Az Új KALÁSZ 2017. december-januári száma.

Tartalomjegyzék

Örömünk zöld fája (Nemes Éva)  3   Tanítom a kisfiamat (Karinthy Frigyes)14
A szeretet kalandja (Stella Leontin)  4   A fahamu nem szemétre való15
Az otthon (A. V. Csernyajev)  5   Pillangós virágcsodák (Lechner Judit)16
Szállást keres a Szent Család (Milbichné Mária)  6   Hova tűntek a nők? (Dr. Demeter Katalin)18
Ez karácsonyi történet (Perlaki Flórián)  7   Hamar, amíg az úton (Gyökössy Endre)19
Mennyország piaca (kotta)  8   Csak vidáman!19
20–Gáspár–Menyhért–Boldizsár–18  8   Piaci utak (Unger Zsuzsa)19
Kabátgomb (Nényei Gáborné)  9   Azt olvastam az újságban… (Unger Zsuzsa)20
Arany-sarok (Reichert János nyomán)  9   Hírek, események (Nagykáta, Budapest, Szerecseny)
Hogy elhiggye a világ… (Varga László) 10   Csépai soros kifli (Sülye Károlyné)25
Kezedbe ajánlom lelkemet (K-Heinz Pfeiffer) 10   Nagyvárad (Vlasits Györgyi)27
Teréz szülei (Nemes Éva) 12  

R é s z l e t e k

Örömünk zöld fája

Mennyi kudarc és szégyen ért minket is. Dühünkben hányszor törnénk szét életünk száraz ágait. Máskor igazságosztó, terminátor Mikulásként virgáccsal vesszőznénk a „rosszakat”. Ki akarjuk csikarni Istenből a csodát, itt és most. És adatik nekünk Karácsony! Kisarjadhat örömünk zöld fája, a kis Jézussal gyümölcsöt hozhatunk.

A szeretet kalandja

Nem az kell, hogy lehozzunk a csillagokat a másik embernek. De a szeretet apró mozzanataival, tetteivel igenis elviselhetőbbé, szebbé tudjuk tenni környezetünket. És ez egyedül rajtunk múlik. Ha csöndben csukom be az ajtót, ha megköszönöm a finom ételt, ha megírom a régen várt levelet, vagy valakit felhívok telefonon, vagy éppen megállok az utcán, és időt szánok valakire, s megkérdezem: Hogy vagy? Hogy telnek az ünnepek? És rögtön nem én válaszolok panaszáradattal, hanem megvárom, hogy elmondja, ami a szívét nyomja. Ez a szeretet. Nehéz elindulni, félünk a kockázattól. Félünk, hogy a szeretet kalandjában kihasználnak bennünket, visszaélnek velünk, nevetségessé válunk – de Jézus is vállalta ezt a kockázatot.

Az otthon

Házat építeni nem csak annyit jelent, hogy felhúzzuk a falait: otthont kell teremteni, utódokat nemzeni, átadni a hitet és a jó cselekedetekben gazdag élet példáját. Ilyen tettet az ember nem tud egyedül véghezvinni. „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik felette.” (Zsolt 127,12)

Arany-sarok

Kifogástalan hivatalnoki, illetve tanári munkát végzett egész életében, de aligha van nagyobb irodalmi vesztségünk, minthogy Arany Jánost évtizedekig marhapasszusok írására, ülések szervezésére, az Akadémia ügyes-bajos gondjainak intézésére kényszerítette a napi megélhetés.

Kezedbe ajánlom lelkemet

Hadd lépjek hát Mártonnal együtt az ő Istene, a mi Istenünk elé, mondván, amit a reformátor egy papírszeletkére írt (és én csak a halála után találtam meg): „Koldusok vagyunk – ez az igazság.” Már csak Luther utolsó szavait csatolom ide, amiket a halálos ágyán hallottam még tőle: „In manus tuas commendo spiritum meum, redemisti me, Deus veritatis – kezedbe ajánlom lelkemet, mert megváltottál engem, igazságnak Istene. Ámen.”

A fahamu nem szemétre való

Régen homokkal keverve ezzel súrolták az edényeket, aztán kiöntötték a fűbe. Bográcsoknál és grillezőknél kiváló ez a módszer.

Pillangós virágcsodák

A pillangósvirágúak különleges adottsága, hogy hasznos baktériumokkal is képesek társulni. A borsó, a bab, a lencse gyökere utat enged a nitrogéngyűjtő baktériumnak, az szinte belenő a növény szöveteibe, és ott az apró hólyagokban berendezi a kis laboratóriumot, ahol a levegő nitrogénjét megköti, és a növény számára felvehető vegyületbe rendezi. Nemcsak a gazdanövény, hanem a társnövények számára is hasznos, és még elhalása után is jótékony emléke marad a földben az együttműködésnek. Ezért illesztenek a vetésforgóba a biogazdák ma is pillangós virágú növényeket, használják zöldtrágyaként, így szükségtelen a nitrogénműtrágya alkalmazása. És talán ezért olyan szépek, egészségesek a természetes gyepek, mert minden lakójuk hozzáad valamit a humuszos földtakaró anyagához évmilliók óta!

Azt olvastam az újságban …

Magyarország az üldözött keresztények menedéke szeretne lenni – mondta az emberi erőforrások minisztere szeptember 29-én Budapesten azt a 72 közel-keleti keresztény fiatalt köszöntve, akik a magyar állam ösztöndíjasaiként most kezdték meg tanulmányaikat különböző magyar egyetemeken. (reformatus.hu)