Zsókát éjjel telefoncsörgés ébresztette. Régi jó barátnője, Éva fáradt hangja volt a vonalban: Betörtek hozzá, amikor nem volt otthon, épp most fejeződött be a helyszíni szemle! Zsóka türelmesen végighallgatta a nagy kár felsorolását: mindent elvittek, ami neki számított, ami szülei és az ö életében a szépséget képviselték! Éva eredetileg ugyanis művészettörténész szeretett volna lenni, és most régi álmának megtestesítőit, a festményeket vitték el. Nagy bánatát el kellett valakinek zokognia.
Zsóka legközelebb óvatosan megkérdezte Évától, tudja-e, hogy hány órakor hívta öt. Tudom, este 10 órakor. Nem - válaszolta Zsóka - hanem fél kettőkor. Most Éván volt a sor, hogy sűrűn elnézést kérjen. Zsóka viszont félbeszakította: Csak jót tettél velünk: Hogy-hogy? Ekkor Zsóka előadta, hogy miként győzte le a Gondviselés a megtörtént rosszal a készülő másik rosszat.
Amikor hívtál - mesélte -, házunk alsó lakásában egy betörő éppen az ott összegyűjtött szajréval (bankkártya, készpénz, kulcs. dzseki) akart távozni. A telefoncsengést azonban a riasztó hangjának vélte, ezért hanyatt-homlok menekült, zsákmányát már a kertben elszórva.
Á.N.