A trükkösök egyik trükkje
Négy évtizede vezet az az asszony, akiről mesélek. Amióta parkolóóra-rendszer létezik, többször is átélte, hogy parkolni kívánó autós segítséget kért pénzváltáshoz: hol kétszáz, hol nagyobb pénzért kértek fémpénzt. Ő maga is került már ilyen helyzetbe. Kért s kapott megfelelő érméket. Szóval ismerős élethelyzettel találkozott, amikor a piacra tartott bevásárolni. Egy tisztán öltözött, udvarias férfi németül kérte, hogy a kétszáz forintosát váltsa fel. Az asszony elővette a tárcáját, hogy aprót keressen. Többrekeszes tárcája van. Kinyitotta az érmés rekeszt, amelynek fedőlapja így eltakarta a papírpénzes rekeszt. Szépen összeszedte az aprót, átadta. A férfi udvariasan megköszönte. Ahogy elváltak, az asszonyba rossz érzés hasított. Elővette a tárcáját – s mint már kitalálhatták Olvasóink – a papírpénz sehol nem volt. Eltűnt több mint tízezer forint. Az érmés rekesz fedelének takarásában és a célszerűen alkalmazott újság fedezékében az idegen szépen kiemelte azokat.
Az asszony első indulata persze az volt, hogy soha többé nem vált senkinek. No de csak nem lehet az a tanulság, hogy nem segítünk, hisz erre máskor nekünk magunknak is szükségünk lehet? Így hát megcselekedte, amit lehetett, hogy jóval győzze le a rosszat. Először is elment a rendőrégre és feljelentést tett. Részletes eset- és személyleírást adott azzal a reménnyel, hogy jó esetben fülön csípik a tolvajt (a bekamerázott piac erre esélyt ad), aki ilyen hitelesen adott elő egy élethelyzetet.
A második, hogy megfogalmazta a tanulságot: ha a kérő személy kezében takarásra alkalmas tárgy (esetünkben az újság) van, arra bizony ügyelni kell. A harmadik, hogy általam továbbadatta ezt a tanulságot. Minél jobban ismerjük ugyanis a trükkös tolvajok ötleteinek kimeríthetetlen tárházát, annál inkább tudunk védekezni ellenük.
Demeter Katalin