Az Új KALÁSZ 2015. december-januári száma.

Tartalomjegyzék

Mit visz a jövő? (Nemes Éva)  3   Jogi estek – vidáman16
Virrasszatok – képelmélkedés (Unger Zsuzsa)  4   A közmondások igaza (Szerkesztőség)16
Suttog a fenyves zöld erdő (Lechner Judit)  4   Azt olvastam az újságban… (Unger Zsuzsa)17
Ünnepek (Balás Béla)  5   Dajkarímek (Dézsi Bernadett – Fekésházy Kinga)18
Azon az éjszakán (Gyombolai Márton)  6   Kedves Lányok! (Szilágyi Melinda)21
Csillag Betlehem felett (Agatha Christi)  6   A 70. évfordulóhoz érve (Dr. Pávics Lászlóné)23
Háromkirályok (Weismantel/EK)  8   Nem történik semmi kétszer (W. Szymborska)23
Legyen nekem a te igéd szerint (Nényei Gáborné)  9   Hírek, események (Tápiógyörgye, Budapest)24
Bakhita Szent Jozefina 10   A címoldal képéhez (Unger Zsuzsa)24
Márk evangéliuma 5. (Dér Katalin) 12   Te győzd le jóval a rosszat! (már)25
Az Emberfia –képelmélkedés (Unger Zsuzsa) 13   Modern zserbó (Dr. Pávics Lászlóné)25
A föníciaiak és a néma csere (Hadházi Dániel) 14   Buzsáki hímzés (Vértesaljai Antalné)27

R é s z l e t e k

Mit visz a jövő?

Egy nagy búcsúvétellel kezdtem az életem. Bár senki nem kérdezett, én ösztönösen meg akartam látni a napvilágot, ezért elváltam attól a puha, meleg homálytól, amely kilenc hónapon át mindent megadott, amiről később kiderült, hogy aki (!), és szeret engem. Anyunak hívtam.

Legyen nekem a te igéd szerint

Mint minden gyerek, a mieink is meztelenül jöttek a világra. Felruháztuk őket, számtalanszor öltöztettük, tisztába raktuk, fürdettük őket, s ahogy nőttek, újra és újra kellett gondoskodni az egyre nagyobb ruhákról. Csecsemőink – mint mindenki másé – már szinte születésük pillanatában éhesek, szomjasak voltak. Mi enni, inni adtunk nekik mindig, szépen föl is növekedtek. Betegek voltak, s mi szerencsére csak ritkán kellett, hogy látogassuk őket a kórházban, mert többnyire elég volt éjjel-nappal mellettük virrasztva otthon ápolgatni őket, míg meg nem gyógyultak. Idegenként fogadtuk be őket.

Ünnepek

Az ünnep más, mint a szünet. A szünet hiány, az ünnep többlet. Túlmutat lakomán, különb a hangulatnál, nem csak a testet szolgálja. Nem lehet rá kötelezni, de szomorú a sorsa, ki lemarad róla. Már a készülődés is varázslatos, s utána felejthetetlen az emléke.
Az ünnep nem okvetlenül ünnepély. A naptár piros betűi csak felszínen ringó bóják. A lényeg a mélyben van, nem kell hozzá műsor. Itt csak befogadni lehet. Azt, aki túl van a jeleken, és most felénk közelít…

Csillag Betlehem felett

Agatha Christie angol írónő (1890–1967) a világ egyik legolvasottabb szerzője. Műveinek túlnyomó többsége bűnügyi nyomozásról szól. Az alábbi elbeszélés 1965-ben megjelent mesekötetéből való. Ha az életműbe illesztve figyeljük a kis történetet, egyfajta „gyilkossági kísérletnek” is tekinthetjük. Mindamellett elgondolkodtató az emberi felelősség és alázat szempontjából.

Bakhita Szent Jozefina

Az emberrablás okozta megrázkódtatás miatt elfelejtette a nevét, így azt a nevet használta, amelyet a rabszolgatartói adtak neki: bakhita arabul azt jelenti, hogy szerencsés. Kényszerítették, hogy felvegye az iszlám vallást.

Márk evangéliuma 5.

Az ókori világban nagy szerepe volt a tanúskodásnak, mivel a mai bizonyító eljárások (ujjlenyomat, rejtett kamera, DNS, mobiltelefon cellatartalma) még nem léteztek. Aki megtagadta a tanúskodást valamely ügyben, az tanúképtelené vált: az ő ügyében sem tanúskodhatott más. Jogilag halottá vált. Erre gondoljon az, aki szégyelli Jézust, vagy félelemből, kényelemből nem vállalja Őt.

Jogi esetek – vidáman

Vállalkozó üti a falat a börtönben: –Az ügyvédemmel akarok beszélni! –Semmi gond, de a másik falon kopogjon, mert az ügyvéd úr abban a cellában ül.

Dajkarímek

Az érintés és a zene az érzelmi fejlődést is segíti. Fontos a figyelem és lazítás ritmusa: tudjanak megfelelő ideig figyelni, de tudjunk teljesen kikapcsolni is. Sok dajkarím vége, oldása a nevettetés: csiklandozás, csujogatás. Ezt várják is. Megfigyelhető a rákészülés feszültsége, amikor az ismétlésnél már tudja, mire számíthat.

Te győzd le jóval a rosszat!

Előáll egy olyan helyzet, ami senkinek sem jó: az elcsábítottak csalódni fognak, mert nem értik a nyelvet, más az éghajlat, idegenek a szokások, nincs kolbászból a kerítés, és nincs számukra házastárs. Az elhagyott ország elveszíti legjobb, fiatal munkaerőit, a befogadásra kényszerültek pedig állandó bizonytalanságban lehetnek, hogy mikor támad a jövevények közül halált osztó ellenség. Ahogy foszladozni fognak a beáramlók reményei, úgy forr majd fel bennük az indulat a tőlük megroggyant földrész ellen.