Édesanyám fiatalon meghalt, ezért a szentestét mindig anyai nagymamáéknál töltöttem. Amikor - évekkel később - apuka újra nősült, a nagymama kikötötte, hogy ezen a renden ne változtassanak, különben apuka engem többet hiába is vinne hozzájuk.
Anyukám egyetértett azzal, hogy a szentestét az új család együtt ünnepelje, de látta apuka szomorúságát, őrlődését. Végül - úgy érzem - minden emberi erőt meghaladóan történtek az események.
Szenteste szüleim megegyeztek valamiben, amitől apuka arca felderült. Másnap anyukám kézen fogott és kettesben indultunk a nagyszülőkhöz azzal, hogy a szeretet biztosan ajtót nyit majd nekünk. Így is lett. Jött a nagymama, kezében a kulccsal. Megpillantott engem, és minden mérge elszállt. A kertkapu kitárult előttünk.
Most újra itt állok, immár 95 éves nagymamámmal a kapuban. Jöttünk hozzá rendezkedni, lakást csinosítani. Vendégeket vár, a dédunokája érkezik távoli országból. Kézben a kulcs, együtt lépünk a régi kertbe.
Lejegyezte: M. P.