Az Új KALÁSZ 2014. október–novemberi száma.

Tartalomjegyzék

Nem akarok pompon lány lenni! (Nemes Éva)
  3
Sej, a fekete hattyú (kotta)
15
Királylányok vagyunk? (Nényei Gáborné)
  4
Utólagosan (Illyés Gyula)
16
Anyósringató (B. Tóth Klára)
  5
Főzőtejszín (Dr. Pávics Lászlóné)
16
Te álmodtál meg (Dorothee Sölle)
  6
Magvető havában (Lechner Judit)
17
A merengőhöz (Vörösmarty Mihály)
  6
Azt olvastam az újságban… (Unger Zsuzsa)
18
Egyetlen (Anthony de Mello)
  6
Kis Kalász (Szent Márton, Almás gyerekpuncs)
19
Csábítók (Alfred Schilling)
  7
Az idős ács. Az egér és az egérfogó. Érdek és szeretet
21
Az aradi várárokban (Baló Béni)
  9
Hírek, események (Tápióbicske, Vác, Tápiószentmárton, Lengyeltóti)
22
Maderspach Károlyné (Czaga Viktória)
11
A címoldal képéhez (Krisztus köntöse)
24
Széphalom kötelez (Szakonyi Károly)
14
Te győzd le jóval a rosszat (T. K.)
25
Anagrammák 5
14
Juhtúrós-hagymás csusza (Pávics Lászlóné)
25
A fekete hattyú meg a fényes szelek (Nemes Éva)
15
Buzsáki népviselet
27

Részletek

Nem akarok pomponlány lenni!

Mindkét „műfaj” lényege: a nőkre osztott sajátos szerep. A fiúk formálják, alakítják a világot, űzik a politikát, a lányok pedig nézik, csodálják őket zsenialitásukért. S ha a férfiú válla roggyanni látszik, a vonagló vudubabák ritmikus biztatásától új erőre kapnak, és győznek, mindig győznek. Magyarországon nincs falunap, lecsóba-csapó-fesztivál, birkaterelő-, majomválasztó-verseny – pompon lányok nélkül.

Hogy is van ez? Királylányok vagyunk?

Nem is olyan régen, a KALÁSZ első évtizedében a falusi lányok, még ha nagyon szegények voltak is, különleges becsben tartott ruhát öltöttek magukra a vasárnapi szentmisére. Annak tisztának, szépen vasaltnak kellett lenni, mert ha talán nagyon egyszerű lányok voltak is, pontosan tudták, hogy ők királyi lakomára hivatalosak a legfenségesebb palotába. A csizmájukat többnyire a kezükben hozták, hogy szép maradjon, s csak a templom közelében vették föl, hogy így lépjenek az Úr színe elé.

Csábítók

Az édeni elbeszélésből tehát ne azt a következtetést vonjuk le, hogy a nő eleve bűnre csábító lény. Sokkal inkább azt, hogy egyikünk se hallgasson az Isten helyére felkapaszkodó, magukat hazug ígéretekkel behízelgő hatalmakra, mert azok romlásunkat fogják okozni.

Az aradi várárokban

1850-ben a nép siratta vértanúit, és titokban fejezte ki ellenállását. Egy különös divatcikk jelent meg: fekete karperec kilenc ezüst betűvel: P V D T N A K L S
Ez a betűsor egy német mondat szavainak kezdőbetűiből állt, egyúttal a vértanúk nevének kezdőbetűit tartalmazta ebben az értelemben: Pannónia ne feledd halottaidat, mint vádlók tovább élnek ők!
Tehát: Pannonia (Pöltenberg Ernő) Vergiss (Vécsey Károly) Deine (Damjanich János, Dessewffy Arisztid) Toten (Török Ignác) Nie (Nagysándor József), Als (Aulich Lajos) Kläger (Kiss Ernő, Knézich Károly) Leben (Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly), Sie (Schweidel József).

Magvető havában

Ma már a vetés precíziós gépekkel történik, azonnal takaró borul a magvakra, az aratásnál sincs szemveszteség, a madarak része is a magtárba kerül. Az aszfaltútra hullott mag már annyi időre sem csírázhat ki, hogy humusszá bomolva segítse rövid kis életével a növénytakaró újrasarjadását. A tüskebozót, a bogáncs ellen pedig ott a mindenható gyomirtó.
Gazdagodunk, ha a betakarított termés mennyiségét nézzük, de közben a teremtett világ szegényedik, pusztul körülöttünk. Biztos, hogy egyedül minket, embereket illet a Föld minden termése?

Azt olvastam az újságban

A közgondolkodásban még nincs egyértelmű helye Dózsa Györgynek. A nevével fémjelzett felkelés 500. évfordulóján legalább két tévedést oszlassunk szét a történelmi kutatások fényében. A lázadást ugyan kegyetlenül megtorolták, de Dózsát nem égették meg izzó vastrónon. A másik közhelyszerű tévedés, hogy a levert parasztháború miatt nem tudtunk Mohácsnál ellenállni.

Krisztus köntöse körül

Így október hónapban, amikor megtartják a reformáció emléknapját, tekintsünk ökumenikus szemmel e ruhára. Nemde azért adatott kezünkbe, hogy ki-ki legjobb képességei szerint őrizze azt? Nemde azért, hogy körülötte, belekapaszkodva testvéri beszédbe elegyedjünk egymással? Nemde azért, hogy az evilági értékekért küzdő ateistákkal is megpróbáljunk szót érteni?