Az Új KALÁSZ 2017. október-novemberi száma.

Tartalomjegyzék

Szemtelenek a láncban (Nemes Éva)  3   Az ország házánál (GI–UZS)13
A hivatás (Pavel Velikanov)  4   NOSZF (Nemes Éva)14
Téged kereslek Istenem (Stella Leontin)  5   Arabok, de nem muzulmánok (III. Lahhám)15
Szent Ferenc és a gubbiói farkas (UZS)  5   Megmaradunk! (Böjte Csaba)16
Náluk nincs oltáriszentség (Unger Zsuzsa)  6   Azt olvastam az újságban (Unger Zsuzsa)17
Lakodalom és hétköznapok (Karl-Heinz Pfeiffer)  6   Tökök, dinnyék, uborkák (Lechner Judit)18
Luther a zenéről  7   Nyári örömeink helyszíne (Dr. Pávics Lászlóné)19
Berecz Skolasztika (Nemes Éva)  8   Hírek, események (Szombathely, Pannonhalma, Vác)20
Megyek még egy kört (D.)  9   Kedves Lányok! (Szilágyi Melinda)21
Hogyan legyünk jelen? (internet, Josef Ratzinger) 10   Egymás terhét hordozzátok (Rolla Margit)21
Alcsút üzenete (Unger Zsuzsa) 11   Gubbiói farkasok (Nényei Gáborné)23
A város nevét se mertem kimondani (MV–UZS) 12   Nutellás virágsütemény (Nagykáta)25
Hóeke a hídon (SZD–UZS) 12   Tereske Szent Lászlója (Vlasits Györgyi)27

R é s z l e t e k

Szemtelenek a láncban

Maria Jugyina éppen hogy hazaért, még le sem hunyta a szemét, amikor dörömböltek a lakása ajtaján: a titkosszolgálat emberei voltak, akik közölték vele, hogy vissza kell mennie a stúdióba, mert a koncertet még aznap éjszaka lemezre kell venni. Reggelre a felvétel elkészült, egy példányban bakelit lemezre nyomtatták, és vitték a „népek atyjának”.

A hivatás

Elhivatottság, hivatás – ma nem túl népszerű ezt a témát fejtegetni. Korunk embere megszokta, hogy a „szituációs gondolkodást” gyakorolja. Ma annak van nagy értéke, ha valaki egy szempillantás alatt meg tud oldani egy problémát. Az azonban, hogy valaki egyszerre meglássa az egész életét – mintha tenyerén látná –, az elejét is, és az elkerülhetetlen véget is, aligha segíti elő vállalkozása forgalmának növekedését vagy a ranglétrán való elmenetelét.

Lakodalom és hétköznapok

Házasságunk úgy gyarapodott az esztendők során, ahogy az évgyűrűk vastagítják a fa törzsét. Barátok, asztaltársak, teológusok telepedtek körénk: ettek-ittak és élvezték a bibliai vendégszeretetet. Az asztali beszélgetések alkalmával Luther valóságos kis teológiai mesterműveket hozott össze a tételeiből, illetve válaszaiból. A buzgó tanítványok pedig sűrűn jegyzeteltek. Jól is kerestek velük, csak a Luther-ház konyhájára nem hoztak semmit ezek a rögtönzések.

Berecz Skolasztika

Másnap megkezdtük a missziós működést. A három falu közt elterülő mintegy 6000 holdnyi határnak meglehetősen a középpontjában találtunk egy elég tágas, üresen álló épületet. Felkerestük a tulajdonosnőjét, ki bér nélkül a legnagyobb örömmel rendelkezésünkre bocsátotta, s mi kineveztük missziós iskolának. Én Isten segítő kezének tartottam a jelenséget, hogy ily nagy lakásínség idején üresen találtuk a célunknak egészen megfelelő épületet, s hálásan köszöntem meg jóságát. A következő napokat a missziós munkálatok alapköveinek lerakására szenteltem. Elvegyültem a nép közt, beszélgettem velük, s iparkodtam érdeklődésüket s ambíciójukat felkelteni. Hála az Égnek, nem eredménytelenül, mert mikor a beíratást megkezdtem, annyian jelentkeztek, hogy attól féltem, be sem férnek majd az iskolába...

Arabok de nem muzulmánok

… keletiek, de nem ortodoxok, katolikusok, de nem latinok. Ők a melkiták. A mintegy 780 ezer lelket számláló, több országban szétszórtan élő egyházuk jelenlegi vezetője Gregorios III. Lahhám pátriárka. A vele folytatott beszélgetésből (kérdező társa Charlotte d’ Ornellas francia újságírónő) idézünk kiragadott mondatokat, részeket.

Tökök, dinnyék, uborkák

Érdekes, milyen sok kedves gyümölcsünk és tápláló főzelékünk, salátafélénk származik a tökfélék családjából. Kertkultúránk évszázadok óta ismeri őket, de ezek mind jövevények nálunk! A magyar flórában szinte csak a földitök, ez az ehetetlen, sőt mérgező növényke képviseli a családot; a dinnyék, az uborka Ázsiából, a tökfélék pedig jóval később Amerikából érkeztek hozzánk. Évszázadok során aztán úgy megkedveltük őket, hogy új fajtákat is nemesítettünk, külön termőtájai vannak a görögdinnyének, a sütőtöknek, az uborka pedig mindenhol szívesen megterem.

Gubbiói farkasok

Megláttam a nálam fél fejjel nagyobb, felborotvált fejű fiúcskákat fémszögekkel kivert bőrruhában, fémes orrú, hatékony rúgásra alkalmas bakancsban, kihívó tekintettel és borostás arccal, az anyányi, terebélyes lányok ellenséges pillantásait, s nekem az lett volna a dolgom, hogy angolra tanítsam őket. Ámde ők tanulni nem akartak. Minden igyekezetemet bevetettem, hogy érdeklődésüket felkeltsem, hogy legalább egy kis munkára rá tudjam venni őket, de többségük figyelemre sem méltatott, zsongtak, zajongtak. Volt persze kivétel, nekem ők voltak a vigasz, a többieknek ugyanakkor a céltábla: volt kit csúfolniuk. Az egyik fiúnak még áprilisban sem volt füzete, a világon semmit nem tanult. Mikor betévedt az édesanyja az iskolába, mondtam neki, hogy biztassa a fiát, legalább valami igyekezetnek legyen nyoma a füzetében, mert így bizony meg fog bukni. Az édesanya egy kis vállrándítással csak annyit mondott: Joga van megbukni. Nem? Hát erre elakadt a szavam: igaz. Tényleg joga van.