Te győzd le jóval a rosszat!

Ezt az intelmet Pál apostolnál olvashatjuk a rómaiakhoz írt levélben (12,21). Nem szólítana fel minket olyan cselekedetre, amire Jézus nem adott volna példát. Ő nem csupán Megváltónk a passió napjaiban tanúsított hősi engedelmességével, hanem Mesterünk is, aki a mindennapok apró eseteit is átváltoztatta, mintegy Isten országába "mentette" (számítógépes kifejezéssel élve).

Lássuk csak, mi történt Lévi házában. Jézus megtisztelte őt azzal, hogy - bár megvetett vámos volt - elfogadta tőle a lakomára szóló meghívást. A farizeusok emiatt ugyancsak bírálták, hisz így azok közé ereszkedett, akik a mózesi törvényeket nem tisztelik, áthágják, és az idegen elnyomók pénzszivattyúját működtetik. A "szent" akadékoskodók abba is belekötöttek, hogy miként viselkednek Jézus tanítványai.

Mit lehet ilyenkor tenni, amikor a józan és meggyőző felvilágosítás már nem járt sikerrel? Hűvös méltósággal nézzen keresztül rajtuk, rezzenéstelenül vegye hallatlanba a kekeckedésüket? Vagy jogos haraggal az asztalra csapva némítsa el őket, mondván, hogy most már elég legyen a piszkálódásból? Jézusnak nagyszerűbb megoldás "jutott eszébe". Legközelebb egy farizeushoz ment el vendégségbe.

UZS


E sorozatunk írásait folyamatosan közöljük. Szívesen fogadjuk is hasonló, megtörtént esetek leírását - magunk, és mindnyájunk épülésére -, a KALÁSZ címén: kalasz@kalasz.t-online.hu


Te győzd le jóval a rosszat!

2018/3_1. szám

A trükkösök egyik trükkje

Négy évtizede vezet az az asszony, akiről mesélek. Amióta parkolóóra-rendszer létezik, többször is átélte, hogy parkolni kívánó autós segítséget kért pénzváltáshoz: hol kétszáz, hol nagyobb pénzért kértek fémpénzt. Ő maga is került már ilyen helyzetbe. Kért s kapott megfelelő érméket. Szóval ismerős élethelyzettel találkozott, amikor a piacra tartott bevásárolni. Egy tisztán öltözött, udvarias férfi németül kérte, hogy a kétszáz forintosát váltsa fel. Az asszony elővette a tárcáját, hogy aprót keressen. Többrekeszes tárcája van. Kinyitotta az érmés rekeszt, amelynek fedőlapja így eltakarta a papírpénzes rekeszt. Szépen összeszedte az aprót, átadta. A férfi udvariasan megköszönte. Ahogy elváltak, az asszonyba rossz érzés hasított. Elővette a tárcáját – s mint már kitalálhatták Olvasóink – a papírpénz sehol nem volt. Eltűnt több mint tízezer forint. Az érmés rekesz fedelének takarásában és a célszerűen alkalmazott újság fedezékében az idegen szépen kiemelte azokat.

Az asszony első indulata persze az volt, hogy soha többé nem vált senkinek. No de csak nem lehet az a tanulság, hogy nem segítünk, hisz erre máskor nekünk magunknak is szükségünk lehet? Így hát megcselekedte, amit lehetett, hogy jóval győzze le a rosszat. Először is elment a rendőrégre és feljelentést tett. Részletes eset- és személyleírást adott azzal a reménnyel, hogy jó esetben fülön csípik a tolvajt (a bekamerázott piac erre esélyt ad), aki ilyen hitelesen adott elő egy élethelyzetet.

A második, hogy megfogalmazta a tanulságot: ha a kérő személy kezében takarásra alkalmas tárgy (esetünkben az újság) van, arra bizony ügyelni kell. A harmadik, hogy általam továbbadatta ezt a tanulságot. Minél jobban ismerjük ugyanis a trükkös tolvajok ötleteinek kimeríthetetlen tárházát, annál inkább tudunk védekezni ellenük.

Demeter Katalin

Bezár