Az Új KALÁSZ 2015. augusztus–szeptemberi száma.

Tartalomjegyzék

Sánta kutyától a mikromimikáig (Nemes Éva)
  3
Kezdő tanár imája (Holczer József nyomán)
16
Salkaházi Sára (Weibl Lipót) és imája
  4
Metzger Gabi néni öröksége (Nényei Gáborné)
17
Itthon, töretlenül (Unger Zsuzsa)
  5
Kerámikon (Magyar Márta)
17
Méltóságom, Identitás (Sztrilich Ágnes)
  5
A címoldal képéhez (Unger Zsuzsa)
18
Márk evangéliuma 3. (Dér Katalin)
  6
Te győzd le jóval a rosszat! (Nényei Gáborné)
18
Roger testvér (Bernhard Langenstein/EK)
  8
Melyiket válasszuk? (Dr. Szegfű Mária)
18
Isten Báránya (Eisenbarth Kriszta)
10
Azt olvastam az újságban (Unger Zsuzsa)
19
A fénylő Napkorong himnusza (Eknaton)
11
Hírek, események
20
Kovászos kenyér (Lechner Judit)
12
Kis Kalász (Szilágyi Melinda)
21
A négy kenyér (Simon István)
13
Fényes nap, Úr adta ékes nap 2.
23
Jóska élni tanul (Hosszú Ferencné)
13
Fohász (Cselei Gáborné)
23
Tanácskozás Párizsban (Élő bolygónk honlap)
14
Vendégváró harapnivaló (Sülye Károlyné)
25
Bonis Bona (Szerkesztőség)
16
Sióagárdi hímzés (Vértesaljai Antalné)
27

Részletek

Salkaházi Sára

Sára 1899-ben született Kassán. Félárva kislányként nevelkedett két testvérével. Sok jó ösztönzést hozott hazulról. Bár szülei osztrák származásúak voltak, mély magyarságtudat hatotta át őket. A segítőkészség példája is előtte állt: anyja mindig vendégül látott asztaluknál egy szegény diákot. Sára tanítónői oklevelet szerzett, de az iskolánál jobban érdekelte a gyerekek sorsa. Szabad idejében családokat látogatott, kutatta az elmaradottság és nyomor mélyebb okait. Sokat olvasott, és egyre inkább belevetette magát a politikai életbe. Szociális tárgyú cikkei jelentek meg, ő maga szakmát is tanult, így belülről szerzett tapasztalatokat a tanoncidőszak keserveiről.

Márk evangéliuma 3.

Jézus mérsékli a felbolydulást. A szorongatásból bárkába száll, és megtiltja, hogy Isten Fiaként dicsőítsék. Több oka is volt, hogy ne aknázza ki a gyógyítások miatt támadt népszerűségét, hisz Ő nem azért Isten Fia, mert csodát tud tenni! Mások is voltak akkoriban (és azóta is), akik meglepő módon tudtak gyógyítani. Ha csodarabbiként válna híressé el, akkor a kereszthalál visszafelé hitetlenítené személyét: hát önmagát nem tudta megmenteni?!

Roger testvér

A testvérek kevés szóval tájékoztatták és vigasztalták vendégeiket. Azok a közel tartózkodó gyerekek, akik talán túl sokat láttak, szüleik karjában imádkoztak tovább. A fiatalok is közelebb húzódtak egymáshoz, megfogták egymás kezét, és így folytatták az imádságot. A templom szentélyében sok-sok gyertya lángja lobogott, meleg fényt vetve az ikonkereszt arany vörösére. Úgy tűnt, hogy a valóság utolérte azt a spanyol éneket, amely újra meg újra fölcsendül Taizében, s véget nem érő dallamával ezen az estén is betöltötte a templomteret és a szíveket; az az ének, amely szinte védjegye lett e csöndes burgundiai falunak: Nada te turbe…Semmi ne zavarjon, semmi se rémítsen!

A fénylő Napkorong himnusza

Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton, Atonként ragyogva nappal. Te elűzöd a sötétséget és nekünk adod sugaraidat. Ünnepet ül a Két Föld, az emberek felkelnek, Te ébreszted fel őket. Megmossák végtagjaikat, felöltöznek és kezeiket áldóan emelik ragyogó megjelenésed felé. Az egész vidék megelevenedik: minden jószág békében legel, a fák és mezők zöldellenek. A madarak kirepülnek fészkeikből, szárnyaik a Te lelkedet dicsérik. Minden állat lábra áll. Minden, ami repül vagy leszáll, él, mikor Te felkelsz értük.

Melyiket válasszuk?

A -t végű igék formája azonban eltérő a kijelentő és a felszólító módban: látja, látjuk stb., de lássa, lássuk stb.; tanítja, tanítjuk stb., de tanítsa, tanítsuk stb.; osztja, osztjuk stb., de ossza, osszuk stb. Súlyos nyelvhelyességi hiba, ha a különböző jelentésű alakokat összetévesztjük, hiszen arra kell törekednünk, hogy – ha csak lehetséges – a egyértelműen fejezzük ki mondanivalónkat.

Kerámikon

Munkáim forrása a középkori ikonfestészet, szobrászat, a románkor egyszerű, szent figurái és kopott kőfelületei. Az ősi jelek, mozdulatok, alakok az emberiség sűrített, lecsapódott, nem tudatos tapasztalatai. Ezekből meríthetek az Örök felismerésére és megjelenítésére. A képeimen szereplő alakokat (angyalokat, Máriát és más szenteket) kopottságuk, befejezetlenségük, esendőségük teszi szerethetővé.

Azt olvastam az újságban

A csíkszeredai pünkösdi gyülekezetben keresztelkedést tartottak az Olt partján: negyvenöt Somlyó utcai felnőtt roma döntött úgy, hogy lopás, káromkodás, átkozódás, verekedés, iszákosság helyett a keresztényi élet elvei szerint élnek tovább. A keresztelkedni akarók fehérbe öltözve hallgatták Lakatos Béla pünkösdista pásztor prédikációját, őket hozzátartozóik, szomszédjaik állták körül. A prédikáció után cigány, magyar és román nyelven is énekeltek egyházi éneket. Többen elérzékenyültek, volt asszony, aki azért zokogott, mert szeretett volna ő is csatlakozni a hívőkhöz, illetve megkeresztelkedni, de mivel nem tudott lemondani a cigarettáról, így nem tehette meg. (Székelyföld.ma 2015. június 16.)