Az Új KALÁSZ 2017. december–2018. januári száma.

Tartalomjegyzék

Örömünk zöld fája (Nemes Éva)
  3
Tanítom a kisfiamat (Karinthy Frigyes)
14
A szeretet kalandja (Stella Leontin)
  4
A fahamu nem szemétre való
15
Az otthon (A. V. Csernyajev)
  5
Pillangós virágcsodák (Lechner Judit)
16
Szállást keres a Szent Család (Milbichné Mária)
  6
Hova tűntek a nők? (Dr. Demeter Katalin)
18
Ez karácsonyi történet (Perlaki Flórián)
  7
Hamar, amíg az úton (Gyökössy Endre)
19
Mennyország piaca (kotta)
  8
Csak vidáman!
19
20–Gáspár–Menyhért–Boldizsár–18
  8
Piaci utak (Unger Zsuzsa)
19
Kabátgomb (Nényei Gáborné)
  9
Azt olvastam az újságban… (Unger Zsuzsa)
20
Arany-sarok (Reichert János nyomán)
  9
Hírek, események (Nagykáta, Budapest, Szerecseny)
21
Hogy elhiggye a világ… (Varga László)
10
Csépai soros kifli (Sülye Károlyné)
25
Kezedbe ajánlom lelkemet (K-Heinz Pfeiffer)
10
Nagyvárad (Vlasits Györgyi)
27
Teréz szülei (Nemes Éva)
12
 

Részletek

Örömünk zöld fája

Mennyi kudarc és szégyen ért minket is. Dühünkben hányszor törnénk szét életünk száraz ágait. Máskor igazságosztó, terminátor Mikulásként virgáccsal vesszőznénk a „rosszakat”. Ki akarjuk csikarni Istenből a csodát, itt és most. És adatik nekünk Karácsony! Kisarjadhat örömünk zöld fája, a kis Jézussal gyümölcsöt hozhatunk.

A szeretet kalandja

Nem az kell, hogy lehozzunk a csillagokat a másik embernek. De a szeretet apró mozzanataival, tetteivel igenis elviselhetőbbé, szebbé tudjuk tenni környezetünket. És ez egyedül rajtunk múlik. Ha csöndben csukom be az ajtót, ha megköszönöm a finom ételt, ha megírom a régen várt levelet, vagy valakit felhívok telefonon, vagy éppen megállok az utcán, és időt szánok valakire, s megkérdezem: Hogy vagy? Hogy telnek az ünnepek? És rögtön nem én válaszolok panaszáradattal, hanem megvárom, hogy elmondja, ami a szívét nyomja. Ez a szeretet. Nehéz elindulni, félünk a kockázattól. Félünk, hogy a szeretet kalandjában kihasználnak bennünket, visszaélnek velünk, nevetségessé válunk – de Jézus is vállalta ezt a kockázatot.

Az otthon

Házat építeni nem csak annyit jelent, hogy felhúzzuk a falait: otthont kell teremteni, utódokat nemzeni, átadni a hitet és a jó cselekedetekben gazdag élet példáját. Ilyen tettet az ember nem tud egyedül véghezvinni. „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik felette.” (Zsolt 127,12)

Arany-sarok

Kifogástalan hivatalnoki, illetve tanári munkát végzett egész életében, de aligha van nagyobb irodalmi vesztségünk, minthogy Arany Jánost évtizedekig marhapasszusok írására, ülések szervezésére, az Akadémia ügyes-bajos gondjainak intézésére kényszerítette a napi megélhetés.

Kezedbe ajánlom lelkemet

Hadd lépjek hát Mártonnal együtt az ő Istene, a mi Istenünk elé, mondván, amit a reformátor egy papírszeletkére írt (és én csak a halála után találtam meg): „Koldusok vagyunk – ez az igazság.” Már csak Luther utolsó szavait csatolom ide, amiket a halálos ágyán hallottam még tőle: „In manus tuas commendo spiritum meum, redemisti me, Deus veritatis – kezedbe ajánlom lelkemet, mert megváltottál engem, igazságnak Istene. Ámen.”

A fahamu nem szemétre való

Régen homokkal keverve ezzel súrolták az edényeket, aztán kiöntötték a fűbe. Bográcsoknál és grillezőknél kiváló ez a módszer.

Pillangós virágcsodák

A pillangósvirágúak különleges adottsága, hogy hasznos baktériumokkal is képesek társulni. A borsó, a bab, a lencse gyökere utat enged a nitrogéngyűjtő baktériumnak, az szinte belenő a növény szöveteibe, és ott az apró hólyagokban berendezi a kis laboratóriumot, ahol a levegő nitrogénjét megköti, és a növény számára felvehető vegyületbe rendezi. Nemcsak a gazdanövény, hanem a társnövények számára is hasznos, és még elhalása után is jótékony emléke marad a földben az együttműködésnek. Ezért illesztenek a vetésforgóba a biogazdák ma is pillangós virágú növényeket, használják zöldtrágyaként, így szükségtelen a nitrogénműtrágya alkalmazása. És talán ezért olyan szépek, egészségesek a természetes gyepek, mert minden lakójuk hozzáad valamit a humuszos földtakaró anyagához évmilliók óta!

Azt olvastam az újságban …

Magyarország az üldözött keresztények menedéke szeretne lenni – mondta az emberi erőforrások minisztere szeptember 29-én Budapesten azt a 72 közel-keleti keresztény fiatalt köszöntve, akik a magyar állam ösztöndíjasaiként most kezdték meg tanulmányaikat különböző magyar egyetemeken. (reformatus.hu)