Te győzd le jóval a rosszat!

Ezt az intelmet Pál apostolnál olvashatjuk a rómaiakhoz írt levélben (12,21). Nem szólítana fel minket olyan cselekedetre, amire Jézus nem adott volna példát. Ő nem csupán Megváltónk a passió napjaiban tanúsított hősi engedelmességével, hanem Mesterünk is, aki a mindennapok apró eseteit is átváltoztatta, mintegy Isten országába "mentette" (számítógépes kifejezéssel élve).

Lássuk csak, mi történt Lévi házában. Jézus megtisztelte őt azzal, hogy - bár megvetett vámos volt - elfogadta tőle a lakomára szóló meghívást. A farizeusok emiatt ugyancsak bírálták, hisz így azok közé ereszkedett, akik a mózesi törvényeket nem tisztelik, áthágják, és az idegen elnyomók pénzszivattyúját működtetik. A "szent" akadékoskodók abba is belekötöttek, hogy miként viselkednek Jézus tanítványai.

Mit lehet ilyenkor tenni, amikor a józan és meggyőző felvilágosítás már nem járt sikerrel? Hűvös méltósággal nézzen keresztül rajtuk, rezzenéstelenül vegye hallatlanba a kekeckedésüket? Vagy jogos haraggal az asztalra csapva némítsa el őket, mondván, hogy most már elég legyen a piszkálódásból? Jézusnak nagyszerűbb megoldás "jutott eszébe". Legközelebb egy farizeushoz ment el vendégségbe.

UZS


E sorozatunk írásait folyamatosan közöljük. Szívesen fogadjuk is hasonló, megtörtént esetek leírását - magunk, és mindnyájunk épülésére -, a KALÁSZ címén: kalasz@kalasz.t-online.hu


Te győzd le jóval a rosszat!

2010/6. szám

Édesanyám fiatalon meghalt, ezért a szentestét mindig anyai nagymamáéknál töltöttem. Amikor - évekkel később - apuka újra nősült, a nagymama kikötötte, hogy ezen a renden ne változtassanak, különben apuka engem többet hiába is vinne hozzájuk.

Anyukám egyetértett azzal, hogy a szentestét az új család együtt ünnepelje, de látta apuka szomorúságát, őrlődését. Végül - úgy érzem - minden emberi erőt meghaladóan történtek az események.

Szenteste szüleim megegyeztek valamiben, amitől apuka arca felderült. Másnap anyukám kézen fogott és kettesben indultunk a nagyszülőkhöz azzal, hogy a szeretet biztosan ajtót nyit majd nekünk. Így is lett. Jött a nagymama, kezében a kulccsal. Megpillantott engem, és minden mérge elszállt. A kertkapu kitárult előttünk.

Most újra itt állok, immár 95 éves nagymamámmal a kapuban. Jöttünk hozzá rendezkedni, lakást csinosítani. Vendégeket vár, a dédunokája érkezik távoli országból. Kézben a kulcs, együtt lépünk a régi kertbe.

Lejegyezte: M. P.

Bezár