Az Új KALÁSZ 2014. június–júliusi száma.

Tartalomjegyzék

Káin koszorúi (Nemes Éva)
  3
A hitoktató naplójából (SZ.M. és K.O.)
17
Bátor ugrás (Alfred Schilling)
  4
Vessző a „mint” szó előtt (Dr. Demeter Katalin)
18
Bérmálkozók bibliás imája (U.ZS.)
  5
Állati kacaj
18
Gyóni Géza (wikipedia)
  6
Anagrammák 3.
18
Csak egy éjszakára (Gyóni Géza)
  7
Kis kalászoknak (Mezítlábas tábor, Kirándulás esőben, Imák a nyári szünet napjaira)
19
Amikor a nagy háború kitört (Farkas Elek)
  8
Azt olvastam az újságban…(Unger Zsuzsa)
21
Krónikás ének 1918-ból (Ady Endre)
11
Hírek, események (Váci ház, Kovács Kati néni, Wucwo-imanap, Pettend, küldöttgyűlés)
22
Doberdói katonadal (kotta)
11
Te győzd le (P. O.)
25
Móra Ferenc (Nemes Éva)
12
Gyümölcsös lepény (Dr. Pávics Lászlóné)
25
Andalúzia csillaga (Lechner Judit)
13
Tápai Krisztus (Juhász Gyula)
26
Az élet közepén 2. (Somogyiné Petik Krisztina)
14
A tápai viselet
27
Ötvennyolc év után (Dr. Pávics Lászlóné)
16
 

Részletek

Káin koszorúi

Száz évvel ezelőtt tört ki az első világháború. Ábelnek nincsenek gyermekei, így mi, kései Káin-utódok gyászolunk, koszorúzunk, emlékezünk és kutatjuk a történelmi korok és egyéni életünk kórokozóit. A hívő ember nagyokat hallgat…Imádkozik. Megbújik Istene vigaszában.

Bátor ugrás

Ne feledjük: az egyházat nem az emberi okosság, hanem az isteni Bölcsesség tartja fenn. A pünkösdi légmozgás pedig nem csak enyhe szellő lehet, de viharos szél is, amely tépázás során tisztítja meg és gyarapítja Isten népét. Önmagunk árnyékát csak a Lélek lendületével tudjuk átugrani. Ha nem tesszük meg, magunkra maradunk.

Csak egy éjszakára

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket. / Az uzsoragarast fogukhoz verőket. / Csak egy éjszakára: / Mikor gránát-vulkán izzó közepén / Ugy forog a férfi, mint a falevél; / S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, – / Szép piros vitézből csak fekete csontváz.”

Amikor a nagy háború kitört

Persze én akkoriban ezeknek az eseményeknek csak a töredékeit értem föl ésszel. Annyit mindenesetre megértettem már, hogy apámat mint hadifoglyot, a Volga deltájában lévő Asztrahány városba vitték. Onnan sok fogolytársa megszökött. Én a Nagy Magyar Atlasz térképén próbáltam követni, Iránon keresztül merre szökhettek. Azt is megtudtam, hogy az oroszok erre a további szökések elkerülése végett a foglyok ablakait beszögezték. A Volga deltájában, nyár közepén, a fülledt melegben!

Móra Ferenc

„Nem vagyok nagy regiszterű orgona: kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallgatni néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget

Állati kacaj

Ki terít meg ebédre az állatóvodában? (A napos csibe.) Ki lehet a mosómedve eszményi társa? (A teknősbéka.)

Azt olvastam az újságban…

A serpa nép (jelenleg 150 ezer tagot számlál) eredetileg nomád állattartással és kereskedelemmel foglalkozott. Sokuk életmódja akkor változott meg, amikor a nyugati turisták egyre többen jöttek a magashegyekbe, és szükségük volt a még feltérképezetlen útvonalakat jól ismerő helyi vezetőkre. A hegymászás mestersége aztán apáról fiúra szállt: köteleket, létrákat helyeznek el, karbantartják az utakat A legtöbb magashegyi teherhordó nem szereti a szakmáját, csak a szegénység kényszeríti életének kockáztatására.

A tápai viselet

A lányok hajba font szalagjának színe az egyházi év liturgikus színeihez igazodott. Szerették és sokáig hordták a csíkosbotost, az élénkszínű keresztbe csíkos harisnyát. Ünnepi viselet még a varrott szegedi papucs. A jegypapucs fehér bőrből, selyemből vagy bársonyból készült, ajándékozása szokás volt a ’60-as évekig.
A lakodalom éjjelén „bekötötték a lány fejét”, aki első kendőjét édesanyjától kapta. Az addig két ágra font haját kontyba fésülték. A kendő alá fityula került, erre feszesen álló kendőt kötöttek.