Az Új KALÁSZ 2014. április–májusi száma.

Tartalomjegyzék

Hóbajárt basa és társai (Nemes Éva)
  3
Régi magyar nyelv (Nyerges András)
18
Jézus álma (Gárdonyi Géza)
  4
Anagrammák
18
Nagyhét (Bálint Sándor)
  4
Azt olvastam az újságban…(Unger Zsuzsa)
19
Kiközösítés vagy megbocsátás (A. Schilling)
  5
Kirándulás a „becsületes” városba (Kosztolányi Dezső)
20
Keresztelő (T. Ágoston László)
  7
Vihar és imádság (Hosszú Ferencné)
21
Asztalhoz ültek (Nényei Gabriella)
  9
Az iskolai hitoktatásról (Szilágyi Melinda)
22
Placid atya
10
Nagyguti húsvéti köszöntő (kotta)
22
Munkácsy Mihály (Nemes Éva)
11
Hírek, események (születésnap, halál)
23
Az élet közepén (Somogyiné Petik Krisztina)
13
Olvasóink írták (Cselei Gáborné, Kövér Erzsébet, Szolnoki Andrásné)
24
Ige rajzzal
14
Te győzd le (Somogyi Eszter)
24
Herman Ottó (wikipedia)
15
Dánok kedvence (Dr. Pávics Lászlóné)
25
Furfangos virágok (Lechner Judit)
17
C-vitamin
25
Egyes szám (Dr. Demeter Katalin)
18
A sárközi Báta népviselete...
27

Részletek

Hóbajárt basa és társai

„Az embert nem javítani, megérteni kell” jelszavú áltudományos felelőtlenséggel a vandált az apai tekintély ellen lázadónak, a bandákban őrjöngőt én-gyengeséget kompenzálónak, az elvetemült bűnözőt a sanyarú gyermekkor áldozatának tekintik. A falánkból bulimiás, az iszákosból szenvedélybeteg, a lustából motiválatlan, a goromba fráterből impulzívszemélyiség, a törtető karrieristából önmegvalósító lett. A hazug nem tárta fel az igazság minden részletét, a milliókat összecsaló tulajdonképpen vagyonkezelő. A fákat irtó a környezetet rehabilitálja, a lövöldöző katonák békefenntartók, akik missziót teljesítenek. S még sorolhatnánk…

A címoldal képéhez

Jézus példát ad a főhatalomról. Helytartója ne vonakodjék a legalázatosabb szolgálattól –, imádsággal felérő cselekedet az! Erre utal a vállára borított, tálisz nevű zsidó imakendő. Adja csak oda saját magát övéinek és övéiért! Erre emlékeztet a mosdótál fölé hajoló alak, erre utal a kereszt vonalban megtört kenyér. Mindkét Test szent, fénylő-fehér ruha veszi körül.

Asztalhoz ültek

Fel tudjuk-e fogni a nagycsütörtöki szavakat: Vágyva vágytam, hogy ezt a húsvéti lakomát elköltsem veletek. Minden vágya mindhalálig, hogy minket a puszta létből beemeljen az Isten közösségébe. Ezért mindenre képes: szenvedni, meghalni és kenyérré válni, önmagát szétosztani. S ha mi ezt elfogadjuk, velünk együtt megmenekül a világ. Mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért. (Jn 6,51).

Az élet közepén

Az élet középső szakaszához érkezni olyan, mintha felérnénk egy hegytetőre. Az ifjúkor kaptatóján csak az utat láttuk, a fák részben eltakarták az eget, látókörünket beszűkítette az ösvényre figyelés. Aztán hirtelen felérünk, és kitágul a láthatár. Fentről visszanézve látjuk az utat, amit megtettünk, látjuk a többi hegyet, azok szépségét, és esetleg rájövünk, hogy nem is ide akartunk feljutni. De előre tekintve rádöbbennünk, hogy az út folytatása lefelé, a völgybe vezet, és már nincs időnk és erőnk arra, hogy újabb hegyeket másszunk meg.

Herman Ottó

Kolozsvári tartózkodása során gyakran járt színházba, rossz hallása miatt az első sorban ült, ahonnan Jászai Marit is jól megfigyelhette. Levélben kérte meg a színésznő kezét, aki igent mondott, de mégsem léptek házasságra, mert a művésznő a Nemzeti Színházba szegődött.

Furfangos virágok, tavaszi játékok

Az ibolya, a szarkaláb, a harangláb sarkantyúvá nyújtja az egyik szirmot, ennek a végébe rejti a nektárt, és ezt a rovar csak úgy tudja megszerezni, hogy mélyen belebújik a virágkehelybe, közben nagy biztonsággal elvégzi a megporzást is. Alkonyatkor, ahogy a lemenő Nap fényében áttetszővé válnak a virágok, jól megfigyelhető, ahogy szinte teljesen eltűnik a pontosan rá méretezett üregben a rovar, és a szívókája éppen eléri a jutalomcseppeket!

Kirándulás a „becsületes” városba

Szédelegve kívánkoztam egy kávéházba, hogy föllocsoljam magam. Esti valami ízléstelen, aranycirádás kávéház elé vitt, mely a szélhámosok és ingyenélők kedvenc találkozóhelyé–nek volt jelezve, s azzal csábítgatta be vendégeit, hogy árai megfizethetetlenek, pincérei gorombák. Eleinte nem akartam belépni ide. Barátom tuszkolt be.

A sárközi Báta népviselete

A legények a kedvesüktől kapott jegykendőt a vállukra tűzve hordták. Ha azonban a lányban csalatkoztak, akkor a jegykendőt a csizmaszárba dugták annak jeléül, hogy a lány ún. „kapcarongy”, és addig táncoltak így a kocsmában, amíg a jegykendő cafatokra nem szakadt.