Te győzd le jóval a rosszat!

Ezt az intelmet Pál apostolnál olvashatjuk a rómaiakhoz írt levélben (12,21). Nem szólítana fel minket olyan cselekedetre, amire Jézus nem adott volna példát. Ő nem csupán Megváltónk a passió napjaiban tanúsított hősi engedelmességével, hanem Mesterünk is, aki a mindennapok apró eseteit is átváltoztatta, mintegy Isten országába "mentette" (számítógépes kifejezéssel élve).

Lássuk csak, mi történt Lévi házában. Jézus megtisztelte őt azzal, hogy - bár megvetett vámos volt - elfogadta tőle a lakomára szóló meghívást. A farizeusok emiatt ugyancsak bírálták, hisz így azok közé ereszkedett, akik a mózesi törvényeket nem tisztelik, áthágják, és az idegen elnyomók pénzszivattyúját működtetik. A "szent" akadékoskodók abba is belekötöttek, hogy miként viselkednek Jézus tanítványai.

Mit lehet ilyenkor tenni, amikor a józan és meggyőző felvilágosítás már nem járt sikerrel? Hűvös méltósággal nézzen keresztül rajtuk, rezzenéstelenül vegye hallatlanba a kekeckedésüket? Vagy jogos haraggal az asztalra csapva némítsa el őket, mondván, hogy most már elég legyen a piszkálódásból? Jézusnak nagyszerűbb megoldás "jutott eszébe". Legközelebb egy farizeushoz ment el vendégségbe.

UZS


E sorozatunk írásait folyamatosan közöljük. Szívesen fogadjuk is hasonló, megtörtént esetek leírását - magunk, és mindnyájunk épülésére -, a KALÁSZ címén: kalasz@kalasz.t-online.hu


Te győzd le jóval a rosszat!

2010/5. szám

A katedra előtt már csak ketten álltunk Ágival, akinek sajnos kegyetlenül beírták az elégtelent matekból, így eredményes pótvizsga nélkül már nem gondolhatott az érettségire. Édesanyja szomorúan várta az ajtóban.

Én megkaptam a szégyenletes hármasomat. Rohantam is volna vele ki a napsütésbe, de a tanár úr szavai megállítottak: "Hétfőn aláíratva hozza vissza az értesítőt!" Hát ez érzékenyen érintett, mert vidéken laktam, meg aztán már beleéltem magam az érettségi szünet boldog iskola-mentességébe (az otthon rám váró gyermeki és többszörös testvéri kötelességek garmadája ellenére). Így hát sarkamra állva kiharcoltam, hogy majd csak érettségire jövet hozzam vissza az indexet. A szembeszállásomért, vagy az engedményért (?) viszont nagy árat fizettem: a tanár úr megbízott, hogy Ágit korrepetáljam! Megtagadhattam volna a közreműködést, mert az én hármasom nem jó matematikai érzéket tükrözött, inkább csak a szorgalmamért és a gondos füzetvezetésért kaptam. Ági viszont nagyon jó fejű volt, csak - mint utóbb kiderült - a szerelem rózsás ködén át nem láthatta a képleteket.

A másodszori ellenkezést némán legyűrtem magamban. Aztán elkezdtem Ágiékhoz járni. Valaki nagyon jól fohászkodhatott értünk, mert az égiek rendesen mellénk szegődtek. Én átvállaltam Ágitól az ebédfőzést, amely gyakorlat igencsak javamra vált. Ági pedig - távol tartva magát első szerelmétől - az én csodafüzetemből gyakorolta az egyenleteket.

A káposztás tészta gőzében azóta is mindig Ági sikeres érettségijén ámulok. A rózsás ködök se foszlottak semmivé: gyermekekkel megáldott, boldog házasság követte.

Magyar Panni

Bezár