Te győzd le jóval a rosszat!

Ezt az intelmet Pál apostolnál olvashatjuk a rómaiakhoz írt levélben (12,21). Nem szólítana fel minket olyan cselekedetre, amire Jézus nem adott volna példát. Ő nem csupán Megváltónk a passió napjaiban tanúsított hősi engedelmességével, hanem Mesterünk is, aki a mindennapok apró eseteit is átváltoztatta, mintegy Isten országába "mentette" (számítógépes kifejezéssel élve).

Lássuk csak, mi történt Lévi házában. Jézus megtisztelte őt azzal, hogy - bár megvetett vámos volt - elfogadta tőle a lakomára szóló meghívást. A farizeusok emiatt ugyancsak bírálták, hisz így azok közé ereszkedett, akik a mózesi törvényeket nem tisztelik, áthágják, és az idegen elnyomók pénzszivattyúját működtetik. A "szent" akadékoskodók abba is belekötöttek, hogy miként viselkednek Jézus tanítványai.

Mit lehet ilyenkor tenni, amikor a józan és meggyőző felvilágosítás már nem járt sikerrel? Hűvös méltósággal nézzen keresztül rajtuk, rezzenéstelenül vegye hallatlanba a kekeckedésüket? Vagy jogos haraggal az asztalra csapva némítsa el őket, mondván, hogy most már elég legyen a piszkálódásból? Jézusnak nagyszerűbb megoldás "jutott eszébe". Legközelebb egy farizeushoz ment el vendégségbe.

UZS


E sorozatunk írásait folyamatosan közöljük. Szívesen fogadjuk is hasonló, megtörtént esetek leírását - magunk, és mindnyájunk épülésére -, a KALÁSZ címén: kalasz@kalasz.t-online.hu


Te győzd le jóval a rosszat!

2013/4. szám

Állandóan döntenünk, választanunk kell. Megtörtént, hogy két ember hasonlóan súlyos balesetet szenvedett. Mindkettőjük ártatlan volt a dologban, ami sorscsapásként szakadt rájuk. Egyikőjük számára ez a szerencsétlenség állandó keserűség forrása lett, másikukat szüntelen hálára ösztönözte. Ez az alapvető döntés azután hatással volt egész további életükre, családjaik és barátaik életére úgyszintén.

Alig-alig van lehetőségünk arra, hogy befolyásoljuk életünk eseményeit, de az nagymértékben tőlünk függ, hogy miként értékeljük a velünk történteket, hogyan őrizzük meg őket emlékezetünkben. Éppen ez a választás, éppen ez a lelki-szellemi állásfoglalás meghatározó jelentőségű. Ezen múlik, hogy méltósággal tudjuk-e élni az életünket.

Ismeretlen szerző (ford. EK)

Bezár