Az Új KALÁSZ 2019. október–novemberi száma

Tartalomjegyzék

Alvajáró üzemmódban (Nemes Éva)
  3
Ellenfolyamat (NÉ)
15
Természetfölötti, személyes Isten (Unger Zsuzsa)
  4
Újratervezés a kertjeinkben (Lechner Judit)
16
Vajon lát-e a szívünk? (Nényei Gáborné)
  6
Harminc deka elbitangolt parizer (Fehér Béla)
17
II. Rákóczi Ferenc (Nemes Éva)
  7
Hajdanán ezt lehetett olvasni (UZS)
17
A kamalduli rend (Nemes Éva)
  8
Azt olvastam az újságban (UZS)
18
Győzhetetlen én kőszálom (kotta)
  8
Kedves Lányok! (Szilágyi Melinda)
19
Tudta? A Tanácsköztársaság vége (Nemes Éva)
  8
Megcéloztak (Fekésházy Kinga)
21
Az 1956-os forradalom visszhangja (NÉ)
  9
Hírek, események (Vác, Sümegprága, Veresegyház, Pápa, Budapest, Szombathely)
21
Vigasztalások (Lucius Annaeus Seneca)
10
Egysoros versek (Czigány György
22
A Kalocsai Iskolanővérek művészei (NÉ)
11
NEK: Aggályok? (Dejcsics Konrád)
23
Balczó (Balázs Éva)
12
A lényeg (Fésűs Éva)
23
Tudor (N. N. rajza)
12
Élelmiszergyártó baktériumok (Giulia Enders)
25
Az ószőnyi ikrek története (Német István)
13
Az ikervári Batthyány kastély (Vlasits Györgyi)
27
Mihály folyamatba tétele (Móra Ferenc)
14
 

Részletek

Alvajáró üzemmódban

Már az ókori bölcs fölvetette: „Az alvó rabszolga most épp azt álmodja, hogy szabad ember. Fölébresszem-e?” A keresztények azt mondják, meg kell térni. De hogyan? Az alvó ember hallja ugyan a prédikációt, de fölfogja-e?

Természetfölötti, személyes Isten

Isten léte túlnyúlik a múlt és a jövő minden határán; létének nincs kezdete, sem kibontakozása, lényén semmi sem változtat. A zsoltáros hasonlattal érzékeltetve szól Isten időtlenségéről: Még mielőtt a hegyek lettek, a föld s a mindenség mielőtt megszülettek, Te mindöröktől mindörökké vagy! Egy ezredév előtted lepereg oly gyorsan, mint a tegnap, akár az éj egyetlen őrváltása. (Zsolt 90,2.4)

Vajon lát-e a szívünk?

Tizenegy-tizenkét éves kislányoknak már gyakran szégyenkezniük kell, amiért szüzek. Hányan, de hányan hajszolódnak bele éretlenül testi kapcsolatba e szégyen elől menekülve! S közben a kincset őrző cserépedény összetörik, oda a világosságot tápláló illatos olaj, vele összetörik a szív, elveszti látását. Pedig jól csak a szívével lát az ember.

II. Rákóczi Ferenc

A Fejedelem – bár nem volt teológiai képzettsége – alapos ismeretekkel rendelkezett, és mindvégig ragaszkodott a családjától kapott katolikus hitéhez. Törökországi száműzetésében is tudatos keresztény életet élt, gyakorta imádságba és mély hallgatásba merülve.

A Tanácsköztársaság vége

Váry Albert főügyész A vörös uralom áldozatai Magyarországon című művében (1922) közreadta a 133 napos vörös terror földerített áldozatainak adatait. A II. vh. után emiatt az ÁVH állandó zaklatásának volt kitéve, Rákosiék kitelepítették Hunyára. Egy pajtában kényszerült lakni embertelen körülmények között 1953-ban bekövetkezett haláláig.

Balczó

1984-ben költöztünk Budakeszire hat gyerekkel. Öt évig bent laktunk a lakótelepen, 56 négyzetméteren, oda született még két gyerek. Onnan építkeztünk. Az asztalosmunka iránt mindig vonzódást éreztem. Nem tanultam az asztalosmesterséget, de amit egyszer láttam ebből a szakmából, azt nem felejtettem el. Ami a házunkban fából készült, az az én kezem munkája.”

Az ószőnyi ikrek története

1701. október 21-én a Zichy grófok jobbágyának felesége különös, keresztcsontjuknál összenőtt leánygyermekeknek adott életet. Az elsőt három óra múlva követte a második. Hírük ötéves korukig nem terjedt túl a falu határán, ekkor azonban tudomást szerzett róluk Csúzi Cseh János győri orvos, akinek az első gondolata az volt, hogy milyen gazdaggá tenné őt, ha látványosságként pénzért mutogatná a szerencsétlen gyermekeket. Az elhatározást tett követte.

Újratervezés a kertjeinkben

Magyarországon évek óta szeptember- október fordulóján ünnepeljük a Teremtés hetét, amikor a keresztény egyházak együtt keresik a megoldásokat az éghajlatváltozás kihívásaira. Az éghajlatváltozás tényét már minden józanul gondolkodó ember elismeri, de a hívő ember számára a tehetetlen szorongáson túl is van még miben bizakodni! Ahogy Ferenc pápa fogalmazta meg számunkra: „A bolygóért való küzdelmeink és aggódásunk ne vegyék el tőlünk a reménység örömét!”