáncot, és szépen párosával kivonulnak a teremből. Sok helyen szokás, hogy ekkor a lányok rögtön hazamennek, a legények pedig csak negyedóra múlva indulhatnak haza. - A mulatság végén a vezető semmi könyörgésre, vagy rábeszélésre se változtassa meg az előre megállapított befejezési időpontot. Különben tekintélyének árt és a lányok hozzászoknak ahhoz, hogy szavát nem kell komolyan venni. Arra is gondolni kell, hogy a lányoknak másnap korán reggel munkába kell állniuk és szükséges, hogy addigra némileg kipihenjék magukat. Egyet ne felejtsünk még: a mulatságot mindig a jókedv tetőfokán kell abbahagyni, ha azt akarjuk, hogy soká emlékezetes maradjon.

Ideje

Bálokat nem rendezhetünk tiltott időben, adventben és nagyböjtben. Farsang utolsó napján, ha netán-tán bált rendezünk, már 11 órakor fejeződjék be a tánc, nehogy az a szégyen érje a lánykört, hogy szent hitünk törvényeit megcsúfolva könnyelműen áttáncolt a hamvazószerda bűnbánó csöndjébe.

Engedélyezése

Jóváhagyott alapszabályunk ügyrendje értelmében saját vagy bérelt helyiségben rendezhet a Lánykör éjfélig tartó tánccal és műsorral egybekötött zártkörű összejövetelt. A vezető felügyelete és a műsor nívója természetesen lényeges. - Ha nagyobb mulatságot akarunk tartani, arra természetesen engedélyt kell kérnünk. Minden felvilágosítást megkaphatunk a jegyző uraktól. - Sajnos az engedély pénzbe kerül és így a bevétel megcsappan. Éppen ezért ajánlatos a belépődíjakon, az esetleges kísérő és táncjegyeken kívül büfé felállítással gondoskodni a jövedelemről. A büfében kapható süteményeket a lányok hordják össze, készítsünk még limonádét és málnaszörpöt is. Két-két vállalkozó lány, vagy mama állandóan tartózkodjék a büfénél, hogy mindig legyen árusító.

Sok gondot és körültekintést igényel egy jól sikerült bál rendezése, de ne sajnáljuk tőle a fáradságot, Hiszen lányaink érdekében tesszük ezt is. Ha a lányok látják, hogy szórakoztatásukkal épp úgy törődünk, mint tanításukkal, mindjobban hallgatni fognak reánk és nemcsak vezetőjüknek, hanem megértő jó barátjuknak is tekintenek minket.

Zárszó

Mozgalmunk történetének egy jelentős fejezetét zárjuk le mikor kis könyvünket jókívánságaink és szeretetünk kíséretében útjára bocsátjuk. Hála, szeretet és segíteni akarás íratja velünk ezeket a sorokat.

Hála a jó Isten iránt, Aki megengedte, hogy eddig eljussunk, hogy Vezérkönyvünk megírásához időt, erőt és anyagi feltételeket adott.

Hála a mi kedves munkatársaink iránt, akik nemcsak tudásukat, értékes tapasztalataikat adták szívesen, de hajlandók voltak névtelenül, szinte titokban maradni az olvasók előtt, hogy mozgalmunk szellemét ezzel is segítsenek megismertetni és megszerettetni. Ma, amikor a külsőségek hajszolásának, az egyéni érvényesülés vágyának forgatagában oly kevesen tudnak és akarnak önzetlenül és szerényen, egyedül csak Isten dicsőségéért és embertársaik javáért dolgozni, - vajon meg tudjuk-e becsülni az ő személytelen segítségüket? Isten fizessen meg érte az ő bőkezűségével!

Szeretettel és segíteni akarással vagyunk eltelve valamennyien, akik Vezérkönyvünk megjelenéséhez erőnkkel és tudásunkkal hozzájárultunk. Tudjuk jól, hogy azoknak, akik falvakon, az eldugott őrhelyeken, hűséggel és kitartással állnak: akikre nemcsak tanítónői, családanyai hivatásuk ró komoly gondokat és sok munkát. De akik emellett még az ifjúság erkölcsi és szellemi szükségleteit is a magukénak érzik és ezen szükségletet kielégítéséért lelkesen hoznak áldozatokat - tudjuk, hogy azoknak ereje is véges. Tudjuk, hogy minden jóakarat, apostoli lelkület és áldozatkészség mellett is jöhet olyan idő, amikor nem bírják, mert nem is bírhatják tovább a reájuk rakott terheket. - Mi segíteni akarunk, hogy ne legyen nekik olyan nehéz, ne kelljen annyit gondolkozni, kísérletezni, saját tapasztalatokon okulni. Azért írtuk össze a mi tapasztalatainkat, hogy azokat felkínálva, szeretetűnkkel és jó szándékunkkal kibélelve odaadhassuk és ezzel kíméljük a vezetőket. Könyvünknek ez a célja, kérjük fogadja mindenki megértéssel!

Természetes, hogy Vezérkönyvünk egyes fejezetei egyes emberek nézetét tükrözik, egyes embereknek, egyes községekben szerzett tapasztalatait adják vissza. - Talán sokszor fog az olvasók ajkára kívánkozni a kedvetlen vélemény: Ezt nálunk nem lehet, ez nálunk másképp van. - Tudjuk azt is, hogy ez a kis könyv nem adhat abszolút megoldásokat, minden esetben, feltétlen biztonsággal beváló módszereket. Az a néhány év, amit ennek az eszmének élve eltölthetünk, még nem elég a vélemények kialakulásához és a kialakult véleményeket még nem igazolhatta minden esetben az élet. Csak az általános irányelvek vannak lefektetve, amelyek szerint most haladni alkalmasnak, jónak látszik. Aki lélekkel dolgozik, az csak módosítsa a részleteket úgy, amint azt az ő helyzete, az ő községének körülményei indokolttá teszik - aki pedig nem dolgozik lélekkel, nem baj, ha leteszi a könyvet és nem akarja annak hasznát venni. - A leányifjúsággal eredményesen foglalkozni csak úgy lehet, ha lélek, szív és értelem testvéri egyetértésben, soha el nem választhatón minden gondolatot, minden cselekvési készséget mérlegre tesz. Mi könyvünket csak az egész lélekkel dolgozó testvéreink számára írtuk.

Szent Pál mondja: Nem azé az érdem, aki ültet, sem nem azé, aki öntöz, hanem azé, Aki a növekedést adja onnan felülről. - Annak áldása, kegyelme kísérje Vezérkönyvünk útját és Annak segítsége tegye eredményessé az ültetők és öntözők Isten akarata szerint végzett munkáját. Úgy legyen!

FÜGGELÉK

Katolikus Lánykörök Szövetségének

Alapszabályai.

I. Általános rendelkezések

1. A Szövetség neve: Katolikus Lánykörök Szövetsége. Székhelye: Budapest. Működési területe: Magyarország. Hivatalos nyelve: magyar. Pecsétje: A jelvény és köriratban "Katolikus Lánykörök Szövetsége, Budapest." Jelvénye: Arany szívből kiinduló búzakalászkereszt fehér mezőben, zöld kerettel. A fehér mezőben I.H.S.V. betűk: In Hoc Signo Vinces.

2. A Szövetség célja:

A) hogy a már meglevő katolikus falusi Lányköröket és különböző név alatt működő falusi lányifjúsági egyesületeket, társulatokat, testületeket, egyházközségi lánycsoportokat, - melyeknek tagjai főként földműves szülők elemi iskolát végzett lányai, önállóságuk épségben tartásával összefogja céltudatos, nemzetépítő munkára és érdekeiket képviselje.

B) hogy a még meg nem szervezett, főként földműves szülőknek elemi iskolát végzett lányait Katolikus Lánykörökbe tömörítse.

3. A Szövetség eszközei:

A) központi iroda,

B) különféle titkárságok,

C) a Szövetség kiadványai,

D) vezetőképző tanfolyamok,

E) egyházmegyei Lánynapok.

4. A Szövetségre vonatkozó vagyoni rendelkezések. A Szövetség bevételeit képezheti: tagegyesületek hozzájárulása, kiadványok, intézmények és vállalatok jövedelmei, alapítványok, hagyatékok, adományok, segélyek.

A szövetségi vagyon gyümölcsöző befektetéséről és a bevétel hovafordításáról a közgyűlés határoz.

II. A tagokról

5. A Katolikus Lánykörök Szövetségének csak rendes tagegyesületei lehetnek.

A) a már szabályszerűen megalakult vagy a jövőben megalakuló katolikus Lánykörök, melyek az alapszabályban lefektetett ügyrendet veszik működésük alapjául.

B) a csatlakozó, különböző név alatt működő katolikus falusi lányegyesületek, társulatok, testületek, egyházközségi lánycsoportok, melyek az egységes irányítást magukévá teszik.

6. A Szövetséghez csatlakozó lányköröket, egyesületeket, társulatokat, testületeket, egyházközségi lánycsoportokat a központi vezetőség veszi fel és erről a legközelebbi közgyűlésnek beszámol. A tagegyesületek a Szövetségbe való felvételüket saját közgyűlésük jegyzőkönyvileg igazolt határozatával kérik.

7. A tagok részt vesznek a Szövetség munkájában, amennyiben az intézőbizottságban, a választmányban és a közgyűlésen képviseltetik magukat. A Szövetség rendezéseivel és akcióival kapcsolatos kedvezményeket minden tagegylet igénybe veheti.

A tagok kötelesek a havi munkaanyag gyűjteményben és a körlevelekben lefektetett egységes irányítás alapján együttdolgozni a többi tagegyesületekkel, önállóságuk megőrzése mellett. A megalakulástól, vagy csatlakozástól számított egy év eltelte után minden tagegyesület kőteles a központi iroda költségeihez évi 12 pengővel hozzájárulni. Ezen kötelezettség teljesítésétől a központi vezetőség indokolt esetekben eltekinthet.

A Szövetség semmiféle szerve nem róhat ki a tagegyesületekre bármi néven nevezendő pénzbírságot sem.

8. A tagság megszűnésének módjai: a tagság megszűnhet 1. kilépés, 2. kizárás és 3. törlés által.

A Szövetséghez tartozó tagegyesületek kilépésüket közgyűlésüknek jegyzőkönyvileg igazolt határozatával írásban kötelesek bejelenteni. Kilépésüket a közgyűlés köteles tudomásul venni.

Kizárható az a tanegyesület, mely kétszeri felszólítás után a Szövetség alapszabályaival ellenkező magatartást tanúsít, vagy a szövetségi szellem ellen súlyosan vét. A kizárásról az intézőbizottság határoz. A kizárási határozathoz a határozatképes közgyűlés háromnegyed részének szavazat-többsége szükséges.

Törlésnek csak tagdíj nemfizetés és pedig egy évi hátraléknak a felszólítás ellenére való meg nem fizetése esetén van helye. A kizárás és törlés tárgyában hozott intézőbizottsági határozatot az érdekeltek a közlést követő naptól számított 15 napon belül a közgyűléshez megfellebbezhetik.

III. A Szövetség intézőszerveire vonatkozó rendelkezések

9. Intézőszervek a közgyűlés, a választmány, az intézőbizottság, a számvizsgáló bizottság és a központi vezetőség.

10. A közgyűlés áltatában. A közgyűlés a Szövetség egyetemes legfőbb szerve. Kétféle lehet: rendes és rendkívüli.

A) a Szövetség évenként egyszer, lehetőleg január hónapban a székesfővárosban, vagy valamelyik vidéki városban rendes közgyűlést tart, melyet a központi vezetőség két héttel előbb a tárgy megjelölésével az "Új Nemzedék"-ben, vagy más katolikus lapban történő meghirdetés után hív össze.

B) rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségességét az intézőbizottság állapítja meg és hívhatja össze. A közgyűlési tagok egyharmadának írásbeli kérésére a központi vezetőség rendkívüli közgyűlést összehívni köteles.

A közgyűlés tagjai: a választmány (lásd 13. pont) és a csatlakozott egyesületek hivatalos vezetői. A közgyűlés tagjainak tanácskozási és szavazati joguk van, valamint a tisztségekre választhatók. A szavazás elvi kérdésekben nyílt, személyi kérdésekben két tag kívánságára már titkos.

Húsz tagig minden egyesületnek egy, ötven tagig kettő, száz tagig három, azon felül négy szavazati joga van. Az egyes tagegyesületek írásbeli meghatalmazást adhatnak a választmányi tagoknak arra, hogy őket a közgyűlésen képviseljék, és helyettük szavazzanak. Ez esetben azonban minden tagegyesületnek csak egy szavazati joga van.

11. A közgyűlés határozatképes, ha azon a szavazati joggal felruházott tagok, illetve képviselőik egyharmada jelen van. Az alapszabály módosítás, más egyesületbe való olvadás, valamint az egyesület feloszlása és ez esetben a vagyon hovafordítása tárgyában összehívott közgyűlés határozatképességéhez azonban a tagok legalább kétharmadának jelenléte és az e tárgyban hozott határozatok érvényességéhez pedig a jelenlevők legalább kétharmadának hozzájárulása szükséges.

Ha a szabályszerűen összehívott közgyűlésen a tagok határozatképes számban meg nem jelennének, a 8-30 napon belül ugyanazon tárgysorozat mellett összehívott újabb közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes.

12. A közgyűlés tárgyai:

A) tisztikar (központi vezető, titkárok, pénztáros; két ellenőr), választmány, háromtagú számvizsgáló bizottság megválasztása. A választás egyszerű szótöbbséggel történik, és három évre szól.

B) a költségvetés és zárszámadás letárgyalása, a felelős számadó részére a felmentvény megadása és általában a vagyoni kérdések végső fokon való intézése.

C) a választmány hatáskörét meghaladó fontosabb szerződések és különösen az egyesületi vagyon állagát érintő egyéb jogügyletek elhatározása és jóváhagyása.

D) a választmány és intézőbizottság megfellebbezett határozatainak felülbírálása..

E) a tagok a közgyűlés előtt egy héttel írásban beadott indítványainak tárgyalása.

F) alapszabályok módosítása.

G) feloszlás és ez esetben a vagyon hovafordítása tárgyában való határozathozatal.

H) más egyesülettel való egyesülés elhatározása.

A közgyűlésről jegyzőkönyv veendő fel, mely tartalmazza a közgyűlésen részt vett tagok felsorolását és a gyűlés lényeges mozzanatait. A közgyűlés jegyzőkönyvét a központi vezető, a jegyző és négy tag írja alá. A közgyűlés fontosabb határozatairól minden tagegyesületet értesíteni kell.

13. A választmány rendes tagjai: hivatalból az intézőbizottság tagjai (lásd 14. pont), valamint az espereskerületi vezetők egyházmegyei gyűlésén kijelölt, egyházmegyénként három espereskerületi vezető. akiket a közgyűlés három évre választ. Ugyanilyem módon választandók a választmány póttagjai.

A Szövetség köteles a választmányi gyűlést évenként legalább egyszer a közgyűlés előtt összehívni. A választmányi gyűlés a tagok egyharmadának jelenlétben határozatképes.

Rendkívüli választmányi gyűlés a tagok egyharmadának kívánságára 14 napon belül hívandó össze.

A választmány határozatai 15 napon belül a közgyűléshez megfellebbezhetők. A választmány utalványozási jogának legfelső határa 2000 pengő.

A választmányi ülésekről jegyzőkönyv veendő fel, amelynek hitelesítésére a választmányi ülés elnöke alkalmanként jelöl ki kék választmányi tagot.

A választmány hatáskörébe tartozik:

A) a közgyűlés előkészítése, az ott teendő indítványok, valamint a közgyűlésre fenntartott ügyek letárgyalása.

B) a központi vezetőség és intézőbizottság jelölése. A választás megejtésének lebonyolítására a központi vezető jelölőbizottság választására kéri fel a választmányt. A jelölőbizottság egy elnökből és hat tagból áll,

C) a közgyűlés által megállapított költségvetés keretén belül a Szövetség anyagi ügyeinek intézése, a Szövetség szabályszerű működésének ellenőrzése.

D) az intézőbizottság határozatai ellen beadott fellebbezési indítványok tárgyalása. A fellebbezési indítvány felett a választmány egyszerű szótöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetén a központi vezető dönt.

E) a választmány tárgysorozatában fel nem vett ügyek tárgyalásához és a felettük való döntéshez a jelenlevő választmányi tagok egyharmadának hozzájárulása szükséges.

14. Az intézőbizottság tagjai: a központi vezetőség (lásd 16. pont), a különböző titkárságok (lásd 17. pont) vezetői, illetve helyettesük, a Tulipántos Láda c. folyóirat mindenkori szerkesztője.

Az intézőbizottság negyedévenként ülést tartani köteles. Ülése határozatképes, ha tagjainak kétharmada jelen van.

Az intézőbizottság határozatai a közlést követő naptól számított 15 napon belül megfellebbezhetők a választmányhoz.

Az intézőbizottság a Szövetség munkának kezdeményező, cselekvő és egyúttal végrehajtó szerve. Megállapítja a Szövetség egész ügyvitelét, évi programját, amelyről a választmánynak és a közgyűlésnek beszámol. Kezeli a Szövetség vagyonát, előkészíti a választmányi gyűlést és a közgyűlést. Első fokon határoz a tagok kizárása felől. Üléseiről jegyzőkönyvet kell felvenni és két tanúval hitelesíteni.

15. A számvizsgáló bizottság a Szövetség vagyona kezelésének felülvizsgálatára három rendes- és két póttagból álló számvizsgáló bizottságot létesít, kiket a közgyűlés egy évre választ, és akik megbízásuk időtartama alatt sem a választmány tagjai nem lehetnek, sem pedig más tisztséget be nem tölthetnek. Megbízásuk időtartama alatt a pénzkezelést bármikor megvizsgálhatják, a számadási év lezártával pedig az évi zárszámadást és a pénzkezelésre vonatkozó okmányokat, naplókat, és egyéb iratokat részletesen megvizsgálni és vizsgálataik eredményéről a választmánynak írásban jelentést tenni tartoznak, Amennyiben évközben észlelnek valamely szabálytalanságot, azt a választmánynak, fontosabb esetben a külön összehívandó rendkívüli közgyűlésnek bejelenteni kötelesek.

16. A központi vezetőség tagjai: a központi vezető, annak helyettese, a központi titkár, egyházi tanácsadó, pénztáros, jegyző és két ellenőr. A központi vezetőség önállóan rendelkezik az intézőbizottságnak tartozó felelősség és utólagos beszámolás terhe mellett az esetben, midőn intézőbizottsági intézkedés lehetetlen. Közvetlenül irányítja és ellenőrzi az intézményeket és vállalatokat. Rendkívüli esetben utalványozhatja az intézőbizottság megállapítása szerinti összeget.

A) A központi vezető képviseli a Szövetséget hatóságok és harmadik személyekkel szemben, irányítja a Szövetség munkáját és tevékenyen részt vesz abban, összehívja és elnököl az intézőbizottság és választmány ülésein, valamint a közgyűlésen. Elrendeli a szavazást és a szavazatok egyenlő megoszlása esetén dönt. Hatáskörébe tartoznak mindazon intézkedések, melyek az alapszabály által kitűzött célok elérésére szükségesek és az intézőbizottságnak, választmánynak, vagy közgyűlésnek fenntartva nincsenek. Az előirányzott költségvetés keretén belül a szükségessé vált kiadásokra 1000 pengőig utalványozni joga van. Joga van a pénztár időnkénti ellenőrzésére. Hatóságokhoz intézendő hivatalos iratok csak a központi vezetőnek vagy helyettesének és a központi titkárnak, illetve megbízottjuknak aláírásával és a hivatalos pecséttel ellátva bocsáthatók ki.

B) A központi vezető helyettese a központi vezetőt akadályoztatása esetén helyettesíti. Személyét a megválasztott központi vezető jelöli ki és ezt a közgyűlés tudomására hozza.

C) A központi titkár a központi vezetőség, az intézőbizottság, a választmány és közgyűlés határozatainak végrehajtásáról gondoskodik. Működéséről a központi vezetőségnek, az intézőbizottságnak és a választmánynak, valamint a közgyűlésnek tartozik beszámolni.

D) Az egyházi tanácsadó a Szövetség egész ügyvitelére vonatkozóan az egyházi hatóság felügyeletét gyakorolja. Kapcsolatot tart fenn az egyházmegyei lelki igazgatókkal. A központi vezetőség előterjesztésére és a Katolikus Akció országos elnökségének ajánlására a Hercegprímás Úr Őeminenciája nevezi ki három évre.

E) A pénztáros végzi a könyvelés munkáját, a pénztár állásáról minden intézőbizottsági ülésen és a közgyűlésen is jelentést tesz. A Szövetség vagyonának kezeléséért anyagi felelősséggel tartozik és tartozik a vagyonkezelésről rendes okmányolt számadó sokat vezetni. Az egyesület kézipénztárában legfeljebb 500 pengő összegű pénzt tarthat és a felesleget a Nemzeti Hitelintézet R.T. budapesti pénzintézetéhez tartozik befizetni.

F) A jegyző vezeti és szerkeszti az intézőbizottsági, választmányi jegyzőkönyveket, melyek hitelesítésére a központi vezető az intézőbizottság, illetve a választmány jelenlevő tagjai közül kettőt kér fel. A közgyűlési, választmányi és intézőbizottsági gyűlés jegyzőkönyvét mindenkor a legközelebbi intézőbizottsági gyűlésen kell hitelesíteni.

G) Az ellenőrök a pénztáros működését ellenőrzik és vele együtt anyagilag felelősek a Szövetség vagyonáért.

A központi vezetőség tagjai kötelesek minden intézőbizottsági gyűlésen beszámolni és meghatározott időben hivatalos órát tartani.

17. A központi iroda az irányító és ellenőrző munka megoszlására munkakőrök és vidékek szerinti titkárságokat állíthat fel. Ezek számát és titkár személyét illetőleg az intézőbizottság határoz. A munkaügyi titkárok lehetőleg munkakörüknek megfelelő szakképzettséggel rendelkezzenek. Az egyházmegyei titkárokat az intézőbizottság csak jelöli, hivatalukban a megyéspüspök erősíti meg őket. A titkárok megbízatása három évre szól. Akadályoztatásuk esetére helyettesüket saját maguk jelölik, s ezt az intézőbizottságnak bejelentik.

A titkárok hatáskörét felállításuk alkalmával a központi vezető határozza meg. Esetleges módosítások ugyancsak annak hatáskörébe tartoznak. A titkárok kötelesek minden évben a számukra rendezett tanfolyamon részt venni. Az egyházmegyei tikárok ezenkívül munkába állásuk előtt legalább két hónapig a központi iroda munkájában vesznek részt. Indokolt esetben mindkét kötelezettség alól a központi vezetőség felmentést adhat. A titkárok munkájukról az intézőbizottságnak tesznek jelentést, az egyházmegyei titkárok egyházmegyei hatóságuknak is kötelesek jelentést tenni évente legalább egyszer. A titkárok munkájuk megkönnyítésére önkéntes munkatársakat vehetnek maguk mellé. Fizetett munkaerők felvételéhez az intézőbizottság beleegyezését előzetesen kikérik.

Az egyházmegyei titkárságok munkáját az egyházmegyei hatóságok szempontjából a lelkiigazgatók ellenőrzik, akiket az egyházmegyei titkár és a központi vezetőség előterjesztésére a megyés püspök nevez ki. A lelki igazgató az egyházmegyei titkárral, a munkaügyi megbízottakkal és espereskerületi vezetőkkel évente egyszer megbeszélést tart, melynek tárgyát az időszerű kérdések megvitatása és a beszámoló képezik. A helyi egyesületek igazgatóival a lelki igazgató kapcsolatot tart fenn.

Az egyházmegyei titkárok irányító és ellenőrző munkájuk megosztására munkakörök szerint megbízottakat jelölnek ki, kiket megbízatásukban az intézőbizottság erősít meg. A munkaügyi megbízottak indokolt esetben a helyi egyesületeket meglátogathatják és azok munkáját ellenőrizhetik és szaktudásukkal megkönnyíthetik. Tapasztalataikról az egyházmegyei megbeszéléseken jelentést tesznek.

Az évenként vezetőképző kurzusokra összegyűlt vezetők esperes-kerületenként a lelki igazgatóval és egyházmegyei titkárral egyetértve, ezek kívánsága szerint egyszerű, vagy kétharmad szótöbbséggel maguk közül kerületi vezetőt választanak; a kerületi vezető megbízása egy évre szól. Kerületi vezető csak az lehet, aki a zárt lelkigyakorlattal egybekötött vezetőképző kurzuson, mint bentlakó már részt vett. A kerületi vezetőt megbízatásában a megyéspüspök erősíti meg. A kerületi vezető feladata a helyi egyesületek munkájának megkönnyítése és ellenőrzése. E célból a kerületben működő egyesületeket évente legalább egyszer meglátogatja, a vezetőkkel pedig évente legalább kétszer megbeszélést tart. Ezen megbeszélésekre a vezetőkön kívül a kerületi esperes és a helyi egyesületek igazgatói hivatalosak.

A titkárságok pénzkezelését a központi pénztáros és ellenőrök bármikor ellenőrizhetik.

IV. Vegyes rendelkezések.

18. A Katolikus Lánykörök, mint fiókegyesületek megalakulását az illetékes törvényhatóság első tisztviselőihez tudomásulvétel végett be kell jelenteni. Feloszlatásukat az anyaegyesület nem rendelheti el, ez irányban csak a 77.OOo/1922. B.M. V1I. sz. rendelet III. részében foglaltak szerint indokolt előterjesztést tehet a M. kir. Belügyminiszterhez. A megalakulás bejelentéséhez csatolni kell:

A) az alakuló gyűlésről felvett és a jelenlevők névsorát, is magában foglaló jegyzőkönyv eredeti és képviseletre hivatott egyének által hitelesített három másolati példányát.

A) az alapító tagok lakhelyét is feltüntető névsornak három példányát.

C) a Szövetségnek a helyi egyesület megalakításához történő hozzájárulását és az alapszabályoknak három példányát. Az újonnan alakúlt Lánykörök csakis a tudomásulvétel után alakulhatnak meg véglegesen és működésüket is csak akkor kezdhetik meg. A Szövetség határozatait és utasításait a láttamozott alapszabályok keretén belül követni tartoznak.

19. A szövetség feloszlik, ha céljának nem felel meg és feloszlatását a tagok kétharmada kívánja.

Az intézmények és vállalatok, ha önálló jogi személyiségük erre lehetőséget nyújt, tovább is fennállhatnak és a beléjük fektetett tőkét használhatják, esetleg mint hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsönt teleinthetik.

Ha a Szövetség megszűnik, a fennmaradt tőke a katolikus falusi lányok javát szolgáló célra a Katolikus Akció elnöki tanácsának adandó át.

20. Az alapszabályok módosítása, valamint más egyesülettel való fúzió, az esetleges feloszlás és ez esetben a vagyon hovafordítása tárgyában hozott közgyűlési határozat foganatosítás előtt jóváhagyás vétett a Hercegprímás Úrhoz és a M. kir. Belügyminiszter Úrhoz felterjesztendő.

21. Azon esetekben, ha a Szövetség az alapszabályban előírt célját és eljárást be nem tartja, hatáskörét tállépi, államellenes működést fejt ki, a közbiztonság és közrend ellen súlyos vétséget követ el, vagy a tagok vagyoni érdekeit veszélyezteti, a M. kir. Belügyminiszter ellene vizsgálatot rendelhet el, működését megszüntetheti és véglegesen fel is oszlathatja.

Budapest, 1939. február hó 12-én.

MEDVECZKY ILOIVA,s, k.
központi titkár.
LUCZENBACHER RITA s. k.
központi vezető.

P. H.

5664/1990. szám.

Jóváhagyom azzal, hogy a 13. pont ötödik bekezdésében a "választmány tagjai közül" szavak helyébe "két választmányi tagot" vétessék be és hogy a 20. pont utolsó szava elé "és Hercegprímás Úrhoz" szavak vétessenek fel.

Esztergom, 1940. augusztus hó 19.

P. H. SERÉDI JUSZT1NIÁN s. k.
bíboros hercegprímás,
esztergomi érsek.

Szám: 146.639.

1940/VII-a.

Magyar Királyi Belügyminiszter,

Látta a m. kir. Belügyminiszter az alábbi módosító, illetve kiegészítő megjegyzésekkel:

1. Az intézőbizottság határozatai a közlést követő naptól számított 15 napon belül megfellebbezhetők a választmányhoz és hogy

az alapszabályok 8., 13., 14., 16., 17., 19. és 20 § -ban levő javítás, törlés és beírás hivatalos tollal történt, míg a 12., 18. és 19. §-ban levő beírást láttamozás elölt a vezetőség eszközölte.

Budapest, 1940. évi október hó 19-én.

P. H. A miniszter rendeletéből:
Dr. PASKÁNDY s. k.
miniszteri oszt. tanácsos.

A hecegprímási jóváhagyásban és a miniszteri rendelet utolsó pontjában említett javítások és törlések a nyomtatott szövegben már javítva szerepelnek.

Az 1939. február 12-én tartott alakuló közgyűlés az alapszabályokkal együtt, az alapszabály 5. pontjában hivatkozott alábbi ügyrendet fogadta el.

Katolikus Lánykörök ügyrendje

Az egyesület neve:......_...._...__.________.._.__.___._..__._...._-i Katolikus Lánykör.

Célja: hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatal lányaiból.

Eszközei: tanítónők, vagy más megfelelő képzettségű hölgyek vezetésével foglalkoztatni a lányokat

1. lelkileg:          közös imádság,

szentségekhez való közös járulás;

közös szentségimádás és

lelkigyakorlatok tartásával..

2. szellemileg:    vallásos,

jellemképző;

kulturális,

gyakorlati tárgyú előadásokkal.

3. gyakorlatilag: főző, háztartási, varró és

háziipari tanfolyamokkal.

4. kedélyileg:     dalok, játékok, táncok tanításával,

kirándulások, versenyek, színielőadások rendezésével,

tisztességes szórakoztatással.

Igazgatója: a helybeli plébános, vagy az általa megbízott lelkész.

Vezetője: a falu intelligenciájának katolikus hölgytagja, akit a plébános úr erre a Szövetséggel egyetértve felkér. A vezető kívánságára más munkatársak is segíthetnek.

Tagjai: a Lánykörnek az elemi iskola elvégzésétől vagy 12 éves kortól 14 éves korig jelöltje, azontúl felvett tagja lehet minden tisztességes, katolikus lány, aki az összejöveteleket pontosan látogatja viselkedése elfen kifogás nincs és felvételét a vezetőségtől kéri. Jelöltek felvétele az összejöveteleken, a tagok jelenlétében értelmesen elmondott kérésre történik, egy csoportvezető és két tag ajánlására.

Rendes tagok felvételüket a vezetőtőt kérik, ki ez ügyben meghallgatja a csoportvezetők véleményét. A tagfelvételt háromnapos lehetőleg féligzárt lelkigyakorlat előzi meg, melyet közös szentáldozással fejeznek be. Tagfelvétel egyszer egy évben, valamely Mária-ünnepen, ünnepélyes keretek között a templomban történjék. A tagok legalább karácsonykor, húsvétkor, a tagfelvétel napján és az egyházmegyei lánynapon közösen járulnak a szentségekhez.

A meg nem felelő jelöltet a csoportvezetők meghallgatásával, de saját felelősségére, a meg nem felelő tagot a Lánykör igazgatójával egyetértve kizárhatja. A kizárt tag köteles jelvényét a vezetőségnek visszaadni, ha előírásos mozgalmi egyenruhája volt, azt a Lánykör vezetőségének beszerzési áron eladni.

Csoportvezetők: a tagok maguk közül csoportvezetőket választanak, utcák vagy számszerinti csoportosulás alapján. Egyik a vezető ellenőrzése mellett nyilvántartja a Lánykör bevételét és kiadását, évzárókor az anyagi ügyekről nyilvánosan beszámol.

A Lánykör anyagi ügyeit illetőleg a központi vezetőségnek tartozik felelősséggel, de annak megbízásából az egyházmegyei titkár a Lánykör pénzkezelését bármikor ellenőrizheti.

Másik csoportvezető a Lánykör könyveit tartja nyilván és felelős az olvasásra adott könyveknek épségben való megőrzéséért.

Harmadik csoportvezető a háziasszony szerepét tölti be, gondoskodik arról, hogy a Lánykör helyisége mindig rendes, télen fűtött legyen, hogy a tagok oda szívesen jöjjenek, és rendben hagyják el azt.

Anyagi forrásai: tarthat fenn a Lánykar saját anyagi felelősségére ipartelepet, bármilyen termelő vagy értékesíti vállalatot, mely a mozgalom katolikus, nőies és szociális szellemével nincsen ellentétben, ha jövedelmét a Lánykör tagjainak általános és közös lelki szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítására és a helyes, megfontolt jótékonykodásra fordítja.

Az igazgatónak és vezetőnek belátása szerint kívánatos az áldozatos szellem nevelésére bevezetni akármilyen csekély tagdíj fizetését.

Rendezhet a Lánykör igazgatójának és vezetőjének felügyelete mellett, saját vagy bérelt helyiségben tánccal és műsorral egybekötött, éjfélig tartó, zártkörű összejövetelt, melynek programja és szelleme a mozgalom lelket építő, katolikus és magyar célkitűzéseivel nincs ellentétben.

Budapest, 1939. január hó.

MEDVICZKY ILONA
központi titkár
LUCZENBACHER RITA
központi vezető

P. H.